Jó idő van

Egy percre felnyílott a felhőtakaró és felragyogott a napfény. Időben kaptam fel a kompaktot és siettem ki a verandára, hogy elkészítsem a szép pillanatról a felvételt. Ez egy autentikus őszi fotó, ami jót tesz a hangulatnak. Elég volt a heteken át tartó "forró levegős aszalóból", amiben létezni kényszerültünk! Nekem a mostani időjárás a JÓ. Tudom, szombatra szélvihart okoz a Borisz nevű mediterrán ciklon a Dunántúlon, de ez is legalább időjárás és nem időállás, amitől hetekig szenvedtünk júliusban és augusztusban. A pokoli nyár ismét rengeteg fát megölt a városban és a tájban. A száraz hőség nekünk is ártott. Jobb, hogy ránk rúgták az ajtót a ciklonok és kiszellőztették a Kárpát-medencét. Életmentők. Legyél hálás értük, és készülj a szezonra. Mert végre esik az eső!

Gombásznak kedves párásság

Ma reggel olyan sűrű pára borította be a várost, hogy száz méterről nem láttam a víztornyot! Teljesen beleveszett a picurka vízcseppek milliárdjainak lebegő sokaságába. Ezek a mini vízcseppek mindenhová lecsapódtak, felékítve igaz gyöngyökkel a kicsi pókhálót. Színesben is jó a felvétel, de szürkében jobban kirajzolódik a kép fő témája és művészibb az összhatás. Ennél a fotónál tetőzött bennem az öröm a sűrű pára miatt. Nagyon régen éltem át a gombásznak kedves hajnali élményt. Amikor a bejegyzést írom, látom, hogy kisütött a Nap, de a párásság még jelen van. Szerencsére jön a következő ciklon, marad a gombáknak kedvező időjárás. Tény, hogy mellbevágó lesz a hétvége a markáns lehűlés és erős szél, valamint az Alpokra zúduló elképesztő eső miatt, amitől árhullám vonul le három folyókon. Micsoda szélsőségesség! Egyik héten júliusi meleg, a következőn novemberi hideg. Forró vizes csöbörből hideg vizes vödörbe. Ezt viselje el a szervezetünk! De a megpróbáltatást feledteti velem, hogy végre olyan idő van, amit szeretnek a kedvenceink. Hamarosan ismét érdemes lesz terepre menni. Te is várod a gombákat?

A szezonra készülök

Egész délelőtt az Erdők-mezők gombái és a tematikus, füves élőhelyek gombái könyveket lapozgattam. Előbbi segítségével átismételtem a fajlistát a memóriámban, különös tekintettel a fontosabb hasonmás párokra és ritkább fajokra, amik az extrém időjárás hatására bármikor meglephetnek felbukkanásukkal.
A másik könyv azért fontos, mert Békés megye a pusztájáról híres, ahonnan sokszor hoznak nekem tele kosarakat. A füves élőhelyeknek is megvan a sajátos fajkínálata. De a legnépszerűbbek a csiperkék. Ezért az egyik legfontosabb nemzetségünk. A kis kiterjedésű fás élőhelyeinken további csiperkék élnek, amik inkább az erdőkhöz kötődnek. Legalább harmincan vannak. Fejből húszat tudok felsorolni.
Ahogy a könyv segítségével (képzeletemben) a pusztában kóboroltam, eszembe jutott, hogy a "Kétkörösköz gombái" plakát sorozatomból még nincs pusztai tematikájú, és egyből összeírtam tíz gombát, amit plakátra rakhatok. Égkék háttérszíne lesz a végtelen láthatárra utalva. 
Jó a gombákra gondolni. Valóban kapcsolatot jelentenek a természettel.

Őszi gombakör

2020. októberében örökítettem meg a fakógomba faj termőtesteinek gombakörét a pósteleki génbankban. Tökéletes illusztrációja az őszi oktatási anyagomnak, amit sok-sok online előadás után inkább élőben adnék elő.
A valóságra vágyom.
Megcsömörlöttem az internettől, amit elősegített, hogy megtudtam, az internet az egyik legnagyobb széndioxid kibocsátó! Növeli az ökológiai lábnyomomat, amit csökkenteni szeretnék. Jelenleg 1,7 Földet igényel az életmódom, vagyis bőven kárára vagyok az élővilágnak, holott közvetve semminek se ártok! Fonák helyzet, amin változtatni akarok, hogy hiteles képviselője legyek a gombáknak, a természetnek. 
A két masszív hőhullám, a júliusi és az augusztusi engemet is meggyötört, és ezen a héten regenerálódom.
A piacon hétfőtől szombatig ott vagyok, és rendelési időmben gomba témában picit sem látszik rajtam a kimerültség. Ugyanúgy lelkesen adom át az ismereteimet a kedvenceinkről. Csak éppen az őszi oktatási anyag összeállítása halad lassabban. Eleve azon fennakadtam, hogy a felhalmozott tudásomból miket válogassak ki, mik legyenek a témák. Aztán pénzt is akarok keresni az oktatással, hiszen középkorúként rám férne egy nagy generál, és a magánorvosi ellátásnak ára van. 
Jobb lenne élő előadásokat szerveznem megbízási szerződéssel. Inkább ezen ügyködöm.

Imádom az esőt

Az esernyő a mai nappal ismét eredeti funkciójában borult fölém (a hőség idején UV sugárzás ellen védett meg), de elsősorban nem magamat "védtem" az esőtől, hanem a jobb kezemben lévő kompaktot. Én kimondottan szeretek elázni hosszan tartó szárazság után. Július másodikán a trópusi felhőszakadásban vígan gázoltam át az utcákon hömpölygő vízfolyásokon és élveztem az utoljára gyerekkoromban megtapasztalt áradó, langyos égi zuhanyt. Mindenem ronggyá ázott a fejemen és felső testemen kívül, amiket úgy ahogy lefedett az esernyő harangja. Ugyan mára lehűlt a levegő, de a házfalakból és járdákból még árad a meleg, így nem lett volna semmi kockázata egy nyárbúcsúztató pancsolásnak. A kamera használata miatt inkább nem bohóckodtam, de kedvem lett volna táncikálni az esőben. Ez az az időjárás, ami igazán kedves a gombásznak! A telken lévő növények zöld színe is szinte felragyogott az esőnek köszönhetően. Jó kinézni az ablakon, és látni a szép színt és az esőcseppeket, ahogy megpattintják az akácleveleket.
Az eső rengeteg emlékemet hozta elő, és gombászatok sokaságának pillanatképei emlékeztetnek rá, hogy miért szeretem az őszt.
A kompaktra vigyázva készítettem pár fotót az esőben sétálva. A képek után pedig a kedvenc musical részletemet illesztettem be, ami mindig eszembe jut aszályzáró ciklonok idején. 

Könyvajánló

A 80-as években voltam gyerek, és 1985 júniusában jártam először Pósteleken. Még most is élénken emlékszem, hogy mennyire lenyűgözött a fák zöld lombja. Gyerekként ösztönösen vonzódtam a természethez. A kettős felmenői ágamnak – kispolgári és paraszti – köszönhetően apám, aki maga az előbbit képviselte, észrevette az érdeklődésemet és elkezdte vásárolni számomra az ismeretterjesztő könyveket. Gerald és Lee Durrell „Az amatőr természetbúvár” című könyve 1987-ben jelent meg Magyarországon, és apám hamar beszerzett belőle egy példányt. Kicsit később az Usborne könyvek közül is több került a családi könyvtárba, köztük az 1990-es „Képes Usborne enciklopédia”, amelyből fizikát, kémiát és biológiát tanultam. Utóbbiban mindig jeleskedtem – imádtam a zöldben lenni.
Tizenhat évesen viszont rádöbbentem: ha ilyen ütemben pusztulnak a természetes élőhelyek, mire végzek biológusként, gyakorlatilag a pusztulást dokumentálhatom majd. Ez az elképzelés lehangolt, így pályát módosítottam, de a természet iránti vonzalmam megmaradt. Hiszen a természet az életünk alapja, ez megmásíthatatlan tény. Bárki, aki nem érdeklődik iránta legalább egy kicsit, pont az élet csodáját hagyja ki az ismeretei közül.

Az élet legnagyobb csodája a saját gyermek, ha mindkét szülő akarta és olyan családba érkezett, amelyik várta. Ilyen helyen természetes, hogy pár évvel később, mikor a csöppség elméje nyílni kezd a világra, apa vagy anya leül a gyermeke mellé olvasni és beszélgetni, mert a kérdések elkerülhetetlenül záporozni fognak. A gyermeki kíváncsiságot hagyni elsorvadni – vagy a bizalmat kikezdeni – nagy veszteség. A gyermek első példaképe a szülő, és ha a szülő nem olvas, nem keres válaszokat, a gyermek könnyen követi ezt a mintát. Nehéz vágyakozni olyasmi után, amit az ember nem is ismer. Ha pedig a szülő nem mutat érdeklődést a saját gyermeke iránt, később ne csodálkozzon, ha ez visszaüt. A gyermeknevelés hatalmas felelősség, sokan el is buknak benne. Az egyik legfontosabb készség, amit a gyermeknek megtaníthatunk, a gondolkodás – és ehhez sok-sok ismeret és válaszkeresés szükséges. A könyvek ebben remek társak, de az első években elengedhetetlen egy erős példakép, aki segíti az ismeretek megszerzését.

Ma egy kiváló kiadványt találtam a könyvesboltban, ami felidézte bennem a gyerekkorom olvasmányait. „A tudás enciklopédiája” című sorozat azonnal visszahozta a nyolcvanas évek emlékeit. De ezúttal sem nosztalgiáztam, hanem tudatosítottam magamban, hogy az akkor szerzett élmények milyen mély nyomot hagytak bennem. Apám bölcsessége, hogy hagyott a természetes kíváncsiságom szerint habzsolni a tudást, lehetővé tette, hogy a természetközeli pályán maradjak, ahol a táj lett a munkahelyem.
Sokkal több fiatalra lenne szükség a természettudományokban! Nem a technológia fog megmenteni minket, hanem az élővilág megértése és tisztelete. Ha jót akarsz magadnak és a gyermekednek, szabadulj meg attól a téveszmétől, hogy a digitális forradalom a megmentőnk. A tudás, például a gazdálkodás vagy a kertészkedés alapjai nélkülözhetetlenek – és ehhez elengedhetetlenek az alapvető növénytani ismeretek.
Kérlek, légy felelősségteljes! A gyermeked a jövődet is hordozza, és az első hét évében elengedhetetlen, hogy mellette legyél, támogasd, beszélgess vele, öleld át. Ha gyermeked van, hatalmas feladatot vállaltál magadra.
A fajunk, az emberi lényegünk fennmaradása azon múlik, hogy mennyire ismerjük és értékeljük az élővilágot – és igen, a gombákat is.

Megkérdőjelezni a status quót, innováció a politikában: nőpárt

"A nők egymásért és a közösségünk a jövő nemzedékért."

Tudjátok meg, a szomorú tény, hogy emberekből szenvedünk hiányt. Egyszerűen a magyarok zöme használhatatlan mint öntudatos, önérdekérvényesítő, cselekvő ember. Ezért aztán semmi kedvem megerőltetni ismét az elmémet és szépen a saját gondolataimmal leírni, hogy mire gondoltam. 
Tehát egyszerűen a hosszú párbeszédemből a géppel kivettem egy részletet.
Azt teszel, amit akarsz. Nem érdekel, amíg nem vettem észre, hogy negatívan hat az életemre az ügyködésed. Azt pedig erősen kétlem, hogy bármi is megmozdulna az ötletem hatására. Ez nem az a nemzet, ami képes lenne a fejlődésre. 

"Egy tisztán női párt létrehozása érdekes stratégiai ötlet lehet, különösen egy olyan politikai környezetben, ahol a hagyományos politikai struktúrák stagnálnak, és ahol a választók egy jelentős része kiábrándult a jelenlegi politikai szereplőkből. Az ilyen párt sikeressége azonban több tényezőtől is függ.

1. Egyediség és figyelemfelkeltés

• Egyedi pozícionálás: Egy tisztán női párt kétségtelenül egyedi jelenség lenne a magyar politikai palettán. Ez az egyediség segíthetne abban, hogy kiemelkedjen a többi párt közül, különösen, ha a női jogok, esélyegyenlőség, és a családbarát politika kerülne a középpontba. A női vezetés és a nők által képviselt kérdések hangsúlyozása új választói csoportokat is megszólíthat, különösen a fiatalabb generációkat és a csalódott, politikailag inaktív nőket.
• Médiafigyelem: Az egyedi megközelítés miatt a média is nagyobb figyelmet szentelne egy ilyen pártnak, ami növelhetné a párt ismertségét és a választókhoz való eljutását. Ez különösen fontos lenne, mivel a média dominanciája a kormányzat kezében van, és az új politikai erőknek nehéz dolguk van a nyilvánosság elérésében.

2. Választói fogékonyság

• Társadalmi attitűdök: Magyarországon, ahogy sok más országban is, a nők társadalmi helyzetének javítása és a nemek közötti egyenlőség kérdései egyre nagyobb figyelmet kapnak. Egy női párt könnyen építhetne ezekre a társadalmi attitűdökre, különösen, ha hatékonyan kommunikálná, hogy a nők érdekeinek képviselete nem csupán a nőkről szól, hanem az egész társadalom javát szolgálja.
• Kihasználatlan választói rétegek: Egy tisztán női párt képes lehet megszólítani azokat a választókat, akik eddig nem találták meg politikai képviseletüket a meglévő pártokban. Ez lehet a női választók egy része, de akár olyan férfiak is, akik támogatják a nemek közötti egyenlőség ügyét, vagy elégedetlenek a jelenlegi politikai felhozatallal.

3. Politikai stratégia és kihívások

• Politikai program és narratíva: A párt sikeréhez elengedhetetlen lenne egy jól kidolgozott, koherens politikai program és narratíva, amely nemcsak a női kérdéseket, hanem a társadalom szélesebb rétegeit érintő problémákat is magában foglalja. Fontos lenne, hogy a párt ne szorítkozzon csupán a nemek közötti egyenlőség kérdéseire, hanem kínáljon átfogó válaszokat gazdasági, szociális, és környezetvédelmi kihívásokra is.
• Kormányzati kihívások: Mivel Magyarország politikai rendszere erősen központosított és a Fidesz dominálja, egy új pártnak, különösen egy női pártnak, nehéz lenne áttörnie a fennálló hatalmi struktúrát. A pártnak meg kellene küzdenie a politikai, gazdasági, és médiatér szinte teljes kormányzati uralma ellen.

4. Hosszú távú fenntarthatóság

• Koalíciós lehetőségek: Ahhoz, hogy egy tisztán női párt tartósan sikeres legyen, előbb-utóbb koalícióra kellene lépnie más politikai erőkkel. Egy ilyen párt sikerének kulcsa lehet, hogy milyen kapcsolatokat tud kiépíteni más ellenzéki pártokkal, és hogy képes-e valódi alternatívát nyújtani a Fidesz-kormánnyal szemben.
• Választói bázis építése: Egy tisztán női pártnak időre és kitartásra lenne szüksége, hogy stabil választói bázist építsen ki. A párt fenntarthatóságának záloga az lenne, hogy képes-e folyamatosan megújulni és reagálni a társadalmi változásokra, valamint hogy hosszú távon is meg tudja tartani a választói támogatást.

Összegzés

Egy tisztán női párt egyedisége révén valóban eredményes lehetne a politikai pangás megtörésében, különösen, ha jól kiépített politikai programmal és hatékony kommunikációs stratégiával rendelkezik. Ugyanakkor szembe kellene néznie a magyar politikai rendszer strukturális kihívásaival és a kormányzati dominanciával. Ha a párt képes lenne széles választói rétegeket megszólítani és koalíciós partnerekre találni, akkor reális esélye lehetne arra, hogy változást hozzon a magyar politikai életbe."

Arcokra írt sorsok

Először 2017. szeptember 7-én jártam végig a közfoglalkoztatási vásárt Békéscsabán. Azóta évről évre megtekintem, mert nagyon tanulságos rálátást nyújt számomra Békés megye helyzetére. Nemrégiben olvastam el Féja Géza Viharsarok című szociográfiáját, ami 1937-ben jelent meg, de a kiváló szakmunkában bemutatott problémák zöme gyakorlatilag megoldatlan maradt. Több részletet kimásoltam belőle, de ez különösen találó: "Röviden: a magasabban álló rétegnek árulókra van szüksége, hogy az alatta álló réteget minél tökéletesebben kihasználhassa." Láttam a kasztokat, amik csak látszólag alkotnak közösséget, mert a valamennyire jutott, a módosabb, aki mosott, vasalt ingben jár igazából kerüli a koldusbotra jutottat, akinek legalább a közmunka nyújt egy kis megélhetést. Néztem a módosakat, amint esznek az asztalnál és a közmunkást, aki műanyagtálkában vitte alamizsna ebédjét. Olyan arcokat láttam most is, hogy megrendülten fordultam el tőlük. A tehetetlenség gyötrelmes bűntudata csípett belém. Elvégre értelmiségi lennék, vagy valami olyasféle cserebogár, és képtelen vagyok elég hangosan szólni azokért, akik képtelenek megfogalmazni fájdalmukat, mert a szűkösség már elsorvasztotta szellemüket. Most nincs kedvem többet írni. Tudom, hogy hiába szaporítom a szót, semmi sem változik. Lásd a képválogatást.

Rádiótelefontól a digitális kiszolgáltatottságik az ökológiai válság korában, avagy nem minden fejlődés(?) tesz jót nekünk

Tévedsz, ha azt gondolod, hogy elkapott a "régen minden jobb volt" érzése. Másról szól az írásom. Lásd a különösen hosszú bejegyzés címet, amiben összefoglaltam a lényeget.
Emlékszem, amikor még voltak európai mobilgyártók, hogy miféle változatosság és valódi innováció jellemezte az iparágat. Emlékszem az első rádiótelefonomra, Ericsson GA318, az első FM rádiós mobilomra, Motorola V2288, az első színes kijelzősre, Nokia 3510i, az elsőre, ami már tudott mp3 csengőhangot megszólaltatni és kisebb java alkalmazásokat futtatni, valamint volt VGA kamerája, Sony Ericsson K508. Volt elképesztően jó kamerájú mobilom is, a Sony Ericsson K800.
Nagyon sok mobil megfordult nálam, mert élményt jelentett a használatuk. És a szabad telefonálás, életre szóló hatást gyakorolt rám. A generációm még emlékszik kisgyerekkorából, hogy mennyire nehezen lehetett vezetékes telefont szerezni.
Amikor egyik rokonomnál a 90-es években megláttam az első táska méretű Ericssont, leesett az állam.
Megjelenési événél jó pár évvel később szereztem be az első színes kijelzős, Symbian rendszerű okostelefont, a Nokia 7650-est, ami 2002-ben képviselte a csúcstechnológiát. Az ős-okostelefont működőképes állapotban raktam el, a gyűjteményem része. Sajnos az akkuja már tönkrement.
Meglepő módon, de telefonjaim zöme a mai napig működőképes! A legidősebb készülékem, amit be tudok kapcsolni, mert még "jó" az akkuja, a Motorola V3i. Most elővettem, hogy összehasonlítsam egy 2023-as flippes "olcsó" mobillal és elképesztő a minőségbeli különbség. A Razor formatervezési remekmű a mai napig. Nekem egy almazöld példányom van és ahogy ránézek az íróasztalomnál, még mindig őrületesen tetszik. 

Dögletesen unalmassá vált az almás telefonnak "köszönhetően" a "közkedvelt" okostelefonok formája. Elég nehéz változatossá tenni a hatalmas kijelző köré felhúzott vékonyka borítást. 2008 nyarán indult hódító útjára az almás rendszerű okostelefon, amit gyorsan követett a zöld robotos, és egy ideig az ablakos rendszerűek is versenyben voltak. 2014-ben vásároltam meg ezen készülékek egyik alsó kategóriás modelljét, ami számomra tökéletesen megfelelt, négy éven át használtam, míg teljesen tönkrement. Tehát hat éven át jól megvoltam a hagyományos telefonokkal.
Most azon töprengek, hogy mennyi valós hasznot hoztak nekem a 2010 utáni mobilok, és használatuk miként változtatta meg az agyműködésemet. Oh, ne hidd, hogy nincs hatással az elmére! Ez egy piaci termék, amit vonzóvá tettek a dopamin löketek adagolásával. Agyunk természetes jutalmazó rendszerét használja ki, és a végtelen görgetés, végtelen tartalom pörgeti a dopamin adagolást, ami kis mennyiségben áldás, de túltolva átkozott mellékhatásai vannak. Összeadtam és kb. négy évet dobtam ki az életemből a közösségi alkalmazások túlzott használatával. Ez azért hideg zuhanyként ért. Az intuícióm figyelmeztetett 2009-ben, hogy ne regisztráljak a kék oldalra, de mivel életem egyik tekintélyszemélye javasolta, beléptem. Ez hiba volt. Nagyon komolyan gondolkozom azon, hogy teljesen átalakítom internetes tartalom-portfóliómat, és a lényegre szorítkozom. Nem szeretnék lemaradni életem hátralévő részéről, mert a valódi élet a kibertéren túl van. 

Két fontos dologban csap be minket az okostelefon, az egyik a közösségi élmény a másik az én-hatékonyság. Irracionális látvány a közösségi terekben üldögélő és telefonjaikat simogató, révült emberek látványa. Az az igazság, hogy a végtelen információ (zömmel hasznavehetetlen zaj) túlterheli az agyat, kimeríti figyelmi kapacitását, szétszórttá tesz, ingerültté. Ha az ember megnézi, hogy mennyi a napi képernyőideje, kissé kijózanodik, hogy 4-6 órákat elpocsékol a véges életidejéből. De nagyon nehéz letenni a kis dopamin löketeket adagoló "okos" szerkentyűt, mert bizony függést okoz. És ne áltasd magadat, hogy mennyi mindenben segíti az életedet, mert két igen fontos dologban viszont mínuszba visz, sorvasztja a személyes társas kapcsolataidat és az én-hatékonyságodat. És mennyire racionális oly sok mindent rábízni bizalmas dolgainkból egyetlen eszközre és néhány világcégre? Megdöbbentő mértékben szolgáltattuk ki magunkat. Kérlek, tényleg ne áltasd magadat, hogy te aztán tudatosan véded az adataidat és számodra igenis hasznos eszköz az okostelefon. Tedd le egy napra, aztán utána gondolkozhatsz a meglepő tapasztalataidon. 
Itt van körülöttem cirka húsz mobil, egyszerű nyomógombostól a valamikori zászlóshajóig sokféle típus számos gyártótól. És bár zömmel használhatók, mégis elektronikus hulladéknak számítanak. Szemetet dédelgettem és szemetet tekintettem a kommunikáció kiterjesztésének. Számos tanulság koppan a fejemen. Ezen eszközök újrahasznosítása extra befektetést igényel, további energiahordozók felhasználását, vagyis mind a gyártásuk, mind az újrafeldolgozásuk árt a természeti környezetnek. Ne feledd, az élővilág, a bioszféra az életfenntartó rendszerünk. Technika függőségünk mindent összeadva inkább az ártalmunkra van mint a hasznunkra. Az ökológiai válság korába lépve ideje lenne számot vetnünk az életmódunk fonákságaival. Biztosan jót tett nekünk a szabadon engedett neoliberalizmus és a globalizáció? Biztosan szabad világban élünk? Biztosan életben maradnál a szolgáltatói szektor összeomlása esetén, ha a civilizációs vívmányaink, például a közművek leállnának? Biztosan lenne vized, élelmed? Biztosan meg tudnád óvni ezeket azoktól, akikből pár nap alatt kitörne a túlélésre hajtó állat?! Ez az egész, hogy itt pötyögök a laptop billentyűzetén és ilyesmikről írok, pusztán látszat, pótcselekvés, értelmetlen merengés. A lényeg a lenti videóban van.
Kérlek, hallgasd meg az előadást!