Agaricus biberi

Az Agaricus biberi nincs benne a szakellenőri tananyagban, ahogy több más csiperke sem, holott Békés megye igencsak jól áll ezen kedvelt gombák tekintetében, amiket nemzetség szintjén a termesztett kétspórás csiperkének köszönhetően a legtöbben már kezdő gombászként is könnyedén azonosítanak, de hogy melyik faj került konkrétan a kosárba, az már nem annyira egyszerű.
Legalább harminc csiperkénk van, amiből én húszat ismerek, és ezek fajleírásai pörögnek az elmémben, amikor csiperkékkel teli kosarat, ládát tesznek elém.
Tényleg nagyon népszerűek, és legelőn, alacsony fű közül már messziről virítanak a fehér termőtestekkel teli csiperke körök, amik felé boldogan indul el a gombász. Ez nem is csoda, hiszen a csiperkék között akadnak kimondottan kiadósak, jó ízűek, amiket élmény gyűjteni és ételnek elkészíteni, aztán beflamózni. Csak éppen ott vannak a ritkább fajok és a gyomorrontást okozók is, amik közül a karbolszagú "ipari mennyiségben" képes teremni. Ebből aztán száz kilónyi is összegyűlhet egy délelőtt alatt a termőhulláma csúcsán. 

Négy faj termőtesteiből raktam össze válogatást a munka végén a pultomon, balról jobbra: szekszárdi, A. biberi, felül egy darab kicsike erdőszéli, és jobb oldalt hat darab karbolszagú, ami a négy közül a mérgező, kerülendő. Szerencsére tipikus formájában eléggé karakteres, így könnyebben felismerhető. Nézd meg alaposan! Egyből egy fontos figyelmeztető jel, hogy füstös a kalapja közepe. Erről már kapásból felismerhető a mezőn sétálva és lenézve rá. Ha pedig felveszed, meghúzod rajta a körmödet, késed pengéjét, sárgulni fog. Ha pedig belevágsz, megérzed a vegyszeres, furcsa, taszító szagát is. 
A szekszárdi és az erdőszéli jó, kiadós csiperkék. Az erdőszéli is sárgul, de lassan, órákkal később sárgul be és a sárgás szín megmarad rajta, ahogyan a kicsike termőtestén láthatod. Ennek az illata kellemes, ánizsos vagy keserűmandulára emlékeztető. 

Ha ünnep a születés (élet), legyen ünnep a haldoklás (halál)

Remek jellempróba, ahogyan a halálról vélekedünk. Számomra az életem vége, lényem megsemmisülése, testem anyagainak visszakerülése a körforgásba. Gondolataim mások elméjében maradnak fenn. A lélek nem létezik, az egyik kegyes hazugságunk, amivel enyhíteni igyekszünk a halállal kapcsolatos szorongásunkat. Pedig könnyű belátni, hogy gyönge, reszketeg, megpróbáltatások idején összeomló idegrendszerű, furcsa nézeteket valló és ezek hatására rosszat cselekvő, emberi lény semmiféle olyan értékkel nem rendelkezik, ami "égi" megőrzésre hivatott. Jobb elengedni a hamis meséket és a valóságra figyelni, és igazabb emberré válni, akinek tettei és szavai szinkronban vannak egymással. A halál ténye, ahogy szembesülünk a hamarosan bekövetkező lezárással, és ahogyan végigmegyünk a haldoklás stációin, mindent elmond rólunk, és nem marad a végére egyetlen egy hazugságunk sem, mert a haldoklás levetkőztet minket, felnyitja szemünket az igazságra, és ahogy önmagunkat, úgy másokat is a maguk valójában pillantunk meg. Csak azok mentesülnek a megmérettetés alól, akik hirtelen halnak meg.
Kevés rosszabb élethelyzet van a haldokló magányosságánál. Ha van vagyona, körében a haszonleső örökösök maradnak, de ápolását fizetett személyzet végzi, aki szegény, egyedül, saját gyötrelmével testébe-elméjébe zártan ápolási osztályon szenved ki, és keveseknek adatik meg, hogy emberhez méltón, megbékélve, megtisztultan csendesüljenek el. Ez az igazi kegyelem, a jóság diadala. Amikor az utolsó lélegzeteidnél a szeretted fogja a kezed és enged vissza a semmibe. 
Elpazaroljuk emberi lényegünket, talmi elvárásoknak dőlünk be, miközben azoknak ártunk, akik a legnagyobb kincseink, a hozzánk közelálló embereknek. Ne hivatkozz képzelt entitásokra, ne bújj mögéjük! Gyenge jellemed ordít süketelésedből! Ember vagy. Vállald fel végességedet, és a tény ismeretében tégy meg mindent, hogy megbékélten, a legjobb ember társaságában fejezhesd be az életedet. 

Ui.: Ha úgy örülünk a kicsiknek, mikor világra jönnek, ugyanígy becsüljük meg az életük végéhez érteket és legyünk velük. 
Mindannyian átesünk az emberség próbáján. Egyikünk sem mentesül alóla. Ne menekülj tovább. 

A katarzis (nevelő) ereje

Az EQ, az érzelmi intelligencia fontosabb mint az IQ, ugyanis elsősorban érző lények vagyunk, és érzelmek nélkül még dönteni se tudunk. Ez utóbbi tény meglepett, mert én is fixen hittem, hogy racionálisak vagyunk és a bal agyféltekénk a domináns, közben a jobb agyféltekénk dönt igazából, és mindig megelőzi a balt. Mindent utólag racionalizálunk. Az érzelmek a belső motivációnk meghajtói. De ehhez előbb meg kell tanulnunk érezni. Ha nem támad fel bennünk a vágy, megette a fene az egész életünket. Hiába a megértés, ha nincs bennünk vágy, nem fogunk cselekedni. Itt képbe hozhatnám az empátiát is, hogy képesek vagyunk beleélni magunkat a másik helyzetébe, amitől aktivizálódnak az érzelmeink és lehetőségeinkhez mérten segítőként lépünk fel. Az empátia fontos, de nem tesz jó emberré minket! Következő szint és itt már az emberi létezés magaslatára jutottunk el, az erkölcs. Na, erről aztán az utóbbi években nem esik szó a tömegkommunikációban. Oh, miért is? Mert egy számító, felélő, egymást szándékosan hülyítő korszakban vagyunk. A látszatra sokkal nagyobb igény van mint a tisztán megélt érzelmekre és a vágyból eredő célzott cselekvésre. 

A vágy a jobbra, nem a többre. Sokan képtelenek megérteni a kettő közti különbséget. Nekem mégis miért sikerült? Erősen hatottak rám a történetmesélés során bemutatott (fiktív) példaképek. Sajnos a valóságban meglepően kevés igazi példaképpel találkoztam. Ők az életem ajándékai közé tartoznak, és arra inspirálnak, hogy magam is példaképpé váljak, igazi értéket adjak tovább. Hős nem lehetek, mert hősök nincsenek. Ettől mégsem vagyok lehangolt, mert a valódi életemben elért céljaim elégedettséggel töltenek el, és itt van nekem a történetmesélés is, amitől felragyog bennem az öröm. 

Tévében láttam a La Mancha lovagját és ennél a dalnál félre kellett vonulnom, hogy ne lássa a családom, amint zokogok, mert engem szíven talált. Megértettem a dal valódi jelentését. Bár abban téved Don Quijote, hogy egy elérhetetlen csillagot követünk, hiszen csillagporból lettünk, szinte minden anyagunk, kivéve hidrogén, hélium és lítium, csillagok magfúziója és szupernóva robbanások során keletkeztek, amiknek szétszóródott galaktikus porából lett a Nap, és annak akkréciós korongjából létrejött harmadik kőzetbolygójának élőlényei vagyunk. Vagyis tényleg csillagporból vagyunk, így amíg életfolyamatok zajlanak bennünk, mondhatni lobog bennünk az élet tüze, saját magunk aprócska csillagai vagyunk és a saját fényünk mutat utat nekünk. 

És végezetül egy dal mindennek összefoglalójaként a bennünk lévő fényről, ami iránytűként utat mutat nekünk.

A kiteljesedés öröme

Az az igazság, hogy öt perccel korábban még remek ötletnek tűnt megosztanom a "titkomat", hogy mitől ragyog fel bennem az öröm a legtisztább formájában, de amint elgondolkodtam a "varázslaton", hogy mindenből mennyit érthet meg a másik, elkomorultam. Nem, sajnos, megoszthatatlan az emberben lévő tűz. Ez egy személyes kincs, átadhatatlan. A szavak sem képesek közvetíteni. A jelek túl durvák, hogy át tudják adni az elme érzékeny rezdüléseit. Pedig micsoda örömöt képes okozni, ahogy az elmém életre kelti a sosem volt életeket és egyszeriben másokká válva kiteljesedett létezésben lehet részem. Nincs ennél jobb számomra. Mutatok egy példát a varázslatra. 
A nyitóképen Éadunel látható, aki a Babérliget című történetem főszereplője. 
Indítsd el a zenét, és olvass tovább.

"Lauri Duilleach

Az egyetlen driád királynő volt, aki megmutatta magát az embereknek. Pontosabban egyetlen egy picike részletét, a kisujjából megformált avatárját. A három méter magas, karcsú, légies alak nőt mintázott, ahogy az emberek mondták, élő csodát. Az igazi formáját fel sem fogták, pedig látták. Hiszen az erdő részét alkotta a teste. Ha felállt volna, a tenyerére emelhette volna a központi nagy fát, a párját. A driád királynők gigászok voltak. A világ élői közül a leghatalmasabbak.
A nyugati rengeteg királynője híres volt kedvességéről, hogy erdeje biztonságosan járható, ha az áthaladók betartanak pár szabályt.
Érdeklődött az emberek iránt. Messze földekről látogattak el hozzá, akár koronás fők is, de felfedezők, tudósok, művészek és kereskedők. Az erdejében kialakított egy kisebb palotát, ahol vendégeit szállásolta el. Itt találkozott velük. Amikor belépett a fogadóterem mohaszőnyeges terébe, hogy helyet foglaljon itteni trónusán, még a királyok is féltérdre ereszkedtek előtte. Hatalma nyilvánvaló volt, mégsem élt vissza az erejével. Az embereket meglepte kedvessége és érdeklődése. Az egyetlen driád uralkodó volt, aki békére törekedett a két nép között. Sokszor elmondta a látogatóknak.
"A világ hatalmas, elférünk rajta, ha ti emberek megértitek a tanításomat, mit jelent az erdő megújulása, a körforgás. Ekkor befejezitek a hódítást, mert megszűnik lelketekben a sóvárgás, hiszen megtapasztaljátok a ciklusok csodáját, ahogy minden visszatér forrásához, hogy ismét alakot öltsön."
Emberek generációit tanította, és a nyugati erdővel szomszédos ember törzsek valóban átvették tanítását. A különös együttélésnek híre ment szerte a világban. Lauri Duilleach reménye szerint messzi földeken is sikerült driádnak és embernek békét kötnie. Tévedett. Amikor sokidővel később tudomást szerzett a harcok fellángolásáról, aggodalom támadt benne. Mit tehetne?
A vakszerencse a még oly hatalmas lényeknek is fontos segítője mint egy driád királynő.
A manó matriárcha találta meg. Az erdő apró népének vezetője vette fel a szőrmébe csomagolt kicsiny testet. Messziről érezte szagát. Ismerős volt. Egy kölyök, de miféle? Nagyobb volt mint egy manó gyerek és nehezebb. Nem is bírta megtartani. Leült és térdére fektette. Fájdalmas nyögésére és motoszkálására felfigyelt egy erdei ragadozó. A sárkánybagoly éjfekete alakja ereszkedett le a fák lombjából, hogy magának követelje a zsákmányt, és ha nem ért szeme villanásából, a manó matriáchát is széttépje. Az apró nép nagyanyjában harag támadt és visítva szólította népét, vagy bárkit, aki érti szavát, hogy jöjjön és segítsen megvédeni a talált életet.
A sárkánybagoly alázatosan a földre lapult és kúszva távozott, amint felmagasodott a kétségbeesett manó mögött a királynő. A matriárcha beavatása napján egyetlen egyszer látta az erdő anyját. Könnyezve nyújtotta feléje a csomagot, akár valami ajándékot.
Lauri Duilleach letérdelt az öreg manóhoz és megsimogatta fejét, miközben másik kezével átvette ajándékát. Mire megérkeztek a manók, a királynő távozott.
Amerre elvonult avatárja, mozgott az élet, megújult. Gyógyította, ápolta erdejét. Máskor gyönyörködött volna a munkájában, de most a figyelmét az ajándéknak adta és gyökérujjaival kibontotta. Nyomban egy forrásba dugta az apróságot. A szőrmét levette róla és a földre ejtve hagyta, hogy az erdő mélyének lakói lebontsák pillanatok alatt. A kisfiú prüszkölt és felsírt. Az éles hang meglepte a királynőt, akárha valami állat hallatná halálsikolyát. Meg akarta nyugtatni. Ösztönösen cselekedett, és ha akárha driád gyermek lenne a kicsi, mellére rakta. A királynő minden élőt képes táplálni, és teste nyomban összerakta, amire az ember kölyöknek szüksége volt. Egy pillanat műve volt, ahogy meglátta az apróságban az esélyt, és szívében feltámadt az anyai szeretet. Elindult vele a valódi trónusához, az igazi fejét díszítő babérligethez, ami a koronája volt. Bevitte az erdő legmélyére, hogy anyjaként nevelje fel és rábízza az álmát.
- Éadunel - mondta ki a szót, ami kincset jelent.
Az avatárja felemelte a kicsit és a gyermek az igazi szemébe nézett bele, ami felnyílt. Amire sosem volt példa, egy driád királynő a valódi szemével viszonozta egy ember tekintetét, és a gyermek felismerte az anyját és az anya a gyermekét. Összekapcsolódtak. Lauri Duilleach tudta, hogy páratlan varázslatot hajtottak végre együtt. Driád és ember szíve együtt dobbant. Az élet eredője átjárt egy embert. A királynő jót akart. Összekötni driádot és embert, hogy az ember valóban részese lehessen az erdőnek, az élet körforgásának. Éadunel pár évvel később rácsodálkozott nyíló értelmével a királynő jóságára és az álomra, amit együtt fognak megvalósítani. Igent mondott a küldetésre, hogy híd legyen a két nép között."

Gombák a vizsgálóban

A pénteken gyűjtött és a gombásztársak által hozott termőtestekből mini kiállítást csináltam szombaton a csabai piac régi vásárcsarnokában a gombavizsgálónál, ami a munkahelyem. Húsz fajt lehetett megtekinteni az asztalkán, amiből öt faj a Bihar-hegységből érkezett: sárgásbarna galambgomba, cserepes gereben, sötét tinóru (hazánkban védett), narancsvörös álrókagomba, hegyi laskagomba, ami nem rokona a közismert laskagombáknak. A másik védett gomba, ami helyben most nagy mennyiségben terem füves élőhelyeken, az őzlábgalóca volt, ott van az első helyen az asztal bal felén. 
Az esőnek hála beindultak a csiperkék, és elsőként a mezei avagy réti csiperkék. Ezek nagy fajkomplexeket alkotnak és meglepően sokan vannak, de ugyanúgy ehetőek. A páros fotón, amin két faj 4-4 termőteste látható, észlelhetőek a különbségek. Fontos még, hogy klasszikus, jó csiperke illatuk van és alapvetően a húsok nem változtatja a színét. Tehát nem sárgulnak vagy vörösödnek intenzíven sérülés hatására. (A vörösödés jó jel, számos ehető faj sajátsága: erdei csiperke, ligeti csiperke, sziki csiperke stb.)

A vizsgálóba megérkezett a nagyobb termetű, ehető csiperkék közül az egyik legfontosabb, az erdőszéli, aminek több fontos határozóbélyege van, amik segítik felismerését. Csaligombája a karbolszagú csiperke, ami viszont ehetetlen és alapos hascsikarást okoz. Érdekes apróság, de állítólag vannak, akik emésztési problémák nélkül fogyasztják, te viszont ne kísérletezzél vele! Mert ha érzékeny vagy rá, még gombaundorral is sújthat téged! Sajnos elég ügyesen utánozza a jó erdőszéli csiperkét, aminek termőtest válogatását alant láthatod. Ezek mind erdőszéli csiperkék voltak. Ennek édes, ánizsra emlékeztető illata van, amikor megszagolod húsának friss vágásfelületét. Kalapjának közepe általában halvány krémsárga, míg a karbolszagúnak füstszürke. 

Az erdőszéli középérett lemezszínű agyagszürke (lásd a képen), míg a karbolszagúnak rózsaszín.
A csiperkék többsége valóban ehető, de amik viszont nem, azokat jobb időben észrevenni és nem megfőzni. Egyetlen egy termőtest is élvezhetetlenné tudja tenni a kész ételt. 
Kétkörösközben a legfontosabb és a legnépszerűbb gombák, így jövő héten is sokat fogok látni belőlük. 
Remélem, kiállítást is fogok tudni csinálni!

A magyar államról megfeledkeztünk

Igazából erről sem kéne írnom, hiszen semmiféle ráhatásom sincs a dolgok menetére. Megtapasztaltam a hatóköröm korlátait, és halál biztos, hogy a hanyatlás folyamatát a cikkeimmel még lassítani se tudom, hiszen cselekvésre lenne szükség, nem a szűk szobában a billentyűzet koptatására. Ráadásnak a nehéz gondolatok csapásokat mérnek az életkedvemre, és fölöslegesen stresszelem magamat. De a szomorú valóság elől nem lehet elmenekülni, a betegséget nem lehet letagadni, mindannyiunkat egyformán sújt a sokféle hiányosságunk, amik összeállva katasztrófához vezetnek. Csupa emberi hiba, amik miatt hanyatlik Magyarország.
Az egyik szembetűnő hiba, hogy a nemzeti szlogennel sikerült elterelni a figyelmet az államról, aminek pedig mindannyian részesei vagyunk a közművekkel, közintézményekkel, az állami cégekkel együtt. Ezen az államon élősködik a NER, ami a nemzeti címkével magának sajátítja ki, amiből még pénzt tud kivonni maga számára. Közben az állam a parazita sorozatos sarcai miatt gyengül, működési zavarokkal küzd. Utóbbiak konkrétan emberi halálokhoz vezetnek. Az emberek pedig pont úgy viselkednek a problémák láttán, mint a csótányok, amikor felkapcsoltam éjjel a villanyt, és a rovarok iszkoltak a bútorok alá, vagyis inkább elmenekülnek.
Ki fogja üzemeltetni az államot, vagyis az országot, ha mindenki elfordul és bebújik a lyukába?
Van egy tanulságos állati példám, a pocok és a sikló. A pocok bemenekül a járatrendszerébe, a sikló utána. A pocok meglapul egy üregben, de a siklónak kiváló szaglása van és biztosan meg fogja találni a nyomát követve. A pocok döntési helyzetbe került, ha marad, biztos halál vár rá, de ha fülelve a sikló mozgására olyan járatot választ, ami üres, el tud futni és életben marad. A magyarok a harmadik lehetőségre, ahogy a pocok is, képtelen, vagyis megküzdeni a sikló jelképezte veszedelemmel. Nem vagyunk szabadságszerető, bátor népség. Igazából gyávák és megalkuvók vagyunk. Amíg vannak dolgosabb népcsoportok által létrehozott értékek, addig a magunk langyos fosában elevickélünk, de ha a rendszerben az emberi trehányság, nemtörődömség okán működési zavarok lépnek fel, egyből kiderül, hogy egész életstratégiánk elhibázott és halálos. 
A végszavam, hogy ne várj a messiásra, mert a legfontosabb ember mindig is te voltál önmagad számára. A népünk egyik sajátos vonása a rendkívüli mértékű önzősége. Szóval miért gondolod, hogy majd jön a nemzetből egy hős, aki megment a saját balfaszságod minden következményétől?! Cselekedj, mert már nincs hová futni.
(A parazita sosem áll le, a gazdatest haláláig ténykedik.) 

Őszi fényben a gombák nyomában

Napközben nyarat idéző meleg van, de a napfényen látni lehet, hogy alacsonyabban jár a Nap és ettől ősziesebb hangulatú a táj. A nyitókép jól visszaadja, amit az őshonos fafajaink, famatuzsálemeink csemetéit gondozó génbankban készítettem a tanösvényen végigmenve. Sajnos a génbankban most nem találtam termőtesteket, pedig itt is számos lakcímem van. Június közepén több gombát találtam, amiről még egy kis videót is készítettem. Az év hatodik hónapja jól sikerült gombász szempontból, hogy aztán július és augusztus hőpokla kiüsse a gombaszezont. A Szigethegységet sem kímélte a szárazság és a forróság. Azok a kiváló hegyi erdők se tudtak gombát teremni. Két és fél hónapnyi gombátlanság után a mai séta kecsegtetett némi szívemnek kedves látvánnyal és reményeim részben teljesültek. Írtam, hogy az eltelt harminc napban a megyeszékhely és környéke csak harminchat milliméter csapadékot kapott. 

Ennyi eső a fában élő korhadékbontóknak elégséges, és említettem a májgombát, aminek van egy biztos lakcíme a kastélyparkban, amit 2017. szeptember 24-én találtam meg. Akkor egyetlen egy, de gigászi termőtestet növesztett a kocsányos tölgyet belülről felfaló gomba. Lásd a linkelt képválogatásomban. Most még nagyobb termőtestet növesztett, ami egyben túl nagy lett volna, így háromfelé tagolta. A bal szélsőt vettem le, hogy bemutassam az elképesztően fura és egyedi termőtestet, ami valóban állati testrészhez hasonlatos, illetve ételt készítsek belőle, egy egyszerű tejfölös tokányt. 
Találtam még a látványosabb gombák közül óriás bokrosgombát is, amit szintén felvettem bemutatási céllal. Sajnos, ahogyan számítottam rá, nem volt fajgazdagság, de a hosszú aszály után minden termőtestnek örültem. 
Csak pár fotót készítettem, lásd a képválogatást.

Mire elég harminchat milliméter csapadék?

Sajnos Békéscsaba és környéke kapta a legkevesebb égi áldást a ciklonoktól. A harminc napra, vagyis egy hónapra vonatkozó ideális csapadékösszeg a hatvan milliméter, ami elégséges is a gombák számára és jól teremnek. Csodálkoztam is, hogy a jó eső ellenére a gyors reagálású talajlakó korhadékbontók, a kerti tintagomba és a fehér porhanyósgomba nem jöttek elő. A mai napi sétám során fában élő korhadékbontók növekedésnek indult termőtesteit vettem észre, májgombáét és a déli tőkegombáét. 

Természetesen más faanyagot bontó gombák is teremni fognak, így az őszi termőidejű Pholiota nemzetségbe tartozó tőkegombák, amik keserű ízük miatt ehetetlenek. Eléggé feltűnőek sárgás-narancsos-rozsdás színeik és csoportosan növő viszonylag nagy termetű termőtesteik miatt, de hiába szépek és guszták, ha egyszer keserűek. Rokonuk a nyárfa-tőkegomba, ami szintén előjöhet. Ez egy 2019-es október eleji, városi fotóm róla. Sajnos ez sem ehető.

Jobban tájékozott a jelenlegi helyzetről pénteken leszek, amikor piac után kimegyek az indikátor helyemre és megnézem az ottani lakcímeket. Gyökérkapcsolt gombákra még nem számítok, azoknak több mint tíz nap kell, hogy száraz időszak után teremjenek. Azért a tuti nyárfa-érdestinórus lakcímemet meglátogatom, hogy legalább azt tudjam, hogy mennyire ázott át. 
A napjárást tekintve az ősz itt van, észrevehetően más a napfény intenzitása, és hat után kel és hét előtt nyugszik a Nap. A nappalok rövidülése eléggé szembetűnő. Az őszi nap-éj egyenlőség huszonkettedikén lesz. A néphagyomány szerint az ősz kezdete Mihály napja, huszonkilencedike. A Szent Mihály gomba a gyűrűs tuskógomba, aminek nemzetsége szintén őszi termőidejű. Fontos különbség a tőkegombák és tuskógombák között, hogy utóbbiak spórapora fehér, így lemezeik világos színűek maradnak. 

Ez egy mai fotó kerti dísznek ültetett őszi kikericsről a városból. Valószínűleg a pósteleki erdőtömben is virágzik, illetve a jóval nagyobb állománya a Kis-Sárrét egykori rétjein. Azon a környéken több eső esett mint a megyeszékhelyen. A geszti telepített tölgyültetvényekben érdemes lenne megnéznem a gombahelyzetet. Ha találok autós gombásztársat, elmegyek a megye észak-keleti részébe. 
A kikerics virágzása biztos jele a nyár búcsúzásának, ahogy a hűvösebb hajnalok. Eljött a szép túrák ideje, amikor öröm a nyílt ég alatt mozogni. Te se maradj négy fal között.

Gyönyörű emlékeim segítenek a felkészülésben

A Gombamánia közösségi oldalán osztottam meg a 2020-as őszi fotóimat, amiket ott külön meg tudsz nézni eredeti méretben.
Érdemes megtekintened a blog archívumban az akkori bejegyzéseimet, mert négy éve gyönyörű őszünk volt és sok eredményes, élményekben gazdag (gomba)túrát tettem a szülőföldemen.
Négy éve is volt időjárási hullámvasút. Szeptember 21-én még nyári melegben túráztam Dunántúlon, ami nagyszerű túra volt, de már hiányoztak a gombák. A kilencedik hónap végén kezdtek el jönni az esőt adó ciklonok, amik októberre előcsalták a kedvenceimet. Szent Mihály napján pont kellemes, hűvös, csepergő esős időjárás volt. Októberben négy(!) gombabemutató videót is tudtam készíteni, olyan jól alakult a termőhullám. Kár, hogy pont akkor tombolt a Covid-19, így esély se volt gombaklubban bemutatni a termőtesteket.
Sajnos a járvány szétzilálta a kisközösségeket. Közben a közösségi oldalak színvonala is jelentősen romlott, ma már nincs értelme ezen felületeken jelen lenni. A blogom viszont a fő online publikáló felületem és 2010 óta több száz igényes bejegyzést közöltem. Jó belelapozni a hatalmas anyagba és rácsodálkozni, hogy mi mindenről írtam. Jó viszont látni a szép fotóimat. A blog a bizonyítéka az elkötelezett szakmai munkámnak.
A gombákat képtelenség megunni, mert mindig felcsigázza irántuk az érdeklődésemet a várakozás a termőhullámukra. Átnézem az emlékeimet, a korábbi termőhullámok dokumentációját és fellapozom a gombahatározóimat, hogy ismét memorizáljam a ritkább fajok egyedi azonosítójegyeit. Készülök a szezonra. Szombatra már lesz mozgás a csabai gombavizsgálónál. Kíváncsi vagyok, hogy mik lesznek idén az esőre elsőként reagáló gombák, és hogyan alakul a 2024-es kora őszi termőhullám. Remélem, lesz késő őszi is! Irány a természet (maradéka) és örvendjünk együtt a természet különceinek!

Jó idő van

Egy percre felnyílott a felhőtakaró és felragyogott a napfény. Időben kaptam fel a kompaktot és siettem ki a verandára, hogy elkészítsem a szép pillanatról a felvételt. Ez egy autentikus őszi fotó, ami jót tesz a hangulatnak. Elég volt a heteken át tartó "forró levegős aszalóból", amiben létezni kényszerültünk! Nekem a mostani időjárás a JÓ. Tudom, szombatra szélvihart okoz a Borisz nevű mediterrán ciklon a Dunántúlon, de ez is legalább időjárás és nem időállás, amitől hetekig szenvedtünk júliusban és augusztusban. A pokoli nyár ismét rengeteg fát megölt a városban és a tájban. A száraz hőség nekünk is ártott. Jobb, hogy ránk rúgták az ajtót a ciklonok és kiszellőztették a Kárpát-medencét. Életmentők. Legyél hálás értük, és készülj a szezonra. Mert végre esik az eső!

Gombásznak kedves párásság

Ma reggel olyan sűrű pára borította be a várost, hogy száz méterről nem láttam a víztornyot! Teljesen beleveszett a picurka vízcseppek milliárdjainak lebegő sokaságába. Ezek a mini vízcseppek mindenhová lecsapódtak, felékítve igaz gyöngyökkel a kicsi pókhálót. Színesben is jó a felvétel, de szürkében jobban kirajzolódik a kép fő témája és művészibb az összhatás. Ennél a fotónál tetőzött bennem az öröm a sűrű pára miatt. Nagyon régen éltem át a gombásznak kedves hajnali élményt. Amikor a bejegyzést írom, látom, hogy kisütött a Nap, de a párásság még jelen van. Szerencsére jön a következő ciklon, marad a gombáknak kedvező időjárás. Tény, hogy mellbevágó lesz a hétvége a markáns lehűlés és erős szél, valamint az Alpokra zúduló elképesztő eső miatt, amitől árhullám vonul le három folyókon. Micsoda szélsőségesség! Egyik héten júliusi meleg, a következőn novemberi hideg. Forró vizes csöbörből hideg vizes vödörbe. Ezt viselje el a szervezetünk! De a megpróbáltatást feledteti velem, hogy végre olyan idő van, amit szeretnek a kedvenceink. Hamarosan ismét érdemes lesz terepre menni. Te is várod a gombákat?

A szezonra készülök

Egész délelőtt az Erdők-mezők gombái és a tematikus, füves élőhelyek gombái könyveket lapozgattam. Előbbi segítségével átismételtem a fajlistát a memóriámban, különös tekintettel a fontosabb hasonmás párokra és ritkább fajokra, amik az extrém időjárás hatására bármikor meglephetnek felbukkanásukkal.
A másik könyv azért fontos, mert Békés megye a pusztájáról híres, ahonnan sokszor hoznak nekem tele kosarakat. A füves élőhelyeknek is megvan a sajátos fajkínálata. De a legnépszerűbbek a csiperkék. Ezért az egyik legfontosabb nemzetségünk. A kis kiterjedésű fás élőhelyeinken további csiperkék élnek, amik inkább az erdőkhöz kötődnek. Legalább harmincan vannak. Fejből húszat tudok felsorolni.
Ahogy a könyv segítségével (képzeletemben) a pusztában kóboroltam, eszembe jutott, hogy a "Kétkörösköz gombái" plakát sorozatomból még nincs pusztai tematikájú, és egyből összeírtam tíz gombát, amit plakátra rakhatok. Égkék háttérszíne lesz a végtelen láthatárra utalva. 
Jó a gombákra gondolni. Valóban kapcsolatot jelentenek a természettel.

Őszi gombakör

2020. októberében örökítettem meg a fakógomba faj termőtesteinek gombakörét a pósteleki génbankban. Tökéletes illusztrációja az őszi oktatási anyagomnak, amit sok-sok online előadás után inkább élőben adnék elő.
A valóságra vágyom.
Megcsömörlöttem az internettől, amit elősegített, hogy megtudtam, az internet az egyik legnagyobb széndioxid kibocsátó! Növeli az ökológiai lábnyomomat, amit csökkenteni szeretnék. Jelenleg 1,7 Földet igényel az életmódom, vagyis bőven kárára vagyok az élővilágnak, holott közvetve semminek se ártok! Fonák helyzet, amin változtatni akarok, hogy hiteles képviselője legyek a gombáknak, a természetnek. 
A két masszív hőhullám, a júliusi és az augusztusi engemet is meggyötört, és ezen a héten regenerálódom.
A piacon hétfőtől szombatig ott vagyok, és rendelési időmben gomba témában picit sem látszik rajtam a kimerültség. Ugyanúgy lelkesen adom át az ismereteimet a kedvenceinkről. Csak éppen az őszi oktatási anyag összeállítása halad lassabban. Eleve azon fennakadtam, hogy a felhalmozott tudásomból miket válogassak ki, mik legyenek a témák. Aztán pénzt is akarok keresni az oktatással, hiszen középkorúként rám férne egy nagy generál, és a magánorvosi ellátásnak ára van. 
Jobb lenne élő előadásokat szerveznem megbízási szerződéssel. Inkább ezen ügyködöm.

Imádom az esőt

Az esernyő a mai nappal ismét eredeti funkciójában borult fölém (a hőség idején UV sugárzás ellen védett meg), de elsősorban nem magamat "védtem" az esőtől, hanem a jobb kezemben lévő kompaktot. Én kimondottan szeretek elázni hosszan tartó szárazság után. Július másodikán a trópusi felhőszakadásban vígan gázoltam át az utcákon hömpölygő vízfolyásokon és élveztem az utoljára gyerekkoromban megtapasztalt áradó, langyos égi zuhanyt. Mindenem ronggyá ázott a fejemen és felső testemen kívül, amiket úgy ahogy lefedett az esernyő harangja. Ugyan mára lehűlt a levegő, de a házfalakból és járdákból még árad a meleg, így nem lett volna semmi kockázata egy nyárbúcsúztató pancsolásnak. A kamera használata miatt inkább nem bohóckodtam, de kedvem lett volna táncikálni az esőben. Ez az az időjárás, ami igazán kedves a gombásznak! A telken lévő növények zöld színe is szinte felragyogott az esőnek köszönhetően. Jó kinézni az ablakon, és látni a szép színt és az esőcseppeket, ahogy megpattintják az akácleveleket.
Az eső rengeteg emlékemet hozta elő, és gombászatok sokaságának pillanatképei emlékeztetnek rá, hogy miért szeretem az őszt.
A kompaktra vigyázva készítettem pár fotót az esőben sétálva. A képek után pedig a kedvenc musical részletemet illesztettem be, ami mindig eszembe jut aszályzáró ciklonok idején. 

Könyvajánló

A 80-as években voltam gyerek, és 1985 júniusában jártam először Pósteleken. Még most is élénken emlékszem, hogy mennyire lenyűgözött a fák zöld lombja. Gyerekként ösztönösen vonzódtam a természethez. A kettős felmenői ágamnak – kispolgári és paraszti – köszönhetően apám, aki maga az előbbit képviselte, észrevette az érdeklődésemet és elkezdte vásárolni számomra az ismeretterjesztő könyveket. Gerald és Lee Durrell „Az amatőr természetbúvár” című könyve 1987-ben jelent meg Magyarországon, és apám hamar beszerzett belőle egy példányt. Kicsit később az Usborne könyvek közül is több került a családi könyvtárba, köztük az 1990-es „Képes Usborne enciklopédia”, amelyből fizikát, kémiát és biológiát tanultam. Utóbbiban mindig jeleskedtem – imádtam a zöldben lenni.
Tizenhat évesen viszont rádöbbentem: ha ilyen ütemben pusztulnak a természetes élőhelyek, mire végzek biológusként, gyakorlatilag a pusztulást dokumentálhatom majd. Ez az elképzelés lehangolt, így pályát módosítottam, de a természet iránti vonzalmam megmaradt. Hiszen a természet az életünk alapja, ez megmásíthatatlan tény. Bárki, aki nem érdeklődik iránta legalább egy kicsit, pont az élet csodáját hagyja ki az ismeretei közül.

Az élet legnagyobb csodája a saját gyermek, ha mindkét szülő akarta és olyan családba érkezett, amelyik várta. Ilyen helyen természetes, hogy pár évvel később, mikor a csöppség elméje nyílni kezd a világra, apa vagy anya leül a gyermeke mellé olvasni és beszélgetni, mert a kérdések elkerülhetetlenül záporozni fognak. A gyermeki kíváncsiságot hagyni elsorvadni – vagy a bizalmat kikezdeni – nagy veszteség. A gyermek első példaképe a szülő, és ha a szülő nem olvas, nem keres válaszokat, a gyermek könnyen követi ezt a mintát. Nehéz vágyakozni olyasmi után, amit az ember nem is ismer. Ha pedig a szülő nem mutat érdeklődést a saját gyermeke iránt, később ne csodálkozzon, ha ez visszaüt. A gyermeknevelés hatalmas felelősség, sokan el is buknak benne. Az egyik legfontosabb készség, amit a gyermeknek megtaníthatunk, a gondolkodás – és ehhez sok-sok ismeret és válaszkeresés szükséges. A könyvek ebben remek társak, de az első években elengedhetetlen egy erős példakép, aki segíti az ismeretek megszerzését.

Ma egy kiváló kiadványt találtam a könyvesboltban, ami felidézte bennem a gyerekkorom olvasmányait. „A tudás enciklopédiája” című sorozat azonnal visszahozta a nyolcvanas évek emlékeit. De ezúttal sem nosztalgiáztam, hanem tudatosítottam magamban, hogy az akkor szerzett élmények milyen mély nyomot hagytak bennem. Apám bölcsessége, hogy hagyott a természetes kíváncsiságom szerint habzsolni a tudást, lehetővé tette, hogy a természetközeli pályán maradjak, ahol a táj lett a munkahelyem.
Sokkal több fiatalra lenne szükség a természettudományokban! Nem a technológia fog megmenteni minket, hanem az élővilág megértése és tisztelete. Ha jót akarsz magadnak és a gyermekednek, szabadulj meg attól a téveszmétől, hogy a digitális forradalom a megmentőnk. A tudás, például a gazdálkodás vagy a kertészkedés alapjai nélkülözhetetlenek – és ehhez elengedhetetlenek az alapvető növénytani ismeretek.
Kérlek, légy felelősségteljes! A gyermeked a jövődet is hordozza, és az első hét évében elengedhetetlen, hogy mellette legyél, támogasd, beszélgess vele, öleld át. Ha gyermeked van, hatalmas feladatot vállaltál magadra.
A fajunk, az emberi lényegünk fennmaradása azon múlik, hogy mennyire ismerjük és értékeljük az élővilágot – és igen, a gombákat is.

Megkérdőjelezni a status quót, innováció a politikában: nőpárt

"A nők egymásért és a közösségünk a jövő nemzedékért."

Tudjátok meg, a szomorú tény, hogy emberekből szenvedünk hiányt. Egyszerűen a magyarok zöme használhatatlan mint öntudatos, önérdekérvényesítő, cselekvő ember. Ezért aztán semmi kedvem megerőltetni ismét az elmémet és szépen a saját gondolataimmal leírni, hogy mire gondoltam. 
Tehát egyszerűen a hosszú párbeszédemből a géppel kivettem egy részletet.
Azt teszel, amit akarsz. Nem érdekel, amíg nem vettem észre, hogy negatívan hat az életemre az ügyködésed. Azt pedig erősen kétlem, hogy bármi is megmozdulna az ötletem hatására. Ez nem az a nemzet, ami képes lenne a fejlődésre. 

"Egy tisztán női párt létrehozása érdekes stratégiai ötlet lehet, különösen egy olyan politikai környezetben, ahol a hagyományos politikai struktúrák stagnálnak, és ahol a választók egy jelentős része kiábrándult a jelenlegi politikai szereplőkből. Az ilyen párt sikeressége azonban több tényezőtől is függ.

1. Egyediség és figyelemfelkeltés

• Egyedi pozícionálás: Egy tisztán női párt kétségtelenül egyedi jelenség lenne a magyar politikai palettán. Ez az egyediség segíthetne abban, hogy kiemelkedjen a többi párt közül, különösen, ha a női jogok, esélyegyenlőség, és a családbarát politika kerülne a középpontba. A női vezetés és a nők által képviselt kérdések hangsúlyozása új választói csoportokat is megszólíthat, különösen a fiatalabb generációkat és a csalódott, politikailag inaktív nőket.
• Médiafigyelem: Az egyedi megközelítés miatt a média is nagyobb figyelmet szentelne egy ilyen pártnak, ami növelhetné a párt ismertségét és a választókhoz való eljutását. Ez különösen fontos lenne, mivel a média dominanciája a kormányzat kezében van, és az új politikai erőknek nehéz dolguk van a nyilvánosság elérésében.

2. Választói fogékonyság

• Társadalmi attitűdök: Magyarországon, ahogy sok más országban is, a nők társadalmi helyzetének javítása és a nemek közötti egyenlőség kérdései egyre nagyobb figyelmet kapnak. Egy női párt könnyen építhetne ezekre a társadalmi attitűdökre, különösen, ha hatékonyan kommunikálná, hogy a nők érdekeinek képviselete nem csupán a nőkről szól, hanem az egész társadalom javát szolgálja.
• Kihasználatlan választói rétegek: Egy tisztán női párt képes lehet megszólítani azokat a választókat, akik eddig nem találták meg politikai képviseletüket a meglévő pártokban. Ez lehet a női választók egy része, de akár olyan férfiak is, akik támogatják a nemek közötti egyenlőség ügyét, vagy elégedetlenek a jelenlegi politikai felhozatallal.

3. Politikai stratégia és kihívások

• Politikai program és narratíva: A párt sikeréhez elengedhetetlen lenne egy jól kidolgozott, koherens politikai program és narratíva, amely nemcsak a női kérdéseket, hanem a társadalom szélesebb rétegeit érintő problémákat is magában foglalja. Fontos lenne, hogy a párt ne szorítkozzon csupán a nemek közötti egyenlőség kérdéseire, hanem kínáljon átfogó válaszokat gazdasági, szociális, és környezetvédelmi kihívásokra is.
• Kormányzati kihívások: Mivel Magyarország politikai rendszere erősen központosított és a Fidesz dominálja, egy új pártnak, különösen egy női pártnak, nehéz lenne áttörnie a fennálló hatalmi struktúrát. A pártnak meg kellene küzdenie a politikai, gazdasági, és médiatér szinte teljes kormányzati uralma ellen.

4. Hosszú távú fenntarthatóság

• Koalíciós lehetőségek: Ahhoz, hogy egy tisztán női párt tartósan sikeres legyen, előbb-utóbb koalícióra kellene lépnie más politikai erőkkel. Egy ilyen párt sikerének kulcsa lehet, hogy milyen kapcsolatokat tud kiépíteni más ellenzéki pártokkal, és hogy képes-e valódi alternatívát nyújtani a Fidesz-kormánnyal szemben.
• Választói bázis építése: Egy tisztán női pártnak időre és kitartásra lenne szüksége, hogy stabil választói bázist építsen ki. A párt fenntarthatóságának záloga az lenne, hogy képes-e folyamatosan megújulni és reagálni a társadalmi változásokra, valamint hogy hosszú távon is meg tudja tartani a választói támogatást.

Összegzés

Egy tisztán női párt egyedisége révén valóban eredményes lehetne a politikai pangás megtörésében, különösen, ha jól kiépített politikai programmal és hatékony kommunikációs stratégiával rendelkezik. Ugyanakkor szembe kellene néznie a magyar politikai rendszer strukturális kihívásaival és a kormányzati dominanciával. Ha a párt képes lenne széles választói rétegeket megszólítani és koalíciós partnerekre találni, akkor reális esélye lehetne arra, hogy változást hozzon a magyar politikai életbe."

Arcokra írt sorsok

Először 2017. szeptember 7-én jártam végig a közfoglalkoztatási vásárt Békéscsabán. Azóta évről évre megtekintem, mert nagyon tanulságos rálátást nyújt számomra Békés megye helyzetére. Nemrégiben olvastam el Féja Géza Viharsarok című szociográfiáját, ami 1937-ben jelent meg, de a kiváló szakmunkában bemutatott problémák zöme gyakorlatilag megoldatlan maradt. Több részletet kimásoltam belőle, de ez különösen találó: "Röviden: a magasabban álló rétegnek árulókra van szüksége, hogy az alatta álló réteget minél tökéletesebben kihasználhassa." Láttam a kasztokat, amik csak látszólag alkotnak közösséget, mert a valamennyire jutott, a módosabb, aki mosott, vasalt ingben jár igazából kerüli a koldusbotra jutottat, akinek legalább a közmunka nyújt egy kis megélhetést. Néztem a módosakat, amint esznek az asztalnál és a közmunkást, aki műanyagtálkában vitte alamizsna ebédjét. Olyan arcokat láttam most is, hogy megrendülten fordultam el tőlük. A tehetetlenség gyötrelmes bűntudata csípett belém. Elvégre értelmiségi lennék, vagy valami olyasféle cserebogár, és képtelen vagyok elég hangosan szólni azokért, akik képtelenek megfogalmazni fájdalmukat, mert a szűkösség már elsorvasztotta szellemüket. Most nincs kedvem többet írni. Tudom, hogy hiába szaporítom a szót, semmi sem változik. Lásd a képválogatást.

Rádiótelefontól a digitális kiszolgáltatottságik az ökológiai válság korában, avagy nem minden fejlődés(?) tesz jót nekünk

Tévedsz, ha azt gondolod, hogy elkapott a "régen minden jobb volt" érzése. Másról szól az írásom. Lásd a különösen hosszú bejegyzés címet, amiben összefoglaltam a lényeget.
Emlékszem, amikor még voltak európai mobilgyártók, hogy miféle változatosság és valódi innováció jellemezte az iparágat. Emlékszem az első rádiótelefonomra, Ericsson GA318, az első FM rádiós mobilomra, Motorola V2288, az első színes kijelzősre, Nokia 3510i, az elsőre, ami már tudott mp3 csengőhangot megszólaltatni és kisebb java alkalmazásokat futtatni, valamint volt VGA kamerája, Sony Ericsson K508. Volt elképesztően jó kamerájú mobilom is, a Sony Ericsson K800.
Nagyon sok mobil megfordult nálam, mert élményt jelentett a használatuk. És a szabad telefonálás, életre szóló hatást gyakorolt rám. A generációm még emlékszik kisgyerekkorából, hogy mennyire nehezen lehetett vezetékes telefont szerezni.
Amikor egyik rokonomnál a 90-es években megláttam az első táska méretű Ericssont, leesett az állam.
Megjelenési événél jó pár évvel később szereztem be az első színes kijelzős, Symbian rendszerű okostelefont, a Nokia 7650-est, ami 2002-ben képviselte a csúcstechnológiát. Az ős-okostelefont működőképes állapotban raktam el, a gyűjteményem része. Sajnos az akkuja már tönkrement.
Meglepő módon, de telefonjaim zöme a mai napig működőképes! A legidősebb készülékem, amit be tudok kapcsolni, mert még "jó" az akkuja, a Motorola V3i. Most elővettem, hogy összehasonlítsam egy 2023-as flippes "olcsó" mobillal és elképesztő a minőségbeli különbség. A Razor formatervezési remekmű a mai napig. Nekem egy almazöld példányom van és ahogy ránézek az íróasztalomnál, még mindig őrületesen tetszik. 

Dögletesen unalmassá vált az almás telefonnak "köszönhetően" a "közkedvelt" okostelefonok formája. Elég nehéz változatossá tenni a hatalmas kijelző köré felhúzott vékonyka borítást. 2008 nyarán indult hódító útjára az almás rendszerű okostelefon, amit gyorsan követett a zöld robotos, és egy ideig az ablakos rendszerűek is versenyben voltak. 2014-ben vásároltam meg ezen készülékek egyik alsó kategóriás modelljét, ami számomra tökéletesen megfelelt, négy éven át használtam, míg teljesen tönkrement. Tehát hat éven át jól megvoltam a hagyományos telefonokkal.
Most azon töprengek, hogy mennyi valós hasznot hoztak nekem a 2010 utáni mobilok, és használatuk miként változtatta meg az agyműködésemet. Oh, ne hidd, hogy nincs hatással az elmére! Ez egy piaci termék, amit vonzóvá tettek a dopamin löketek adagolásával. Agyunk természetes jutalmazó rendszerét használja ki, és a végtelen görgetés, végtelen tartalom pörgeti a dopamin adagolást, ami kis mennyiségben áldás, de túltolva átkozott mellékhatásai vannak. Összeadtam és kb. négy évet dobtam ki az életemből a közösségi alkalmazások túlzott használatával. Ez azért hideg zuhanyként ért. Az intuícióm figyelmeztetett 2009-ben, hogy ne regisztráljak a kék oldalra, de mivel életem egyik tekintélyszemélye javasolta, beléptem. Ez hiba volt. Nagyon komolyan gondolkozom azon, hogy teljesen átalakítom internetes tartalom-portfóliómat, és a lényegre szorítkozom. Nem szeretnék lemaradni életem hátralévő részéről, mert a valódi élet a kibertéren túl van. 

Két fontos dologban csap be minket az okostelefon, az egyik a közösségi élmény a másik az én-hatékonyság. Irracionális látvány a közösségi terekben üldögélő és telefonjaikat simogató, révült emberek látványa. Az az igazság, hogy a végtelen információ (zömmel hasznavehetetlen zaj) túlterheli az agyat, kimeríti figyelmi kapacitását, szétszórttá tesz, ingerültté. Ha az ember megnézi, hogy mennyi a napi képernyőideje, kissé kijózanodik, hogy 4-6 órákat elpocsékol a véges életidejéből. De nagyon nehéz letenni a kis dopamin löketeket adagoló "okos" szerkentyűt, mert bizony függést okoz. És ne áltasd magadat, hogy mennyi mindenben segíti az életedet, mert két igen fontos dologban viszont mínuszba visz, sorvasztja a személyes társas kapcsolataidat és az én-hatékonyságodat. És mennyire racionális oly sok mindent rábízni bizalmas dolgainkból egyetlen eszközre és néhány világcégre? Megdöbbentő mértékben szolgáltattuk ki magunkat. Kérlek, tényleg ne áltasd magadat, hogy te aztán tudatosan véded az adataidat és számodra igenis hasznos eszköz az okostelefon. Tedd le egy napra, aztán utána gondolkozhatsz a meglepő tapasztalataidon. 
Itt van körülöttem cirka húsz mobil, egyszerű nyomógombostól a valamikori zászlóshajóig sokféle típus számos gyártótól. És bár zömmel használhatók, mégis elektronikus hulladéknak számítanak. Szemetet dédelgettem és szemetet tekintettem a kommunikáció kiterjesztésének. Számos tanulság koppan a fejemen. Ezen eszközök újrahasznosítása extra befektetést igényel, további energiahordozók felhasználását, vagyis mind a gyártásuk, mind az újrafeldolgozásuk árt a természeti környezetnek. Ne feledd, az élővilág, a bioszféra az életfenntartó rendszerünk. Technika függőségünk mindent összeadva inkább az ártalmunkra van mint a hasznunkra. Az ökológiai válság korába lépve ideje lenne számot vetnünk az életmódunk fonákságaival. Biztosan jót tett nekünk a szabadon engedett neoliberalizmus és a globalizáció? Biztosan szabad világban élünk? Biztosan életben maradnál a szolgáltatói szektor összeomlása esetén, ha a civilizációs vívmányaink, például a közművek leállnának? Biztosan lenne vized, élelmed? Biztosan meg tudnád óvni ezeket azoktól, akikből pár nap alatt kitörne a túlélésre hajtó állat?! Ez az egész, hogy itt pötyögök a laptop billentyűzetén és ilyesmikről írok, pusztán látszat, pótcselekvés, értelmetlen merengés. A lényeg a lenti videóban van.
Kérlek, hallgasd meg az előadást!