A magyar rádiózás napja

Egy kedves emlék a sok közül az egyik szilveszter este még a nyolcvanas évek második feléből, amikor a testvéreimmel az apai nagyanyánknál aludtunk, mert a szüleink rendezvényre mentek. Abban az évben karácsonyra zsebrádiót kértem, és a fülemhez szorítva hallgattam az ünnepi koncerteket. Halkan szólt a zsebrádió, mert nem akartam zavarni a testvéreimet. Ők korán elaludtak. Közben hallottam, hogy nagyanyánk a szobájában tévét néz, és a konyhából még szállt a töltött káposzta illata. Ez nem nosztalgia, hanem egy mai napig elevenen élő emlék bennem. Igaz, tiszta és jó volt. Becses kincs.

Kétségtelen, hogy a legfogékonyabb gyermekévekben a találkozás a Queen slágereivel életre szóló nyomot hagyott bennem. A Radio Ga Ga az egyik örök kedvencem a zenekartól. A klipben láthatók részletek Fritz Lang Metropoliszából, amit 1927-ben mutattak be és a film cselekménye 2026-ban játszódik. A vagyoni olló nagyra nyílt, a gazdagok a fényben, a munkások a sötétben élnek. Mára ez úgy módosult, hogy mindenki a látszatot választja inkább, mesterséges világunk mesterséges fényeit és káprázatait, mert a valóság az, hogy feléltük az élővilágot. Az emberek inkább hallgatják az érzelmeikre ható populista mákonyt az öltönyös szélhámosoktól mint szembesüljenek a valósággal.
Milyen tragikus, hogy a Kossuth rádió szerkesztőségét szétzilálták 2011-ben! Mivé lett a közszolgálati média?!
Ma már online rádióadókat hallgatok. De a Kossuth, a Petőfi és a Bartók a múltam része. Olyan fontos számomra a rádió, és még távolabbra tekintve lenyűgöz a rádiócsillagászat is, hogy megihletett.

A szerelmes dalban Merwil rádión üzen Barbarának, de fogalma sincs róla, hogy merre van plátói szerelme. A Tejút hatalmas, minimális az esély, hogy valaha is megtudja a lány, hogy mit érez iránta. 
A nyolcvanas és a kilencvenes évek rengeteg inspirációt adtak nekem. Az egyik inspirációs forrás a magyar rádió volt. Ezért emlékeztem meg a magyar rádiózás napjáról.