Technológia, ami eltávolít önmagadtól, a másiktól és a valóságtól

Tegnap este olvastam ki Dr. Mary Aiken Cybercsapda című könyvét, amiben több helyen megemlíti Dr. Sherry Turkle nevét és megosztja gondolatait. Sajnos magyar nyelven nem jelent meg eddig Alone together könyve, de a gondolatait összefoglaló előadását megtaláltam és mélyen egyetértek a meglátásaival. 1997 februárjában böngésztem először a világhálón és 2009-ben regisztráltam a Facebookon, ami hibás döntés volt. Vacilláltam. Nyöszörgött a józan eszem. Hallgatnom kellett volna rá, de apám javasolta (tekintélyszemély) és egy kellemesen szórakoztató sorozat egyik epizódja (média nyomás) pont a közösségi oldalról szólt. Tanultam a hibából, miután összeadva két évet pazaroltam el az életemből a hiábavaló görgetésre. Ugyanakkor szerencsésnek mondhatom magamat, amiért tudomásom van személyiségem gyenge pontjairól, így képes vagyok (nehezen!) módosítani a szokásaimon. Mert nem könnyű szembemenni a kiépült, gyors jutalmat ígérő megszokással. Az agy a gyors jutifalatért teper és leszokik róla, hogy inkább a mélyebb megelégedést nyújtó, de jóval fárasztóbb tevékenységekre figyeljen. Ami nagy hiba. Az ember tönkremegy a röpke élvezetek hajszolásába. Mindannyian hajlamosak vagyunk a függőségekre, ki kevésbé ki jobban, és vannak kimondottan veszélyeztető tényezők, amik megléte esetén az ember belecsúszik valamilyen káros pótcselekvés automatikussá váló ismételgetésébe. Igen, az élet nehéz, de ne tegyük nehezebbé pótcselekvésekkel! Lejönni a "szerről" tortúra. Az agy szenved és szenvedése valós. A könnyű élvezeteknek komoly ára van, és az élet benyújtja a számlát.