Éghajlatváltozás és tájhasználat hatása a gombákra

2017 nyara kevésbé volt őrült mint az idei, mert legalább a talajrepedésekből a záporok hatására kikínlódta magát a málnavörös tinóru, ami az egyik értékes karakterfaja Kétkörösköznek. Idén még ennyit sem láttam belőle. Egyszerűen nincs idei fotóm róla. 2021-ben a klímaváltozás megmutatta a rondábbik arcát. Igen, tudom, hogy az aszály normális jelenség a magyar pusztán, azonban a többszöri negyven Celsius fok közelében tetőző hőhullám és egyre több hőségnap egyáltalán nem az! Mert igen, mindig voltak extrém kilengések, de ha odafigyelsz, feltűnhet neked is, hogy ezek egyre fokozódnak és tartóssá válnak, vagyis a klímaváltozás nemcsak média hiszti, hanem életveszélyessé váló valóság. Fontos észben tartani, hogy az élővilág hosszú története során már átélt több nagy kihalási hullámot és drasztikus változást. A fajunk által generált globális átalakulás sem fogja végleg taccsra vágni. Amit észre kellene venni, hogy a saját életünk került veszélybe.
A gombák négyszázmillió éve adok-kapok viszonyban vannak a növényekkel. Leginkább felfalnák az élővilág termelőit, de azok nem hagyják magukat. A hosszú csatározásuk eredményeként békés szövetségek is létrejöttek köztük. Például a málnavörös tinóru a tölgy fajainkkal társuló gomba.
A fák elképesztő növények. Amilyen fontosak az életünkhöz, ahhoz mérten eléggé kegyetlenül bánnunk velük. Európát valamikor 85%-ban lombhullató erdők borították. Fajunk félelmetes hatékonysággal irtotta ki az ősi erdőket, hogy területeket nyerjen magának. Tanulságos történet a mediterránum keménylombú erdőinek kiirtása már az ókorban. A jelenlegi tüskés bozótosok másodlagos társulások. Ugyanilyen értéktelenebb állományok maradnak vissza a Kárpát-medencében is utánunk. Fontos belátni, hogy mi félelmetesen hatékony tájátalakítók vagyunk és a fajunk globálisan hat az élővilágra, és végül körbeér a hatásunk, mert ne hidd, hogy az Amazonasi-őserdők felszámolása nincs hatással rád. A hatalmas őserdőnek a globális vízkörzésben van óriási szerepe. A víz az élet alapja. Víz nélkül 3-5 nap alatt szomjan halunk. Az egyik legszörnyűbb halál.
Most még magától értetődő, hogy van vízszolgáltatás és elég csak megnyitni a csapot. Csak éppen a folyóink vízgyűjtőjére is egyre kevesebb csapadék hullik. Amikor pedig minket is elér egy szélsőséges időjárási anomália, vagyis extrém eső fog lezúdulni, erdők hiányában tomboló ár fog érkezni a hegyek felől. Idén a világ több pontján elképesztő, felfoghatatlan mértékű csapadékösszegek zúdultak le egy-két nap alatt. Európában Szicíliát idén nyáron tüzek perzselték, aztán októberben 500mm esőt kapott. Két extrém jelenség egy évben. Ezek olyan mértékűek, hogy átlagember csak tehetetlenül áll és bámul. És ilyen katasztrófák nálunk is lesznek. Csak mi annyira agrársivatag vagyunk, hogy nincs mi leégjen. Bár ez meg másként tragédia számunkra. Az idei aszály tönkre vágta a kukorica és napraforgó termést. Felperzselte a gombák élőhelyeit is, a legelőket, erdőket. Soha nem látott mélységű és szélességű talajrepedéseket nyitva a kötött földünkben. Azonban a gombák a spóráik által mindig képesek visszatérni és újrakolonizálni az élőhelyeket, ha azok nem semmisülnek meg végleg. Sajnos az élőhelyvesztés a mi mohóságunk következtében szintén globális jelenség. A hazánkban védett gombák zöme pont élőhelyeik eltűnése miatt kapott védelmet. Ami lássuk be, semmit sem ér, hiszen elég keveset teszünk a természetes élőhelyek megőrzéséért. Mindent felülír a gazdasági érdek. Pedig a földi élővilág a fajunkat is életben tartó nagy rendszer. Szétverése tényleg öngyilkos stratégia. Nem a gombákat féltem. Az ő történetük több százmillió éve tart. A mi fajunk lesz hozzájuk mérten tiszavirág. Kártékony kis rovar. Semmi több. A saját tragédiánkat írjuk. Béke porainkra.