Gombás élményből sosem elég

Terepen csütörtökön voltam, így beértem ma egy városi sétával. A gyulai Csigakertbe sétáltam el, hogy megnézzem, milyen gombák teremnek jelenleg ott. A buszállomás felé visszajövet fotóztam le a laskapereszkét, ami a nyitóképen látható. Ez az a termőtest, aminek társát november 6-án kiemeltem, hogy a gombakavalkád videómban bemutassam. Szerencsésen megúszta az eltelt heteket, mert a nagyobb csoportba valaki beletaposott. Sajnos rossz helyen van a kivágott fa, amiben a gomba él, nagy arra a gyalogos forgalom. Remélem, jövőre szerencsésebben alakul a védett gomba termőtesteinek sorsa. A laskapereszke gyulai jelenléte nagyon erős mementója az egykori tölgy-kőris-szil ligeterdőnek. A szilfa az elsődleges tápláléka. Régebben gyakori lehetett. A fajunk terjeszkedése, a táplálék igényünk kielégítése mezőgazdasági termeléssel, pontosabban a háziállataink takarmány igénye miatt felszámolták az őseink a természetes élővilágot. Azonban az élőlények többsége még mindig itt van, és próbál túlélni mellettünk. Remélem, túlélnek minket, és nem rántjuk magunkkal a jelenkor teljes élővilágát, hogy a romokon egészen más élőlények fejlődjenek ki! Az ember globális terjeszkedése a földtörténetre is hat. Majd kiderül, hogy mekkora lesz a kártételünk mértéke.
A természet nem ismeri a jót és a rosszat. Bármit teszünk, a tetteinket a fajunk hosszútávú fennmaradásának tükrében kell megvizsgálnunk. Tény, élőlényekként élő környezetre van szükségünk. Ezt már párszor leírtam, ideje az eszekbe belevésődnie.
A városi parkok félfogamra elegendő természet pótlékok, de egy snacknek is tudok örülni, miközben hegyvidéki erdőkre gondolok. Remélem, azok a gyönyörű erdők jövőre még meglesznek és újra járhatok bennük! Lásd a képválogatást.