Csiperke csendélet

A mezei csiperke Agaricus campestris az ehető-árusítható csiperkék közül a legcukibb. Persze ez szubjektív meglátásom. Azonban nem nehéz igazat adnod nekem, amikor meglátod a kicsi-közepes termőtesteit körben vagy folyásban a fű között, amik tipikusan csiperkések. A fotóm jól visszaadja jellegzetes tulajdonságait. Ami nem látható, hogy illata is csiperkés. Húsa csak gyengén vörösödik. A gallérja is egyedi tulajdonsága. Csiperkék határozásánál a gallér fontos határozóbélyeg. Ahogy a termőtest illata/szaga, színváltozása, kalapbőrének pikkelyezettsége, a tönk díszítettsége, az élőhely, a tönk alakja stb. Nem lehetetlen eligazodni köztük, de tény, a ritkább fajok láttán fejvakarás kezdődik. A mezei kései termőhullámával meglepett. Többen is hoztak belőle. A héten még érdemes keresni. Kár, hogy fagyok lehetnek. Sajnos nem fagyállóak a termőtestei. Fagyott gombát ne egyél meg! Kivétel a téli fülőke, mert annak termőteste jól tűri a zimankót. Erről majd hamarosan írok, amit megtalálom az idei első téli fülőkéket.

Éghajlatváltozás és tájhasználat hatása a gombákra

2017 nyara kevésbé volt őrült mint az idei, mert legalább a talajrepedésekből a záporok hatására kikínlódta magát a málnavörös tinóru, ami az egyik értékes karakterfaja Kétkörösköznek. Idén még ennyit sem láttam belőle. Egyszerűen nincs idei fotóm róla. 2021-ben a klímaváltozás megmutatta a rondábbik arcát. Igen, tudom, hogy az aszály normális jelenség a magyar pusztán, azonban a többszöri negyven Celsius fok közelében tetőző hőhullám és egyre több hőségnap egyáltalán nem az! Mert igen, mindig voltak extrém kilengések, de ha odafigyelsz, feltűnhet neked is, hogy ezek egyre fokozódnak és tartóssá válnak, vagyis a klímaváltozás nemcsak média hiszti, hanem életveszélyessé váló valóság. Fontos észben tartani, hogy az élővilág hosszú története során már átélt több nagy kihalási hullámot és drasztikus változást. A fajunk által generált globális átalakulás sem fogja végleg taccsra vágni. Amit észre kellene venni, hogy a saját életünk került veszélybe.
A gombák négyszázmillió éve adok-kapok viszonyban vannak a növényekkel. Leginkább felfalnák az élővilág termelőit, de azok nem hagyják magukat. A hosszú csatározásuk eredményeként békés szövetségek is létrejöttek köztük. Például a málnavörös tinóru a tölgy fajainkkal társuló gomba.
A fák elképesztő növények. Amilyen fontosak az életünkhöz, ahhoz mérten eléggé kegyetlenül bánnunk velük. Európát valamikor 85%-ban lombhullató erdők borították. Fajunk félelmetes hatékonysággal irtotta ki az ősi erdőket, hogy területeket nyerjen magának. Tanulságos történet a mediterránum keménylombú erdőinek kiirtása már az ókorban. A jelenlegi tüskés bozótosok másodlagos társulások. Ugyanilyen értéktelenebb állományok maradnak vissza a Kárpát-medencében is utánunk. Fontos belátni, hogy mi félelmetesen hatékony tájátalakítók vagyunk és a fajunk globálisan hat az élővilágra, és végül körbeér a hatásunk, mert ne hidd, hogy az Amazonasi-őserdők felszámolása nincs hatással rád. A hatalmas őserdőnek a globális vízkörzésben van óriási szerepe. A víz az élet alapja. Víz nélkül 3-5 nap alatt szomjan halunk. Az egyik legszörnyűbb halál.
Most még magától értetődő, hogy van vízszolgáltatás és elég csak megnyitni a csapot. Csak éppen a folyóink vízgyűjtőjére is egyre kevesebb csapadék hullik. Amikor pedig minket is elér egy szélsőséges időjárási anomália, vagyis extrém eső fog lezúdulni, erdők hiányában tomboló ár fog érkezni a hegyek felől. Idén a világ több pontján elképesztő, felfoghatatlan mértékű csapadékösszegek zúdultak le egy-két nap alatt. Európában Szicíliát idén nyáron tüzek perzselték, aztán októberben 500mm esőt kapott. Két extrém jelenség egy évben. Ezek olyan mértékűek, hogy átlagember csak tehetetlenül áll és bámul. És ilyen katasztrófák nálunk is lesznek. Csak mi annyira agrársivatag vagyunk, hogy nincs mi leégjen. Bár ez meg másként tragédia számunkra. Az idei aszály tönkre vágta a kukorica és napraforgó termést. Felperzselte a gombák élőhelyeit is, a legelőket, erdőket. Soha nem látott mélységű és szélességű talajrepedéseket nyitva a kötött földünkben. Azonban a gombák a spóráik által mindig képesek visszatérni és újrakolonizálni az élőhelyeket, ha azok nem semmisülnek meg végleg. Sajnos az élőhelyvesztés a mi mohóságunk következtében szintén globális jelenség. A hazánkban védett gombák zöme pont élőhelyeik eltűnése miatt kapott védelmet. Ami lássuk be, semmit sem ér, hiszen elég keveset teszünk a természetes élőhelyek megőrzéséért. Mindent felülír a gazdasági érdek. Pedig a földi élővilág a fajunkat is életben tartó nagy rendszer. Szétverése tényleg öngyilkos stratégia. Nem a gombákat féltem. Az ő történetük több százmillió éve tart. A mi fajunk lesz hozzájuk mérten tiszavirág. Kártékony kis rovar. Semmi több. A saját tragédiánkat írjuk. Béke porainkra.

Ül a galóca a fa tövében

A gyilkos galóca utolsó idei termőtestére a városi lakcímén csodálkoztam rá. Gyertyán fapartnere tövében bújt elő és messziről is látszott mint valami bizarr tojás. A felszakadt teljes burok foszlánya a kalapon jól megfigyelhető volt. A burok másik feléből lesz mindig a nagy méretű bocskora a tönkje tövénél. Nem bolygattam meg a termőtestet, hogy eme jellegzetes tulajdonságát is megörökítsem. A kalapszíne, annak finom mintázata is elegendő plusz határozóbélyeg, hogy az ember felismerje és a helyén hagyja. Ez bizony a gyilkos galóca, amit nagyon nagyon rossz ötlet hazavinni, megfőzni és megenni. Elfogyasztva tényleg halállal végződő mérgezést okozhat. Én csak gyönyörködöm benne hosszú évek óta. Fotózni szabad.

Novemberi fény

Ma gombásztárssal kimentem Póstelekre. Szombaton teszi le a szakellenőri képzés záróvizsgáját és igyekeztem megnyugtatni, hogy eleget tud. Tesztelgettem tudását, kérdéseket tettem fel neki, miközben végigmentünk a felmérő útvonalamon, amit 2012 óta több százszor bejártam. Novemberhez mérten meglepően üres volt. Tavaly fantasztikus őszünk volt, lásd a 2020-as visszatekintőmet az évszakra. A tizenegyedik hónap hihetetlenül pazar volt. Idén alig találtunk pár fajt és néhány termőtestüket. A 2021-es év életem eddigi legrosszabb gombász szezonját vágta hozzám. Természetesen jó volt a késő őszi bágyadt napsütésben sétálni. Rutinosan lőttem a fotókat a nyakamat húzó tükörreflexessel és 70-300mm kit objektívjével. A nyitóképen foltoslemezű lánggomba látható gombásztársam ujjai közt. Kint volt a rokona, az aranysárga, ami jóval nagyobb termetű. Készítettem fotót kései laskagomba bébi csoportjáról is. Látszott a korhadt fán, amin nőtt, hogy nincs kellően átázva. Az egész élőhely jóval szárazabb mint reméltem. Muszáj elengedem az idei évet és reménykedni egy jobb 2022-ben. Lásd a képválogatást.

12+1 fotóm 2021-ből

A 23. gombász szezonom a 2021-es év, aminek a jelzője: pokoli. Soha ilyen forró és száraz évet még nem éltem meg. Láttam mindenféle variációját az időjárásnak, de ennyire rossz kombinációját a negatív tényezőknek először tapasztaltam meg. A nyár kész horror menet volt számomra. Csodálkozom is, hogy átvészeltem. Abszolút túlélőmódban toltam végig. Nem voltak nyári gombák! Nem tudtak teremni a karakterfajok. Gyakori gombáinkról nem tudtam idén fotókat készíteni! Nagyon kicsi az idei fotós anyagom. Nyúlik az arcom. Rázom a fejem. Irracionális. Azért összecsipegettem a pár tucat képet egy mappába és kiválogattam közülük párat. A plusz egy az idei év ajándéka, a meglepetés gomba, az egyik "szent grál", az ízletes vargánya bizonyító termőteste Békés megyében. A nyitókép tényleg itt készült a Viharsarokban. Volt is nagy öröm és táncikálás a terepgyakorlaton. Kevés élményt adott 2021, de ez bekerült a legjobbak közé. Évek óta vágytam rálelni a vargányára a szülőföldemen. Tudtam, hogy kell lennie. Idén meglett. A fene se gondolta volna, hogy a pokoli év ajándékoz meg vele. Sose feledd, a gombák mindig készek meglepni minket. Nem rajtuk múlt, hogy ennyire rossz az idei év. Pocsék időjárás, kevés csapadék, hőhullámok, légköri aszály, kései majd korai fagy és még sorolhatnám, ami üti-vágja a kedvenceinket, de minket is. Lógatom az orrom. Imádok a zöldben lenni és futni a kedvenceink után, de 2021-ben nem igazán mozogtam természetes közegemben. Hagyom a kesergést. Lásd a képválogatást januártól novemberig, 9 Canon kompakt, 3 (+a nyitókép) Nikon tükörreflexes.

Gesztenyevirágzás ősszel

Harminc éve volt egy álmom fiatal lányként. Álmomban egy idős embert követtem, aki a város bombázása előtt még el akart jutni a helyre, ahol régen boldog volt a feleségével és eldúdolni az asszony kedvenc dalát. Közben elkezdődött a bombázás és én láttam a közeledő halált, ahogy az öregember is, de ment és ment, nem rettentette az elkerülhetetlen, célja volt, amit teljesíteni akart. Elérte, és megölte az épületbe csapódó bomba, de az utolsó, ami a felébredésem pillanatában velem maradt, a dallam volt, amit dúdolt. Tízen néhány évesen az álom bemutatta nekem az ember tragédiáját és az élete lényegét. A bombázás minden anyagit megsemmisített, a pusztulással szemben egyetlen egy értéke volt maradandó, ami elkísérte, az asszony emléke, a dal, a hely, ahol boldogok voltak. Végletekig emberi tapasztalatban részesített a saját tudatalattim. Szerinted 43 éves koromra van bármi, amit tudnom kéne az emberről? Önmagamba nézek minden este és figyellek titeket éber óráimban. Eleget tudok, hogy megvonjam határaimat és belássam, mi az, amit nekem tennem kell. Nehéz leckével küzdöttem meg. Elfogadtam kicsinységemet, jelentéktelenségemet és a választ, amit adtam magamnak a kérdésre, mi az élet értelme. Meglepő tapasztalat saját belső lényegünk feltárása. Az a régi dallam, ami nem is zene, hanem a felismerés. Nekem semmit sem kell tennem a továbbiakban. Persze életben tarthatom a testem. Élhetek még pár évet, évtizedet. Viszont semmi sincs, ami felülmúlhatná az igazi szándékomat. Szerencsés tulajdonság mixet kaptam a felmenőimtől. Képessé tesznek az ember egyik legnagyobb csúcsteljesítményére, az írásra, ami folyamatos gondolkozás. Tizenöt évre bezártam a kreatív részemet. A külvilágban bolyongtam és tiszta szívvel kutattam fel a szülőföldem természeti értékeit. Jó érzéssel tettem a dolgom. Azonban hív a személyes küldetésem és én válaszolok a hívására. Becsapom az ajtót, ablakot, kirakom a zárva táblát és összebútorozok saját magammal, hogy elénekeljem a régi dalt a pusztulás előtt. Semminek sincs értelme, amit teszünk. Pusztán esztelen futkosásunkkal letaroljuk a földi élővilágot. Esztelen sáskák vagyunk, biológiai ösztönlények. Az ősidőkben a nagy rohangászás után az ősök is a lét rettenetével szemben a meséket hívták segítségükkel. Okultak és erőt merítettek a történetekből. Saját magamnak mesélek az összeomlás előtt. Belső motiváció hajt előre. Önmagam megértése, rendrakás a káoszban, iránymutatás magamnak. És közben a csúcsteljesítmény megélése. Ennyi csak, ami az elkövetkező időszakban érdekel. Sok időt fordítottam a blogra és rátok. Ideje a saját dalomat zengenem. Semmit sem várok tőletek. Sok szerencsét kívánok nektek! Kemény idő jön.

Novemberi galóca


A gyilkos galóca Amanita phalloides a legfontosabb mérgező gombánk, mert szemre guszta, de elfogyasztva garantált pokoljárást okoz! Az egyik legfájdalmasabb haldoklás végén jön el a halál. Csak tüneti kezelés létezik a mérgezésére. Ezért fontos, hogy minden természetjáró, hobbi gombagyűjtő ismerje fel és hagyja a helyén. A fehér lemezes, fehér galléros és fehér bocskoros termőtest minden esetben életveszélyesen mérgező galóca! Akinek nem biztos a gombaismerete, feltétlenül vegye igénybe a piaci szakellenőr ingyenes tanácsadását. A szabadban termett gomba gyűjtése és fogyasztása csak biztos gombaismeret esetén élvezetes tevékenység. Egyébként orosz rulett, ami halállal végződhet.

Melyik legyen az év fája?

Az Országos Erdészeti Egyesület ismét elindította az év fája szavazást. Tavaly nem írtam róla, de idén igen, mert három kedvelt fafaj mérettetik meg, amelyek mindegyike társul gombákkal: kecskefűz, nagylevelű hárs, rezgőnyár. Nehéz volt döntenem, mert mindhárom fontos, némi hezitálás után a rezgőnyarat választottam. A kecskefüzet kedvelem a barkája és egyedi levele miatt (nem hosszúkás, amikor először láttam a fafajt nyáron meg is lepett), a nagylevelű hárs virágzásakor csodás illat van és virága gyógyhatású, a rezgőnyár pedig az egyik legkiadósabb gombát adja nekünk a hegyvidéki erdők szélén ősszel, a vörös érdestinórut. Az erdőszél látható a nyitóképen októberben. Itt sokféle fafaj él a rezgőnyárral együtt, akár kecskefűz is. Hársfát meredek lejtőkön szoktam látni. A fák bárhol is éljenek, nagyon fontosak és nemcsak a faanyaguk miatt. Gyerekként én magam sem értettem, hogy miért kell törődnünk velük. Tereptárgyként kezeltem őket. Aztán gombászként megvilágosodtam és nem győztem dorgálni magam, hogy hová raktam a szemem és a józan eszem. A fák nagyon is kellenek nekünk. Ezért kérlek, te is szavazz valamelyikükre. Valószínűleg a nagylevelű hárs fog nyerni közkedvelt teája miatt.

Furcsa nap

Ma sehová se mentem, mert erős szél fújt és potyogtak dolgok, valamint a hirtelen melegedés szinte fejbe kólintott, amikor kiléptem a házból az udvarra. Kiszaladt a számon döbbentemben egy erősebb kifejezés. Olvastam tegnap az előrejelzést, azonban megtapasztalni a valóságban az őrült hőmérsékleti hullámvasutat és a nyárias időjárást november 4-én még 43 évesen is meglepett. Ez az egész pont olyan meglepő mint 2007 februárjában a melegebb időre érkező erős hidegfront, ami este hózivatart okozott, majd órákon át zuhogott a hó és másnap negyven centis hótakaró volt a tájon és igazi tél. Időjárási kilengések mindig is voltak/lesznek, azonban nem ezek alapján gondolom, hogy valóban zajlik egy gyors klímaváltozás, amit felerészben biztosan a fajunk okoz. Észrevehetően tűnnek el az átmeneti évszakok, a téli havazások egyre ritkábbak, a nyár meglepően hosszú és sokszor forró, valamint növekszik a hőségnapok, trópusi éjszakák száma. Ezek nem kilengések, hanem fokozódó jelenségek. Nem tudom, hogy hol a vége.
A jelen időnek örülök és jó beleszagolni az eső, nedves föld, avar, és micélium illatú levegőbe. Terepen odakint szerencsésebb nedvesebb foltokon tömény gombaillat van, mert a kedvenceink szívós kitartással dolgoznak és ügyködnek a termőtest növesztésen. A ciklon esője pont életmentő lesz számukra. Csak ne jöjjön szél és erősebb hajnali fagyok! Remélem, jövő hétre a kitartóbb korhadékbontók termőtestei megjelennek a lakcímeken. Jó lenne gyarapítani az idei fotóalbumot, mert eddig nem túl sok gombafotó gyűlt össze. Hihetetlen, hogy például hamis céklatinóruról nem tudtam képet lőni, mert nem találtam egyet sem! Ugyanígy számos gyakori karakterfajunkról nincs 2021-es fotóm és sokukról már nem is lesz, mert melegkedvelő, így novemberben biztosan nem jön elő. Sok éve követem a kedvenceim életét, de ilyen még nem volt. Sajnos helyi természeti érték sorozatom sem igazán gyarapodott. A forró nyár lehetetlenné tette a terepjárást, valamint autós társ hiánya. Egy tartalomgyártónak eléggé fájó, ha nem tud anyagot gyűjteni. Ezért lettem csendesebb az utóbbi időben. Fölöslegesen töröm magam. Ráuntam önmagam gyötrésére. Csak annyit teszek meg, ami még örömet okoz. Minden mást dobok el. Nektek kár, ha a "múzsák elhallgatnak". Igaz, fogalmatok sincs róla, hogy mit vesztetek. Sóhaj.

Nem biztonságos

Október 26-én felmentem a csárdánál lévő gyalogos felüljáróra és onnan fotóztam le a kis telével a város ikonikus templomait és a tévétornyot, az illúziók tereptárgyait. A vizes, majd lecsapolt pusztában sose volt könnyű az élet. Kérges szívű, korán haló embereket termett a táj, és jelenkori leszármazottaikon csak vékony máz a nyugati jólét teremtette civilizáltság. Csak az erősek élik túl, akik nem sírnak a disznóért, mikor leszúrják. Itt nincs szépség, a túlélés kényszere irányít mindent. Ezért húzódik felemás mosolyra a szám a templomokat szemlélve: kegyes hazugságok, mert nincs égi jutalom a kemény életért. Küzdj és bízva bízzál? Sajnos a bizalom nem elég, és ezt mindenki jól tudja, ezért áztatja háborgó idegeit alkoholba. Keserű szájízünket elfedi az erős pálinka és a zsíros paprikás sült kolbász. Átkom, hogy jó szemmel és jó akaratú elmével születtem. Ide nem kell a szépség követe! Felmorzsol a valóság ismerete, felemészt a kétségbeesés. Pedig a puszta szülötte vagyok, a kispolgár és a paraszt vérvonala keveredett bennem, és szívós kitartással kapaszkodnak erős gyökereim a szülőföldbe. Tövises iglice vagyok és ellenállok ökörnek, ekének, boldogan nyitom rózsaszín virágaimat a kék ég felé. Kár volt megszületnem, mert nem iglice vagyok, hanem ember, egy hatalmasra nőtt populációjú gerinces faj egyede, se nem állat, se nem isten, valami félresikerült lény. Ostoba panasz. Azonban látom, hogy a világ megtelt velünk, sehol sincs művelhető tér, sehol sincs szükség rám. Elsorvadok a pusztában. A szülőföldemen sem vagyok biztonságban. Keserű sors, és oly erős vagyok, hogy még mindig nem áztatom háborgó idegeimet alkoholban. Józanul nézek szembe a pusztulással.