Tegnap este olvastam ki Dr. Mary Aiken Cybercsapda című könyvét, amiben több helyen megemlíti Dr. Sherry Turkle nevét és megosztja gondolatait. Sajnos magyar nyelven nem jelent meg eddig Alone together könyve, de a gondolatait összefoglaló előadását megtaláltam és mélyen egyetértek a meglátásaival. 1997 februárjában böngésztem először a világhálón és 2009-ben regisztráltam a Facebookon, ami hibás döntés volt. Vacilláltam. Nyöszörgött a józan eszem. Hallgatnom kellett volna rá, de apám javasolta (tekintélyszemély) és egy kellemesen szórakoztató sorozat egyik epizódja (média nyomás) pont a közösségi oldalról szólt. Tanultam a hibából, miután összeadva két évet pazaroltam el az életemből a hiábavaló görgetésre. Ugyanakkor szerencsésnek mondhatom magamat, amiért tudomásom van személyiségem gyenge pontjairól, így képes vagyok (nehezen!) módosítani a szokásaimon. Mert nem könnyű szembemenni a kiépült, gyors jutalmat ígérő megszokással. Az agy a gyors jutifalatért teper és leszokik róla, hogy inkább a mélyebb megelégedést nyújtó, de jóval fárasztóbb tevékenységekre figyeljen. Ami nagy hiba. Az ember tönkremegy a röpke élvezetek hajszolásába. Mindannyian hajlamosak vagyunk a függőségekre, ki kevésbé ki jobban, és vannak kimondottan veszélyeztető tényezők, amik megléte esetén az ember belecsúszik valamilyen káros pótcselekvés automatikussá váló ismételgetésébe. Igen, az élet nehéz, de ne tegyük nehezebbé pótcselekvésekkel! Lejönni a "szerről" tortúra. Az agy szenved és szenvedése valós. A könnyű élvezeteknek komoly ára van, és az élet benyújtja a számlát.
Egy éve írtam egy ütősebb bejegyzést, ami elsikkadt. Sajnos a blog mint kommunikációs forma lehanyatlott, hiszen elmélyültebb figyelmet igényel a szöveg feldolgozása. Fun fact: az aranyhalak is egy másodperccel tovább képesek koncentrálni mint a legtöbb ember. Igen, volt erről kutatás. A szomorú tény, hogy a közösségi appok szétcseszik az emberi agyat. Ahogy mi mindannyian a korlátlan terjeszkedésünkkel, a felelőtlen hulladék kibocsátásunkkal stb. az életünk alapját, az élővilágot. Az idei év időjárása már több mint figyelmeztetés! Ez lesz a trend. Egyébként évtizedek óta zajlik a folyamat, amint azt észrevehettem például egy kertészeti szakkönyvben, amiben le volt írva, hogy a kajszibarack termőterületre észak felé bővült és ma már a lengyel termelők is sikeresen termesztik. Olvastam mindezt kb. öt éve. Vagy már lehet, hogy több is volt. Sóhaj. Szóval ez már nem huhogás, hanem a jelen valósága.
Egyik félelmem, hogy egyszer ugyanezt fogom látni a Bihar-hegységben. Könnyedén lángra kaphat az aszályban a lucfenyves Európában is. 2019. szeptemberében döbbenetes szárazsággal szembesültem odafent. A civilizációnk túlságosan mélyreható változásokat indított el, amik a fajunk létét veszélyeztetik. Miért nincs hosszútávú stratégiája az emberiségnek? Év-tízezredekben kéne gondolkoznunk! Fogyasztói kábulatba ringatott plázanép bálványaival együtt pernyeként száll tova és senki se fogja siratni.
“ My name is Oᴢʏᴍᴀɴᴅɪᴀs, King of Kings.”
Look on my works ye Mighty, and despair!
No thing beside remains. Round the decay
Of that Colossal Wreck, boundless and bare,
The lone and level sands stretch far away.
"...mert ha így folytatjuk, gyermekeinkre és unokáinkra és az egész
emberiségre - egy értékcsökkent, lepusztult és ellenséges bolygót
hagyunk hátra." Al Gore: Kellemetlen igazság 2006 Angliában 40Celsius fok közelében tetőző hőhullám tombol a napokban, de Portugáliában és Franciaországban is hőmérsékleti rekordok dőlnek meg. 2000 augusztusában Békéscsabán volt az új évezred első rekordja, amikor 41,7 Celsius fokon tetőzött a hőség és esély van rá, hogy idén ugyanilyen forróságot tapasztaljak meg. Annak a napnak a naplementéje beleégett az emlékezetembe. Előttem van a narancsvörös napkorong, hiszen a levegő rendkívül poros volt, akárcsak idén. Az ember kedveli a naplementét, mert olyan szép, de az a naplemente bennem vészterhes emlékként lángol. Onnan számolom a civilizációnk hanyatlását. Pedig sokan, nálamnál jóval tanultabbak és okosabbak figyelmeztettek minket a bajra és a veszélyre!
2017-es fotóimmal illusztrálom a bejegyzést. Ez egy szárazabb év volt, összesen 510 mm volt az éves csapadékösszeg, de 2022-höz mérten még mindig jobbnak számított! 2000 után 2007 és 2011 döbbentett meg. 2007-ben olyan aszály volt, hogy októberre a fák zöme ledobta a lombját szomjúságában és késő novemberi hangulat lett úrrá a tájon. Döbbenten néztem a korai lombhullást. Nyomasztó és ijesztő volt. Aztán 2011 újra megmutatta nekem, hogy milyen az aszály, és 2021 még keményebb leckét adott, amit 2022 folytat tovább. Oktat minket a szárazság, figyelmeztet minket a hőség. Ideje lenne a fejünkhöz kapni, hogy gyakorlatilag életveszélybe sodródunk a passzivitásunk miatt! A víz létfontosságú, mi mégis kiszárítottuk az Alföldet. Nem a háttérhatalom miatt nincs víz, hanem a helytelen vízgazdálkodási gyakorlat miatt és az egyéni érdek józan észt felülíró önzése miatt. Azonban mit ér a megszerzett szántóföld, ha vízhiány miatt teljesen ellehetetlenült a termelés?!
Szerintem te rád is jó hatással vannak a zöld alapszínű fotóim 2017-ből. A zöld az egészséges természet színe. Szívesen öltözök zöldbe, és jól érzem magamat a fák között. Sajnos érzékelem a fák segélykiáltásait, aszályban egészen másféle fito anyagokat választanak ki. Szinte sikoltoznak, kifejezik szenvedésüket, vízért kiabálnak. Amikor átmentem a Kisökörjáráson vasárnap, szinte agyonnyomott a növényzetből érkező stressz. Megrogyott térdem, elnehezült lábam és tehetetlenül néztem fel a fákra, hogy nem tudok segíteni rajtatok! Ránk nézve is végzetesnek bizonyul az Alföld kiszárítása. A víz létfontosságú. Most ránéztem a páratartalom térképre, és 30% alatti az ország jelentős részén. Ugyanilyen alacsony a talaj felső rétegének víztartalma, ami annyit tesz, hogy porszáraz és nem tartalmaz a lágyszárúak sekély gyökérzete számára felvehető vizet. Ezért kókadnak még a gyomok is. Döbbenetes látni a növények fonnyadását.
Öt évvel korábbi fotó Szanazugból a Kettős-Körös partjáról. Mostanában nem megyek víz közelébe, mert vízfolyásaink pangó állóvizekké lettek. Például itt Csabán is büdös az Élővíz-csatorna. Felfordult a gyomrom a szagától. Iszkoltam el a közeléből. Rettenetes, ahogy az élővízből posvány lesz. Egyébként csak úgy találomra szemezgetni kezdtem a vízzel kapcsolatos tanulmányokból, és linkelek egyet. Nagyon tanulságos. Tehát van egy több évtized óta ismert globális probléma, amire kisebb cselekvésektől eltekintve, a tömeg szintjén nem akarunk tudomást venni, pedig a víz sorskérdés. Elképesztő, hogy mennyire felelőtlenek vagyunk! A sok egyéni érdek felmorzsolja a fajunkat. Egymást fojtjuk meg. Aztán pánikba esve szaladgálunk és a másikat vádoljuk, meg a háttérhatalmat emlegetitek, holott szimplán ti magatok vagytok az "életlen kés a fiókban", hogy finoman fogalmazzam meg, milyen picike a rálátásotok a valóságra és mennyire nem akartok tudomást venni arról, vége van a kényelem korának, a civilizációnkat feléltük. Mi vagyunk a barbárok, akik a kényelembe belehülyülve, primitív szintre visszazuhanva fogjuk a másik fejét betörni.
Szintén öt éves emlék. Sokak által kedvelt nagy őzlábgomba fiatal termőteste csertölgy ültetvényben. Egy szemnek és léleknek kellemes élőhelyi fotó. Egyáltalán lesz alkalmam idén hasonlót készíteni? Olyan messzinek tűnik a késő ősz. Jönni fognak áztató esők novemberben, decemberben? Elméletileg előfordulhat, hogy katasztrofális mértékű áradások kövessék a pokoli nyarat. Lásd Kelet-Ausztráliát, ami nem is oly régen hatalmas kiterjedésű tüzektől szenvedett, most pedig hasonló mértékű áradások sújtják. Extrém mennyiségű csapadék zúdult le! Hiszed vagy sem, a németországi árvíz egy éve volt. Belinkeltem a bejegyzés végére az egyik hírvideót. Nálunk tavaly ugyanekkor porszáraz volt már minden. Igen, lesznek extrém áradások beékelődve a hosszú száraz periódusok közé. Azonban az édesvíz fogyóban van. Sokkal jobban meg kéne becsülnünk és egészen másként gazdálkodni a természeti javakkal. A pazarlás koráról a saját érdekünkben át kell váltanunk a mértékletesség korára.
Rég voltam hosszabb sétán, és ma kihasználtam a kellemesebb nyári időt és Gyulán a piactól elsétáltam a duzzasztóig. A gátoldal látható a nyitóképen, így ki van égve. Életem eddigi negyvennégy éve alatt sosem tapasztaltam ekkora mértékű aszályt. Természetesen voltak száraz évek, szíttam is a fogam, hogy ez szörnyű, de ami idén van a szintén pocsék 2021 után, duplán pokoli. Ott álltam egy percig és csak néztem ki a fejemből. Aztán iszkoltam árnyékba, mert hiába volt kellemesen enyhe a levegő, ha egyszer a napfény teljes erővel sütögetett engemet. Aki szerint a klímaváltozás humbug, gyorsan ébredjen fel a fogyasztói kábulatából! Ez már nem médiahiszti, köldöknézegetős huhogás, hanem a jelen! Európa jelentős részén aszály tombol! Ukrajna élet-halál harcot vív Oroszországgal. Egyébként tudja valaki, hogy mi értelme van maradi adok-kapoknak a globálissá vált világban, ahol olyan szoros gazdasági összefonódások vannak, hogy az orosz-ukrán konfliktus miatt 200-300 millió embert fenyeget éhínség.
Ez a Fehér-Körös duzzasztója. Csalóka a magas vízszint. Nyáron az egész Körösök-völgye állóvízzé alakul át, amiről árulkodik az állott szag is. Az öntözés miatt van visszatartva a víz, azonban fontos tudni, hogy a hazai szántóknak csak kis hányada öntözhető ilyen-olyan okok miatt és eleve az öntőrendszer kiépítésével elkéstek. Találtam egy pontos háttérelemzést, hogy mi eredményezte a jelenlegi történelmi mértékű aszályt, bőven van benne emberi ok. Az írás ad néhány javaslatot is, hogy hogyan lehet mérsékelni a károkat. Jó lett volna, ha tíz évvel korábban cselekszünk, de a 2008-as fiskális válság után az emberek ismét belevetették magukat a "könnyű élet" igézetébe és mit sem törődve a civilizációnk felett keringő egyre több baljós jellel, folytatták a habzsolást. Minden elfogy egyszer, mert az entrópia terjed és az ember még növeli is. Most mindannyian kemény leckét kapunk. Ez a válság nem a 2008-ashoz mérhető, hanem az 1933-ashoz. Bizony! Ugyanabba a sz.ba léptünk bele. Kérlek, tanulmányozd a korabeli beszámolókat és azokból okulva cselekedj a saját és családod érdekében.
A gát egy szakaszán csak a mezei iringó tövek virultak. Az ördögszekeret mélyre lenyúló gyökérzete és szárazságtűrése teszi ellenállóvá az aszállyal szemben. Ennek kóróján tenyészik az ördögszekér-laskagomba ősszel. Egyéb zöld lágyszárú növényzet a csatorna mentén volt és a fák zöldek még, de többük koronáján látszik a szárazodás folyamata, halnak el ágaik. Néhány fát évek óta követek és felgyorsult haldoklásuk látványos. Ne hidd, hogy az ember ellen tud állni a maga generálta entrópiának, hiszen a bajt mi magunk okozzuk és mivel semmiből sem tanulunk... A legrosszabbra készülök. Életemben először komolyan veszem a túlélési tippeket. Számolgatom, hogy miből mennyit javasolt betárazni, hogy ne éhezzünk a barátommal... Inkább befejezem mára a tervezést, mert kezdek rosszul lenni az iszonyattól. Sorba vettem a már ismert tényeket, és ezek alapján leszáll az éj... Lásd a képválogatást.
A csoportos csiperkeAgaricus bohusii Kétkörösköz egyik karakterfaja. Több éves megfigyelésem alapján július közepétől kezd el teremni és meleg, csapadékos őszökön október végéig jön elő. A fotómontázshoz több helyi lelőhelyéről júliustól októberig készült fotókat használtam fel. Minden keményfás ligeterdő jellegű fás élőhelyünkön megtelepedett és jó idő esetén lenyűgöző mennyiségben képes teremni. Elképesztő, de a súlyos aszály ellenére egyik gombásztársam a saját terepén rálelt a megye észak-keleti sarkában. Valószínűleg apró, helyi zápor felhő adhatott esélyt a gombának. A csoportos csiperke érezvén termőidejének kezdetét, kihasználva a picike esélyt, előjött ott. Lenyűgöző a gombák életereje és mindenre elszántsága! Ez adjon nekünk reményt, hogy a kedvenceink nem adják fel. Kövessük példájukat.
A kora reggeli, téli fotóm fejezi ki a legjobban a nyomasztó érzést, ami elhatalmasodott rajtam. 1990-ben tizenkét éves gyermekként izgatottan követtem az első szabad parlamenti választást, és rohantam volna szavazni, ha elég idős vagyok. Komolyan elhittem, hogy végre a hazám felzárkózik a nyugathoz és az elnyomás rossz emlékké fakul. Gyerek voltam, hittem a csodákban. Aztán itt élve a valóság szétkergette ábrándjaimat, és nem hagyott semmi mást, üres zsebeket és kétségbeesést. Pro és kontra listát írok minden témában, és a jelenlegi helyzetben a saját túlélési esélyem kapcsán a kontra lenyomta a pro oldalt, vagyis bajban vagyok. És nemcsak én, hanem százezrek. Ez most a nagy betűs válság, nem olyan mint a 2008-as, hanem 1933-hoz mérhető. Semmiből sem tanulunk, a saját kárunkból sem. Ismét komoly veszteségek fogják érni Magyarországot és leépülése folytatódik. Oh, a nemzethalál nem egy drámai aktus, hanem évtizedeken át elhúzódó vergődés. Kidobtunk harminc évet az ablakon. Történelmi esélyt szalasztottunk el.
Kár, hogy a szavak elvesztették a jelentésüket és a súlyukat. Értelmetlen írnom, mert a valóság felülír mindent. A történelem kereke meglódult és a magyar nemzet alákerül, mert már nincs ereje, tudása, akarata változtatni. Egyszerűen elfogytak tetterős, erkölcsös, jóakaratú emberei. Nem maradt más csak a tömegemberré, fogyasztóvá, megvezetett jobbággyá alacsonyított, elnyomható, megfélemlíthető, átverhető kisemberek. Eltűntek nagyjaink. Oh, ne gondold, hogy az autokrata nagy ember, vagy a lárifári szónok, akik káderből lett valakik, de nem nagy emberek. Nem az ország területi vesztesége a tragédia, hanem az emberi nagyság elveszése! Az ember mint sorsának alakítója, a történelem formálója veszett el, és így gondolkodó emberfők hiányában zuhanunk a káosz mélyébe. A modern politikus semmi több mint a tőke szolgája. Odadörgölőzik, ahonnan enni kap. Kesztyűbáb, ami cinikus mosollyal a pofáján árulja el a népét, miközben tolja a hamis populista szólamokat.
Én egy senki vagyok, egy művész, aki a pusztuló táj krónikása. Semmi esélyem a nagyobb erőkkel szemben. Felmértem önmagamat, körülnéztem és látom a saját egyéni tragédiámat. Megteszem, ami erőmből telik, de csepp a tengerben és valójában hatástalan. Talán ideje lenne változtatnom a nézőpontomon és szabadesés közben nem a földet bámulni, hanem az eget és a derűs kékséget csodálva megfeledkezni az elkerülhetetlen becsapódásról és a halálról. Ami elveszett, nincs többé. Miért fájdítom a szívemet és ártok magamnak a nehéz érzésekkel? Kisember vagyok, és semmit sem jelent, hogy a művész szemével születtem. Hetykén vállalni, hogy az értelem is elveszik, és semmi sem marad csak a túlélésért küzdő emberállat zihálása és elkerülhetetlen kimúlása. Enjoy!
Több száz fotón örökítettem meg az eltelt években a természeti értékek maradékát a szülőföldemen. A nyitóképen 2019-es júliusi felvétel látható a rózsáskalapú tinóruról. Szomorú, de tavaly és idén sem láthattam egyetlen egy termőtestét sem, mert nem tudott teremni a szárazság miatt, és 2022 szárazabb mint 2021! 2020-ban július elején tudtam készíteni egy másik kedvenc fotót a faj termőtestéről. Minden ligeterdő jellegű idősebb tölgyültetvényünkben megtalálható, nyílott termőtestei feltűnő méretűek, de 20 perc alapos főzés után is egyéni érzékenység esetén gyomorrontást okozhatnak. A sátántinóru rokona, ami nagyon hasonlít rá, de annak kalapja nyílottan is szürke marad és tönkjén erősebb a vöröses szín. Nevével ellentétben a sátántinóru sem mérgező súlyosan, de a gyomorrontás kellemetlen élmény tud lenni. A gomba, az élőlény ott van a talajban a fák gyökérzete körül és mindenfelé haladva keresi a vizet, összeköti a fákat. A gyökérkapcsolt gombák nagyon fontosak az erdei ökoszisztémában. És mennyire régen jártam "igazi" erdőben! Sóhajtozok.
Elemi erővel tört rám a hiányérzet. Hónapok óta nem voltam terepen, mert nincs mit dokumentálnom. A második pokolian száraz év lehetetlenné teszi az anyaggyűjtést. Az Őrségig kellene mennem, hogy láthassak gombákat. Hiába van pazar képanyagom, hiányzik a terepi munka, a zöld életérzés, a gombák szépsége. A természet önmagában szép és érték. Hiszen élőlényekként élő természeti környezetre van szükségünk a fennmaradáshoz. Abszolút hiba volt elhinni, hogy szimpla fogyasztókként, akiket kiszolgál az ellátói lánc életképesek lehetünk. NEM! A globális válság, ami egyszerre pénzügyi és éghajlati, dupla csapást mér törékeny életmódunkra, és üti-veri a természet maradékát, a fákat és gombapartnereiket. Egyszerre aggódok magamért, a szeretteimért és az erdei ökoszisztémáért. A kedvenceim! Mi lesz az évek óta figyelt gombabarátaimmal?! Több mint kétszázuk "lakcímét" őrzöm a memóriámban.
A málnavörös tinórunak legalább tucatnyi helyi címe van. 2019 július 27-én Pósteleken fotóztam le egyik termőtestét. Tavaly és idén sem láttam belőle egy darabot. Pedig szerencsére tényleg gyakori felénk. 2014-ben találtam rá először és csak néztem, hogy európai vörös listás faj lepett meg Kétkörösközben! Jobban meg kéne becsülnünk. Lenyűgöző, hogy mennyire elterjedt felénk. Pici a termőteste, de maga a gomba, az élőlény a fák hasznos partnere, és jóval nagyobb mint gondolod. Valójában a fák között óriások felett lépdelünk, amik csendesen teszik a dolgukat. Az erdő egészen másként néz ki mint ahogyan mi érzékeljük. Az emberi érzékelés erősen korlátozott, de ha van képzelőerőd, csodaországban találod magadat. Szeretem az erdőt. Ezzel az érzéssel jöttem a világra az ország éléstárában, ami jelenleg hanyatló szakaszába ért a túltolt folyószabályozás, a túl hatékony vízlevezetés, és a szárazabbá váló klíma együttes hatására.
2019. július 23-án napfelkelte előtt, a kék órában a Dobozi híd mellől készítettem a fotót a Kettős-Körösről, miközben körbedöngtek és döftek a szúnyogok. Igazi vízközeli élményben volt részem. A víz, ahogyan mondták már korábban a tudósok, a 21. század egyik központi gondjává vált, mert egyre kevesebb az édesvíz. Nem önmagában a vízből van kevesebb, hanem a vízkörzés megváltozása okozza a szárazföldeken a vízhiányt. Ennek egyik oka a tájátalakító tevékenységünk, az őserdők letermelése. Az esőerdők elpusztítása különösen fájdalmas az egész fajunk számára. Az ilyen hatalmas erdőségeknek kiemelt szerepe van a globális vízkörzésben. Amint megindult pár éve az eszetlen felélése az esőerdőnek, máris látszódik a negatív hatás, mert kevesebb eső hullik az Amazonas-medencére. Ennek igen ronda vége lesz. A pár évnyi látszólagos gazdasági enyhülés ára a totális összeomlás lesz. Az ember semmivel sem több a lemmingnél, ami a pillanatnak él, hiszen bármikor jöhet egy ragadozó és megeheti. Bár azért az "értelmes" embertől, önmagunktól többet reméltem, hogy nem egy oktondi állatkaként végezzük be földi pályafutásunkat, de nagyon úgy néz ki, hogy pont úgy járunk mint a lemming.
Mennyire fura és ironikus, hogy a bonyolult agyvelővel megáldott emberiség semmivel sem okosabb bármelyik állatfajnál. Inkább kártékonyabb és a saját létfeltételeit is elpusztítja pillanatnyi szükségleteinek engedve. Jelenleg tűzifahiány van, mert több évtizednyi kényelmi állapotból most riadnak az emberek, de nem lehet egyik napról a másikra hozzányúlni a természeti vagyonhoz, mert bár az erdőink ültetvények, de nagyon fontos szerepük van, ami jóval túlmutat azon, hogy tüzelőként használjuk fel a gondosan kiszárított, ipari fának alkalmatlan, faanyagot. Jaj, mind megfulladunk télen! Eddig is gond volt a minden józan észt mellőző szemétégetés és nedves fával kínlódás... Eleve kicsi a fűtőértéke a szemétnek és a nedves fának. Irracionális horror az egész! Beledöglünk az ostobaságunkba! Ettől fáj a fejem. Semmi előrelátás, gondos tervezés, mértékletesség. Durr bele, a pokolba. Megérdemeljük a balsorsunkat. Mi csináltuk magunknak. Béke porainkra.
Nehéz és gyötrelmes időszakba csúszunk bele és részben a saját figyelmetlenségünk miatt. Lett volna rá többször lehetőségünk, hogy mérsékeljük a károkat, de a kényelem és a félelem megbénított minket. Mindennek ára van, amit előbb-utóbb megfizetünk. Azonban a próbatételek idején muszáj kapaszkodnunk valamibe, hogy megőrizzük józan eszünket és tetterőnket. Az aktív cselekvés oldja fel a bénító és életemésztő félelmet és a mérgező érzéseket. Igenis a legsötétebb órákban is van mire emlékeznünk, van mit útjelzőként használni! Én mint szabadúszó kreatív ember folyton a társadalom peremén élek és sose volt könnyű életem. Például sose voltam nyaralni és nem is lesz rá soha lehetőségem, de eleve anyaggyűjtő szemlélettel rendelkezve minden éber pillanatomban a kreatív projektjeimhez keresek felhasználható élményeket, tudásmorzsákat stb. Csak egy állíthat meg, a halál. Születtem és meghalok. Ezért választottam fekete-fehér önportrét, ami az utóbbi időkből az egyik kedvenc önarcképem, mert sikerült megörökítenem a ragyogó örömöt az arcomon, a szememben. Igen, az életben az egyik legjobb dolog, hogy vége lesz, mert az élet teher. Egyszer részletesebben is kifejtem. Azonban tény, hogy a halál mindennek súlyt ad. A kezdet és a vég keretezi létezésünket és a vég felszólít minket, hogy jól gazdálkodjunk életidőnkkel. Az egész Gyűrűk urából egyetlen egy mondat ragadta meg figyelmemet: "Nem az számít, hogy mennyi időnk van, hanem hogy mire használjuk fel."
A második leglenyűgözőbb tény azután, hogy felfogtam egyszer élő élőlény vagyok, a világegyetem. Gyerekkorom óta imádok a csillagokban gyönyörködni és könnyekig meghat, hogy a naprendszerünk benne van a Tejút galaxisban. Azonban nagyszerű csillagvárosunk csak egy a sok milliárdnyi galaxis között! Felfoghatatlanul hatalmas képződmény az univerzum! Egyszer megpróbáltam elképzelni a méreteit, de a képzeletem feladta. A fotómon a téli égbolt egyik látványossága, az Orion-köd látható, ami az Orion csillagkép egyik kis távcsővel is könnyedén megfigyelhető ékessége. Ez egy csillagkeletkezési régió, anyagából formálódnak az új csillagok. Sajnos fényszennyezett településeinkről lehetetlen az esti égboltban gyönyörködni. Pedig jót tenne a mentális állapotunknak, ha láthatnánk a vezérlő csillagainkat.
A településekre korlátozódó életmódunk miatt elvágtuk magunkat az életünk alapjától, a természettől. Sok száz remek fotóm van a zöldről, hirtelen kaptam ki az egyik kedvencemet, császárgalóca tojás és galambgomba kettőse gyertyános-tölgyesben nyáridőben. Ez egy gyönyörű pillanata volt az életemnek. Ezért olyan szép a kép, mert átjárta az öröm. A természet és benne az erdei ökoszisztéma: csoda. Az élet változatossága káprázatos. Nagyon nagy gond, hogy a gyermekeket nem visszük a lehető legkorábban a zöldbe és nem ismertetjük meg őket az élet értékével, hogy minden élő értékes és ők maguk is azok. A fel sem épített önbecsülés nagyon sok nyomorúságunk eredője, ahogy a természet esztelen elpusztítása is! Minden mindennel összefügg.
A földi élet, mivel a bolygónknak nem volt sokáig védő légköre, az ősóceánban alakult ki. A víz az élet alapja. Felbecsülhetetlenül értékes! Az előző képen lévő gombák is a nyári záporoknak köszönhetően tudtak teremni, hiszen a termőtesteik víztartalma igen magas. Sajnos a vízzel pazarlóan bánunk, és nem figyeltünk oda, hogy globálisan kéne kezelni a felhasználását és odafigyelni a klímára, valamint békén hagyni az öreg erdőket, és tavakat létrehozni, vagy egykori árterekre kivezetni a vizet és így tovább. Most pedig a pánik kerülget minket, mert utolért minket a saját ostobaságunk. Igen, mindennek ára van. És most fizetünk!
Pedig csodálatos agyvelőnk, megfigyelő képességünk számtalan tudományt hívott életre, amik segítségünkre lennének, ha a tömegember is méltóztatna tájékozódni és nemcsak "Gyuri bácsiktól és Marika néniktől" fogadná be az aktuális konteót, aminek se füle se farka, totál értelmetlen katyvasz és csak fokozza a káoszt, a bizonytalanságot, az eszünket romboló félelmet! Ne fokozzuk a bajt, hanem csökkentsük! Kérlek, tájékozódj! Van időd. Ne hazudj nekem. Van időd. A tudás elérhető! A 21. század áldása lenne, ha az emberek a tudományokhoz, a kutatókhoz fordulnának kérdéseikkel és nem merülnének bele konteók gyártásába.
A tudományokkal rokon nekem az irodalom, hiszen a beszéd, a leírt szavak, a feljegyzéseink adják a tudásbázisunkat. Nagyon fontos az írott szó, az egyik alap módja a tudás átadásnak. Én mint blogger főleg a szívemen viselem az igényes ismeretterjesztést. Amerre nézek a műhelyemben, mindenfelé könyvek. Íróként az első dolgom volt nagyon sokat olvasni! Éveken át vegyesen olvastam szépirodalmat, lektűrt és ismeretterjesztő könyveket. Mindent. Több százat. Ennek köszönhetem a választékos stílusomat és a folyamatos gondolkozás képességét. Bőven pakoltam tartalmat a fejembe, hogy gazdag értelmű ember lehessek. A tárolt információk alkotják személyiségem 40%-át. Bizony nagyon fontos az értő olvasás, a jó memória, és aztán a tudás rendszerbe foglalása és tudatos felhasználása. Ez a téma nagyon messzire mutat, a jövőnkbe!
Emberek. A kapcsolatok. Bajtársiasság. Mennyi minden jut eszembe, öröm és bánat. Persze én se vagyok egy könnyű eset! Tudok a nehéz természetemről, aminek megvan az oka. Sajnos zsenge koromban ért néhány trauma, amik eredendően derűs és lendületes személyiségemet eltorzították. Ennek ellenére igyekszem jót cselekedni és jót hátrahagyni és emberi kapcsolataimban a kölcsönös együttműködésre törekszem, hogy a másik fél értékkel gyarapodva lépjen ki tőlem. Megrögzött idealista vagyok. Jobb szeretem jól érezni magamat, amihez elengedhetetlen a jó érzés. Tehát nem megjátszott a kedvességem, amivel nyitok. Aztán előfordul, hogy "felrúgnak", olyankor nagyon szomorú leszek, mert a "fair play" az ideám. Nem nulla összegű játszma az élet. Nagyon nem, hiszen minden körbeér. Szintén egy-két könyvre való témát pendítettem meg...
A csalódások, a sokféle élet adta furcsaság elviseléséhez, feldolgozásához elengedhetetlen a humor. Egyértelműen a jó dolgok közé tartozik. Sokat nevetek, mert jelenleg feltorlódtak az abszurd elemek az életünkben. Nagyokat nézek, ahogy minden fejre áll. Szomorú, hogy sokan a rögzült gátlásaik miatt képtelenek a humorra és ezért pótszerekhez nyúlnak, például alkoholhoz. Lehet, hogy bolondnak tűnök, amikor kuncogok a bajszom alatt, de ilyenkor méregtelenítek, ártalom csökkentek, vagyis a saját jól felfogott érdekemben cselekszem. A nevetés gyógyszer. A humor kellemesen átmozgatja az elmét és felszabadító érzést hagy maga után. Kérlek, gyakorold! Jót fog tenni.
A pihenés, kikapcsolódás, nyugalom szintén alapvető dolgok az életünkben! Nem tudunk folyamatosan pörögni, teljesíteni. Igenis nagy szükségünk van a lazításra. Napközben ezért élek a humorral, ami jövés-menés közt ad nekem enyhülést, de a humor is energiaigényes, hiszen agymunkával jár, tehát én magam is lazítok, és őszintén élvezem! Annyira jó a kedvenc zeneszámaimra ellazultan hátradőlni és csak nézni ki a fejemből, vagy behunyva a szemem szundítani. Ne érezz szégyent, igenis pihenj, amikor az agyad vagy a tested szól, hogy állj le! Az életed múlik rajta. Igen, belehalhatsz a túlhajszoltságba. Szerinted miért vezetünk érrendszeri megbetegedések terén is az EU-ban?
A tizedik jó dolognak a képzeletet választottam, mert segít elképzelni a láthatatlant, meglátni az összefüggéseket, felvázolni a lehetséges jövőképeket, a megoldási lehetőségeket. Csodálatos adottsága az agyunknak a képzelet. Ez az alapja az empátiánknak is! Nagyon fontos a fejlesztése. Ez teszi lehetővé számomra, hogy elképesztő mennyiségű adatot tudjak összefogni és egyetlen nagy képbe rendszerezni. Szerencsés vagyok, hogy a genetikai örökségemet nem hagytam veszni, hanem odafigyeltem a gondozására és fejlesztésére. Támogasd a képzelőerődet. Nyitottá tesz a világra, az emberekre, és a lehetőségeidre. Kérlek, gondolkozz el az én "tíz jó dolgomon" és állítsd össze a saját listádat. Csak szabadon. Határtalanul. Mert lehet, hogy fizikai lényekként sokféle korlátunk van, de azért a szellemünknek jelentősen nagyobb mozgástere van. Enjoy!
A zöld szalag, ami átkanyarog a térképrészleten, az egykori Fehér-Körös maradványa, a Gerlai-holtág. A picike, szinte már csak jelképes vízfolyás a mementója az egykori vízi világnak az agrársivatagban. Ami idén tényleg sivatag, mert eddig cirka 90 mm csapadék érkezett, ami nagyon kevés! A havi átlagos csapadékmennyiség 60 mm, vagyis januártól júliusig másfél havi égi áldást kaptunk itt dél-keleten. Eltelt az év fele, és csak ennyi esett, holott az éves összeg 450-550 között volt régebben. Érdekes, hogy 2000 óta volt rekordesős év, 2010, amikor kb. 800 mm jött össze, de ezután ránk tört az első komolyan száraz év, 2011, amikor cirka 400 mm hullott összesen, de még 2011 is esősebb volt mint az idei! Egyelőre nem látszik, hogy fordulna a nagyobb időjárási helyzet és végre jönnének igazán kiadós esőt adó ciklonok. Valami a globális éghajlati rendszerben romlott el. Hopszi, klímaváltozás zajlik... És évek óta tudható, a 2000. augusztusában megélt 41,7 Celsius fokos maximum figyelmeztető jel volt, hogy slamasztikába sodortuk magunkat. De biztos a jégkár kivédő rendszer a hibás és a repülőgépek, amik szórják a megyére a kitudjamit...... NEM!!! Egyszerűen nem hiszem el, hogy az emberek képtelenek tájékozódni, használni az internetet, rádöbbenni a valóságra, hogy a túltolt folyószabályozás, az árterek használatba vétele, például beépítése, az erdők nagyarányú letermelése és földjük szántóként való használata, a tavak hiánya, de akár a belvíz hiánya, fokozza a szárazságot! EURÓPA JELENTŐS RÉSZÉT ASZÁLY SÚJTJA!! Például a folyóink vízgyűjtőit az Erdélyi-szigethegységben. Egyszerűen csontszáraz a megye, nincs tartalékvíz a tájban, ami enyhíthetné a klímaváltozás durvább jelenségét, az aszályt. A gazdák már a talajvíz alá mennek, az artézi vizet csapolják meg, ami sokkal lassabban pótlódik és nem végtelen mennyiség mint sokan hiszik! Már aki ugye gondoskodott az öntözőrendszer telepítéséről és fúratott kutat... vagy nem szántatta be a csatornát és sorolhatnám a balfasz lépéseket, amik egymásra rakódtak. Az általam sokat emlegetett egyéni önzés és rövid távú szemlélet most aztán hatványozottan üt vissza! Megyek a dolgomra, mert megüt a guta. Azt kapjuk, amit érdemlünk. Semmi mást.
Bekerült a magyar hírekbe is a Marmolada-gleccsernél történt halálos baleset. Leszakadt a jégfolyam egy darabja és többeket agyonzúzott. (A kép a Google térkép utcanézetéből származik, és 2017 augusztusában készült. A fotós nevét odaírtam a bal alsó sarokba.) Ez egy szomorú tragédia, de eltörpül a nagyobb katasztrófa mellett, amiről időszerű lenne tudomást venni. Igen, tény, jégkorszakban vagyunk, amiből rakéta sebességgel lőttünk ki az eszetlenül visszapöfékelt szén-dioxid miatt. Agyrém, hogy 421 ppm-nél tartunk! Igen, tény voltak földtörténeti korok, amikor magasabb is volt, de hát akkor hol volt még a technikailag függő civilizációnk? Könnyen csipog a fotelharcos, hogy mit megy a hiszti a klímaváltozás miatt, amíg be nem döglik a klímaberendezése és rádöbben, hogy élhetetlen a város a hőhullámban, mert lesz ennél is rosszabb hőség! Az aszály negatív hatásairól külön bejegyzést kéne írnom, és bizony van összefüggés a gleccserek összeomlása és a vízhiány között, mivel a jégfolyamok vízbázisok, amikből az olvadék víz a sziklákba szivárog, ami lejjebb kibukkanva forrásként jelenik meg és így tovább. A gleccserek éltetik a Dunát is, hazánk legfontosabb folyóját, ami nemcsak nekünk fontos, hiszen több országon áthalad. Bizony, a szárazföldi vízbázis egy részét adják a gleccserek, amiknek eltűnését meg fogjuk érezni. Az édesvíz hihetetlenül értékes. Hamarosan mindannyian megtanuljuk, hogy mennyire.
