November végén

Az illatos ibolya a rövid nappalokra reagálva virágzik. A növényke csak azért áll le a virágzással, mert a tél beköszöntével megdermed, és a tavaszi olvadás után tud újra virágokat növeszteni. Az ibolya átvezet egyik évből a másikba minket. Pontosabban a természet sosem áll le, pusztán szünetet tart. Ha gombász vagy, és éveken át nyomon követed a szezonokat, ráérzel a természet ritmusára. A 2020-as szezon lassan a végéhez közeledik, de már ébredezik a 2021-es. A héten meglátogatom az osztrák csészegomba lakcímét. Tavaly december 27-én találtam meg az első példányokat. A talaj kellően nedves, optimális számára az időjárás. Könnyen lehet, hogy idén még korábban rátalálok. Ibolya és csészegomba tavaszi ajándékai a természetnek, de láthatod, már az előző év késő őszén felbukkannak. Az átmenet folyamatos, és ez lelkesítő. Nincs okod lógatni az orrodat, mert vége a meleg napoknak, eltűntek a színek, mert ha nyitott a szemed és a szíved, megteltél az év élményeivel, és azok melegen tartanak a szünet ideje alatt. Egyébként a tél közel sem egy unalmas időszak. Én ilyenkor is többször kinézek az indikátor helyeimre. A testmozgás fontos minden évszakban, mert a mozgás serkenti az életfolyamatainkat, az immunrendszerünket is, ami nagyon hasznos a szürke hónapokban. Jó hír, hogy a gomba gazdag D-vitaminban, a bolti csiperke is, ha nem sikerült feltölteni a kamrát vadon termett gombákkal, akkor a kétspórás csiperke is jó. Én például kedvelem télen grillezve. Semmi bonyolult nincs benne, átkenem fűszeres olívaolajjal, aztán rakom a villanygrillem lapjai közé. Azok a nagyszerű illatok... Éhes lettem, pedig vacsoráztam. A lényeg, hogy a gombák egész éven át elkápráztatják a természetjárót. Ma csak a városi sétám során kerestem fel néhányukat, de az emberi településen is a természetet varázsolják elénk. Lásd a képválogatást.