A meleg idő kedvez a selyemgombáknak, friss termőtesteket növesztett a szürke Amanita vaginata és a narancsszínű Amanita crocea is. Nagy számban teremnek a galambgombák Russula spp. és a tejelőgombák Lactarius spp. is, de sajnos egyik sem ehető. A legfiatalabb tölgytelepítésben mindenfelé látni lehetett a begöngyöltszélű tejelőgombát Lactarius zonarius, a csali rizikét. Egy idősebb tölgytelepítéseben a vörösbarna tejelőgomba Lactarius quietus volt az uralkodó gomba. A Boletus nemzetségből továbbra is terem az okkerszínű tinóru B. impolitus, a céklatinóru B. luridiformis és előjött a gyökeres tinóru B. radicans is. A kis nemezestinóruk Xerocomus/Xerocomellus számos faja a terepen van, de nagyon hamar rájuk telepszik a Hypomyces chrysospermus, így ehetetlenek. Sok tenyérnyi kalapú széleslemezű fülőkét Megacollybia platyphylla láttam, de ez sem ehető. Itt-ott sok barna gumó hever a talajon, az áltrifla Scleroderma sp. termőtestei. Egy helyen nagyon sok sárga kénvirággomba Hypholoma fasciculare nőtt. Mindketten mérgezők, gyomor-béltünetes mérgezést okoznak.
Se ehető fajt nagy mennyiségben, se gyilkos galócát Amanita phalloides nem sikerült gyűjtenem. Az utóbbi a gyűjteményembe kell, nem akarom megenni. Felemás túrám volt. Több gombára számítottam.
Kiegészítés: A kullancsok aktívak. Hármat sepertem le a nadrágomról. Ha sűrű terepre mész, erősen javasolt a zárt, világos ruha viselete és rovarriasztó használata. A világoszöld túranadrágomon könnyedén kiszúrtam a sötét színű kullancslányokat és messzire küldtem őket egy-egy erős pöccintéssel. Most sem volt bennem potyautas.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése