Visszatekintő az őszre

A 48. hetének hétvégéjére, az advent első vasárnapjára télies idő érkezik hozzánk. Amikor a bejegyzést írom, apró hópihék szállingóznak. Odakint 0 Celsius fok van. Pár nap és hajnalonta fagyok lesznek Kétkörösközben és napközben a decemberhez illő hőmérsékletek. Szeptember vége óta az időjárás a hónapoknak megfelelő, egyelőre nem lepnek meg minket anomáliák. Hatalmas szerencsénkre tökéletes őszünk volt, nem ismétlődött meg 2018 és 2019 rendkívül száraz októberre. Időben érkeztek meg az első ciklonok és folyamatosan jött csapadék utánpótlás. Szeptemberben még komoly, 140 mm körül vízhiány volt egy méteren a talajban, ami mostanra 70 mm, vagyis nem kell félni belvizektől, a föld még tud tárolni az éltető vízből. Sajnos a hidegebb időben a talaj hőmérséklete gyorsan csökkenni kezdett, ami véget vetett az őszi gombák termőhullámának. A tájban csak a téli hármas maradt decemberre: júdásfülgomba, kései laskagomba, téli fülőke.

A tél érkeztével jó visszanézni az őszre. A nyitóképet október 11-én lőttem, ami az első gombákban gazdag túra volt. A második kép már 15-én készült, amin egymás mellett két rokon, az erdőszéli és nagyspórás csiperke termőtestét örökítettem meg. A tizedik hónap közepére álomba illő gombahelyzet alakult ki. Nagyon sok faj kezdett termőhullámba, bőven tudtam fotózni és bemutató videókat készíteni. Lásd a csatornámat.  24-re már az óriás tölcsérgomba is felbukkant, amiből aztán mindenki sokat szedett, de így se bírtuk az összeset leszedni. Októberben hétszer futottam a gombák után, egyszer a városban is, és minden alkalommal degeszre tömtem magam gombás élményekkel. Érdemes visszanézni az archívumban a bejegyzéseimet.

November 5-én, amikor megtaláltam a téli gombák első képviselőit, a kései laskagombát és téli fülőkét, legnagyobb meglepetésemre a gyilkos galóca teljes erőbedobással növesztette a termőtesteit. Régen láttam belőle a városi lakcímén ekkora tömeget. Az utolsó szép példányt 21-én örökítettem meg. Meglepően sokáig voltak aktívak a tenyésztestek. Nagyon szép, dekoratív gomba, de ártalmatlan megjelenése senkit se tévesszen meg, magyar nevéhez hűen életveszélyesen mérgező, ha elfogyasztották. Sokat tűnődtem a termőtesteit fotózva, hogy megértem azokat, akik felszedik, mert nem ismerték fel. A fehér lemezes galléros és bocskoros gomba minden esetben életveszélyesen mérgező galóca! Hagyd a helyén!
Novemberben más őszi gyökérkapcsolt gombákkal is találkoztam, például a cirmoskalapú pereszkével és az olajszínű csigagombával. Utóbbi a jó, ehető, így Ati nem fogta vissza magát. Dugig volt a hűtő csigagombával. Novemberben szintén hétszer futottam a gombák után.

21-én szembesültem a déli tőkegomba idei utolsó termőhullámával. Idén először június 12-én találkoztam a termőtesteivel, pedig már áprilistól teremhet. Sajnos 2020-ban a negyedik hónap rendkívül száraz volt, így nem tudott előjönni. A klímaváltozás miatt rendkívül megnyúlt a termőideje, a jó csemegegombáink közül az egyik, ami képes nyolc hónapon át rendre teremni, ha volt számára elegendő csapadék. Lakcímein hónapról hónapra meg lehet figyelni, amíg le nem bontotta a faanyagot. Imádja a nyárfát. Szép és finom gomba. A kalapja ehető, ami egyébként árusítható is. Nagyon sok fotót lőttem már róla, de mindig lehet még jobbat. Hálás fotótéma.
21. másik nagy találata gombásztársé volt, megtalálta Pósteleken a védett süngombát. Ezzel újabb fajjal bővült a fő indikátor helyem fajlistája, amin már több mint kétszáz gomba szerepel!

2020 őszi szezonjának legszebb zsákmányfotóját október 20-án lőttem, amin tíz faj ehető termőtestei lettek megörökítve: szemcsésnyelű fenyőtinóru, rózsástövű fenyőtinóru, nyárfa-érdestinóru, vöröses nyálkásgomba, sárguló pereszke, lilatönkű pereszke, szürkéslila pereszke, karcsú őzlábgomba, piruló őzlábgomba, déli tőkegomba. Ez a színes-csodás válogatás jól érzékelteti az idei ősz pazar gazdagságát. Sokáig fogjuk emlegetni, mert tényleg mindent megadott nekünk, amiről csak gombászként álmodni tudunk. Semmiféle hiányérzetem nincs. Maximumon tolhattam a gombászatot. Nagyon sok élménnyel gyarapodtam. Remélem, ugyanígy történt veled is. Ha az egész évre tekintek, a száraz tavasz után egy szerencsésebb nyári szezonnak örülhettünk, amit az őszi szezon még felül is múlt.
Decemberben feldolgozom az egész éves anyagot. Bemutatom a kedves emlékeimet. Bár a járvány a közösségi életet lenullázta, de a gombák így is összekötöttek minket. Reménykedjünk egy békésebb 2021-ben.

November végén

Az illatos ibolya a rövid nappalokra reagálva virágzik. A növényke csak azért áll le a virágzással, mert a tél beköszöntével megdermed, és a tavaszi olvadás után tud újra virágokat növeszteni. Az ibolya átvezet egyik évből a másikba minket. Pontosabban a természet sosem áll le, pusztán szünetet tart. Ha gombász vagy, és éveken át nyomon követed a szezonokat, ráérzel a természet ritmusára. A 2020-as szezon lassan a végéhez közeledik, de már ébredezik a 2021-es. A héten meglátogatom az osztrák csészegomba lakcímét. Tavaly december 27-én találtam meg az első példányokat. A talaj kellően nedves, optimális számára az időjárás. Könnyen lehet, hogy idén még korábban rátalálok. Ibolya és csészegomba tavaszi ajándékai a természetnek, de láthatod, már az előző év késő őszén felbukkannak. Az átmenet folyamatos, és ez lelkesítő. Nincs okod lógatni az orrodat, mert vége a meleg napoknak, eltűntek a színek, mert ha nyitott a szemed és a szíved, megteltél az év élményeivel, és azok melegen tartanak a szünet ideje alatt. Egyébként a tél közel sem egy unalmas időszak. Én ilyenkor is többször kinézek az indikátor helyeimre. A testmozgás fontos minden évszakban, mert a mozgás serkenti az életfolyamatainkat, az immunrendszerünket is, ami nagyon hasznos a szürke hónapokban. Jó hír, hogy a gomba gazdag D-vitaminban, a bolti csiperke is, ha nem sikerült feltölteni a kamrát vadon termett gombákkal, akkor a kétspórás csiperke is jó. Én például kedvelem télen grillezve. Semmi bonyolult nincs benne, átkenem fűszeres olívaolajjal, aztán rakom a villanygrillem lapjai közé. Azok a nagyszerű illatok... Éhes lettem, pedig vacsoráztam. A lényeg, hogy a gombák egész éven át elkápráztatják a természetjárót. Ma csak a városi sétám során kerestem fel néhányukat, de az emberi településen is a természetet varázsolják elénk. Lásd a képválogatást.

Gombás élményből sosem elég

Terepen csütörtökön voltam, így beértem ma egy városi sétával. A gyulai Csigakertbe sétáltam el, hogy megnézzem, milyen gombák teremnek jelenleg ott. A buszállomás felé visszajövet fotóztam le a laskapereszkét, ami a nyitóképen látható. Ez az a termőtest, aminek társát november 6-án kiemeltem, hogy a gombakavalkád videómban bemutassam. Szerencsésen megúszta az eltelt heteket, mert a nagyobb csoportba valaki beletaposott. Sajnos rossz helyen van a kivágott fa, amiben a gomba él, nagy arra a gyalogos forgalom. Remélem, jövőre szerencsésebben alakul a védett gomba termőtesteinek sorsa. A laskapereszke gyulai jelenléte nagyon erős mementója az egykori tölgy-kőris-szil ligeterdőnek. A szilfa az elsődleges tápláléka. Régebben gyakori lehetett. A fajunk terjeszkedése, a táplálék igényünk kielégítése mezőgazdasági termeléssel, pontosabban a háziállataink takarmány igénye miatt felszámolták az őseink a természetes élővilágot. Azonban az élőlények többsége még mindig itt van, és próbál túlélni mellettünk. Remélem, túlélnek minket, és nem rántjuk magunkkal a jelenkor teljes élővilágát, hogy a romokon egészen más élőlények fejlődjenek ki! Az ember globális terjeszkedése a földtörténetre is hat. Majd kiderül, hogy mekkora lesz a kártételünk mértéke.
A természet nem ismeri a jót és a rosszat. Bármit teszünk, a tetteinket a fajunk hosszútávú fennmaradásának tükrében kell megvizsgálnunk. Tény, élőlényekként élő környezetre van szükségünk. Ezt már párszor leírtam, ideje az eszekbe belevésődnie.
A városi parkok félfogamra elegendő természet pótlékok, de egy snacknek is tudok örülni, miközben hegyvidéki erdőkre gondolok. Remélem, azok a gyönyörű erdők jövőre még meglesznek és újra járhatok bennük! Lásd a képválogatást.

Helyzetjelentés

A pénteki hidegfront után hajnalban országszerte többfelé fagyott, Zabaron -8 Celsius fokig csökkent a hőmérséklet. Az Északi-középhegység erdeiben akár kopogósra fagyott gombákkal is találkozhatott ma a gombász. Szerencsére Békéscsabán nem volt fagy, így a gombák átvészelték a tél első fuvallatát. A szép napsütésben sétálni indultam, és felkerestem néhány lakcímet. Kellemes meglepetésként az egyiken a déli tőkegombát megtaláltam. A tenyésztest az idei utolsó termőhullámát indította el. Melegkedvelő gomba, nem kéne november második felében teremnie, de az időjárás lehetővé teszi számára. Gyakorlatilag nyolc hónap a termőideje, mert már áprilisban megjelenik. Évente többször előjön, ha volt elegendő csapadék. Szeretem fotózni és enni is. A fiatal termőtestei kimondottan jól néznek ki. Több képet is készítettem a baba példányokról. Kettőt raktam ki a bejegyzésbe. A második, a picurkák és a korhadt fa kettőse igazi műalkotás. Az egyik kedvenc látványom. A déli tőkegomba után a gyilkos galóca is meglepett, még mindig volt egy-egy friss termőteste. Az egyiket lefotóztam. Érdekes, hogy még három fákkal élő gombát találtam meg a lakcímeiken: nemezestinóru faj, sárguló pereszke, fakógomba faj. Sajnos vasárnap hajnalban Békés megyében is fagyni fog. Ezzel vége a hosszúra nyúlt, csodálatos, őszi gombaszezonnak. A terepen a téli hármas marad mint ehető gomba: kései laskagomba, téli fülőke, júdásfülgomba. A többi menthetetlenül tönkremegy a fagytól.

Póstelek gombái késő őszi napsütésben

Vasárnap délután a köd magasabbra szállt és vékony rétegfelhőzetként takarta az eget. Hiába vártam, nem szakadozott fel. A ködfelhős időben egészen más hangulatú képek készültek mint ma, amikor derült kék égen gurult át rövidülő pályáján a Nap. Ki nem hagytam volna a csodás őszi időben a gombászást. Nagyon élveztem a vasárnapi gombatúrát is, de a napfényes mai még jobb volt. A szebbik arcát mutatta a november. Egy ilyen napon ki tudna bármi rosszat mondani a tizenegyedik hónapra? Aki ki tudott menni a szabad, bizony jól járt. Péntek délelőtt tutira sok hobbi gombász lesz a vizsgálóban. Én magam is sokféle gombát láttam és fotóztam. Ati szedte az olajszínű csigagombákat. Kitört belőle a hasgombász. Nekem bőven elég élmény volt a termőtestek csodálata. Sikerült szebb élőhelyi fotót készítenem a petrezselyemgombáról. Sajnos pénteken hidegfront érkezik, ami észak-nyugat felől ránk húzza a sarkvidéki hideget. Fagyni fog hajnalonta. Igaz, mostanra vastag avartakaró borítja a gombákat. Talán megússzák a tél első csapását és még jövő héten lehet gyönyörködni a kedvenceimben. Jó lenne fodros papsapkagombát fotózni. Ma sem sikerült rálelnem. Pedig gyakori. Remélem, lesz még egy esélyem rálelni és lefotózni.
Lásd a képválogatást.

Hasznosan tölteni a telet

A mai gombatúra során készítettem egy reklámvideóit is a fotózás közben. Szeretném a telet munkával tölteni és egyben keresni annyi pénzt, hogy "ne haljak éhen". Plusz jó lenne néhány ruhadarabot lecserélni, szakkönyvet beszerezni stb. Elég komoly lyukak tátonganak a költségvetésemen. Tényleg a túléléshez és megkapaszkodáshoz kell a pénz.
Hamarosan összerakom a tanfolyam anyagát, és közlöm. Az online elméleti és gyakorlati része is egy árban lesz. Aki csak az elméletért szeretne fizetni, hiszen messze él és a gyakorlatira el se tudna jönni, akkor elég annak árát átutalnia. Én lelkiismeretesen fogom összeállítani a tudáscsomagokat és garantáltan jó hangulatúak lesznek a videók. Hiszen szeretem a gombákat és öröm nekem beszélni róluk.

Házi kedvencem a süngomba

A süngomba Hericium erinaceus még 2015-ben került a kertbe egy tölgyfa hasábbal, amit egyik ismerősöm vett tűzifának, de észrevette rajta a fehér pamacsot és a gombát lakhelyével együtt nekem adta. A süngomba idén harmadszorra növesztett új, de csenevész termőtestet. Nagyon fogy a faanyag, a tápláléka. Ezért is igyekszik spóráit szétszórni és máshol megtelepedni. Sajnos Kétkörösközben vadon sosem találkoztam a fajjal, a rokona él nálunk, a petrezselyemgomba. Lásd az előző bejegyzés képanyagában a fotóját. A süngomba hazánkban védett, viszont többen is foglalkoznak a termesztésével. A termesztett gomba ugyanolyan jó mint a természetben nőtt, így az erdőben talált termőtesteket jobb a helyükön hagyni. Akár termőblokkal az otthoni termesztését is ki lehet próbálni.

Kiegészítés: 11.21. Gombásztárs mobilos fotót küldött termőtestéről, amit Pósteleken talált. Egy újabb példa az egyik kedvenc arany szabályomra: a gombák mindig készek meglepni minket.

Érdekes probléma

Kétkörösköz a Fehér-és Fekete-Körös egykori közös árterének nem hivatalos neve, amit én használok. Ez a gombász birodalmam, aminek nem hivatalos fővárosa Doboz település. Az egykori ártér magasabb térszíneire, a keményfás ligeterdők helyére telepített tölgyültetvények és a puszták a gombász helyeim. Azonban az "erdők" és füves területek kiterjedése eltörpül a szántókéhoz mérten. Elképesztő aránytalanság figyelhető meg. A mezőgazdasági nagyüzem félelmetes hatékonysággal számolta fel a szülőföldem természeti értékeit. Én megértem, hogy enni kell és muszáj termelni, de fontos lenne észrevenni, hogy egyedszámunk felduzzasztása a mezőgazdasági termeléssel valójában esztelenség. Egyszerűen nem maradt elég természet éltetni a földi életet. Ennek egyik mellékes, de látványos jele, hogy a vírushelyzet miatt a városokból az emberek a zöldbe tódulnak levegőzni, mozogni, élni és a rutinos "természetjáró" hökkenten nézi a tömeget. Nekem egyértelmű, hogy az egészséghez és jó közérzethez létfontosságú a kapcsolat a zölddel és a testmozgás a nyílt ég alatt. Azonban égető probléma, hogy a környezeti nevelés hiányosságai és a zöldterületek kis kiterjedése miatt a természet maradékára elképesztő terhelés nehezedik rá. És nem, nem fogják fel, hogy mindez a mi felelősségünk. Mindenki csak rinyál a jobb életért, aminek egyik alapja a természet, de attól még gondolkodás nélkül fogyaszt, mert "enni kell" és nem nézi, hogy a tűzifa honnan származik, esetleg egy páratlan természeti értékű, de tarra vágott román erdőből... Uh, elöntötte az elmémet az ideg. Ráfaragunk mindannyian a korlátlan önzésünkre és a korlátolt felfogásunkra az élővilágról. Megyek a dolgomra. Nagyon dühös vagyok.

"Happy day"

Vasárnap a délelőtti munka után kimentem Atival a fő indikátor helyemre. Utoljára ötödikén fotóztam a kedvenceimet, és már hiányoztak nekem. Az eltelt napokban a román nyelvbe bevezető tanfolyam záróvizsgájára készültem fel, így nem a gombákat, hanem a román szavakat kergettem és igyekeztem bepakolni a memóriámba. Régóta vágytam rá, hogy tudjak valamennyire románul, mert sokszor megtapasztaltam, hogy román válaszolt nekem magyarul, hogy segítségemre legyen. Nem, nem magyar származású volt. Ez elgondolkoztatott, hogy illene nekem is tudnom románul. Oda-vissza kölcsönös legyen a megértés. Egész télen gondozni fogom az elmémbe költözött apró román tudást, hogy 2021-ben használni tudjam. Hihetetlenül jó érzés, hogy kb. 500 román szóra és némi nyelvtanra bővült a nulla nyelvtudásom. Angolból cirka 1500 szó van a memóriámban és nagyobb rálátás a nyelvtanára. A magyart pedig három éves korom óta beszélem. Mindig is fontosnak tartottam a nyelvtudást, de megtapasztaltam, hogy ennek megszerzése egynyelvű környezetben nagyon nehéz. Ezért öröm, hogy elterjedt az internet, mert nagyon sok online lehetőség van a nyelvek elsajátítására és offline is számos tanfolyam indul évről évre. Akár már ma találhatnék román anyanyelvű beszélgetőtársat, aki viszont a magyart szeretné gyakorolni. Egyelőre ennyit a nyelvekről. Vissza a zöldbe.

Tegnap egykor érkeztünk meg Atival Póstelekre. A vastag felhőlepel miatt a fény nem volt elégséges a fotózáshoz, küzdött az öreg Canon és én is. De azért sikerült néhány jó képet lőnöm. Ez itt éppen egy rontott kép lett. Szegény kamera sehogy sem látta az előtérben lévő szürkefülőkét, Tephrocybe sp. pedig még a kisollómat is mellé raktam, hogy legalább az segítse a fókuszálást. Inkább a háttérben magasodó tejelőgombát fotózta le. Viszont még így is tetszik nekem ez a kép. Benne van az avarszinti fotózás minden öröme és kínlódása. Mikor már öt perce guggolsz, a térdeid sírnak, de te csak küzdesz... aztán dobod az egészet és nyikorgó ízületekkel sóhajtozva felállsz. Inkább másik téma után nézel. Egy fotózás során több szépség is felkelti a figyelmemet, de nem mindegyiket sikerül lefotóznom. Ezért mindig csak képválogatást publikálok, sosem mutatom meg az összeset. Hiszen nem is sikerült mindegyik szépség megörökítése. Ez van. Nem kaphatunk meg mindent. Amit viszont adott a vasárnap nekem, az is bőségesen elégséges volt ahhoz, hogy boldog napnak nevezzem. Abszolút elégedetten dőltem le este az ágyba. Nyoma sem volt frusztrációnak vagy bármi nyűgnek. Nagyon örültem a pazar kínálatnak, mindenfelé termőtestek nőttek. Rég volt ennyire gombákban gazdag Póstelek, főleg így novemberben. Sokan jártak előttünk és utánunk is tutira végigmentek gombászok, de így is jutott kettőnknek ehető finomság. Sajnos a kosarat elfelejtettem lefotózni, amibe négy faj termőtestei kerültek: olajszínű csigagomba, lilatönkű pereszke, óriás tölcsérgomba, karcsú őzlábgomba. Most a hűtőben ismét gombák várják, hogy étel legyen belőlük. Az elkövetkező napokat még feltétlenül használd ki és menjél gombászni, ha még nincs tele a kamrád és fagyasztód. Közeledik az első komolyabb télies fordulat, ami le fogja ütni a gombákat. A terepen csak a téli hármas marad: téli fülőke, kései laskagomba, júdásfülgomba, ami egyébként egész évben képes teremni.
A képek sorrendje: olajszínű csigagomba, cirmoskalapú pereszke, piruló galóca, galambgomba faj, gyöngyös tejelőgomba, petrezselyemgomba, karcsú őzlábgomba, kerti tintagomba, bársonyos fapereszke, nyári laskagomba.

Gombák a vizsgálóban

Ennyire színes válogatásra nem számítottam november közepén. A gyilkos galóca kivételével, amit még én gyűjtöttem pénteken, az összes többit a hobbi gombászok hozták. Ezek mind helyben termett gombák volták. A kedvező őszi időjárás, a kemény fagyok eddigi elmaradása lehetővé tette a termőhullám kitolódását. Az asztalon a jó ehető gombákat képviselték: nagy őzlábgomba, karcsú őzlábgomba, piruló őzlábgomba, erdőszéli csiperke, lilatönkű pereszke. Különlegességek, amiknek örültem: fodros papsapkagomba, erdei szömörcsög. Ezek különös megjelenésükkel és utóbbi az erős szagával biztosan felkelti a kezdő gombászok figyelmét. Jó érzés volt ennyi gombát bemutatni, és jó páran megálltak a vizsgálónál érdeklődni felőlük.

Túlélni a telet

Nagy szerencsém volt, mert múlt hétvégén egyik gombásztársam a Mátrában járt és onnan hozott nekem sokféle termőtestet, amik csodás módon kibírták a több napos várakozást a hűtőben. Pénteken adta át a "túlélő" gombákat. Ezeket még egyszer átválogattam és a szebbeket pakoltam bele a dobozomba. Olyan fajokat tudtam bemutatni, amik nem élnek Kétkörösközben. Azért helyből is voltak termőtestek. Kb. harminc fajom volt, de nem mindről esett szó a videóban. Például a rőt csillaggombáról megfeledkeztem, pedig igazi különlegesség. Sóhaj. A járvány keltette bizonytalanság marja az idegrendszeremet, a stressztől kezdek én is megkergülni. Ezért adtam a bejegyzésnek a "Túlélni a telet" címet. Begubózok és reménykedek a pozitív kimenetelben. A nehézségek ellenére sikerült az év során anyagot gyűjtenem. Néhányszor eljutottam más tájegységekbe és egyszer a Szigethegységbe is. A sok élményt az online magazinom újabb különszámában dolgozom fel. Ezt majd karácsonykor tervezem publikálni. Sajnos a munkaszobában nincsen fűtés, így online előadásokat nem fogok tartani télen. Terepre még biztosan megyek, hiszen túrázni minden évszakban jó és mindig akad valami fotózni való. Vigyázz magadra és mindenki másra is, kedves olvasóm.

Micsoda gomba!

Az óriás pókhálósgombát Cortinarius praestans egyik gombásztársam találta még a hétvégén a Mátrában. Most jutott el hozzám a termőtest egy fotó erejéig a vizsgálóba. Sajnos élőhelyi felvételem még nincs róla, hiszen az egyik ritka, védett gombánk. Kétkörösközben nem él meg, mivel itt nincs számára alkalmas élőhely. Legközelebbi ismert lakcíme a Béli-hegységben van egy idős gyertyános-bükkösben. Ha ugyan még megvan az erdőrész, mert 2019-ben nagyon pörgött a fakitermelés a patakvölgyben, ami tele a természet kincseivel, de az eladható faanyag miatt az igazi értékek veszendőbe mennek. Ha 2021-ben ismét át lehet járni a Szigethegységbe, meg fogom keresni az óriás pókhálósgombát őszi termőidejében. A fotóm jól visszaadja a jellegzetes megjelenését. Nincs gomba, amivel össze tudnád téveszteni.

Gombákról a rádióban

Véletlenül pont akkor kapcsoltam be délelőtt a rádiót, amikor a Kossuth adón gombákról szóló riport kezdődött el. A bejegyzéshez a képet a rádió honlapjáról mentettem le, amin pont ezt a témát kínálták a látogatók figyelmébe. Érdemes visszahallgatni, fél tizenegytől a hírblokk után kezdődik.

Látványos és hasznos

A spóranyomat a legegyszerűbb módja a gombák spóraszínét megmutatni. A termőréteggel lefelé lapra tett kalapokból érett termőtest esetén bőven hullik a spóra és pár óra alatt kész a nyomat. Tinórukkal is működik. Nekem lemezes gombáim voltak, azokat gyűjtöttem pénteken, amikből nyolcat tettem gépírólapra: könnyező szálkásgombáé a fekete spóranyomat, a selymes döggombáé a nagy rózsaszín, a tűzpiros csengettyűgombáé a húsbarnás, a bal alsó sarokban valamelyik susulykáé van, a jobb alsó sarokban az a fehér nyomat a téli fülőkéé, a maradék három kérdéses. Ezek feladták a leckét nekem, hogy mégis mik lehetnek. A fakógombák, susulykák, pókhálósgombák népes számuk ellenére kívül esnek a napi rutinon, mivel elég ezeket nemzetség szintjén stabilan felismerni és kukázni. Nincs köztük ehető és többük mérgező.
A spóranyomat készítése nem nehéz. Ha vannak gomba kalapjaid, hajrá!