Fotózni jó

Mondhatnád, hogy könnyen írtam le a bejegyzés címét, hiszen karácsonyra kaptam egy tükörreflexes vázat, és innentől öröm a kattingatás, de tévedsz. A nyitóképet 2020 januárjában lőttem az ingzsebből előkapott, akkor négy éves alap okostelefonom 5 megapixeles kamerájával. Mert nem az eszköz számít, hanem a pillanat, és annak megragadása, ami bármivel lehetséges, nem kell csúcstechnika. Ez a kép mai napig az egyik kedvencem, szívesen gyönyörködök benne. Pedig egy szó szerint hétköznapi városkép. A profi technika használata akkor elsődleges, ha fotópályázatokra nevezel vagy fotózással keresed a pénzt. Számos téma nyomtatási minőségű megörökítése csak nagy géppel lehetséges. Azonban a fotózás öröme mindenki számára elérhető köszönhetően az okostelefonoknak. Ma már egy középkategóriás telefonba is hobbi célokra remek kameraegység kerül.

Másik kedvenc fotóm életkép kategóriában 2017 őszén készült Biharfüreden a Kishavas gerincéről leereszkedőben, amikor megálltunk ebédelni az ösvényen. Szintén alap okostelefon 5 megapixeles kamerájával fotóztam. Az egyszerű eszköz ellenére itt a kép, ami segít felidézni egy nagyon kellemes emléket. Jó a memóriám, de működését nagyban segítik a fotóim. Külön keserédes értéke a fotónak, hogy egy hónappal később jött a nagy vihar, ami tönkretette a körtúránk útvonalát, vagyis a jelenben a kép nem készülhetne el. A múlt van rajta megismételhetetlenül. Ez egy kicsit kísértetiessé teszi a fotózást, főleg ha 100 éves felvételeket nézel, mert a rajtuk lévő emberek mind halottak és gyakran az épületek sincsenek már meg.

A mobilok mára teljesen kiváltották a kis kompaktokat, amiknek piaca összeomlott. A lila susulykákat viszont 2014-ben egy alap kompakttal örökítettem meg. Olyan egyszerű masina volt, hogy tárcsa sem volt rajta, mindent automata módban oldott meg. Azonban kiismerve képessé váltam szép gombafotókat lőni vele is. Mai napig egyik kedvenc fotóm, amivel bebizonyítottam magamnak, hogy nem számít a váz. Később kaptam egy fejlettebb kompaktot, ami jobb felszereltsége ellenére idősebb volt a kis gépemnél. A Canon A630 segített megértetni, hogy miért fontos az ISO, záridő, rekesz stb. Időbe került összecsiszolódnom a géppel, de 2018-ra kiismertem és remek fotókkal ajándékozott meg. Nehéz választanom a több tucatnyi kedvencem közül.

A rőt likacsosgomba bébit 2019-ben fotóztam a gyulai Kisökörjárásban. A fotó minőségén sokat javított, hogy időzítővel állványról fotóztam. A szebb képminőség gyorsan rávett, hogy mindig cipeljem magammal a tripodot is. Ezen apróságoknak köszönhetően egyáltalán nem éreztem kevésnek a Canon kompaktot. Azonban a picike szenzora és kicsi, fix objektíve nagyon behatárolta a témák körét. Több száz jó fotót adott nekem, de hűtlen lettem hozzá, mert a tükörreflexes elcsábított. Nyolc hónapja van nálam, de még mindig az összeszokás szakaszában vagyok. Jelentősen megdobta az elérhető témák körét, de annyira bonyolult, hogy idő a használatát megtanulni. Egyelőre bolond módjára kattintgatok, próbálgatom. Eleve meg kell szoknom az objektíveket, mert másra jó a széles látó 18-55mm és a tele 70-300mm.

A városi galambokat a telével fotóztam le. Egy hosszú tanulási folyamat indult el. Komolyan bele kell ásnom magam a fotózás fizikai alapjaiba és a gép+ objektívek használatába. Egyszeriben főni kezdett a fejem. Minimum két év mire a jelenlegi alap szintemről eljutok a félprofiig. Hosszú menet lesz. A nagy gép egyben nagy gond is, mert jelenleg kicsi vagyok én ehhez a "haladó amatőr" vázhoz. Tehát ne érezd magad frusztráltnak, mert "csak egy" ingzsebből előkapható mobilod van és azzal tudsz képeket lőni, mert hiába ajándékoztak meg engem egy tükörreflexessel és objektíveivel, a bonyolult technika megőrjít. Beleütköztem a tudatlanságom korlátjába. Sebaj! Átmászok rajta, mert új élmények várnak. Fotózni jó.