Csillag az avartakaró felett

Olocsáncsillaghúr
Stellaria holostea

Napsugaras gombaportré

A sugaras likacsosgomba Polyporus alveolaris termőrétege hálás fotótéma. A nagyméretű pórusnyílások látványosak. Az egész gomba kedves a szemnek és a szívnek, mert narancssárgás, sötét pikkelykés kalapja és fehéres termőrétege együtt szép duót alkot.
A magányos gombát egy tölgy ültetvényben találtam. Színe miatt könnyen észrevettem. Kicsit csaltam, mert felemeltem az ágat, hogy le tudjam fotózni.
A vasárnapi túrám során találkoztam a kicsi likacsosgomba óriási termetű rokonával is, a pisztricgombával Polyporus squamosus. Termőtestei öregek voltak, így csak "találtam" fotót lőttem, aminek nincs esztétikai értéke.
A fotózások során küzdenem kellett az öreg kompakttal. Jó lenne egy fiatalabb, nagyobb tudású gép, amivel minőségibb fotókat készíthetnék. A szemem megvan a fotózáshoz, csak a jobb technika hiányzik.

Kettős életet élő, kétszínű szépség

Az aranysárga csészegomba Caloscypha fulgens nemzetsége és családja Caloscyphaceae, a csészegombák Pezizales rendjébe tartozik. A rend sok fontos és ismert tömlősgombát foglal magába: szarvasgombafélék Tuberaceae, kucsmagombafélék Morchellaceae, és az „igazi” csészegombafélék Pezizaceae családjaiba tartozó fajokat.
Az aranysárga csészegomba nemzetségének egyetlen faja. Egyedülálló az egyformának tűnő csésze alakú gombák közt, ugyanis a termőteste sérülésre, illetve öregedése során kékes-olajzöld színű lesz. A képen látható is, hogy a csészéi kétszínűek. Emiatt miniatűr, kivájt, nagydobosi sütőtökökre hasonlítanak. Ritkán „albínó” termőtestek is előfordulnak, amikből hiányzik a narancssárga pigment.
Eredeti hazája Amerika, a Csendes-óceán partvidékének észak-nyugati részén található fenyőerdők lakója. Megtalálható a Sziklás-hegységben is. Európába a fertőzött szitka-luc magokkal érkezett meg. Termőtestet növesztő életszakaszában ártalmatlan korhadékbontó. Márciustól júliusig lehet rálelni aranysárga, kékre színeződő csészéire.
Legmeglepőbb tulajdonsága, hogy kettős életet él, hajlamos penészgombaként viselkedni. Ilyenkor növényi kórokozó, a szitka-luc Picea sitchensis magvain élősködik. Csak a 60-as években fedezték fel, hogy a Geniculodendron pyrofirme nevű parazita gomba azonos az aranysárga csészegombával.
A kétszínű szépség hazánkban is megtalálható. Színeződő húsa segít megkülönböztetni a hasonló színű narancsvörös csészegombától Aleuria aurantia, ami inkább őszi faj, de már júniustól terem.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Mai énképem

A pusztai álkérészgombát Conocybe deliquescens választottam a pénteki hangulatom bemutatására. Lóg a fejem az időjárás változás miatt, jön a meleg. Sajnos az afrikai áramlás végezni fog a kucsmagombákkal, aki teheti még hétvégén menjen el a nedvesebb országrészekben gombászni. Szerencsére a meleg, szinte kánikula, rövid ideig fog tartani, és egy hét múlva visszatér az időszaknak megfelelő időjárás.
Talán még pusztai álkérészgombára is rálelek, de nagyon gyorsnak kell lennem. A nevében a kérész (lásd: tiszavirág) utal a termőtesteinek rövid élettartamára. Pár óra alatt beteljesítik feladatukat, vagyis szétszórják a spórákat. Annyira gyors a folyamat, hogy még arra se marad idő, hogy normálisan kinyíljanak a kalapok. A reggel kinőtt gombák délre le is bomlanak. Emiatt nehéz a termőtesteket viszonylag ép állapotban elcsípni és lefotózni. Egyszerű gomba és mégis képes kihívás elé állítani a gombászt. 

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Ékszer

Az ibolyalila nedűgomba Hygrocybe viola a nemzetsége egyik ékköve. Kicsiny termőtestei ametiszt kristályokként ragyognak a zöld mohapárnákon. Apró gomba, kalapja 0,5-1 centi átmérőjű. Szerencsére az ügyes fotós a megfelelő géppel meg tudta örökíteni a szépségét. Élőhelyén nehéz észrevenni, és jobb békén hagyni, mert a nedűgombák gyepes élőhelyei fokozottan érzékenyek az emberi hatásokra. Nyugat-Európában a legtöbb nedűgomba védett, és komolyan is veszik a védelmüket. Az ibolyalila nedűgomba hazai előfordulásáról nem találtam információkat.
Nagyobb termetű rokona, a rózsaszínű nedűgomba Hygrocybe calyptriformis viszont előfordul nálunk, de ritkasága miatt védett, egy termőtestének eszmei értéke 10000Ft. Másik ékszerszépségű ritkaságunk a zöldes nedűgomba Hygrocybe psittacina, ami nem védett, de erősen veszélyeztetett. Ezért feltétlenül óvnunk kell. A háborítatlan, savanyú talajú, tápanyagban szegény füves élőhelyeinken remélhetjük, hogy nedűgombákra lelünk. A feketedő nedűgomba Hygrocybe conica viszonylag gyakori, leginkább vele találkozhatunk a réteken. Például a helyi reptér füves pályáján is többször megtaláltam.
A nedűgombák étkezési szempontból jelentéktelenek, néhány fajuk enyhén mérgező, ellenben esztétikai értékük rendkívül magas. Ismerjük fel, óvjuk, kíméljük őket!

Megjegyzés: A csodás fotót innen vettem.

Mindent hasznosítanak

A mogyoróbarka csészegomba Ciboria coryli nemzetsége a Sclerotiniaceae családba tartozik, vagyis a monília fajok rokona és nem a csészegombáké. Bár mindannyian a tömlősgombák Ascomycota törzsébe tartoznak. A magyar neve, ami a termőteste alakjára vonatkozik, kissé megtévesztő. Ezekkel az aprócska, 2-10mm átmérőjű, világosbarna, hosszú nyelű csészékkel kizárólag előző évi, lehullott mogyoróbarkákon találkozhatunk. A C. coryli szintén táplálékspecialista, hiszen a mogyoróbarka lebontója.
A gombák minden szerves anyagot jó étvággyal elfogyasztanak. Azonban a konkurencia miatt igyekeznek olyan táplálékot választani, amiért nem kell megküzdeniük más gombákkal és egyéb lebontókkal. Ha ez nem jön össze, akkor vetik be az egyéb gombák vagy a baktériumok életfolyamatait gátló vegyületeiket. A gombák is ismerik az igét: küzdj. Pedig olyan nyugodtnak tűnik az életük.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Szent György gomba

A gombák latin nevei közül az egyik kedvencem a májusi pereszkéé, Calocybe gambosa. Olyan jó mondogatni. A gomba maga kevésbé a szívem csücske, mert nekem túlságosan aromás. Félúton van a lilatönkű pereszke és a szürke tölcsérgomba közt.
Az aromásabb pereszkék képesek allergiás reakciókat kiváltani. Úgy okoznak rosszullétet, hogy jó, ehető, ártalmatlan gombák, csak ízből, illatból is megárt a sok.
A májusi pereszkének a leírás alapján liszt illata van, de nekem inkább ilyen parfümmel kevert bogárszagúnak tűnt. Itt lép képbe a Szagok és illatok írásomban megemlített egyedi szagélmény: a gombák szaga/illata nagyban függ az ember orrától. Mindennek nevezném a májusi pereszke szagát, de liszt illatnak tutira nem. Az intenzitása szintén meglepett. Közvetlen közelről szagolva úgy fejbe csapott mint két méterről az erdei szömörcsög.
Most biztosan irritálóan rossz gombának véled az ártalmatlan májusi pereszkét. Nem az, csak nekem túl soknak bizonyult. Nyugodtan elindulhatsz megkeresni, hogy magad döntsd el, szeretni fogod vagy elkerülni. Fontos, hogy megkülönböztesd a téglavörös susulykától, a nagy döggombától és annak rokonaitól. Ha összekevernéd a tejpereszkével, semmi gond, mert a tejpereszke szintén jó, ehető gomba. Sőt ez annyira jó, hogy szívesen találkoznék vele.

Megjegyzés: A képet 2018. április 20-án lőttem, tehát frissítettem a bejegyzést.

A gombák „lájkolják” az esőt

A száraz március után esős április vidámítja a gombász szívet, és serkenti termőtest növesztésre a kedvenceinket. Közismert adat, hogy a termőtestek 90% víz. Ha nincs elegendő nedvesség, akkor a talajlakó gombák nehezen vagy sehogy sem képesek létrehozni a termőtesteiket. A korhadó fatönkökön élő fajoknak könnyebb dolga van, mert a holt fa jobban tárolja a nedvességet mint a talaj. Ezért fordulhat elő, hogy szárazabb időszakokban is találkozhatunk például gyűrűs tuskógombával Armillaria mellea. Szerencsére vannak szárazságtűrő talajlakó gombák is, de közülük kevés ehető, ritka kivétel a sütve fogyasztható fehértejű keserűgomba Lactarius piperatus. A szárazsággal dacoló fajok ellenére csapadékszegény időszakokban "eltűnnek" a gombák a mezőkről és erdőkből. Amikor zörög az avar, nincs gomba. Érdekes, de özönvíz esetén sincs. Ugyanis a gombák lélegeznek mint mi, és a sok vízben "fuldokolnak". Kevés gomba viseli el a folytonos ázást. Ritka kivétel a vízi porhanyósgomba Psathyrella aquatica. Az is rossz, ha a kifejlődött termőtesteket eláztatja egy felhőszakadás, mert szivacsként nyelik el az esőt, és átázva könnyen romlanak. Ideális helyzet, ha legalább két hétig tartó esős időszakot szárazabb követ. Sajnos nyáron gyakori az erős széllel érkező kánikula, ami gyorsan véget vet a gombaédennek. A szél még az erdőkből is meglepő gyorsasággal "fújja ki" a nedvességet. 2011-ben a július második fele hűvös és esős volt. Két hét alatt Békés megyére 100mm eső hullott, de az ország többi része is elázott. A sok esőnek meg is lett az eredménye, érdemes visszanézni az augusztusi bejegyzéseket a Gombázós topicban. Homerx becenevű gombásztársam egyik sikeres gombászata bizonyítja, hogy milyen jót tett a gombáknak a júliusi eső. Ennyi csapadék normális esetben májusban szokott lenni. Le is mentettem az Országos Vízjelző Szolgálat honlapjáról a július harmincadikai térképet, mert fantasztikus volt. A "Hasznos linkek" közt a Hydroinfóra kattintva eléred a mindenkori friss térképet. A jelenlegi szerint az eltelt két hétben Békés megyére 40mm eső esett. Szombaton, vasárnap és hétfő este is átvonult egy-egy csapadéktömb. A városban felbukkant ráncos, kerti és sereges tintagombák, illetve egy csokor vöröses kénvirággomba jelzi, hogy a gombák megérezték, eljött az idő, lehet termőtesteket növeszteni. Hétvégére lerohanja a Kárpát-medencét egy meleg légtömeg is, ami kedvezni fog a melegkedvelő fajoknak. Tehát minden összeáll, hogy megvalósuljon a "gombaéden". Hétvégén menjetek gombászni az ország nedvesebb részein.

Kiegészítés: A fotómon látható légköroptikai jelenséget, a Tyndall-sugarakat vasárnap fotóztam le. Másfél órával később átvonult egy 5mm esőt adó zivatarfelhő.

Tévedni emberi dolog

Sveppir becenevű gombásztársam vasárnap fiatal nyárfásban gombászott. Talált egy ismeretlen gombafajt, aminek azonosításához segítséget kért a fórum többi látogatójától. Lelkesen és tévesen első ránézésre tulipán csészegombának Sarcosphaera coronaria néztem a képen látható gombát. Aztán kaptam egy jogos emlékeztetőt, hogy a tulipán csészegomba a meszes talajú fenyveseket kedveli. Erre felpörgött az idegrendszerem és a vadászszenvedélyem. Oké, mondtam magamban, az ismeretlen gomba a tulipán csészegomba hasonmása, akkor keressünk rá a hasonmásokra. Ide-oda futkostam a világhálón, megnyitottam kb. 5 oldalt, és ráleltem a Geopora nemzetségre. A profi gombász nagyspórás particsészegombaként Geopora arenicola azonosította a fajt. A saját tippem Geopora arenosa volt.
A G. arenosa szerepel a Gombaválogató sorozat hatodik kötetében.

Megjegyzés: A képet Sveppir fórumos bejegyzéséből vettem át.

A latin neve becsapós

A redős papsapkagombát Gyromitra esculenta bemutattam egy korábbi cikkben. Most ismét előveszem, mert beindult a kucsmagomba szezon, és a kezdők is minden bizonnyal el fognak indulni kucsmát keresni. Aztán a zöldfülűek szerencséje néhány tetszetős papsapkagombához vezeti el őket. Pánikra semmi ok, van egy jelentős különbség a két gomba nemzetség közt, a kucsmagombát kettévágva egyetlen egy üreget látunk. Olyan, akár a csoki Mikulás, üreges. Ellenben a mellékelt képen jól látható, hogy a papsapkagombában több kisebb üreg van. Esélyünk sincs rá, hogy például töltött gombaként elkészítsük. A latin neve becsapós, esculenta=ehető, mert mérgező. Ugyan régebben kedvelt étkezési gomba volt - számomra ismeretlen oknál fogva mai napig szeretik a finnek -, sokaknál problémamentes volt a fogyasztása, de másokat viszont megbetegített, megölt. Erre magyarázat, hogy a méreganyaga, a giromitrin vízben jól oldódó, hőérzékeny vegyület. Ezért az apróra vágott gombát többször átöblítették forró vízzel, majd száradni hagyták. Azonban az előkészítés ellenére a fogyasztása egyenértékű volt az orosz rulettel. Végül a legtöbb országban kikerült az ehető és árusítható gombák közül. Finnországban a hagyomány erősebbnek bizonyult, és kapható szárítva vagy frissen. Engemet csöppet sem nyugtat meg, hogy mellékelnek hozzá tájékoztatót is. Semmiképpen se tekintsünk rá "némi előkészítés után biztonságosan fogyasztható" gombaként, mert nem az. Ne szedjük fel kucsmagomba helyett! Agyvelőszerűen mintázott, vöröses-barnás süvege, több üregű belseje, fenyőerdei vagy fenyőelegyes élőhelye (a kis csalafinta ritkán lomberdőben is megjelenik) segít az azonosításában.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Kányazsombor: fűszer és bosszúság

A kányazsombor Alliaria petiolata gyakori növény hazánkban. Akácerdőkben, ligeterdőkben, tölgyesekben, árnyas gyümölcsösökben, cserjés helyeken, kertek szélén közönséges. A nedves talajú helyeket kedveli.
Nemzetsége a káposztafélék Brassicaceae családjába tartozik, vagyis rokona a fejes káposztának, hónapos reteknek, tormának, zsázsának, fekete mustárnak, de még a kerti holdviolának is. A torma, mustár ismert és kedvelt fűszernövényeink, a fűszerező értéküket adó vegyületeik közül több megtalálható a kányazsomborban is. Egyedi tulajdonsága, hogy megdörzsölt levele (fok)hagymaszagú. Mindezek miatt régebben nagy mennyiségben gyűjtötték és ették. Környezetszennyezéstől mentes helyeken érdemes szedni belőle, de csak virágzása előtt, mert virágzáskor hatóanyag tartalma csökken, hiszen erőit a fajfenntartásra fordítja. Zsenge leveleit fűszerezésre lehet használni, illetve tavaszi „zöld” levesbe is kerülhetnek. Egy recept a sokféle variáció közül, hozzávalók: 4 marék sóska, 1 marék csalán, 1 marék (vegyesen) kányazsombor – pitypang - turbolya, 3 gerezd fokhagyma, só. Mindezt kevés vízben három perc alatt meg kell főzni, majd összeturmixolni, és ízlés szerint fűszerezni. Teljes értékű méregtelenítő leves és étel lesz egy-két főtt tojással.
Tulajdonképpen szimpatikus növény a kányazsombor az eredeti élőhelyein. Azonban az európai telepesek magukkal vitték Észak-Amerikába, ami rossz ötletnek bizonyult. Az új földrészen a kányazsombor hódítóútra indult, és elkezdte kiszorítani az erdők aljnövényzetéből az őshonos fajokat. Az ottani természetvédők ugyanúgy idegeskednek miatta mint mi az Észak-Amerikából behurcolt selyemkóró Asclepias syriaca miatt.
A kányazsombor trükkös növény, mert olyan vegyületet is előállít, ami gátolja a többi növény fejlődését. Gyakorlatilag kiirthatatlan és boldogan él, terjed szerte-szét Amerikában. Odaát igazi bosszúság, de itthon ártalmatlan, ehető vadnövény. Érdemes megismerkedni vele.

Áprilisi csillag

Kónya madártej
Ornithogalum boucheanum

Csak egy kép

Kicsit görbe, kicsit színtelen, de igazi

A kéregmulcs valami hihetetlenül vonzó táptalaj lehet. Ahová leterítik, ott előbb-utóbb megjelenik a hegyes kucsmagomba Morchella conica. A mulcsnak köszönhetően városi faj lett belőle.
A fotómon látható példányt a szülővárosom egyik terén találtam. Életem első békéscsabai kucsmagombája. Régóta divat nálunk is mulccsal takarni a törpe örökzöldekkel, díszbokrokkal beültetett ágyásokat, de eddig a kucsmagomba egyikben sem bukkant fel. Reménykedek benne, hogy az első példány elszórja a spóráit, és jövőre még több termőtest lesz.
Szerencsére az időjárási helyzet megfordult, az anticiklon feloszlott, és végre át tudnak vonulni felettünk a frontok. Amikor a bejegyzést írom, éppen felhőszakadás öntözi meg a kertvárost. Az eltelt két hétben több mint 30mm eső volt. Most már ideálisak a feltételek a gombák számára. Ezért jó lenne a következő hétvégére egy csoportos gombászatot szervezni. Kinek lenne kedve együtt gombászni velem?

Virtuális gombászat

Tündérfejecskék

Hamarosan Szent György napja lesz, és ilyenkor az aktuális téma a Szent György gomba, ami a májusi pereszke Calocybe gambosa. Pár nap múlva kint lesz az idei cikkem róla. Előbb viszont bemutatom a rokonait, mert kevésbé ismertek.
A Calocybe nemzetség az álpereszkefélék családjába Lyophyllaceae tartozik. A nemzetség gombáinak latin és angol nevei utalnak a szépségükre: szép fejű, tündérfejecske, mert az általában kisméretű Calocybe pereszkék színpompásak.
A hússzínű C. carnea és sárga pereszke C. chrysenteron hazánkban ritka apróságok. Csalóka külsejük miatt számos tölcsérgomba fajjal téveszthetők össze, de ritkaságuk miatt szinte biztosan nem fogunk rájuk étkezési gombaként tekinteni.
A hússzínű pereszke a nitrogénben szegény, füves élőhelyeket kedveli. Általában erdőkön kívül nő. A napsütés kifakítja kalapját, a színét vesztett termőtest még nehezebben ismerhető fel. Kalapátmérője 1-5cm, sasszemű gombászok ideális célpontja. Szerencsére van egyedi tulajdonsága, ha megdörzsöljük, előtűnik fűre emlékeztető, erős illata. Ritkasága miatt csak bemutató példányt vegyünk fel belőle, ha szeretnénk másokkal is megismertetni.
A sárga pereszke talán még ritkább, a hálón is alig van információ róla. Keserű íze, kicsiny termete és ritkasága miatt nem ehető.
Mindketten szerepelnek a Gombaválogató sorozatban, a hússzínű pereszke a negyedik, a sárga pereszke a hetedik kötetben található meg. Érdemes beszerezni a teljes sorozatot, mert bemutatja hazánk nagygombáit.

Megjegyzés: A hússzínű pereszke és a sárga pereszke fotójának eredeti helyét a nevükre kattintva éred el.

Fotóim

A hidegfront nyertese, a monília

Tavaly zavartalan napsütésben virágozhattak a gyümölcsfák. Egy éve készítettem a fotót a meggyvirágokról. Idén a másik időjárási helyzet következett be, vagyis veszteglő anticiklon helyett frontok vonulnak át és öntözik meg az országot. Ami a szántóknak áldás, az a gyümölcskerteknek átokverés, mert a Monilia laxa és Monilia fructigena a szeles, esős, hűvös időben viharos gyorsasággal terjed. A kinyílt virágok bibéjén át jutnak be a fákba, hogy éljenek és sokasodjanak. A Monilia laxa kizárólag a rózsafélékhez Rosaceae tartozó csonthéjasok kártevője: meggy, kajszibarack, cseresznye, őszibarack, alma, körte, illetve ezen növények kerti díszként tartott rokonain is élősködik. A Monilia fructigena megtámadja a mogyorót és a szőlőt is. A kertekben nincs gyakorlati jelentősége a megkülönböztetésüknek, mert egyszerre jönnek, így mindenképpen védekezni kell ellenük. Ha ragaszkodunk a természetkímélő módszerekhez, akkor virágzás előtt 1,5%-os, virágzás után 1%-os bordói lével alaposan mossuk le a fákat. A fák köré ültessünk tormát, és a torma leveléből készített főzettel permetezzünk hetente. Ha már megtörtént a fertőzés, a fertőzött ágakat az egészséges rész 10 centis darabjával vágjuk le és égessük el. Az összeszáradt gyümölcsmúmiákat, lehullott, moníliától fertőzött gyümölcsöket szintén semmisítsük meg, mert ezeken telel át. Lombhullás után még egyszer javasolt lemosni a fákat 2%-os bordói lével.
A monília fajok a tömlősgombák Ascomycota törzsébe tartozó növényi kórokozók. Ritkán termőtestet is fejlesztenek, ami miniatűr csészegombára hasonlít.
A leggyakoribb kerti kórokozónk elleni hadakozás bizonyítja, hogy a kertészkedés egyáltalán nem egy habkönnyű kikapcsolódás, hanem hozzáértést, figyelmet igénylő munka.

Akarom őt (is)

A pusztai kucsmagomba Morchella steppicola kevésbé ismert mint ízletes nevű rokona. Ennek oka, hogy jövevény faj, és még nem volt ideje bekerülni a köztudatba. Természetesen a gombászok többsége tud róla. Sőt szerepel az árusítható gombák listáján, egy figyelmeztetéssel, hogy legalább húsz percig kell főzni, mert a kucsmagombák nyersen nem ehetők, és főzve is allergiás tüneteket okozhatnak az érzékenyeknél. Sajnos a pusztai ritkán szerezhető be piacokon. A kucsmagombák szeszélyes természete rá is jellemző, így sosem lehet tudni, hogy előjött vagy sem kedvenc élőhelyein. Szerencsére terjedőben van, ideális életfeltételeket talál például a sztyeppréteken. A nevében is benne van, hogy füves "puszták" gombája. Különösen kedveli a birkalegelőket. A rétek, mezők gombaflórája jóval szegényesebb mint az erdőké, így hobbi gombász szempontból örvendetes a pusztai kucsmagomba egyre gyakoribb felbukkanása. Tavaszi termőideje még vonzóbbá teszi. Gombász vélemények szerint jobb ízű, finomabb mint az ízletes kucsmagomba Morchella esculenta. Ezért egyre többen keresik, gyűjtik, és teszik el gombaínséges időkre. Minél többet olvasok róla, annál inkább kívánom, pláne, hogy ilyen receptek szítják az étvágyamat. Jó lenne rálelni, mert egészen más ízélményt adna mint a csiperke. Igaz, örülnék a rokonainak is.

Megjegyzés: A netről vett képet 2018. április 3-án sajátra cseréltem, mert végre megtaláltam a pusztai kucsmagombát Békés megyében.

Nyúzott gomba

Az általam önkényesen nyúzott tinórunak elnevezett gomba angol nevei Frost tinóruja vagy alma tinóru, hiszen a fényes, piros, félgömb kalapja tényleg hasonlít egy almára. A legjobb a latin nevét használni, Boletus frostii. Észak-Amerika déli vidékein, Mexikóban és Közép-Amerikában él, a tölgyfák gombapartnere, de időnként társul fenyőfélékkel is. Erőteljesen ráncolt tönkje, nedvesen fénylő, piros kalapja, vöröses-lilás nyílású csövecskéi (termőrétege) miatt könnyű felismerni. Fehéres, halványsárga húsa és csövecskéi sérülésre kékre színeződnek. Ugyan számos piros-bordó, sérülésre kékülő tinóru faj van, de a Boletus frostii egyedi a mélyen barázdált tönkjével, ami a hálószemes mintázat durvább változata.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Mai énképem

A tüskés szemétgomba Phaeomarasmius erinaceus nemzetsége a susulykafélék Inocybaceae családjába tartozik. A susulykafélék egy új család, a 80-as években lett különválasztva a pókhálósgombaféléktől Cortinariaceae. A Phaeomarasmius nemzetségbe kb. 20 faj tartozik.
A tüskés szemétgomba egy picike és kifakult lángszínű tőkegombára Pholiota flammans hasonlít. Azonban a méret- és színbeli eltérésen túl van még két különbség: a szemétgomba lemezei ritkán állók, és lombhullató fák lehullott, korhadó ágain terem.
Ez az aprócska gomba csak látszólag jelentéktelen, egyedi megjelenése miatt szép fotók készíthetők róla. Megtalálni a ritkasága és a "szürkesége" miatt igazi kihívás. Sajnos ritka, veszélyeztetett faj.
Ha találnál egy az átlagosnál kisebb, tüskés, rozsdabarna színű, ritka lemezű tőkegombát, akkor gondolhatsz az azonosítása során a tüskés szemétgombára is.
Legyen hozzá szerencséd!

Tündérfény

A fénylő kígyógomba Mycena lux-coeli nappal egy jelentéktelen, barna gombácska, ami gesztenyefélék korhadó maradványain éldegél Japánban. Azonban esős nap után éjszaka zöld fénnyel ragyog.
Megbabonázza az embereket a világító gomba, pedig már tudjuk, hogy hogyan keletkezik a fény. A biolumineszcencia jelensége az állatvilágban szintén gyakori, közismert példa a szentjánosbogár. Az állatoknál nagyobb részt tisztázott a fénykibocsátás szerepe, de a gombáknál nem. Látszólag semmi járulékos haszna nincs. Egyszerűen az anyagcseréjük kémiai folyamata során a fölösleges energia „hideg” fényként kisugárzódik. Ha a termőtest kiszárad, akkor nem világít, és hiába áztatják be, nem fog újra felragyogni, tehát csak az élő, fejlődő termőtestek világítanak, vagy egyes fajoknál a micélium is vagy csak a gombatelep.
Hazánkban szintén élnek lumineszkáló kígyógombák: enyves kígyógomba Mycena epipterygia, fehértejű kígyógomba Mycena galopus, cifra kígyógomba Mycena inclinata, barázdálttönkű kígyógomba Mycena polygramma, retekszagú kígyógomba Mycena pura. Azonban náluk jóval ismertebb a világító tölcsérgomba Omphalotus olearius.
A gyűrűs tuskógombának Armillaria mellea csak a micéliuma és a gyökérszerű, sötét színű rizomorfái világítanak. Ha ezek növekedése leáll vagy szünetel, akkor elvesztik fényüket. Ez is azt bizonyítja, hogy az anyagcsere mellékterméke a fény.
Érdekes, hogy a zöld növények maradványait lebontó gombák zöld fényt bocsátanak ki.

Megjegyzés: A kép eredeti helyén még több felvétel látható a fénylő kígyógombáról.

Helyzetjelentés

Érdekes jelenség, hogy a talajtakarás terjedésével egyre többször bukkan fel a hegyes kucsmagomba Morchella conica a városokban. Meglepő látvány a kéregmulcs közt álldogáló gomba. Pedig egyszerű oka van a jelenlétének, szereti a korhadásnak indult fenyőkérget. Természetes élőhelye lomb- és fenyőerdők. Korhadékbontó mint a rokonai.
A kucsmagombák közös tulajdonsága, hogy az előző évben egy tápanyag raktározó micéliumot hoznak létre, ami a szklerócium. Ebből fejlődnek ki a következő tavasszal a termőtestek, ha kedvező az időjárás. Éppen ezért a kucsmagombák szeszélyesek. Bárhol felbukkanhatnak nagyobb mennyiségben, hogy aztán évekre eltűnjenek. Igazi kihívás a felkutatásuk és a gyűjtésük, mert szinte láthatatlanok, teljesen beleolvadnak a környezetükbe. Ha egyet találtunk, akkor körül kell nézni, mert több is lesz a közelében.
A képet az egyik gombásztársam, „Homerx” készítette április hetedikén. A Gombázós topicban számolt be a kucsmagomba találatáról, eredeti bejegyzése itt látható.
A hegyes kucsmagomba Morchella conica jó étkezési gomba, de nyersen ne együk, és legalább 20 percig főzzük. Első alkalommal egy kisebb adaggal együnk belőle, mert egyéni érzékenység előfordulhat. Ha viszont nem vagyunk allergiásak rá, akkor kitárul előttünk a gasztronómia egyik újabb területe, és belevethetjük magunkat a jobbnál jobb ételek elkészítésébe.

Feladvány 2.

A Székesfehérvári Gombászok Baráti Körének honlapján találtam egy fotókkal gazdagon illusztrált beszámolót az I. Országos Amatőr Gombafelismerő Vetélkedőről. A képen látható gombát könnyű lesz felismerned, ha átnézed a vetélkedő fajlistáját. Két jellegzetességére felhívom a figyelmedet: a fehér színű cseppekre és a sűrűn álló lemezekre.

Húsvéti „tojások”

A császárgalóca Amanita caesarea fiatal termőtestei húsvéti tojásra hasonlítanak. A hasonlóság ellenére tavasszal esélyünk sincs rálelni, mert melegkedvelő fajként júliustól októberig növeszti a termőtesteit. A tavalyi évben, az esős július után, augusztus első felében sokfelé nagyobb számban jelent meg a gombászok örömére. Könnyű felismerni, az egyetlen galócánk, aminek csak a bocskora fehér, lemezei, tönkje, gallérja sárga(!), a kalapja aranysárga, narancsvörös színű. Sajnos a szépsége sem menti meg a hasunktól, az ókor óta „legendás” csemegegomba. Gyökérkapcsolt gomba, leginkább tölgyekkel és szelídgesztenyével társul. Ugyan egy-egy termőhelyén kedvező időjárás esetén sok termőtestet találhatunk, de Európa-szerte ritkulóban van. A császárgalóca esetében feltétlenül legyünk mértékletesek és ne szedjünk belőle két kilónál többet. Kereskedelmi céllal pedig egyáltalán ne gyűjtsük. Az igazi gombász a hasánál is jobban szereti a természetet.

Megjegyzés: A fotó eredetije itt nézhető meg.

Fenyves sisakgomba vs. Ízletes tőkegomba

A fenyves sisakgomba Galerina marginata és az ízletes tőkegomba Kuehneromyces mutabilis összetévesztése kitehet minket egy amatoxin mérgezésnek, ha tőkegomba helyett sisakgombát ettünk. Sajnos a két faj nagyon hasonlít egymásra.
Az ízletes tőkegomba fűszeres illatú, kiváló ízű csemegegomba. Elsősorban korhadékbontó, de hajlamos megtámadni a legyengült lombos fákat és ilyenkor parazitaként viselkedik. Csoportosan növő termőtesteire áprilistól októberig lelhetünk rá lomberdőkben, de ritkán fenyőerdőkben is terem.
A fenyves sisakgomba neve utal rá, hogy a fenyők korhadó maradványain éldegél, de a természet fricskájaként időnként lombos fák korhadékán is megjelennek kicsi, barna termőtestei. Nincs erőteljes illata, inkább gyengén lisztszagú és lisztízű. Amatoxin tartalma miatt gyilkos galóca jellegű mérgezést okoz, ami akár halállal is végződhet.
Az élőhelyükön és az illatukon kívül fontosabb eltérés kettejük közt a tönk mintázottsága. Az ízletes tőkegomba gallérja alatt finom, elálló, barnás színű pikkelykék díszítik a tönkjét. A fenyves sisakgomba tönkjét a többé-kevésbé múlékony gallér alatt fehéres szálacskák borítják.
Mindkettő kalapja higrofán, vagyis nedvesen sötétebb színűek, szárazon világosabbak. Az ízletes tőkegomba kalapja a száradás során sokáig kétszínű, a kalapszél sötétebb. Teljesen kiszáradva mézsárga színű.
A fenyves sisakgomba kalapszéle áttetszően bordás.
Az ízletes tőkegomba valamivel nagyobb termőtesteket növeszt mint a fenyves sisakgomba.
Az ízletes tőkegomba gyűjtése során különösen legyünk körültekintők, és feltétlenül tönkjével együtt szedjük fel, hogy egészben tudjuk bemutatni a gomba szakellenőrnek.

Megjegyzés: A gombafotók eredetijét a gombák latin nevére kattintva nézheted meg.

Enni vagy nem enni?

A gombák közt számos faj tartalmaz hőhatásra lebomló, vízben jól oldódó, gyenge mérgezést, emésztési zavarokat okozó vegyületeket. Leforrázással, alapos főzéssel ehetővé tehetők, pl.: változékony tinóru Boletus luridus, gyűrűs tuskógomba Armillaria mellea, piruló galóca Amanita rubescens. Ezeket inkább a tapasztalt, „ínyenc” gombászok gyűjtik. Ilyen a homoki papsapkagomba Helvella spadicea is, ami okozhat enyhe mérgezést, ha leforrázása során mégse bomlana le a méreganyaga. Ennek ellenére a Duna-Tisza közén - ahol gyakori a tavaszi és kora nyári időszakban -, gyűjtik. Bizonytalan méreganyag tartalma miatt nem ajánlom fogyasztásra.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Feladvány

Szenthe Lászlótól, az Almádi Gombászok Asztaltársasága vezetőjétől kaptam néhány fotót. Az I. Országos Amatőr Gombafelismerő Vetélkedőn készültek. Kiválasztottam az egyiket, amin jól felismerhető egy korhadékbontó gombafaj. Segítek egy kicsit. Figyelj oda a kalap világos közepére és sötét szélére, valamint az egyik termőtest gallérján látható spóraszórásra, ami rozsdabarna színű. Ami nem látható, hogy kellemes illatú, jó ízű és van egy halálosan mérgező hasonmása.

A megfejtést a cikk alatti megjegyzés mezőbe írhatod be és küldheted el nekem.
Mindenki hozzászólhat az írásaimhoz.

Szagok és illatok

A gombafelismerés során az orrunkat is használjuk. Ez egyes fajoknál mellbevágó élmény lehet, de az erősen szagló gombákat nem kell kézbe venni ahhoz, hogy a bűzük megcsapjon minket. Azonban számos faj akad, amit jó szagolgatni. Közismert az ízletes vargánya Boletus edulis fenséges illata. A vargánya tele van az alap gombaillatot adó 1-oktén-3-ol nevű vegyülettel. Ez az octenol, vagyis a matsutake alkohol.
A gombák az anyagcseréjük során sokféle szerves vegyületet állítanak elő. Bizonyos erős szagú vegyületeket szándékosan termelnek, hogy magukhoz csalogassák a rovarokat. A legtöbb viszont „akaratlan” mellékterméke az életfolyamataiknak.
Sajnos nem egyértelmű azonosító jegy a gombáknál az illat/szag. Egyéni ízlés, szaglóérzék az ember részéről, a termőtestek érettségi foka és még számos ok a gombák részéről befolyásolja az észlelt szagot. A legérdekesebb ellentmondás az óriás csiperkénél Agaricus augustus van. Keserűmandula és ánizs illatú lehet. Azonban csak keserűmandula illatért felelős vegyületek vannak benne. Ellenben a sokféle anyagcseretermék keveréke sokakat ánizsra emlékeztet. Én így vagyok a nagyspórás csiperkével Agaricus urinascens, aminek szerintem ánizsillata van. Most már tudom, hogy ez egy illúzió. Ánizs vagy keserűmandula szinte lényegtelen, mert mindkettő kellemes az embernek. Azonban a legszagosabb gomba díjára jó eséllyel pályázó fajt senki se fogja buzgón szagolgatni. Annyira büdös, hogy megfájdítja a fejemet. Kétségbevonhatatlan elsőbbsége miatt vele indítom a 10 illatos/szagos gombát bemutató cikkemet.

Az erdei szömörcsög Phallus impudicus az emberi szaglás alapján az egyik legbüdösebb gomba. Természetesen a döglegyek másként gondolják és boldogan nyalogatják a süvegrész zöldes nyálkáját. A szaganyagai közül a metil-merkaptán és a kén-hidrogén csalogatja a leginkább a legyeket. Erdei túráink során nem is kell látnunk, hogy tudjuk a közelébe értünk.  

A tintahalgomba Clathrus archeri a szömörcsöghöz hasonló erőteljes bűzt áraszt magából, hogy magához vonzza a döglegyeket. A spórái a vöröses színű karjait fedő zöldes-feketés nyálkában találhatók. A legyek lenyalogatják a nyálkát és magukkal viszik a spórákat is, így segítve a gomba terjedését, akár csak a szömörcsögnél.

A büdös galambgombát Russula foetens elég egyszer megszagolni. Égett gumira vagy avas olajra emlékeztető szaga kellemetlen, taszító. Az egyik legjellegzetesebb gomba. Okkerbarna színéről, krémsárga, fiatalon könnyező lemezeiről, belül emeletesen üreges tönkjéről, valamint a fésűsen bordás kalapszéléről könnyű felismerni. Meg se kell szagolni.

A büdös bőrkorallgomba Thelephora palmata neve sejteti, hogy nem fogunk örülni neki, ha megszagoljuk a kicsike termőtestét. Rohadt káposztára emlékeztető szagú. Fotója alapján csinos gomba, de senki se fogja hazavinni, mert megfeledkezve róla, a száradása során erősödő káposztaszaga hamar emlékeztetni fog minket a jelenlétére.

A barnatönkű fokhagymagombának Mycetinis scorodonius szintén beszédes neve van. Az apró gomba a fűszergombák közé tartozik. Nincs csípős íze, így fokhagymaillata miatt fűszerezésre használható. Szárítva is megőrzi jó illatát. Poríthatjuk és gombaport ízesíthetünk vele. Sok kicsi sokra megy.

A daróc-tejelőgomba Lactarius helvus védett és gyengén mérgező, így biztosan nem fogjuk gyűjteni hiába csábítana minket erős, fűszeres illata, ami a lestyán fűszernövényére emlékeztető. Ez a 3-hidroxi-4,5-dimetil-2(5H)-furanon, vagyis szotolon nevű vegyületnek köszönhető. Ez egy gyakori ízesítőszer. Ki tudna ellenállni a jó húsleves illatának? Én nem.

Az illatos fakógomba Hebeloma sacchariolens édes illata, ami narancsvirágra emlékeztető, a 2-aminobenzaldehidtől származik, ami néhány virág illatának is a főösszetevője. Sajnos hiába illatozik, jobb békén hagynunk, mert a rokonaihoz hasonlóan gyengén mérgező. Kellemetlen gyomorrontást okozhat. Ne együk meg!

Az illatos tejelőgombának Lactarius glyciosmus az orrnak kellemes meglepetés, de a nyelvnek és gyomornak kevésbé. Erős kókuszdió illata van, de a fehér tejnedve csípős. Hazánkban ritka faj. Kína Yunnan tartományában árusítják a piacokon. Ott ehető gombának tartják. Mi ne bántsuk, ha nyírfa alatt ráleltünk. 

A zöld ánizsgombát Clitocybe odora szinte mindenki ismeri, mert erdeink egyik leggyakoribb gombája. Könnyű felismerni zöldes termőtestéről, aminek ánizsillata van. A kellemes illat az ánizssav-metil-észtertől ered. Színe és illata miatt az egyik kedvenc gombám. Mindig öröm felvenni egy-egy termőtestét és szagolgatni. Ehető gomba.

A sárga rókagombát Cantharellus cibarius még az ánizsgombánál is jobban kedvelem. Jellegzetes illatát, ami egyszerre emlékeztet sárgabarackra és paprikára, a kis mennyiségben jelenlevő benzaldehidnek és fenil-acetaldehidnek tulajdonítják. Természetesen sok 1-oktén-3-ol van benne. Illatos és ízletes, kiváló csemegegomba.


Megjegyzés: A gombák fotóinak eredeti helyét a nevükre kattintva látogatod meg.

Álom

Ellentétek

A virtuális gombászat során sikerült rálelnem a lehető legextrémebb párosra az élőhelyek tekintetében. Ráadásnak egy nemzetségen belül. A porhanyósgombák Psathyrella közé tartozik a homoki porhanyósgomba Psathyrella ammophila és a vízi porhanyósgomba Psathyrella aquatica. Az egyik a homokdűnék lakója, a másik akár patakok medrében lévő korhadó ágakon is fejleszti termőtesteit. A vízi porhanyósgomba termőtestei ellenállnak a víz sodrásának, ami egyedivé teszi a nemzetségében. A legtöbb porhanyósgomba termőteste - a magyar nevükhöz hűen -, törékeny, morzsalékony. Általános, közös azonosító jegyeik: sötétbarna spórapor, sűrűn álló lemezek, üreges tönk, higrofán kalap, vagyis nedvesen sötétebbek, míg szárazon kivilágosodnak. Ez egyes fajoknál azonosító jegy, mert nem mindegy, hogy a kalap közepe szárad ki hamarább vagy a széle. A hazánkban élő fajok közt nincs mérgező, de étkezési értékük csekély. Mindegyikük korhadékbontó, növényi maradványokon, szerves anyagban gazdag talajokon lelhetünk rájuk. Közeli rokonaik a trágyagombák és a tintagombák. Egyes porhanyósgomba fajok alkohollal együtt fogyasztva tintagomba jellegű mérgezést okozhatnak. Erről további információkat kell szereznem.
A homoki porhanyósgomba a Duna-Tisza közének homokpusztai gyepein gyakori, de étkezési értéke nincs. Tengerparti élőhelyein a buckafű Ammophila arenaria elhalt gyökereit, leveleit bontja le.
A vízi porhanyósgomba új felfedezés, 2005-ben leltek rá Oregon államban (USA).

Megjegyzés: A homoki porhanyósgomba és a vízi porhanyósgomba fotójának eredetijét a nevükre kattintva nézheted meg.