Dagonya rendszerben

A faanyagtermelő üzemterületen csúszkáltunk végig Atival. Mindketten gumicsizmát húztunk, de még így is akadtak szakaszok, amik láttán hátraarcot vágtunk és másfelé mentünk. Lásd képválogatásban a képeket a dagonyáról. Az üzemterület egyébként a fő indikátorhelyem, Póstelek. Ott guberálok 2012-óta természeti értékeket. Érthető, hogy ennyi év után megkeseredtem, lelkesedésem elillant és a kedvességem is fogyóban. Ezért sincs túl sok bejegyzés a blogban, mert minek és kinek? Fölösleges pótcselekvés. Csak felidegesítem magam, amivel önmagamnak ártok. Szerintem a fajunk örök ellenségének tekinti a természetet, még a 21. században is, amikor az eredeti vadon alig 30%, és a vadon élő állatokhoz mérten elképesztőn nagyobb tömegű a háziállat állományunk. Ha jól tudom, mindegyik százmilliós nagyságrendű! A természet csak nyomokban lelhető fel Békés megyében. Agrársivatagban bolyongok. Itt nekem nincs földtulajdonom, csak egy zsellér vagyok. Elvihet az őszi szél... A nyitókép jól kifejezi az egész elbaszottságát. A 118A ültetvény két hagyásfájának koronája szívet formáz. Itt befejezem, mert mindjárt felrobbanok.