A selyemgombákat könnyű felismerni három legfontosabb tulajdonságukról, amik mind megfigyelhetők a képen: a fésűsen bordás kalapszél, a gallér hiánya és a bocskor. A lemezeik fehérek, krémszínűek, akárcsak a galócáké. A spóraporuk fehér.
A selyemgombák ehetők gondos főzés-sütés után, mert a hő lebontja a mérgező vegyületeiket. Azonban nem érdemes a gyűjtésükkel vesződni, mert nincs kiemelkedő ízük, húsuk vizenyős, és a galóca-paráztatás miatt senki se bírná jó étvággyal megenni a selyemgombás ételt.
A szürke selyemgomba és közeli rokonai, a rőt A. fulva és a narancsszínű A. crocea nyártól őszig teremnek erdeinkben. Gyökérkapcsoltak, a fák gombapartnerei. Néha az erdőszélen, a fűben jelennek meg, de ilyenkor is a fákhoz kötődnek.
Megjegyzés: A képet innen vettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése