A szürke galóca Amanita excelsa népszerűsége meglepett engem. Jóval többen szavaztak rá mint az általam befutónak vélt őzlábgalócára A. vittadinii. A tüskés galóca A. echinocephala a harmadik helyen végzett. Erre szavaztam, mert erdőlakó karakter fajként Kétkörösközben ideális év gombája lett volna. Nincs semmi gondom a szürke galócával sem, de nem tudok helyi jelenlétéről. Azért még mindig könnyebben bemutatható mint az extrém ritka disznófülgomba Gomphus clavatus, ami idén az év gombája. Csak kicsit utazni kell érte.
A galócák nemzetsége több fajjal képviselteti magát Kétkörösközben, és világszerte kb. 600 fajuk van. A mérgezés tekintetében sokféle vegyület található bennük, a legveszélyesebb a gyilkos galócában A. phalloides és rokon fajaiban található alfa-Amanitin. A nemzetség fajai szekcióba lettek csoportosítva közös tulajdonságok alapján. Saját szekciója van a gyilkos galócának, Phalloideae. A szürke galóca a Validae, az őzlábgalóca a Lepidella, a tüskés galóca a Roanokenses szekcióba tartozik. Ebből is látszik, hogy meglepően változatosak a nemzetségen belül a rokoni kapcsolatok. Most kissé el is szédültem a galóca-kavalkádtól.
A szürke galóca angol neve európai hamis piruló, ami utal hasonlatosságára a piruló galócával A. rubescens. Ez nem is véletlen, hiszen egy szekcióba tartoznak. Alapos főzés után a szürke is ehető, de retek ízű, vagyis jellegzetes galóca íze van.
Még többet lehetne írni a galócákról, viszont étkezési szempontból az életveszélyesen mérgező fajok miatt nem igazán közkedveltek, de mivel gombapartnerei a fáknak, az erdei ökoszisztéma fontos részei. Így a szürke galóca is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése