Ma tipikus áprilisi időben jártam be felmérő útvonalamat a fő indikátor helyemen. Idegesen hallgattam a száraz koronaágak nyekergését az élénk szélben és végig reméltem, hogy egyik sem most törik le és csűr fejen. Fájdalmas élmény lett volna. Szeles időben nem szívesen vagyok terepen, és felhőátvonulásos fényviszonyok sem éppen a kedvenceim, mert a fotózás őrjítő. Szerencse, hogy nem cipeltem magammal a tükörreflexest, mert azzal sem lettem volna jobb helyzetben, és még a nyakamat is húzta volna. Az öreg kompakt jól szolgált engem és visszaadta a mai túra hangulatát. Egyébként tetszett az áprilisi időjárás, mert tényleg autentikus tavaszi hangulatot adott a rövid túrámnak. A keltikék teljes virágzásban vannak, illatuk és látványuk most is káprázatos volt. Évek óta álmélkodok, hogy ilyen szépség helyben van. A nyitóképet a sárga jelzésű turistaösvényen lőttem, ami Póstelekről átvezet Gerlára. Sajnos nem ligeterdőben készült a kép, hanem faültetvényben. Sose feledd, itt nincsenek erdők, az erdészet üzemterületén mozogsz faanyagtermelő állományokban. Morogtam is a bajszom alatt, hogy amit látok, ökológiai katasztrófa, avagy most is katasztrófa turistáskodok. Oh, my goddess...
Igyekeztem erőt meríteni az odvas
keltikékből, amik évszázadok óta elviselik az erdőgazdálkodást és csak
azért is itt vannak és évről évre virágoznak. A napokban még feltétlenül érdemes terepre menni, mert kihagyhatatlan látvány a több ezer keltike fehér-rózsazsín-lila virágkavalkádja. Élőben sokkal szebb. Ráadásnak a séta a legolcsóbb és legegyszerűbb testmozgás, ami garantáltan jót tesz a testnek. A héten sikerült negyven kilométert megtennem a két lábamon, vagyis áprilisban ötvennél tartok és tutira meglesz a kitűzött cél, a százötven. Most bőven van mit megörökíteni. Ahogy lenni szokott, a kikelettel robban a vegetációs szezon, minden hajt, és a gombák is egyre aktívabbak. A bejegyzés végére betettem egy rövid videót. Sétám során csak úgy benéztem egy nemesnyárasba és alig mentem húsz métert, belebotlottam az elöregedett cseh kucsmagomba termőtestekbe. Hihetetlen, hogy átvészelték az aszályos hónapokat és a mediterrán ciklon égi áldására reagálva betöltötték szerepüket és szétszórták a gomba fajfenntartását szolgáló spórákat.
Itt nem fotóztam, mert cseh kucsmagombáról már van több remek fotóm és zömmel tényleg öreg példányok vettek körül, így másik gombát örökítettem meg, házi tintagomba "meglepetés" termőtesteit. Néztem is, hogy nocsak, bazídiumos gomba. Az egyszerű forma és avar kettőse pazar képet adott nekem. Igen, az egyik ok, amiért kedvelem a gombákat, a minimalista mégis rendkívül változatos termőtesteik fotózása. Nagyon meditatív tevékenység. Tehát a fotózásuk is élmény, majd visszanézni a fotókat. Jó elmerülni a nyugalmat sugalló képben. Akármennyire egyszerű a téma, a házi tintagomba gyakori gombánk, mégis megnyugtató a fotója. Az élet apró örömei. Akár egy jó séta. Csak a szél ne fújt volna... mert a letörő ág reális veszélyforrás volt. Ezért nem tudtam teljesen átadni magam az élménynek. Persze mire hazaértem, kevésbé fújt... Így szokott lenni.
Gyönyörű a tavasz. A kompakt is visszaadja az ünnepi hangulatát. Hamarosan ismét terepre megyek, és nemcsak a kilométereket gyűjtöm, hanem az élményeket is. Zárásként pedig másfél perces videó a cseh kucsmagomba termőhullámának végéről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése