A Pholiota nameko az egyik legnépszerűbb és legnagyobb mennyiségben termesztett gomba Japánban. Éppen ezért a képkereső leginkább termesztett példányokról dobott ki fotót és nehezen találtam természetben megörökített termőtesteket. Első ránézésre hasonlít a téli fülőkéreFlammulina velutipes, de a tönkje nem sötétbarna és bársonyos, hanem világos és szálas-pikkelyes. A másik lényeges eltérés, hogy a kezdetben világos színű lemezei az érő spóráktól barnára színeződnek, akárcsak a hazai rokonainak. Sajnos hazánkban nem él, pedig jó lenne itthon is egy ehető Pholiota sp. A nameko finom, kissé édeskés csemegegomba. A kalap nyálkássága nem tűnik fel a hagyományos, japán ételekben. Az ízletes nameko gyógyhatású vegyületeket tartalmaz. Tehát mindenképpen jó lenne, ha hazánkban is foglalkoznának a termesztésével. Örömmel megkóstolnám.
A Nostoc commune rendre meglepi a kert- és telektulajdonosokat, amikor tartósan esős időjárás után felbukkan a gyepen. A legtöbben sehová se tudják tenni a zselés állagú trutyités tippelgetnek, hogy esetleg valami nagyon bizarr gombához van (bal)szerencséjük. Nem. Ennek a fura élőlénynek semmi köze a gombákhoz. A Nostoc commune egy cianobaktérium. A baktériumokról egyből a kórokozók juthatnak eszedbe, de megnyugtatlak, a gyepen tenyésző kékmoszat teljesen ártalmatlan, autotróf élőlény. Azt csinálja, amit a növények, fotoszintetizál. Fő színanyaga a klorofill, de bőven van benne fikocián (kék) és talán egy kevés fikoeritrin (vörös) pigment is. Rendkívül szívós, újra és újra megjelenik a nitrogén tartalmú műtrágyával kezelt gyepeken, hiszen nagy hatékonysággal képes megkötni a nitrogént. Teljesen eltüntetni nem lehet, a talaj kémhatását savasabbá kell tenni, hajnalban javasolt öntözni, és nem szabad egyoldalúan csak nitrogénnel táplálni a gyepet. Jó tudni, hogy a kékmoszatok a legősibb élőlények. Megkövült telepeik a sztromatolitok, amik 3,5 milliárd évesek. Tehát egy ősi teremtmény mai leszármazottjával harcol a gyepjére büszke ember. Azt hiszem, a kékmoszatok túlélnek minket.
Kiegészítés: Kínában és Peruban megeszik a Nostoc commune telepeit, pedig az UV sugárzás ellen olyan aminosavat termel, ami az emberi idegrendszert károsítja.
Az osztrák csészegombátSarcoscypha austriaca nagyon könnyű felismerni cinóbervörös színéről és csésze alakjáról. Februártól áprilisig terem a talajon fekvő ágakon, korhadó famaradványokon. Bár nem mérgező, de törékeny, viasszerű húsának nincs íze, illata. Dekorációs célra viszont ideális lenne, ha nem fakulna ki főzés során. Ezért a természetben, az élőhelyén gyönyörködjünk benne. Mostanában kezd el nagyobb tömegben teremni. A kezdő gombászoknak azonnali sikerélményt ad. Hasonmása a ritkább piros csészegomba S. coccinea, ami annyira hasonlít rá, hogy szabad szemmel megkülönböztethetetlenek egymástól. A spóráik mikroszkópos vizsgálatával viszont azonosíthatók: az osztrák spóráinak vége lapított, míg a pirosénak lekerekített. Egy rajzot találtam, ami bemutatja a különbségeket. A mai kiváló időjárás kicsalogatott az erdőbe és még az se zavart igazán, hogy a telepítések közti utat feltúrták a teherautók. Végül sikerrel jártam, megszereztem a szezonnyitó gombát, ami az osztrák csészegomba.
A Galiella rufa egyik neve a bivalyszem. A meglepő elnevezést a színe és puha állaga ihlethette. Az ismertebb csészegombákkal ellentétben a termőteste húsos-kocsonyás, nem rugalmas-porcos. A kettévágott termőtesten látható, hogy a belseje zselészerű. Sajnos hazánkban nem él. Észak-Amerikába vagy Malajziába kell utazni érte a késő nyári-őszi szezonban. Erdőkben terem keményfák lehullott ágain, korhadó törzsein. Korhadékbontó. Malajziában ehető gombának tartják és fogyasztják. Bár íztelen és szagtalan. Szép színén, fura állagán kívül van más különleges tulajdonsága is, fonálférgekre ártalmas vegyületeket termel.
A lilásvörös csiperkeAgaricus porphyrizon fotóját megpillantva egyből a címbeli angol szó ugrott be. Csodás, szeretni való gomba. A kevés "színes" csiperke egyike. Más nemzetségekben jóval több tarka faj található, pl.: galambgombák Russula, míg a csiperkék közt alig van néhány. Ezért üdítő látvány a lilásvörös csiperke, aminek magyar és tudományos neve egyaránt utal a színére, ami valóban lehet ennyire rózsás lila. A szépségét tovább fokozza, hogy mandulaillatú húsa gyengén sárgul. A sárga a lila kiegészítő színe. Tökéletes összhang. Ráadásnak ehető gomba, a jó illata mellett az íze is finom, mogyoróra emlékeztető. Sajnos nem túl gyakori. Szórványosan vagy kis csoportokban jelennek meg a termőtestei parkokban, ligetekben, lomberdőkben. Kedveli a melegebb, nyitottabb részeket. Melegkedvelő. Ezért inkább nyáron, kora ősszel terem. Ha rátaláltunk, akkor ne szedjük fel. Kíméljük meg a ritka és szép csiperkét.
Kiegészítés: A felfordított gomba lemezeinek színe becsapós. Kezdetben szürkésfehérek, majd szürkés rózsaszínűek, végül az érő spóráktól sötét vörösesbarnák lesznek. A nemzetség fajainak barna spórapora van.
A Podostroma cornu-damae a korallgombákra hasonlít, de a látszat csal. Ez egy tömlősgomba, míg a korallgombák bazídiumos gombák. Bármennyire hihetetlen, de a Hypocreaceae családba tartozik, amibe a Trichoderma harzianum is. Feltűnő lángvörös termőtesteivel könnyedén felhívja magára a figyelmet, azonban jobb a helyén hagyni, mert erősen mérgező. A tömlősgombák közt az egyik legmérgezőbb. Trichotecén vegyületeket tartalmaz, amik erős sejtmérgek. Megtámadják a vérképző rendszert, az idegrendszert, az immunrendszert is. A mérgezés halállal is végződhet. A friss termőtestek érintése szintén kockázatos, bőrgyulladást okozhat. Sajnos összetévesztik ehető korallgomba fajokkal, például Clavulinopsis miyabeana, és időnként felszedik a gyógyhatású Cordyceps sinensis helyett. Hazánkban nem él. Japán, Kína, Jáva lombhullató erdeinek egyik korhadékbontója.
A Tylopilus formosus angol neve bársonyfekete tinóru. Új-Zélandi gombás weblapon találtam rá, így szerepelhetne a Gombákkal a világ körül sorozatban, azonban a színe miatt az egyedi tinóruk csapatába jobban illik. Nem gondoltam volna, hogy létezik "fekete" tinóru. Ennél jobban már csak egy kékes vagy zöldes faj lephetne meg. Sajnos eddig kizárólag kékre színeződő tinórukkal találkoztam. A kék és zöld nagyon ritka, talán nem is létező színek a tinórufélék Boletaceae családjában. A bársonyfekete tinóru nem mindig ennyire fekete, gyakran inkább csak sötétbarna. Időnként lilás árnyalatok is megfigyelhetők a bársonyos kalapján. A sötét kalapjáról, tönkjéről és a rózsaszínűre színeződő, kezdetben fehéres csövecskéiről viszonylag könnyedén felismerhető. Feltűnő méretű, kb. tíz centi magas és a kalapátmérője elérheti a 15 centit. Általában bükkerdőkben (Nothofagus fajok) találnak rá a helyi gombászok az őszi szezonban. Gyökérkapcsolt gomba. Étkezési értéke nincs.
A Lactarius rubidus az angol nevét, cukorka gomba a különleges illatának köszönheti. A friss termőtesteken még alig érezhető, de a szárított gomba erőteljes égetett cukor (tejkaramella) vagy juharszirup illatot áraszt. Sajnos hazánkban nem él, Észak-Amerika nyugati partjának lakója. Gyökérkapcsolt gombaként az erdei élőhelyeken található meg. Tölgyekkel és fenyőkkel is társulhat. Szereti a bolygatott helyeket, például erdei utak mentén a kidőlt fákon jelennek meg a termőtestei a vastag moha közt, mintha korhadékbontó lenne. Őszi-téli gomba. Egyedi illata miatt nagyon népszerű, és sokan keresik a termőidejében. Szárítva is forgalmazzák. Fűszergombaként használják, desszerteket, hal-és kagylóételeket ízesítenek vele. Találtam egy videót, amiben a lelkes gombász felhívja a figyelmet a valódi és a hamis cukorka gomba közti különbségekre.
Kiegészítés: Hazánkban is élnek aromás tejelőgomba fajok, ilyen például a kámforszagúLactarius camphoratus, ami ehető, vagy a Szagok és illatok cikkben bemutatott L. helvus és L. glyciosmus, amik viszont nem ehetők. Megjegyzés: A képet innen vettem.
A kék döggombaEntoloma bloxamii jóval nagyobb termetű mint a sorozatot indító lápiszkék pitykegombaEntoloma chalybeum var. lazulinum, kalapátmérője az észak-amerikai példányoknak elérheti a 15 centit. Általában ennél kisebbek az európai termőtestek, 4-9cm a kalapátmérőjük. A kék döggomba összetéveszthető az acélkék döggombával E. nitidum. Azonban a kisebb termetű rokonának nincs lisztszaga, és nem ráncos a kalapja, amely tulajdonság sokszor megfigyelhető a kék döggombán. Sajnos mindkét kékes színekben pompázó döggomba ritka faj hazánkban. Tavaly ősszel Szlovéniában találtam egy viharvert példányát az acélkéknek. Egyből felismertem kék kalapjáról, tönkjéről, valamint a rózsás lemezeiről. Ha rálelnél egy kék gombára, aminek a lemezei rózsaszínűek, akkor a cikkben szereplő három faj közül valamelyiket találtad meg.
Az Amanita ponderosa az Ibériai-félsziget őshonos gombája. Megtalálható Spanyolország és Portugália déli részén. A rokonaihoz hasonlóan gyökérkapcsolt gomba, paratölggyel Quercus suber, magyaltölggyel Q. ilex társul, de partnerei lehetnek fenyők és eukaliptuszok is. Látszólag a mezők, legelők gombája, de a környékén mindig megtalálhatók fapartnerei kicsiny ligetei vagy egy-egy magányos fa. A kevés csapadék miatt a termőtestei a talajban kezdenek fejlődni és a földet felemelve törnek a felszínre. Tavaszi gomba, már februártól teremhet, de a fő termőideje március-április. A galócák közt az élőhelyén a közkedvelt fajok közé tartozik. Csemegegombának tartják. Különleges ismertetőjegye, hogy a húsa rózsaszínes lesz sérüléskor. Erre utal a tudományos nevében a "ponderosa". A gallérja múlékony, a tönk alján nagy méretű bocskor van. Egyes termőtestei akár egy kilósak is lehetnek. A Paymogo nevű spanyol faluban saját fesztiválja van.
A répasárga szarvasgombánakStephanospora caroticolor semmi köze a szarvasgombákhoz (Tuber nemzetség). Ez egy bazídiumos gomba. Egy időben a kalaposgombák Agaricales rendjébe volt besorolva, de a családja Stephanosporaceae saját rendet Stephanosporales kapott. Nincs túl sok információ róla a világhálón. Ritka faj. Bár hazánkban is megtalálható. 4-5cm átmérőjű termőtesteit föld alatt növeszti júliustól októberig vegyes erdőkben, gyakran a közönséges mogyoró Corylus avellana alatt. Termőrétege a belsejében van. Ezen a felvételen megfigyelhető. Különös tulajdonsága a színén túl az érett gombák erőteljes gyümölcsös illata. Ha rálelnénk, semmivel sem téveszthetjük össze. Étkezési értéke nem ismert. Ritkasága miatt kíméljük, ne szedjük fel! Azonban feltétlenül dokumentáljuk fotókkal, ha ráleltünk.
Kiegészítés: Nincs hivatalos magyar neve. Önkényesen adtam neki egyet a tudományos neve és a termőteste alapján.
A hegyeskalapú galócaAmanita virosa angol neve a pusztító angyal, ami ékesen szól veszélyességéről. Ugyanannyira mérgező mint a gyilkos galóca Amanita phalloides. Szerencsére hazánkban nem él, így ez a faj nem okozhat mérgezést. Inkább a hegyvidékek gombája. Főleg luc- és kéttűs fenyők, valamint a bükk a partnerei. Gyökérkapcsolt gomba. Júliustól októberig terem. Esetleges hazai találatának csak tudományos szempontból lenne jelentősége. Könnyen összetéveszthető a fehér galócával A. verna és a gyilkos galóca A. phalloides var. alba fehér példányaival. Természetesen nem étkezési szempontból bosszantó a tévesztés, mert mindhárman halálosan mérgezők. Óvakodj a teljesen fehér gombáktól, illetve a bocskoros, fehér lemezesektől! Ezek a halálos galócák. A teljes burokba zárt fiatal hegyeskalapú galóca pöfetegekre emlékeztet, de a kettévágott galócatojásban látszódnak a lemezek és a tönk. A pöfetegek belsejét teljesen kitölti a termőrész, ami kezdetben fehér, majd az érő spóráktól színesedni kezd. A galócák nagyon hasonlítanak a csiperkékre, de azoknak már kezdetben is rózsaszínesek a lemezei, amik a sötétbarna spórától gyorsan barnára színeződnek, és nincs bocskoruk. A galambgombákkal is gyakran összekeverik a galócákat, de a galambgombáknak se gallérja, se bocskora és termőtestük húsa pattanva törik. Gombagyűjtéskor minden részletre figyelni kell, hogy ne mérgező gombát szedjünk fel a jó, ehető helyett.
A zöldfogú korallgombaRamaria abietina különleges tulajdonsága, hogy a sárgászöldes ágai nyomásra zöldülnek. Ezen a fotón jól megfigyelhető atermőtestek elszíneződése. Erről a tulajdonságáról könnyű felismerni. A kisebb méretű korallgombák közé tartozik, maximum 7cm magas. A fenyőerdők talaján jelennek meg a termőtestei ősszel. Étkezésre alkalmatlan, nem ehető. Keserű ízű. Ellenben hálás fotótéma, mert kevés zöldülő gomba van.
A Laternea pusilla a szömörcsögfélék Phallaceae családjába tartozik, de nagyobb termetű rokonaival ellentétben jóval bájosabb megjelenésű. Igaz, nála sem hiányzik a bűzös nyálka, amiben a spórái vannak. A nyálka a karok találkozásánál látható függeléken van, amíg le nem eszik, szét nem hordják a rovarok. Ez a spóraterjesztési megoldás általánosan jellemző a család fajaira. A Laternea pusilla közép-amerikai gombafaj. Hegyvidéki erdők lakója, 3000 méterig megtalálható. Korhadékbontó. Termőtestei magányosan vagy kisebb csoportokban jelennek meg. A fiatal gomba teljes burokba zárt, amiből kiemelkednek az összenőtt karok. Maximum 6cm magas. Amíg van rajta nyálka, addig dögszagú. A szaga ellenére kedvelt fotótéma, ami teljesen érthető, mert egy bizarr szépség.
A sárgásvörös gerebenHydnum rufescens a tegnapi virtuális gombászat főszereplőjének, a sárga gerebennek H. repandum közeli rokona. Valamikor csak annak egy változata volt, de aztán önálló fajként határozták meg. Eltérő jegyei: a színe, ami sötétebb, narancsvörös; kisebb termete; tönkszerű része inkább központi állású; fehér vagy krémokker tüskéi nem futnak le a tönkre; a spórái valamivel nagyobbak. Augusztustól novemberig terem savanyú talajú, hegyvidéki erdőkben. Gyökérkapcsolt gomba. Szívesen társul fenyőkkel, tölggyel, bükkel. Az utóbbi a kedvence. A fiatal termőtestek jó ízűek, az idősek kesernyések. Jellegzetes termőrétege miatt csak a rokonával téveszthető össze. Találtam egy receptet, ami nemcsak gerebenből finom.
A sóskaborbolyás cikkel elértem egy kerek számhoz, az ötszázhoz. Ennyi bejegyzést tettem közé 2011. novembere óta a blogspoton. Ha minden jól megy, idén meglesz a 750. is. Aztán 2014-ben az ezredik. A szám utal rá, hogy a blogolás nemcsak hobbi. Ennyi tudást, információt összegyűjteni egy helyre csak kitartó munkával lehet. Eddig 317 gombafajt mutattam be, ami egyszerre sok és kevés, hiszen több százezer faj van, amiknek zöme még nincs is leírva. Bőven ellátnak témával a természet különcei. Remélem, hogy egyre többen leszünk a virtuális ösvényen, amin együtt barangolunk a gombák csodálatos világában!
A sóskaborbolyaBerberis vulgaris a búza feketerozsda Puccinia graminis köztes gazdája. A kellemetlen gabonaparazita gomba életciklusa kissé bonyolult, inkább nem részletezem, de akit érdekel egy ábrán megnézheti. A sóskaborbolya számára azért kellemetlen a köztes gazda szerep, mert a gazdálkodó ember felismerte ezt, és így itt-ott teljesen kiirtotta. Kár volt, hiszen a gabonarozsda uredospórával is biztosítja fennmaradását. Ennek ellenére a sóskaborbolya tömeges jelenléte gabonaföldek közelében nem túl szerencsés. Ellenben érdemes más helyekre ültetni, mert apró gyümölcse ehető. Magas a pektin és C-vitamin tartalma. Vadgyümölcs lekvárok sűrítésére használható. A magokat ne nyomjuk szét, mert keserűek. A növény többi része mérgező vegyületeket tartalmaz. Régebben gyógynövényként használták, de ma már otthoni felhasználása nem javasolt. Azonban a savanykás termései ártalmatlanok. Nyugodtan gazdagíthatjuk a sóskaborbolyával az étrendünket. ITT egy jó recept.
A Clitocybula azurea dél-amerikai kék gomba. Szerepelhetne a "Gombákkal a világ körül" sorozatomban is, de a színe miatt itt a helye. Nemzetsége a szegfűgombafélék Marasmiaceae családjába tartozik. Korhadékbontó. Trópusi erdőkben az elhalt faanyagon jelennek meg kisebb-nagyobb csapatokban kis méretű termőtestei. Spórapora fehér.
A Boletus hortonii kalapszíne változatos, a fakó barnától az élénk vörösesbarnáig sokféle árnyalatú lehet. A képen látható rókavörös színben is pompázhat. Ez a narancsos árnyalat viszonylag ritka a Boletus nemzetség fajai közt. Sokat keresgéltem, mire rátaláltam. Imádom a színeket, és a lila tinóru után akartam egy "narancssárgát" is bemutatni. Sikerült. A Boletus hortonii csodás gomba. Sajnos hazánkban nem él, észak-amerikai faj. Odaát általában a tölgyesek lakója, lombhullató fákkal társul. A színénél is fontosabb jellemzője kalapbőrének feltűnő ráncossága. A közepes termetű tinóruk közé tartozik, kalapátmérője 3-14cm. Termőrétege és húsa gyengén kékülhet. Ehető, de nem annyira aromás mint a nemes rokonai, a vargányák.
A cservirág nyálkagombaFuligo septica mixamőbái plazmódiumokká olvadnak össze a videóban, aminek utolsó képkockáin láthatjuk a fekete spórák szétszóródását. Gyakori faj hazánkban is. Az erdőjárókat sokszor meglepi a szokatlan megjelenésű sárgás plazmatömeg, amit az angolok kutyahányásnak neveznek.
A barátom tudja, hogy minden érdekel, ami gomba, így javasolta, hogy nézzük meg együtt a Shrooms című ír horrort. Régebben olvastam a filmről, tudtam, hogy mire számíthatok. Pont azt kaptam, csodálatosan pocsék marhaságokat. Eleve egy idióta volt a filmbéli utazásszervező, mert tudnia kellett volna, hogy begombázás előtt nem mesélünk horror sztorikat. Ne nézd meg, nincs benne semmi érdekes.
A hegyes badargombaPsilocybe semilanceata hazai előfordulásáról nincs adatom. Ennek ellenére könnyen lehetséges, hogy nálunk is él, csak eddig senki sem ismerte fel. A mezőkön, legelőkön sok, első ránézésre egyforma, barna gombácska nő, amik felett elsiklik tekintetünk. Ha valaki direkt a badargombát keresi, nincs könnyű dolga, mert kezdőként nehéz felismerni a "varázsgombát". Sokan beleestek abba a hibába, hogy hasonló gombát szedtek le, aztán jobb esetben semmi se történt, rosszabb esetben kórházba kerültek. A hegyes badargomba egyik jellegzetessége megfigyelhető a képen, a kalap közepén lévő hegyes púpocska. Ez nem mindegyik termőtestre jellemző. A többi gombától viszont biztosan megkülönbözteti, hogy az idősebb példányok sérülésre, fogdosásra kékülnek. A kalapja higrofán vagyis nedvesen sötétebb színű. Spórapora lilás-feketésbarna színű. Az érő spóráktól a lemezei bíborfeketések lesznek. A lemezél világosabb. Kicsi gomba, kalapátmérője 1-2cm. Augusztustól októberig terem. Kedveli a birkalegelőket. (A képen birkabogyók is láthatók.) Bár a trágyázott legelőkön nő, de nem a trágyán él. Talajlakó korhadékbontó. Gyakran a trágyagombák Panaeolus nemzetség fajait szedik le badargombaként. Bár ezek közt is akad néhány pszilocibin tartalmú, pl.: sötétszélű trágyagomba P. cinctulus. Megértem az érdeklődést a varázsgombák iránt, de botorság könnyed búfelejtőként tekinteni rájuk. A kezdők gyakori hibája, hogy mást esznek helyettük, ha meg tényleg igazi varázsgombájuk van, akkor túladagolják, alkoholt isznak rá stb. Csupa, csupa ordas hiba, amik garantálják a kellemetlen élményt. Aztán a varázsgomba lesz a hibás. Juj, de veszélyesek! Nem azok, csak ismerni kell önmagunkat és a gombákat.
A Magyar Mikológiai Társaság az ELTE Biológiai Intézetével közösen még egyszer elindítja a magas színvonalú gomba szakellenőri képzését. Tényleg ez az utolsó OKJ rendszerű tanfolyam. Aki lemaradt a tavalyiról, az ideit már semmiképpen se hagyja ki! Az oktatók ismert szakemberek. Tőlük megtanulni a szakma alapjait plusz élmény. A tanfolyamra február 25-ig lehet jelentkezni a jakucse@gmail.com email címen.
Az élősdi porhanyósgombaPsathyrella epimyces a távoli rokonán, a gyapjas tintagombán Coprinus comatus élősködik. A kisebb fehér "gombócok" a parazita termőtestei, a nagyobb barnák, pikkelyesek a tintagombáié. Az élősdi porhanyósgomba olyan vegyületeket termel, amik megakadályozzák a tintagomba lebomlását, eltintásodását. Ezért hosszabb ideig tudja csócsálni az áldozatát. 2009-ben Magyarországon is előkerült, de az eltorzult tintagombák kalapjain még nem jelentek meg a termőtestei. Bár a tintagomba nagyon gyakori hazánkban, de az élősdije ritkán kerül elő. Ha mégis látunk nagyon fura tintagombákat, könnyen lehet, hogy ott lesz rajta az élősdi porhanyósgomba is.
Kiegészítés: A Coprinus nemzetség fajain élősködik, így nemcsak a gyapjason található meg, hanem a C. levisticolensen is. Ennek a fajnak az eltorzult példányai figyelhetők meg az indexes fotón, amit Lilapereszke készített 2009-ben.
A piros rókagombaCantharellus cinnabarinus csodás színét a kantaxantin nevű pigmentnek köszönheti, ami a karotinoidok közé tartozik. A tudományos nevében a cinnabar cinóbervöröset jelent. A képen látható példányoknál vörösebb színű is lehet. Azonban a halványabb termőtesteket sem lehet összetéveszteni a sárga rókagombávalC. cibarius. A méretük is eltérő, a piros kalapátmérője 1-5cm, míg a sárgának 2-6cm (néha 10cm). A piros rókagomba európai előfordulásáról nincs információm, észak-amerikai gombász honlapon találtam rá. Odaát ugyanúgy él mint a mi sárga rókagombánk, vagyis gyökérkapcsolt, fákkal társul. Bár kisebb, de ettől még kedvelt csemegegomba. Jó illatú és jó ízű, de egy picit csípős. Étkezési értéke szinte megegyezik a sárga rókagombáéval. Kár, hogy nálunk nem él.
Kiegészítés: Én sem tudtam, hogy a kantaxantin E161g jelöléssel az élelmiszeriparban használt ételszínezék.
