Pusztító angyal

A hegyeskalapú galóca Amanita virosa angol neve a pusztító angyal, ami ékesen szól veszélyességéről. Ugyanannyira mérgező mint a gyilkos galóca Amanita phalloides. Szerencsére hazánkban nem él, így ez a faj nem okozhat mérgezést. Inkább a hegyvidékek gombája. Főleg luc- és kéttűs fenyők, valamint a bükk a partnerei. Gyökérkapcsolt gomba. Júliustól októberig terem. Esetleges hazai találatának csak tudományos szempontból lenne jelentősége. Könnyen összetéveszthető a fehér galócával A. verna és a gyilkos galóca A. phalloides var. alba fehér példányaival. Természetesen nem étkezési szempontból bosszantó a tévesztés, mert mindhárman halálosan mérgezők. Óvakodj a teljesen fehér gombáktól, illetve a bocskoros, fehér lemezesektől! Ezek a halálos galócák. A teljes burokba zárt fiatal hegyeskalapú galóca pöfetegekre emlékeztet, de a kettévágott galócatojásban látszódnak a lemezek és a tönk. A pöfetegek belsejét teljesen kitölti a termőrész, ami kezdetben fehér, majd az érő spóráktól színesedni kezd. A galócák nagyon hasonlítanak a csiperkékre, de azoknak már kezdetben is rózsaszínesek a lemezei, amik a sötétbarna spórától gyorsan barnára színeződnek, és nincs bocskoruk. A galambgombákkal is gyakran összekeverik a galócákat, de a galambgombáknak se gallérja, se bocskora és termőtestük húsa pattanva törik.
Gombagyűjtéskor minden részletre figyelni kell, hogy ne mérgező gombát szedjünk fel a jó, ehető helyett.

Megjegyzés: A képet innen vettem.