Wanted: galambgombák

Kutattam a nemzetség magyar nevének eredetét, de nem találtam meg a forrását. Közben önfejűen kitaláltam egy magyarázatot, miszerint a galambgombák közt nincs halálosan mérgező faj (idővel kiderült, hogy egyetlen egy van, lásd ITT), a legmérgesebbek is "csak" hasmenést okoznak. Az ártalmatlanságuk miatt kaphatták a galamb nevet, hiszen közismert szófordulat, hogy szelíd, mint a galamb. Arra is gondoltam, hogy az egyik leggyakoribb faj, a kékhátú galambgomba színe hasonlít a galambéhoz. Talán ezért galambgombák.
Érdemes megismerkedni a galambicákkal, mert szépek és jók. A nemzetségbe tartozó összes faj a fákkal él együtt, vagyis gyökérkapcsoltak. Melegkedvelők, nyártól őszig teremnek. A spóraporuk fehér, krém-, okkerszínű vagy sárga. Érdekes tulajdonságuk, hogy a termőtestük merev, pattanva törik. Ennek oka, hogy a termőtestet alkotó hifafonalak közt kerek keresztmetszetű csövek, szferociszták vannak. A kalapjuk változatos színű. A színűk idővel kifakulhat, mert színanyagaikat kimossa az eső. A lemezeik tönkhöz nőttek, általában törékenyek. Az egyetlen nemzetség, amit kóstolgatva gyűjthetünk, ha már jól ismerjük a gombákat. Az enyhe ízűek ehetők, az égetően csípősek élvezhetetlenek. A furcsa szagúakat is jobb békén hagyni, mert legtöbbször azok is csípősek. A galambgombáknak nincs tejnedve. Magyarországon kb. száz fajuk él. Ezek közül a három legjobbat és négy jót mutatok be, amik tömegesen teremnek erdeinkben.

A kékhátú galambgomba Russula cyanoxantha kalapszíne nagyon változatos, mert lehet ibolyászöld, ibolyáskék, olívzöld, rózsáslila. A nevével ellentétben ritkán kék. Egyedi tulajdonsága, hogy a lemezei rugalmasak, hajlékonyak. A kalapbőr alatt a húsa lilásbíbor színű. Néha a fehér tönkön is lehetnek halványlila foltok. Az íze kellemes, dióra emlékeztető. 

A dióízű galambgomba Russula heterophylla jó, finom gomba, de túlságosan hasonlít a gyilkos galócára Amanita phalloides. Fontos tudni, hogy a dióízű termőteste galambgombásan szétmorzsolható. Sosincs gallérja, bocskora! Szagtalan húsának kellemes dióíze van. Törékeny lemezei tönkhöz nőttek.

A varashátú galambgomba Russula virescens nevét a rücskös-varas, repedezett kalapbőréről kapta, ami kékes-zöldes, zöldes-fehéres színű. Egyéb tulajdonságaiban hasonlít a dióízű galambgombához, azonban a kalapbőre jól azonosítja. Júliustól októberig terem lomb- és fenyőerdőkben. Érdemes gyűjteni, mert szintén dióra emlékeztető ízű.

A ráncos galambgomba Russula vesca közeli rokona a dióízűnek, azonban a kalapszíne rózsás-hússzínes-barnás, foltosan fehéres, krémszínű is lehet. Kalapbőre finoman ráncos. Lemezei krémszínűek. Lombos erdőkben, főleg cseres- és gyertyános-tölgyesekben gyakori. Júniustól már növeszti a termőtesteit. 

Az ízletes galambgomba Russula alutacea kalapszíne bíborvörös, barnásvörös, barnásibolya, zöld vagy olív foltokkal. A lemezei sárgásak, szintén tönkhöz nőttek és morzsolódnak. A tönk fehér, hosszanti ráncoltsággal, vöröses futtatással az alsó részén. Az egyik legjobb ízű galambgomba. Lombos fákkal él gyökérkapcsoltan. Nyáron és ősszel terem.

A barnulóhúsú galambgomba Russula xerampelina kalapszíne változatos, alapvetően sötét borvörös, kárminvörös, de bükkök, nyírek, tölgyek alatt barna- borvörös- sárgás- zöldesen tarka kalapú példányokat is gyűjthetünk. Tönkje fehér vagy rózsásan futtatott. A halszagáról és a barnuló húsáról könnyedén felismerhető. A halszaga főzéskor elillan.

A szürkészöld galambgombát Russula grisea már nehezebb felismerni, könnyedén összetéveszthető a zöldes rokonaival. Szerencsére az enyhe ízű galambgombák mind ehetők, így a szürkészöld is. Az idősebb példányok lemezei csípősek lehetnek. Elsősorban a bükkösökben terem júliustól októberig.

 
Kiegészítés: A hánytató galambgomba Russula emetica és rokon fajainak piros kalapja, fehér lemezei és fehér tönkje van. Az ilyen galambgombák csípősek, és gyomorrontást okoznak.

Megjegyzés: A képek eredeti helyét megtekintheted a gombák nevére kattintva. Az első illusztrációt innen vettem.