Pósteleken jártam

Június elején jártam utoljára az elsődleges indikátor helyemen, azóta nem, mert a száraz-forró nyár értelmetlenné tette a kijárást. Az időjárás megsemmisítette a nyári szezont. Egy éve szeptember elején csodás összefoglalót tudtam írni 2020 nyaráról. Érdemes elolvasni, ha szeretnéd legalább képeken látni a háztájim gombáit. Idén egyetlen egy magányos termőtestével találkoztam, ami kisebb csoda volt és úgy megdöbbentett, hogy nem bírtam kinyögni, hűha, csak a hűre futotta. Szinte táncikálva hühögtem előtte, mielőtt letérdeltem fotózni. A begöngyöltszélű tejelőgomba az egyik karakterfajunk, tölgyekkel társul, és kicsit esősebb nyáron tömegesen terem. Szárazságtűrő és melegkedvelő, de még ennek az erős gombának is sok volt az idei nyár. Negyvenharmadik életévemben járok, tudom, hogy milyen a száraz-meleg nyár, nem újdonság az aszály, de idén sokkal keményebb mindkettő. Volt már részem perzselő hőségben is, 2007 nyarát csak úgy tudtam elviselni, hogy napernyő alatt jártam és mindig másfél liter víz volt nálam, amit nemcsak ittam, hanem locsoltam magamra. Azonban ilyen mély talajrepedéseket először láttam. Könyékig belemehetett volna a karom némelyikbe. Most képzeld el, hogy három ilyen év lenne egymás után. Még a mi modern mezőgazdaságunk sem bírná ki! Ahol nem tudnak öntözni, és az ország csak 5%-án van kiépítve az öntözőrendszer, ott nem lesz kukorica és napraforgó sem. Az idegenhonos takarmánynövényeink, amiket kietlen monokultúrákban termesztünk életképtelenek öntözés és vegyszeres védekezés nélkül. Mennyire egészséges a termesztésük? Tényleg megérte agrársivataggá alakítani a Körösök síkját? Fontos tudnivaló, ami ki fog hatni az életünkre, hogy a folyóink vízgyűjtőjére, a Szigethegységre sem hullik elegendő eső és odaát is sokkal melegebb van. Nem hiszel nekem, de 1000 méter felett is simán van 30Celsius fok. A lucfenyő és a bükk haldoklik. Őshonos fák öreg erdői haldokolnak a mi hibánkból. Életünk alapját, a természetet semmisítjük meg. Öngyilkos faj vagyunk. Totál őrültek. Lásd képválogatást. Érdekes, hogy a kemény aszályban mennyi vizes képet lőttem, mert ösztönösen mentem a vízhez, a kastélyparkban a kis tóhoz és a csárda mögött az Élővíz-csatornához, Fehér-Körös-holtághoz.