Ködfelhőzet alatt a pusztában

Egészen délig reménykedtem, hogy felszakadozik a ködfelhőzet, végül hagytam a csodavárást és fél egykor elindultunk Atival. A mai napra háztáji túracélnak a kígyósi pusztát jelöltem ki, ahová egy évben többször kimegyünk, hogy minden évszakban legyen fotóanyagom róla. Az egykori kocsmánál hagytuk az autót, és gumicsizmában elindultunk a tanösvényen. Tudtam, hogy a téli bőséges csapadék után másban nem lehet végigmenni rajta. A szürke időben sem volt kihalt a táj, az apró madarak hangját innen-onnan hallani lehetett. Sajnos a mezei pacsirta nem énekelt. A tanösvény pusztai részén nem vágtunk át, mert itt fél méteres víz is lehet, a fák közé visszatérve mentünk át a másik felére. Bár kezdetben kicsit fáztam, de a túra második felére teljesen felmelegedtem. Zárásként beugrottunk a kastélyparkba. Lásd a képválogatást.