A Vertebrata lanosa vörösmoszatról már évekkel korábban írhattam volna, de akkor nem jöttem rá, hogy a kopár szigeten nem szarvasgombát gyűjt a mesterszakács, hanem algát, aminek szarvasgomba aromája van. Most az üzenőfalamon jelent meg, egyik gombásztársam Izlandon járt és ott gyűjtötte helyi ismerősével. Posztolt róla. És ekkor esett le, hogy alga volt a "szarvasgomba" abban a régebben látott cikkben. Összeállt a kép. A Vertebrata lanosa nemcsak a különleges íze miatt kedvelt, gyógyhatású is. Harmadik egyedi tulajdonsága, hogy rajta nő egy másik algán, ami az Ascophyllum nodosum és a sárgásmoszatok törzsébe tartozik. Talán a parazitája, de lehet, hogy szimbiontája. A helyzetet bonyolítja, hogy a vörösmoszatnak tényleg van egy parazitája a Choreocolax polysiphoniae. Apró, 1 mm göböket képez a V. lanosa ágain. Különös dolgok.
Jó tudni, hogy az algák és a fák között olyan nagy eltérés van mint a gerinceseken belül a halak és az emlősök között. Alga és tölgyfa egyaránt képes fotoszintézisre, de itt megállt a hasonlóság. Nagyon mások.
A természet sokszínűsége lenyűgöző. Lám itt egy alga, aminek szarvasgomba aromája van.
Megjegyzés: A képet innen vettem.
Január 30-án délután öt órától hatig a Békés Megyei Könyvtár emeleti terében gombaklub. Szezonnyitó előadásomban 20 érdekes gombát fogok bemutatni, amik valamilyen tulajdonságuk miatt különlegesnek számítanak. Lesznek köztük ismert fajok is, amik különösen hasznosak számunkra. Tehát közönségességük ellenére érdemesek a figyelmünkre. Azért valódi furcsaságok is lesznek. Az előadás csak egyik fele lesz a gombaklubnak, a másik felében beszélgetünk az idei évre kitűzött célokról. Hat éves májusban a klub, ideje szintet lépnünk.
Biharfüreden elérte a 2 méteres vastagságot a hótakaró. Ami nálunk van hó, semmiség a hegyvidéki hóhelyzethez mérten. Ugyanakkor a kisebb mennyiség is sokat számít, mert a rendkívüli őszi aszály után minden csepp vízre szükség van. Sajnos késő ősszel váltott csapadékosabbra az időjárás, így már nem tudott segíteni az őszi termőidejű fajokon, de az azóta lehullt csapadék jót fog tenni a márciusban induló kucsmagombáknak, a csehnek és a pusztainak. Szépen telítődnek a talajrétegek, de még vannak olyan területek az országban, ahol egy méteren 100 mm a hiány! Tehát ne haragudj a hóra, nagy szükség van rá.
Szerencsénk van az idei téllel, teljesen átlagosnak mondható. A sok-sok anomália után, amit 2000 óta megéltem minden normális évszaknak örülök. A jó tél jó elő szezonnak alapoz meg. Tavaly a márciusi hideg betörés miatt csak a hónap végén indultak meg a cseh kucsmagombák, de viszont tökéletes állagúak és méretűek voltak! Ráadásul a pusztaiból is meglepően sok termett. Sajnos az áprilisban berobbant nyárias meleg lenullázta a korai termőidejű fajokat. Remélem, idén minden tavaszi faj le tud teremni! Március közepétől már keresni fogjuk az első hírnököket. Addig élvezzétek ki a téli időt. Ennek az évszaknak is megvannak a maga szép pillanatai.
Életem meghatározó élményei közé tartoznak az őrségi netgombász találkozók. Az illusztrációnak választott fotómon a 12. alkalmából meggyújtott tűzijátékot nézték a gombásztársak 2016-ban. Eddig heten voltam, de már nem akarok pusztán résztvevő lenni.
1998 óta járom a szűkebb szülőföldem erdőit-mezőit, 2013 óta csinálom a békéscsabai gombaklubot, és időközben két szakellenőri csoportnak voltam az egyik oktatója.
Látom a gombásztársakat. Itt vannak. Léteznek. Pedig a dél-keleti országrész egyáltalán nem az a gombászéden, amiről titkon álmodunk, és mégis élnek itt jó gombák és vannak itt jó gombászok. Kitartásunk nagyszerű tulajdonságunk. Igazán büszkék lehetünk magunkra, hogy fáradhatatlanul megyünk a szülőföldünkön a kedvenceink után, és már vannak gombásztársak, akik kis túlzással minden fa alá benéztek. Itt vagyunk. Mutassuk meg magunkat.
Igaz, van egy rakás nyűg a szervezéssel, de elegen vagyunk, hogy minden tip-top legyen. Ha már harmincan igent mondunk a programra, elég nagy lesz a jövés-menés, hogy jelenlétünk észrevehető legyen.
Egyik élettapasztalatom, hogy nem a messzi távolba képzelt boldogság az igazi, hanem az itt és most megvalósított.
A hivatalos év gombája a bronzos vargánya, de nem él nálunk. Legalábbis húsz év alatt egyetlen egy gombásztársam sem közölt róla helyi adatot és én sem leltem rá. Legközelebb a határtól hetven kilométerre található biztos élőhelye.
Ezért döntöttem el, hogy a Kétkörösköz gombászai facebook csoportba kirakok egy szavazást, amiben három faj közül lehet választani. Az egyik a nyitóképen látható hamis céklatinóru Neoboletus xanthopus. Tölgy ültetvényeink egyik karakterfaja, a fák gyökérkapcsolt segítője. Melegkedvelő és viszonylag szárazságtűrő. Képes néhány nagyobb zivatar után júliusi kánikulában teremni. Ilyenkor megdöbbentő látvány a több tucatnyi termőteste a tölgyes alján. A fotómon tipikus példány látható, de előfordulnak teljesen sárgás termőtestei is. Feltűnő tulajdonsága, hogy érintésre egyből sötétkéken színeződik. Kemény húsa nem puhul meg főzés során. Jellegzetes ízű, nem csemegegomba, de jó gombasaláta alapanyag. Fontos, hogy az alapos főzés nem hagyható ki, mert hőérzékeny, hashajtó vegyületei vannak. Mivel a kánikulában is képes teremni, helyben az egyik szükség gomba, ha valaki vadon termő gombát kívánna enni a nyári forróságban. (Boletales rend.)
Az óriás lakkostapló Ganoderma resinaceum az ismert pecsétviaszgomba rokona, de annál jóval nagyobb, konzolos termőtesteket növeszt. Leggyakrabban tölgyek tövén nő, ahogy a fotómon is látható. Tő- és gyökérkorhasztó. Évelő, új termőteste májusban kezd el növekedni. Kezdetben feltűnő a fiatal tapló vastag, fehér széle, akár egy fánk. Idővel kiterül. Mérete ellenére meglepően könnyű. Bár parazita, de korhasztó munkája miatt az erdő anyagforgalmának egyik fenntartója. (Polyporales rend.)
A déli tőkegomba Cyclocybe cylindracea mediterrán jövevény, a klímaváltozás egyik nyertese. Csoportosan növő termőtesteit már áprilistól növeszti és sokáig tartó nyárias idő esetén még novemberben is terem. Egy évben többször előjön. Ezért érdemes rendszeresen felkeresni lelőhelyeit. Imádja a nyárfát. Kalapbőre jellegzetesen ráncolt. Fiatalon kalapjai barnák, az érett termőtesté bézs színűek. Lemezeiről bőségesen hullajtja dohánybarna spóraporát. Tönkjén gallér van. Kalapját fogyasztjuk, mivel tönkje rágós, ehetetlen. Egyedi illata és íze van. Nem csiperke aromájú. Gyógyhatású. Termeszthető, de vadon is gyakori. (Agaricales rend.)
Nekem a három közül nincs favoritom. Mindhármat kedvelem. Valóban a háztájim karakterfajai közé tartoznak.
Szavazni január végéig lehet.
December elején láttam meg a képet az üzenőfalamon. Nagyon megtetszett, mert pont így képzelem el a tökéletes gombász standot. A profizmus nem véletlen, mert a remek stand tulajdonosa két egyedi hangulatú fővárosi piacon árusít, egyik a Czakó, a másik a PANCS. Szívesen látnék hasonló gombaárust a gyulai piacon is. Úgy megörültem a jó példának, hogy a közösségi oldal chatjén meginterjúvoltam a tulajt.
A Vincze Gomba (Mushroom Farmer) négy éve árul vadontermő gombát. Öt éve végezte el a szakellenőri tanfolyamot. A szárított gombákat maga készíti, akár a chili készítményeket (Chilinium Chili). A termesztett gombákkal szintén maga foglalkozik, a farönkös gombatermesztést három éve csinálja. Így garantáltan friss gombát tud kínálni vevőinek. Jelenleg a facebook oldalán megosztja gombatermesztő tapasztalatait. Ami értékes tudás. Kicsit irigylem, mert a gombákról az első ismereteit a nagyapjától kapta, akivel gyakran eljárt gombászni. Kedvenc gombái a kucsmagombák és a shiitake.
Ha Budapesten járok, fel fogom keresni a standját. Tegyél te is így, ha jó gombákra vágysz. Vincze Gombától megkapod.
Annak ellenére, hogy a modern ember a fejlett nyugaton elképesztő kényelemben és biztonságban él, mégis számos nyomorúság sújtja, melyek közt ott van a depresszió is. Fontos különbséget tenni az élethelyzetből fakadó megoldatlan problémára adott lelki válasz és a klinikai depresszió között! Az utóbbi konkrét működési zavar, betegség, amit muszáj gyógyszerrel kezelni, ha a betegség mélypontján nem akar öngyilkosságban elhunyni a páciens. Az előbbi nem ennyire súlyos, de ugyanúgy megnyomorítja az embert és a tartós rosszkedv okozta stressz rombolja a szervezetet, aminek durvább következményei közt ott van a szívinfarktus, agyvérzés, rák. Tehát a sima depresszióval is muszáj kezdeni valamit, ha az ember nem akar idő előtt elhalálozni.
Elsődleges probléma az életmódunkkal, hogy mozgásszegény. A második, hogy nem figyelünk oda a táplálkozásunkra. A harmadik, hogy nem védjük meg magunkat, amikor egyértelmű agresszió ér bennünket, hanem benyeljük. Sajnos az érdekérvényesítés hiánya egyenes út a depresszióba. A negyedik a társas magány, amit csak elfed a közösségi oldal görgetése. Az ötödik, hogy kicsúszott a lábunk alól a talaj, amit vehetsz szó szerint is. Mikor álltál utoljára természetes földön? Egyáltalán szoktál a nyílt ég alatt sétálni? Túlságosan sok időt töltünk mesterséges terekben, elzárva a valódi ingerektől, amik hiányában megzavarodik a szervezetünk. Az élőlénynek szüksége van az élő környezetre.
Ezek közhelyeknek hathatnak, pedig valódi tapasztalatokból jönnek. Az évek során átéltem, hogy a mozgás, a jó ételek, az érdekérvényesítés, a valódi kapcsolatok, a természet hiánya megbetegít. Nincs ebben semmi bonyolult. Valójában nagyon egyszerű módon rontjuk el az életünket, de ugyanilyen könnyű javítani rajta. Nem kell nagy vállalásokra, csodamódszerekre gondolni. Elég csak eldönteni, hogy tévézés, netezés helyett kimész sétálni a városba és legalább 2-3 kilométert megteszel. Én ötöt szoktam. Feldolgozott élelmiszerek helyett előnyben részesíted az egyszerűbb ételeket több zöldséggel és gombával. Ha valaki bánt, figyelmezteted, hogy ezt nem kéne, mert emberből vagy te is. Választasz magadnak társaságot. Ma már sokféle egyesület, önképző kör várja az új tagokat. Sajnos a természet elérése nehezebbé vált, mert elképesztő mértékben számoltuk fel az eredeti élőhelyeket, de már az is segít ha a parkban sétálsz.
A legjobb, hogy mindezek egyszerre érhetők el, ha gombász közösségbe lépsz be. A gombászat során a sok mozgás garantált, a gombákból készített ételek egészségesek, a közös téma erős kapocs, és a nagyobb túrák során még láthatsz igazi erdőket is.
Az én életemet a gombászat mentette meg. Hatékonynak bizonyult a kedélybetegség elleni küzdelemben. Ha nekem bevált, számodra is megér egy próbát, hogy ennek segítségével űzd el a depressziót.
Megjegyzés: Amikor az erdőért szólok, az önérdek mozgat, hiszen természet nélkül elsorvadok és idő előtt meghalok. Ezzel nemcsak én vagyok így, hanem mindenki, még azok is, akik nem eszméltek fel, hogy mekkora baj a bioszféra esztelen pusztítása.
Amit harmóniának látunk a természetben, az érdekérvényesítés magasiskolája. Az erdőben minden fa igyekszik túlnőni a másikat, ugyanakkor támogatja a rokonait és életben tartja az árnyékban várakozó utódait. Ha valamelyikük elpusztul élőlények sokaságának ad táplálékot és lebomló anyagai visszaépülnek az újabb fákba. Az igazi, emberi hatásoktól mentes erdő a legjobb példája az egyéni érdekek kiegyenlítődésének. Ugyanez a csodálatos harmónia, ami valójában folyton zajló küzdelem, nem jellemző a mai társadalmakra, ahol a tömeg lemondott jogai egy részéről, mert a bonyolulttá váló világban elhitte, hogy vannak emberek, akik jobban tudják és képesek a döntéshozásra, mely döntések a közösség érdekeit szolgálják. Erre az egyik kedvenc angol szavamat mondom, bullshit. Alap törvénye a létezésnek, hogy minden élőlény elsődlegesen a saját érdekét nézi. Ez nincs másként a politikusoknál sem. Pedig a modern embernek a döntései meghozásánál és ez nemcsak a politikusra vonatkozik, hanem rám és rád is, kedves olvasóm három érdeket kell szem előtt tartania és egyensúlyt találnia ezek között: egyéni, közösségi, természeti.
Nézzünk egy reális példát, ami manapság roppant közönséges.
Az ember úgy dönt, hogy letermeli az erdejét, hiszen az övé, azt csinál vele, amit jónak lát, és különben is jó árat kínál a fáért az osztrák nagyvállalkozó. Az más kérdés, hogy túl nagy részt termel le, megszalad a fejsze és kopasz lesz az egész hegyoldal. Mit ad a véletlen, pont az a rész, ami alatt falu van. Egy-két nyári zivatar és derékig sáros kőtörmelékben állnak a falusiak. Közben a fáért kapott pénzből rég máshol sütteti a hasát az erdőt eladó jó ember. És az erdő nem nő vissza, mert a heves esőzések lemosták a vékony talajt. A kialakuló füves legelő pedig csak néhány állatot tud eltartani. A falusiak álla felkopik a megszűnt természeti erőforrás hiányában. Az egyén jól járt, illetve a faanyagra "éhes" nyugati vásárlók, csak éppen a helyi közösség és a természet szívta meg.
Másik alapvető hiba, hogy feltételezzük felnőtt emberként képesek vagyunk az önmérsékletre. Sajnos ez nem igaz, ha nem ütközünk ellenállásba az egyéni érdek alapján mindent magunknak akarunk. És ez alól senki sem kivétel, én sem, te sem kedves olvasóm és a politikusaink sem. Tehát lényegi hibát követ el a társadalom, amikor az emberek tömegesen mondják ki, hogy én már választottam, egyik sem jobb a másiknál, ők tudják, hogy mit kell tenni, én visszavonulok a magam kis buborékjába, jó emberként teszem a dolgomat stb. Ez rossz stratégia, gyakorlatilag padlóra fekvés, és újabb közhely jön, aki a padlón fekszik, abba akarva-akaratlanul belerúgnak. Másik hasonlattal megvilágítva, hogy ez mennyire veszélyes: ilyet egyetlen egy élőlény sem csinál a természetben, mert rövid idő alatt felfalják.
Ez a kép a címe miatt került be illusztrációnak: nem érzik problémának. A címadásnál a szemetelésre gondoltam, de a fenti rész miatt is tökéletes választás.
A rossz közérzet egyik oka a bizonytalanság, a kiszolgáltatott helyzet, amibe a társadalom önön döntése alapján került. Ha nincs érvényesítve a három érdek, az egyéni érdek mindent kisajátít és felél. Ezek egyértelmű dolgok, nem elvont izmusok, amiknek célja a fogalmazásban, hogy ködösítsenek. Amúgy is az újbeszél korszakában vagyunk, amikor a kommunikáció célja a zavarkeltés, a bizonytalanság fokozása, hogy hihetővé váljon a politikus, az erős ember imidzse. Közben meg... jaj, hagyjuk már a pózolást. Újabb tény, eleget néztem a tükörbe, mindannyian gyengék és gyarlók vagyunk. Senki sem mentes a hibáktól. Elég hosszú listát tudnék írni a saját balfaszságaimról is.
Ennek a képnek a "totális pusztítás" címet adtam. Ennyi maradt a 117B-ből. (Igaz, az erdőtörvény alapján már bevetették makkal.)
Mielőtt valamiféle izmus ideájába esnék, fog a fene, mert egyik sem érdekel. Ennél földhözragadtabb vagyok. Ismét vésd az eszedbe, a (látszólagos) harmóniához három érdek maradéktalan érvényesülése szükséges: egyéni, közösségi, természeti. Bármennyire hihetetlen, de meg lehet csinálni. Nekem ne mond, hogy nem, mert ilyenkor pusztán a saját önzésed beszél belőled. De ez is teljesen normális. Nincsenek illúzióim az élőlényekre ható természeti erők kérlelhetetlenségét illetően. Azonban fajunk hosszútávú fennmaradása került veszélybe. Mindannyiunkat érint a klímaváltozás és a természeti erőforrások esztelen felélése. Nemcsak a kis falut, amit elborít a fátlanná tett hegyoldalról lezúduló kő- és sárlavina. Veszélyben vagyunk, mert feladtuk az érdekeink érvényesítését. Amikor valaki nem akar politizálni, őszintén mondom, hogy nem is akar élni. Egy élőholttal próbáltam beszélgetni. Nyomasztó túl sok járkáló hullát látni, akik már korán lemondtak a teljes életről.
Állva halunk meg. Felőröl minket a stressz, mert feladtuk a küzdelmet és belesétáltunk a passzivitás csapdájába. Egyszerre van bennem düh, bánat és rezignáltság. Az utóbbi oka, hogy megfigyelőként tisztában vagyok az élőlények korlátaival, a nyomó erőkkel, illetve a társadalom tehetetlenségi súlyával, valamint a jelenleg működő rendszer természetével. Veszélyes korlátoltságra utal tapsolni egy kizsákmányoló rendszernek. Persze egyik politikus sem jobb a másiknál. Azonban balfaszságaikat visszanyesheti az érdekeire ügyelő társadalom. Nem véletlenül emlegetjük, mi szabad megfigyelők, a fékek és ellensúlyok fontosságát. Elég necces egy párthű főügyész és köztársasági elnök (nincs is már köztársaság, pont az állampárt változtatta meg az ország nevét), ahogy több mint aljas húzás az oktatás nyakára ültetett klikk, az önkormányzatok jogköreinek csorbítása, a központosított irányítás stb. Csak rázom a fejemet, hogy miként lehet ennyire gonosz az ember. Bizony te is az vagy, mert tűröd az egyértelmű önkényt és azt hiszed, hogy megúszod. Nem úszod meg. Mind ráfaragunk a felborult egyensúlyra.
Az igazi erdő többféle fafaj eltérő korú egyedeiből álló társulás, melyben számos egyéb növény- és állatfaj is megtalálja életfeltételeit. A mérsékelt övi erdő kontinensünk leggazdagabb életközössége. Évezredek óta létező helyes mintázat, amit illene figyelembe venni saját jól felfogott érdekünkben, amikor megszervezzük társadalmunkat. Tehát ne érd be üres szólamokkal, ne dőlj be látszat intézkedéseknek, ne hidd, hogy a globális gazdaság jobb időszaka az állampárt műve és örökké tart. Legyél aktív, igen is politizálj, válasz pártot, építs közösséget, és csapj a kezére, aki túl sokat markol a közösből. Különben kegyetlenül megszívjuk mindannyian. A múlt azért van, hogy okuljunk belőle. Volt már elég szörnyűség a 20. században. Ne ismételjük meg a borzalmakat! A jelenben hozott döntéseink vagy nem döntéseink alakítják a jövőnket. Milyen életet szeretnél? Ha vannak gyermekeid, nekik milyen jövőt szánsz?
Az Aporpium strigosum ázsiai faj. A fotóját egy japán gombász honlapjáról vettem át. Lásd megjegyzésben a linket. 2014-ben került leírásra. Az Index Fungorum alapján a fafülgombák rendjébe tartozik, de nincs családja. Hasonlít az Elmerina holophaea fajra. Mindketten a renden belül a pórusos-lemezes termőrétegű és ettől egyedi megjelenésű termőtesteket növesztő csoportba tartoznak. Fiatalon ruganyos a termőtest, később bőrszerűen megszárad. Nem túl nagy, max. 8 cm széles. Az első példányt, ami alapján a fajt leírták Quercus serrata tölgy korhadékán találták.
Megjegyzés: A képet innen vettem.
Ez lesz a hatodik szezon, amit végigkövethetsz a blogon. 2014 májusa óta rendszeresen átjárok az Erdélyi-szigethegység erdőibe, és helyben is monitorozom a gombákat. Pontosan tudom, hogy mikor minek kéne nőnie, ha az időjárás nem produkált valami anomáliát, ami felborította a menetrendet. Mint tavaly ősszel a tartós szárazság. Nagyon remélem, hogy idén nem lesz ehhez hasonló kellemetlen szakasz. Lelombozott mindenkit, jelentősen visszaesett a gombászkedv, hiszen alig volt termőtest. Azonban itt az új év, új lehetőségek, minden lehet mindig jobb. Ami biztos, hogy szinte mindegyik szombaton lesz valamilyen program márciustól. A következő túrák biztosan lesznek tavasszal: virágos erdők, kucsmagomba, medvehagyma, krókusz. Az első vargánya túra után (májusban) beindul a középhegységi szezon. Teremni kezdenek a nyári kedvenceink, a nyári vargánya mellett a sárga rókagomba, piruló galóca. Ahogy melegszik az idő beindul a bronzos vargánya, varashátú galambgomba, kenyérgomba és még számos jó, ehető kedvencünk.
Amikor beüt a nyári kánikula, 1000 méter fölé megyünk. A magashegységi szezon augusztus-szeptember. Októberben visszatérünk a középhegységekbe. Novemberben, ha nem lesz aszály, jön a késő őszi gombák szezonja: lila és lilatönkű pereszke, óriás tölcsérgomba, gyűrűs tuskógomba stb. Tényleg az ősz a szezon csúcspontja, ha nem üt be időjárási anomália. Decemberben inkább már csak helyben járunk a gombák után és a közös ünnepi főzőcskével zárjuk a szezont. (Lesz farsangi főzőcske is!)
A gombaklubnak új helyet keresek, amit be tudunk rendezni gombász módra. 2014 óta lett egy összejáró csapat, ideje fix helyet találnunk magunknak.
Sok tervem van. Jó lenne szponzort találni.
Megjegyzés: A bronzos vargánya az év gombája 2019-ben.
Az ember, a kivételesen
virulens faj legnagyobb ellensége, önmaga. A végítélet közel sem egy drámai,
katartikus esemény, hanem egy jelenleg is zajló bomlási folyamat. Az ipari forradalommal elkezdődött korszak most éli a végnapjait, esik szét az akkor kialakult rendszer, miközben formálódik az új. Egyáltalán nem folytathatjuk a régi módszerek szerint. Kezdjük belátni, hogy a földi bioszféra véges, és már nem képes ellátni minket. Erre hívja fel a figyelmünket évről évre a túlfogyasztás napja. A kizsákmányolás rettenetes következményekkel jár. És nem, nem megoldás arról fantáziálni, hogy xy nép igazán "megdögölhetne". Az emberiségnek globálisan kell cselekednie a globális veszélyek korában, amiket zömmel pont mi okozunk. Tehát a megoldásuk is nálunk van. Azonban minden nagy rendszer magától értetődő vonása a lomhaság. Radikális váltás pedig senkinek sem hiányzik, mert együtt járna számos negatív jelenséggel, amikre már volt példa a 20. században. Ezért kívánatosabb a tömeges belátása a ténynek, hogy a régi módszereink kártékonyak és leginkább magunknak ártunk a használatukkal. Az egész gyártási, ellátási láncot újra kell gondolni. Az emberiségnek egy kis időre le kéne csillapodnia, hogy időt adjon a kutatóknak. Alapvetően téves kis ciklusokban gondolkozni. Az ember mintegy 100000 éve indult hódító útjára Afrikából. Ideje lenne ugyanekkora időtávlatban gondolkozva felvázolni az emberiség jövőjét. Ezek az időszakok semmiségek a kozmoszhoz mérten. Jelenlegi technológiánkkal 70000 évbe telne elérni a legközelebbi csillagot. Szóval hová a nagy rohanás?! A futkosásunk mindig a lemmingek kétségbeesésére emlékeztet, amikor populáció robbanásuk csúcsán vannak és nincs már élelem. Ez a vonásunk annyira állati, miközben rendkívül büszkék vagyunk, hogy mi nem állatok, hanem emberek vagyunk. Akkor használjuk már azt a csodálatos evolúciós terméket, ami emberré tesz minket, a nagy agyunkat. Le kéne lassítani és gondolkozni. Időt adni magunknak és a bioszférának. A földi élet lenyűgöző. Megőrzése kiemelt feladatunk.
Elsődleges probléma az életmódunkkal, hogy mozgásszegény. A második, hogy nem figyelünk oda a táplálkozásunkra. A harmadik, hogy nem védjük meg magunkat, amikor egyértelmű agresszió ér bennünket, hanem benyeljük. Sajnos az érdekérvényesítés hiánya egyenes út a depresszióba. A negyedik a társas magány, amit csak elfed a közösségi oldal görgetése. Az ötödik, hogy kicsúszott a lábunk alól a talaj, amit vehetsz szó szerint is. Mikor álltál utoljára természetes földön? Egyáltalán szoktál a nyílt ég alatt sétálni? Túlságosan sok időt töltünk mesterséges terekben, elzárva a valódi ingerektől, amik hiányában megzavarodik a szervezetünk. Az élőlénynek szüksége van az élő környezetre. 
