Pósteleki rövid séta

Az osztrák csészegomba első példányait tavaly december 3-án találtam meg. Mostanra belelendült és egyre több van belőle. Egy kisebb ágon ülő csapatát felvettem és magasabbra téve lefotóztam. Aztán az ágat visszafektettem a nedves talajra. Boldog tobzódása pont olyan mint 2018-ban, amikor pont ilyentájt lepett meg tömeges jelenlétével. Három éve sem volt megfagyva a talaj és rügyezett a bodza, kibújt a kontyvirág mint most. Azonban idén megtréfál minket a három hideg örvény közül a szibériai. Ismét keletebbre húzódik és zord időt hoz. A kora tavaszias hangulat egyik napról a másikra elillan és visszazuhanunk a télbe. Legalább lesz jég, amit Mátyás összetörhet a születésnapomon. Garantáltan megfagy a sár is.

Sajnos a fakitermelés munkagépei feltúrták a művelési utakat, járhatatlanok. Raktam be képet az egyikről. Ide-oda cikáztunk Atival a kastélyparkban, hogy valahol be tudjunk jutni valamelyik ültetvénybe. Végül kóvályogtunk kicsit akác és fekete dió ültetvényekben, a jellegtelen növényi káoszban. Aki ezeket erdőnek nevezi... inkább nem írok le egy jelzőt sem. A fotóim alapján idillt képzelhetsz el, de itt nincs semmi harmónia. Sírva fordulnál ki a senyvedő ültetvényből. Hová tűnt a keményfás ligeterdő a kincseivel? Megsemmisítette a mi faanyag igényünk. Az erdész termeli fát, és érthetően ideges, amikor természetvédelmi célokkal fárasszák. A mi igényünk kéne, hogy legyen az igazi erdő Békés megyében. De mi fel se fogjuk, hogy mit tettünk a természettel a saját érdekünkben. Kár, hogy az életünk alapja a természet, amit szétvertünk. Ne hidd, hogy ennek nincs hatása az életedre. De félre a sötét gondolatokkal, bármennyire is aktuálisak, most már a fajunk rajta van a hullámvasúton, amire felültette magát és nincs kiszállás.

Készítettem egy hamis élőhelyi fotót, mert egyelőre nem látok esélyt rá, hogy eljussak a hegyvidékre tavaszi virágokat fotózni. A piacon kaptam egy szártalan kankalin hibridet. Az alapfajhoz hasonló virágszínű példányt választottam. Egyszerűen ellenállhatatlan számomra. Nagyszerű látvány márciusban a hegyvidéken az erdők alján nyíló szártalan kankalin sokaság. Dísznövényként termesztik, így kertekben több helyen megtalálható. Békéscsabán is. Azonban jobb lenne az élőhelyén látni és fotózni. A hibridje csak pótlék, amivel felidézem a tavaszi erdőt. Sajnos vadon helyben nem található meg. A mi erdei vadvirágaink: ligeti csillagvirág, bogláros szellőrózsa, odvas keltike, pettyegetett tüdőfű, salátaboglárka, tyúktaréj. És tavaszi zöldünk a vadsnidling. Pech, hogy tényleg aggasztóan kicsik a fás élőhelyeink és azok is romló állapotúak. Nyomasztó figyelni a szenvedésüket, mert a balsorsukban mi is osztozunk.