Az élet apró örömei és hősei

A sötét kucsmagomba Morchella vulgaris a mai nap kellemes meglepetése volt. A városi lakcímen a fattyú kucsmagombát M. semilibera kerestem, de fejlődésnek indult termőtestei még pár milliméteresek lehetnek, míg rokonának már majdnem három centis, vagyis bőven látható méretű. Kedden már körülnéztem a lakcímen, de akkor még ez a termőtest is picurka volt. Nem láttam meg. A csütörtök délelőtti eső jó hatással volt rá és nőtt egy nagyot. Szépen betakartam, hogy ne bántsa a szél. Hadd nőjön meg, hogy pár nap múlva pompásabb képet készíthessek róla.

2018. április 6-án, vagyis négy éve a pinduri fattyú kucsmagombát találtam meg. A kis bicskám jól érzékelteti a gombácska méretét. Lehet, hogy most is ráakadtam volna, ha tovább meresztem a szemem, de bőven elégséges öröm volt nekem a sötét kucsmagomba. Finoman megérintettem az aprócska süvegét, mert kellett a tapintásos megerősítés, hogy nem káprázat, tényleg itt van előttem. Fogalmam sincs, hogy hogyan sikerült megmenekülnie. Három hónapig alig volt csapadék és a szél kegyetlenül szárította a talajt. Csoda, hogy előjött! 2017 óta remélem újbóli felbukkanását. A fattyú ugyanitt megbízhatóan terem évről évre, de a sötét nem. A nagyobb méretű termőtestet növesztő Morchella fajok sem ritkák Kétkörösközben, de ritkán jön össze nekik az ideális időjárás. Bár fogalmam sincs, hogy ezen gombáknak mi az ideális. Rejtélyesek. Azonban a kitartásuk bámulatos. Kucsmagombát találni mindig öröm.