Érdekes probléma

Kétkörösköz a Fehér-és Fekete-Körös egykori közös árterének nem hivatalos neve, amit én használok. Ez a gombász birodalmam, aminek nem hivatalos fővárosa Doboz település. Az egykori ártér magasabb térszíneire, a keményfás ligeterdők helyére telepített tölgyültetvények és a puszták a gombász helyeim. Azonban az "erdők" és füves területek kiterjedése eltörpül a szántókéhoz mérten. Elképesztő aránytalanság figyelhető meg. A mezőgazdasági nagyüzem félelmetes hatékonysággal számolta fel a szülőföldem természeti értékeit. Én megértem, hogy enni kell és muszáj termelni, de fontos lenne észrevenni, hogy egyedszámunk felduzzasztása a mezőgazdasági termeléssel valójában esztelenség. Egyszerűen nem maradt elég természet éltetni a földi életet. Ennek egyik mellékes, de látványos jele, hogy a vírushelyzet miatt a városokból az emberek a zöldbe tódulnak levegőzni, mozogni, élni és a rutinos "természetjáró" hökkenten nézi a tömeget. Nekem egyértelmű, hogy az egészséghez és jó közérzethez létfontosságú a kapcsolat a zölddel és a testmozgás a nyílt ég alatt. Azonban égető probléma, hogy a környezeti nevelés hiányosságai és a zöldterületek kis kiterjedése miatt a természet maradékára elképesztő terhelés nehezedik rá. És nem, nem fogják fel, hogy mindez a mi felelősségünk. Mindenki csak rinyál a jobb életért, aminek egyik alapja a természet, de attól még gondolkodás nélkül fogyaszt, mert "enni kell" és nem nézi, hogy a tűzifa honnan származik, esetleg egy páratlan természeti értékű, de tarra vágott román erdőből... Uh, elöntötte az elmémet az ideg. Ráfaragunk mindannyian a korlátlan önzésünkre és a korlátolt felfogásunkra az élővilágról. Megyek a dolgomra. Nagyon dühös vagyok.