Habcsók gombák

Gombászok akció közben

A videómegosztón bóklászva találtam rá a rövid videóra, amit egy angliai gombászklub egyik tagja készített 2007 késő őszén. Feizor falu szép túracélpont Észak-Yorkshire megyében. A település közelében karr-vidék van, talaj fölé került mészkő tömeg. Egyébként a füves rész juh legelő. Ennek köszönhető, hogy a videó főszereplője, a rózsaszínű nedűgomba Humidicutis calyptriformis megél rajta. Ez egy védett gomba odaát és nálunk is. A természetközeli gyepek eltűnése veszélyezteti a létfeltételeit. Gyönyörű gombácska, az egyik legszebb. Sajnos még nem volt hozzá szerencsém. Azonban a videóban megörökített tevékenységeket jól ismerem. A táj szemlélését, a gombák fotózását és a rácsodálkozást a kedvenceinkre.

Éger és gombái

A mézgás éger Alnus glutinosa boltozatos, sudaras koronájú fa. Kérge sötétszürke, kezdetben lemezekre repedezett, majd árkolt. Vesszői sötétbarnák, viszonylag vékonyak (3 mm körüli átmérőjűek). Rügyei hosszúkás-tojásdadok, sötét vörösesbarnák, nyelesek. Szórt állású levelei visszás-tojásdadok, kicsípett csúcsúak, kétszeresen fűrészes szélűek, 7-10 cm hosszúak, szárnyasan erezettek. Virágai váltivarúak és egylakiak. A termős virágok apró, legfeljebb fél cm hosszú, tömött füzérvirágzatot alkotnak, a porzósak 3-5 cm hosszú barkákban állnak. Termései apró, 2-3 mm-es, szögletes makktermések, az elfásodott termős füzérvirágzatban ("égertobozka") fejlődnek. Az éger fája frissen kivágott állapotban élénk narancssárga színű, jó minőségű ipari fa. Az éger az ezüstfafélék (Elaeagnaceae) családjába tartozó fajokhoz hasonlóan a baktériumokhoz tartozó sugárgombákkal (helyesebben sugárbaktériumokkal: Frankia alni) él szimbiózisban, ezáltal levegőtlen láptalajon is megél, mert a sugárgombák anaerob körülmények között képesek a vízben oldott légköri nitrogént a növény számára felvehető nitrogénvegyületekké átalakítani. forrás

Az éger-tinóru Gyrodon lividus hazánkban védett gomba. Egy termőtestének eszmei értéke 5000 Ft. Az ő esetében is igaz, hogy az élőhelyének védelme hatásosabb lenne. Sajnos a természetközeli égeresek kiszáradóban vannak. A gombát könnyű felismerni, a vékony termőrétegéről, ami kékül, nyomásra barnuló kalapjáról, vékony tönkjéről, aminek alja elvékonyodó.

Az éger-cölöpgomba Paxillus rubicundulus a begöngyöltszélű cölöpgomba P. involutus rokona, ahhoz hasonlóan feltehetően mérgező. Nincs étkezési értéke. Júniustól októberig terem égerfák közelében nedves élőhelyeken. Kalapja már fiatalon sugarasan pikkelyes. Lemezei sérülésre vörösesbarnára színeződnek. 

Az égerfa-tejelőgomba Lactarius obscuratus kicsi, 1-3 cm kalapátmérőjű, mindig éger alatt termő tejelőgomba. Fehéres, kissé áttetsző tejnedve van. Húsa enyhe ízű, vagyis ehető, de kicsiny termete és ritkasága miatt erősen kétséges, hogy bárki étkezési célra gyűjtené. 

A sárga tőkegomba Pholiota alnicola korhadékbontó. Elhalt lombos fák anyagán: éger, kőris, bükk, nyír stb. él és terem. Termőtesteit kora ősszel növeszti. Étkezési értéke nincs. Ritka. A Pholiota tőkegombák közt nem találunk ehetőt hazánkban. Egy termesztett faj van, ami jó és finom, a nameko tőkegomba.

A mézsárga lápigomba Naucoria escharoides az előző faj rokona a család szintjén, mindketten a harmatgombafélékbe Strophariaceae tartoznak. Kicsike gomba, kalapátmérője 1-3 cm. Kalapja finoman szemcsés-nemezes. Spórapora rozsdasárgás. Éger alatt terem seregesen kora ősszel. Égerfák gombapartnere. Hazánkban ritka. Nem ehető.

Az égerfa-rozsdástapló Inonotus radiatus egyéves termőtesteket növesztő, fehérkorhasztó tapló, vagyis egyszerre bontja a cellulózt és a lignint. Főleg az égeren tenyészik. Hazánkban nem túl gyakori. Augusztustól novemberig érdemes keresni az égerfákon. Étkezési értéke nincs.

A csöves bunkósgomba Macrotyphula fistulosa a cikk utolsó bazídiumos gombája. Bármennyire hihetetlen, de a kalaposgombák Agaricales rendjébe tartozik. 10-20 cm hosszú, karcsú, üreges termőtestei egyenként vagy seregesen nőnek eltemetett lombosfa ágakon, szereti az égert és a nyírt. Szeptembertől novemberig terem. 

A vörösbarna ripacsgomba Hypoxylon fuscum az agancsgombák Xylariales rendjébe tartozó tömlősgomba. A termőtestpárnája 2-5 mm átmérőjű, vörösbarna, borvörös, félgömb alakú vagy kissé lapított, felülete többé-kevésbé, főleg fiatalon sima. Friss termőtestei tavasszal nőnek és egész évben megfigyelhetők éger, nyír, gyertyán, mogyoró stb. korhadó ágain. Korhadékbontó.

Az éger-gömbgomba Daldinia petriniae az előző gomba rokona, ugyanúgy az agancsgombák közé tartozik. Jóval nagyobbak a termőtestpárnái, 2-5 cm szélesek. A termőtestpárna felső rétegében találhatók a peritéciumok, amiknek falán képződnek a tömlők, melyekben a spórák vannak. Érdemes megnézni ezeket a képeket. Az éger-gömbgomba  étkezésre alkalmatlan.


Megjegyzés: A rajzot innen vettem, a fotók eredeti helyét megnézheted a gombák nevére kattintva.

Növénytársulások: égeres láperdő

"Az égeres láperdők hazánk fiziognómiailag talán legösszetettebb erdei, a sokféle élőhelyet kínáló erdőknek ezért viszonylag nagy a diverzitása, különösen a fajok életformájának és cönológiai preferenciájának diverzitása. A flóraelemek közül az európai flóraelemcsoport tagjainak részesedése a 80%-ot is meghaladhatja. Az égerfák támasztógyökereiből a többszöri sarjaztatás miatt óriásira nőtt ún. égerlábak alakultak ki. Ezeknek a tetején liget- és láperdei, az alsóbb részeiken láperdei, a vízbe nyúló aljzatukon mocsári, míg a fák közti vízben hínárfajok élnek, a fákra liánok kúsznak.
A lombkorona uralkodó fajai az éger (Alnus glutinosa), szálanként elegyedhet hozzá a magyar kőris (Fraxinus pannonica) és a vénic-szil (Ulmus laevis). A cserjeszintben él a kutyabenge (Frangula alnus), a kányabangita (Viburnum opulus) és a rekettyefűz (Salix cinerea), liánja a keserédes csucsor (Solanum dulcamara). A gyepszint jellemző fajai a nyúlánk sás (Carex elongata), a zsombéksás (C. elata), a mocsári sás (C. acutiformis), a tőzegpáfrány (Thelypteris palustris), a szálkáspajzsika (Dryopteris carthusiana), a mocsárikocsord (Peucedanum palustre), ékessége a mocsárinőszirom (Iris pseudacorus). A láperdő vizében találjuk a békaliliomot (Hottonia palustris) és számos békalencsefajt (Lemna spp.és Spirodelapolyrrhiza). Az égerfák támasztógyökérszerűen kiszélesedő tönkjein gazdag mohaszint alakul ki, ritka mohákkal, amilyen az ezüstös vánkosmoha (Leucobryum glaucum), a Campylopus pyriformis, a Pohlianutans, a Mnium punctatum, M. affine, Amblystegium riparium stb. A magyarországi láperdőket korábban a közép-európai Carici elongatae-Alnetumhoz sorolták, majd két különböző fajgazdagságú, részben földrajzi asszociációra bontották (Thelypteridi-Alnetum és Dryopteridi-Alnetum). Ma újra egy társulásnak tekintik őket." forrás

Frankia alni

A Frankia alni a prokarióták birodalmába tartozó szimbionta, nitrogénmegkötő baktérium. Nevezik sugárgombának is, de ez a név megtévesztő, nincs köze a gombákhoz. Azonban a gyökérkapcsolt gombákhoz hasonlóan növénnyel társul, az égerfák Alnus spp. partnere. A képen egy égerfa gyökere látható és rajta a jellegzetes burjánzás, az allorhizás gümők, amikben a baktériumok élnek. Nagy hatékonysággal dolgoznak, 15-300 kg nitrogént kötnek meg hektáronként. forrás 

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Titokzatos üregek a homokdűnében

A Mount Baldy egy mozgó homokdűne a Michigan-tó partján Indiana államban. Pár éve még népszerű turista célpont volt, de 2013-ban egy gyermek üregbe esett, ami roppant szokatlan egy homogén homoktömeg esetén. Szerencsére a kisfiú élve került elő, mert az üreg meglepően stabilnak bizonyult, nem omlott be és a homok nem temette be. Azóta kiderült, hogy hogyan jöttek létre az üregek. A mozgó homokdűne fákat temetett be évtizedekkel korábban, amiket gombák bontottak le. A gombák élettevékenységei során kémiai anyagok képződtek, amik összecementálták a homokot a lebomlott fa alakját megőrizve. Senki sem tudja, hogy hány fából lett üreg lehet a homokdűnében, így biztos, ami biztos lezárták a területét. 

A fenyő-pereszke mérgező lenne?

A fenyő-pereszke Tricholoma myomyces a hazai szakirodalom alapján ehető-árusítható gomba. A késő őszi gombakínálatot erősítő, viszonylag könnyedén azonosítható és igen nagy mennyiségben gyűjthető kéttűs fenyők környékén. Néha tavasszal és nyár elején is előbújnak termőtestei. A Tricholoma nemzetségbe tartozik, akár csak az előző cikk főszereplője. Valahol a neten van egy tanulmány, amit most nem sikerült megtalálnom, aminek témája a fenyő-pereszke hatóanyagai. A tanulmány szerint a sárgászöld pereszke T. equestre rhabdomiolízist okozó vegyületei benne is megtalálhatók. Bár csekély mennyiségben. A tanulmány érdekes, de nem tudok mérgezési esetről, aminek okozója a fenyő-pereszke lett volna. Állítólag, a kucsmagomba Morchella spp. fajokban giromitrin van, csak jóval kisebb mennyiségben mint a papsapkagombákban Gyromitra spp. és Helvella spp.; a sárga gyűrűstinóruban Suillus grevillei meg olyan vegyületek vannak mint a begöngyöltszélű cölöpgombában Paxillus involutus, ami többszöri fogyasztás után okozhat súlyos/életveszélyes mérgezést.
Állítólag minden gomba ehető, de néhányuk csak egyszer. Kb. ez a kategória a fenyő-pereszke mint mérgező gomba. Kövessétek a hazai szakirodalom ajánlásait, és ne zöldüljetek be a sokféle információtól. Nincs ok a pánikra. Az élet nemi úton terjedő, 100%-os mortalitású betegség. Így is úgy is meghalunk és lottó ötös esélyével gombamérgezésben.

Kiegészítés: A vadon termő gombák gyűjtése alapismereteket kívánó tevékenység. Hibás azonosítás esetén a gombás étel könnyen az "utolsó vacsora" lehet. Csak szakértő vagy szakellenőr által megvizsgált és jónak ítélt termőtesteket edd meg! Ez nem játék, még ha időnként annak is tűnik.

A sárga lovag

A sárgászöld pereszke Tricholoma equestre egy korábbi összefoglaló cikkben már szerepel a blogban, de külön bejegyzést is adok neki, mert az egyik különleges mérgezést okozó gomba. Nyugat-Európában sokáig jó-ehető gombaként volt ismert, de a 20. század vége felé egyre több szokatlan mérgezési esetben került gyanúba. Az első mérgezési tünetek a harmadik étkezés után 24–72 órával léptek fel, úgymint fáradtság, izomzsibbadás és további súlyos, izomműködéssel kapcsolatos zavarok. A tünetek kb. egy hét múlva váltak olyan súlyossá, hogy az érintett személyeket kórházba kellett szállítani. A sárgászöld pereszke fogyasztása a harántcsíkolt izom sejtjeinek szétesését (rhabdomiolízis) idézheti elő, ami a késleltetett lefolyás következtében nehezen azonosítható gombamérgezés. Súlyos izomkárosodások alkalmával a vizelet a mioglobin izomfehérje kiválása következtében barnára színeződik, és az izomműködéshez elengedhetetlenül szükséges kreatin-kináz enzimszint megemelkedik a vérszérumban. A súlyosabb komplikációkhoz tartozik a nagymértékű mioglobin-kiválás okozta veseelégtelenség, légszomj, szabálytalan szívverés, továbbá a szervezet elektrolit-háztartásának összeomlása. A mérgezés súlyosságának eltérése (halál vagy „csak” néhány hétig tartó izomgyengeség) feltehetően genetikai különbségekkel magyarázható. Orosz rulett enni belőle. Lehet, hogy semmi baj sem történik, de az is lehet, hogy jelentkeznek a mérgezés ijesztő tünetei. A hazai szakirodalom alapján mérgező gomba. Jobb a helyén hagyni.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Filmajánló

O-bi, O-ba, avagy a civilizáció vége O-bi, o-ba. Koniec cywilizacji (1984) az egyik legjobb katasztrófafilm, amit a napokban láttam. Kedvelem a sci-fi témájú könyveket és filmeket. Ez az egyik oka, amiért megnéztem, a másik, hogy pesszimista vagyok a fajunk hosszútávú jövőjét illetően. Ezért a drámai és sötét film teljes összhangban volt a hangulatommal. Ugyan fiktív a helyszín és az esemény, azonban körülnézve a világban számos párhuzamot fedezhetünk fel a film és a jelen között. Az emberek egyre inkább becsavarodnak, hazugságokban hisznek, szemtelenül kihasználják egymást, anyagi élvezeteknek hódolnak és közben biztosak benne, hogy számukra minden jól alakul, megmenekülnek, ha beüt a krach. Elképedve figyelem a kibontakozó őrületet. Számomra nem adott feloldozást a tudat, hogy csak egy filmet láttam és azt kikapcsolva vége is a szörnyűségeknek. Amire gyerekkorom óta vártam, itt van. Javában zajlik egy rendszer haláltusája.

Megjegyzés: Ha a politikusok/vezetők elfogadták, hogy az ember korlátos lény, tehát nem képes felülmúlni önmagát és a leginkább három gyengesége (lustaság, gyávaság, fixált gondolkozás) által irányítható, terelhető lény, akkor értelmetlen a gazdasági növekedés hajszolása, mert egy korlátos lény képtelen a végtelen fejlődésre, törvényszerűen össze fog omlani, ahogy a rendszer is, amiben él és mozog a vezetői akarata szerint.

Gombavilág különcei 15.

A Boletus subalpinus az egyik legszokatlanabb megjelenésű tinóru az ízletes vargánya B. edulis rokonságából. Nincs semmi baja, nem betegek a termőtestei, hanem félig zártak. Ez egy secotioid vargánya. A hónap elején egy félig zárt csiperkét mutattam be. Tehát semmi szokatlan sincs a cikk főszereplőjében, hiszen a termőtestek bezáródása sokféle rendben előfordul. Amikor fiatal a termőtest, a csöves termőrétegét vékony fehér hártya fedi. Az érő gomba csövecskéi függőleges helyzet helyett kissé kifelé fordulnak, kb. 20 fokban. A tönkje kicsi a puffancs kalaphoz mérten. A termőtestek a talajban rejtőzködnek. Észak-amerikai gombafaj, a Csendes-óceán észak-nyugati partvidékének és Észak-Kalifornia fenyőerdőiben terem nyáron és ősszel. Étkezési értékéről nem találtam egyértelmű információt, de feltehetőleg ehető.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Gombákkal a világ körül 31.

A "tavaszi császárgalóca" Amanita vernicoccora nagy szerencsénkre nem él hazánkban, mert hihetetlenül hasonlít a gyilkos galócára A. phalloides. Egy jó, ehető gomba, de élőhelyén többször előfordult, hogy a gyilkos galócát szedték le helyette, ami megmérgezte a gombagyűjtőket. Ha lenne nálunk is, megszaporodna a galócamérgezések száma. Észak-amerikai gombafaj, a Csendes-óceán partvidéki államainak erdeiben él a fenyőerdőktől egészen a parti tölgyesekig. A nagyobb méretű galócák közé tartozik, kalapátmérője meghaladhatja a 20 centit. Galléros és bocskoros, akár a gyilkos galóca, a kalap színe sem segít sokat: halványsárga vagy narancssárga. Az utóbbi szín nem jelenik meg a gyilkos galócán, de sárgás árnyalatú könnyedén lehet. Nagyon-nagy körültekintést igényel a tavaszi császárgalóca gyűjtése.
Jobban megnézve feltűnhet a kalapszél bordázottsága, a hús gyenge színeződése, sérülésre halványsárga-barnás lesz. A kalapbőrt lehúzva a kalaphúson is sárgás szín látható. Az idősebb termőtesteknek néha halra emlékeztető szaga van.
Ha nem történik meg az alapos átnézése a termőtesteknek, a felületes azonosításnak életveszélyes mérgezés lehet a vége.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Mindig van furább

A korallfejűgomba Lysurus corallocephalus a szömörcsögfélék Phallaceae családjának egyik szokatlan megjelenésű faja. Angolul hívják tűzijáték gombának is. A fejrész élénkpiros nyúlványai ihlették meg a névadót. Egy közepes termetű szömörcsög, a nyél része kb. 10-12 cm magas. Ugyanúgy teljes burokból bújik ki mint a többiek, pl.: homoki szömörcsög Phallus hadriani. Minden másban is megegyezik a hazai rokonával, és a többiekkel. Talajlakó korhadékbontó Afrika trópusi részein. Nem kell meglepődni, ha Európában is megjelenik, mert a globális kereskedelemmel "utazik". A nagy utat a tintahalgomba Clathrus archeri már megtette, Ausztráliából jutott el hozzánk.

Egzotikus szömörcsögök a blogban:
Aseroe floriformis
Aseroe rubra
Colus hirudinosus
Ileodictyon cibarium
Laternea pusilla
Phallus indusiatus

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Cserepes gereben

A cserepes gerebent Sarcodon imbricatus 2014. augusztus közepén fotóztam le a Pádis-fennsíkon felhős időben egy lucfenyő Picea abies alatt. A kevés fény miatt lettek furák a kép színei. Azonban a lényeg, a kalap felületén körkörösen elhelyezkedő, nagy, elálló, cserepes pikkelyei jól láthatók. Erről kapta a magyar és a tudományos fajnevét is, imbrice=csempe.
2013-ban a Vend-vidéken is megtaláltam október elején egy elegyes erdőben, ott is lucfenyő közelében volt.
A termőrétege nem látszódik a képen, de törékeny tüskéi vannak, amik lefutnak a tönkre. Nagyon karakteres, könnyedén felismerhető gomba. Ugyan ehető fiatalon, de annyira ritka és egyedi, hogy semmiképpen sem javaslom a gyűjtését. Az előző cikkben egyik rokonát, a kék gerebent Hydnellum caeruleum mutattam be. A Bankeraceae család fajai az erősen savanyú talajú, öreg erdők gyökérkapcsolt gombái. Társulnak a bükk Fagus, tölgy Quercus és tűnyalábos fenyő Pinus, lucfenyő Picea nemzetségek fajaival. Élőhelyükön szinte mindig van nyitvatermő fafaj is, mert a legtöbbjük a fenyőket kedveli. Sajnos a klímaváltozás, az élőhelyek megváltozása az ember hatására egész Európában fenyegeti a családot. Minden Bankeraceae gereben veszélyeztetett fajnak számít. Többük vörös listás.
A cserepes gereben hazánkban erősen veszélyeztetett kategóriában van. Ha ráleltél, örülhetsz neki, fotózd és ne vedd fel a termőtestét.

A boldogság kék gombái 23.

A kék gereben Hydnellum caeruleum a rokonához, az ánizsszagú gerebenhez Hydnellum suaveolens hasonlóan kékes színű, és összekeverhetők egymással, de a kék gerebennek nincs ánizsillata. A Bankeraceae családba tartoznak és nincsenek rokoni kapcsolatban a sárga gerebennel Hydnum repandum, ami a rókagomba-alkatúak rendjébe tartozik. A termőrétegük hasonló, tüskés, de ettől még két külön gomba csoportról van szó. A Hydnellum fajok a Thelephorales rendben vannak. A húsuk parafaszerű, míg a sárga gerebené elég puha ahhoz, hogy megegyük. A termőrétegnél pont fordítva van, a sárga gereben tüskéi törékenyek, a Hydnellum fajoké rugalmas. A látszólag hasonló termőtestek becsapósak lehetnek.
A kék gereben húsa a kalapban kékesen zónázott, a tönkben narancsbarnás; kissé lisztszagú. Ezek feltűnő tulajdonságai, de inkább maradjon a helyén a termőtest, ha ráleltél, ne tedd tönkre. Augusztustól szeptemberig terem savanyú talajú fenyő- vagy vegyeserdőben.
A Hydnellum nemzetség, de maga a család többi faja is ritkának számítanak hazánkban, ahol eddig tizenkilencet dokumentáltak, köztük van a kék gereben is. Magyarországon védett a családból: fekete gereben Phellodon niger, lilahúsú gereben Sarcodon joeides, korpás gereben Sarcodon scabrosus.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

A gombászok titkos élete

A videómegosztón gombás témában keresgélve akadtam rá Diego Bonetto három évvel korábbi videójára. A vadontermő ehető növények szakértője, de érdeklik a gombák is. Ez teljesen logikus, mert a gomba szintén "ingyen" táplálék a természettől. Diego az ausztrál "erdőkóstoló" mint Dénes Andrea, a hazai vadnövény szakértőnk.
A videó egy gombatúrát mutat be, amilyeneket magam is szervezek. Sok hasonlóság van Diego és az én munkamódszerem közt. Bár nekem többféle növénytársulás áll rendelkezésemre, változatosabb gombakínálattal lephetem meg a kezdő gombászokat.
A Penrose Állami Erdészet egyik ültetvényében készült a videó. A Pinus radiata amerikai fafaj, Ausztráliában nem őshonos. Amikor nálunk tél van, a déli féltekén nyár. Odaát márciustól júniusig tart a gombaszezon, ami nálunk időjárás szempontjából augusztus novembernek felel meg. A januári gombászat olyan mint amikor én júniusban terepre viszem a csapatot. Bőven van gomba a fák alatt.
Ugyan őszi termőidejű fajoknak hisszük a videóban szereplő ízletes rizikét Lactarius deliciosus, barna gyűrűstinórut Suillus luteus, de csak azért, mert az őszi időjárás kedvezőbb. Egyébként júniustól teremhetnek.
A Pinus nemzetség fajai mind társulnak gombákkal. Egy erdeifenyő P. sylvestris elegyes tölgyes remek gombászhely. Természetesen a fenyő és a tölgy is társul az ízletes vargányával Boletus edulis. A gomba mindkét fát kiszolgálja. Sajnos a videóban nem szerepel, csak rizikét és gyűrűstinórut találnak. Előkerül még két gomba, a gyilkos galóca Amanita phalloides (minden gombatúrán bemutatom, ha van) és az Omphalotus nidiformis, ami a mi világító tölcsérgombánk O. olearius rokona. Ugyanúgy világítanak halvány fénnyel a lemezei.
A gombatúrát a reggeli zárja le, amikor Diego megpirítja a feldarabolt rizikéket. Szóba kerül a gombák tartósítása, hogyan lehet eltenni a természet ajándékát. A gombát a termőidején túl is jó élmény megenni.
Diego túl messze van ahhoz, hogy túráz vele, de én itt vagyok Békéscsabán. Kiváló erdők vannak az Erdélyi-szigethegységben, dombvidéki gyertyános-tölgyesektől egészen a tiszta lucfenyvesekig sokféle növénytársulásban és fa alatt keresgélhetjük a jó gombákat. Ha gombászol velem, garantáltan elkerülheted a gombamérgezést, mert csak a jó gombákat hagyom a kosaradban. A másik előnye a gombatúráknak, hogy a terepen járva lehet a legtöbbet tanulni. Plusz a természetjárásnak bizonyítottan pozitív hatása van ránk.
Ha érdekel a "gombászok titkos élete", szeretettel várlak a békéscsabai gombaklub programjaira.

Fekete és vörös

 Az Anthostoma decipiens a Diatrypaceae családba, agancsgombák rendjébe Xylariales tartozó tömlősgomba. A felső képen az ivaros (teleomorf), az alsón az ivartalan (anamorf) formája látható. A kettő egészen másként néz ki, nehéz elhinni, hogy egy gomba kétféle alakban.
Ez a különös gomba a gyertyán elhalt ágain tenyészik. Esetleg parazitája is a növénynek, tehát sebzési helyeken behatol a fába és elkezdi lebontani.
A családjába tartozik a szőlő károsítója, az Eutypa lata.


Megjegyzés: A teleomorf alak képét innen vettem, az anamorfét innen.

Gyöngyös galóca

A gyöngyös galóca Amanita baccata hazánkból még nem került elő, de a melegedés előbb-utóbb lehetővé teszi számára a megtelepedést. A mediterrán térség egyik ehető galóca különlegessége. Kár, hogy nemzetségében többen halálosan mérgezők: fehér A. verna, hegyeskalapú A. virosa. Ráadásnak a gyilkos galóca A. phalloides is tud fehér színű termőtesteket növeszteni. Ami azonban feltűnik a gyöngyös galócán, ha teljes egészében került elő a termőteste, hogy nincs bocskora és tönkje répaszerű. Halálos rokonai bocskorosak. A kalapját fehéres pettyek díszítik; a széle a burok maradványoktól cafrangos lehet. Fontos tulajdonsága, hogy mogyoróillatú húsa sérülésre-vágásra vörösödik. Halálos rokonsága hófehér húsú marad. Szeptembertől novemberig terem fenyők alatt. A fotója alapján kedveli a Pinus nemzetség mediterrán fajait.

Mediterrán galócák a blogban:
Amanita ovoidea
Amanita ponderosa

Megjegyzés: A képet innen vettem.

A fekete penész

A Stachybotrys chartarum átázott gipszkartonon, faelemeken tenyészik, és elképesztő látványt nyújt, miután elszaporodott. Azonban közel sem olyan veszélyes mint hírlik róla. Termel mikotoxinokat, pl.: trichotecéneket, de ezek szervezetbe jutásához meg kéne enni. Ha nedves szalmán tenyészik, és azt lovakkal etetik meg, akkor betegek lesznek. A fekete konídium spórái okozhatnak egyéni érzékenység esetén allergiás tüneteket. Ezt azonban más gomba spórája is kiválthatja.
 
Megjegyzés: A képet innen vettem.

Programajánló

A tavalyi I. Kucsmagomba Fesztivál után hamarosan itt van a második, amire még lehet jelentkezni. A jelentkezési lap az esemény weblapjáról letölthető. A fesztivál helyszíne a Várgesztesi Villapark.

Viharsarki gombászok programajánlója

Január 21. csütörtök délután öttől hatig az év első gombaklubja a Békés Megyei Könyvtár régi épületének kistermében. 

Február 22.-Március 5. "A varázslat keresése", második fotókiállításom a könyvtárban. A 2015-ös fotóimból tekinthetsz meg egy válogatást.

*Március 26. Cseh kucsmagomba túra

Április 9. Virágos erdők túra

Május 14. Tavaszi vargányák túra 

*Pár éves megfigyeléseim alapján a kijelölt napok ígéretesek, de az időjárás okozhat meglepetéseket. Ha az elemek közbeszólnak, változhatnak a túrák időpontjai.

Gomba gombának farkasa 13.

A Syzygites megalocarpus a fejespenészfélék Mucorales rendjébe tartozó parazita, ami más gombák termőtestén élősködik. A szeptemberi fotómon nemezestinórut lepett el. Nem válogatós, sokféle kalapos gombán tenyészik. Természetesen az ilyen gomba, ha ehető is volt, már nem fogyasztható.
A nemezestinóruk másik gyakori penésze a Hypomyces chrysospermus. Jó tudni, hogy a két nemzetség Syzygites és a Hypomyces csak a birodalom szintjén rokonok, mindketten gombák Fungi, de az előbbi a járomspórás gombák Zygomycota törzsébe, az utóbbi a tömlősgombák Ascomycota közé tartozik.

Jó illata becsapós

A Paralepistopsis amoenolens (2012-ig Clitocybe amoenolens) a rozsdasárga tölcsérgomba Paralepista inversa hasonmása. Egyes országokban a rozsdasárga tölcsérgomba ehető gombaként van számon tartva és fogyasztják. Azonban pár évtizede Afrika felől megérkezett Európába a cikk főszereplője, ami kellemes, érett körtére emlékeztető illatával és a jó gombára való hasonlatosságával régebben egyeseket elfogyasztására csábított Franciaországban. Pechükre a körteillatú tölcsérgomba mérgezőnek bizonyult. Egy nappal később kéz- és lábzsibbadást észleltek. A tünetek kb. két hétig tartottak, majd ketten teljesen rendbe jöttek. A faj mérgező hatásáról korábban semmilyen információ nem állt rendelkezésre. A gombából kimutatták az idegrendszerre ható acromelsavat. Jobb kerülni a rozsdasárga tölcsérgombát, mert előbb-utóbb a globális felmelegedés hatására megjelenik nálunk is a körteillatú hasonmása.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Ismétlés a tudás anyja

Az 1986-os kiadású hazai bélyegsorozat öt mérgező gombát mutat be. Ezekről már mind írtam a blogban, így bemutató cikkeiket linkelem a gombák nevére. Az öt gomba közül a legfontosabb a gyilkos galóca, ami szolid, zöldes színével, enyhe-kellemes illatával egyáltalán nem tűnik veszélyesnek, pedig elfogyasztva könnyedén okozhat halálos kimenetelű mérgezést. Minden természetjárónak ismernie kell. A másik két galóca, a légyölő és a párduc csak ritkán okoz életveszélyes mérgezést, egészen más módon hatnak a szervezetünkre, amit egyesek kellemesnek találnak, de te ne kísérletezz velük! Igazi bolondgombák, amiket könnyű túladagolni. A téglavörös susulyka elég nagy termetű ahhoz, hogy felkeltse a hobbi gombász figyelmét, de jobb a helyén hagyni, mert kellemetlen és ijesztő a muszkarin hatása a szervezetünkre. A világító tölcsérgomba gyakori és feltűnő korhadékbontója a fás élőhelyeknek. Ha valaki leszedte és megette, hamar kihányja. Legendás tulajdonsága, hogy gyorsan visszaköszön. Az eddig felsoroltak mind bazídiumos kalapos gombák, az Agaricales rendbe tartoznak. A redős papsapkagomba viszont tömlősgomba, a Pezizales rendben van. A jó és ehető kucsmagombák mérgező hasonmása. Szerencsére kettévágva gyorsan lelepleződik.
Jó tudni, hogy a gombák nagy fajszámához mérten kevés az igazán veszélyes, mérgező gomba. A legtöbb gomba egyszerűen ehetetlen, mert rossz ízű, kellemetlen szagú, rostos, fás állagú stb. Azért csemegegomba több van mint mérgező. Sosem késő megtanulni a felismerésüket.

A rovarok gyilkosa

A vörös rovarrontógomba Cordyceps militaris a lepkék talajban rejtőzködő bábjain élősködik. Amikor a báb elpusztult, a gomba termőtestet növeszt, akár többet is, ha nagyobb volt az áldozat. A termőtest egy felső szélesebb fejből és egy keskenyebb tönkből áll. A felső narancsvörös rész finoman pontozott. A pontok sok pici peritécium nyílásai, amik a fejben rejtőzködnek. A peritéciumok apró kerek vagy körte alakú üreges kamrácskák, melyek falán vannak a tömlők nyolc spórával. Ezek a tényleges termőtestek; a fejrész egy termőtestpárna. Nyár végétől a fagyos téli idő beálltáig található meg erdőben, parkok, kertek gyepjében, mohapárnáiban. Ha óvatosan kiásod, a tövénél megleled a rovar bábot is.
A cikk végébe illesztettem egy videót, ami a Bolygónk, a Föld/Planet Earth sorozatból kivágott rövid részlet. Sir David Attenborough a trópusokon élő Cordyceps fajokból mutat be néhányat, főszerepben a hangyákon élősködővel.

Megjegyzés: A képet innen vettem. 

A vegyi hadviselés apró mestere

A keserű tobozfülőke Strobilurus tenacellus hasgombász szempontból jelentéktelen gombák közé tartozik. Bár ehető, de sokáig rágva kesernyés ízű, és kicsi (max. 2,5 cm átmérő) kalapjaiból lassan gyűlne össze egy étkezésre való. Azonosítása viszonylag könnyű, kéttűs fenyők tobozán terem márciustól májusig. A rokonaival együtt táplálékspecialistának tekinthető, a Strobilurus nemzetség fajai a fenyőtobozok korhadékbontói. Ártalmatlan, kedves kis gomba, gondolhatjuk, de van egy meglepő tulajdonsága, hatásosan védi az életterét más gombákkal szemben. Ezért gombaölő vegyületet termel, a strobilurint. Ez annyira hatásos, hogy szintetikus változataiból számos növényvédő szert állítottak elő. Az azoxistrobin, dimoxistrobin, pikoxistrobin stb. a petespórás gombák mellett védenek a lisztharmatos, a szürkepenészes, a rozsdagombás és néhány foltbetegség ellen. forrás
A növénypatogén gombák komoly problémát jelentenek, és az ellenük való védekezés szinte egész éves feladat. Szerencsés fordulat, hogy a károkozó gombák ellen gombából nyert vegyületet vetünk be.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Sivatagi csiperke

Az Agaricus deserticola nem él hazánkban, Észak-Amerika déli államainak félsivatagos tájainak lakója. A többi csiperkéhez hasonlóan talajlakó korhadékbontó. Különlegessége, hogy száraz élőhelyéhez alkalmazkodva a termőtestei félig már bezáródtak. Ez egy lépcsőfok a teljesen zárt termőtest felé. A csiperkefélék Agaricaceae családjában találhatók a pöfetegek: Lycoperdon, Calvatia, Bovista stb., amik már zárt golyóbisokat növesztenek. A termőtest egyetlen nagy spórazsák, ami kiszáradva olyan, mint egy krétaporral teli száraz szivacs, amiből folyamatosan hullik, krétapor helyett, a barna spóra. Sokszor találunk a pöfetegek kedvelt élőhelyein hónapokkal később is termőtest maradványokat, például az óriás pöfetegét Calvatia gigantea.
Az Agaricus deserticola és a többi félig zárt (secotioid) termőtestet növesztő gomba ugyanerre, a tartós spóraszórásra vagy szél helyett egyéb spóraterjesztési módra "vágyik".
Hazánkban is él egy csiperkeféle, ami félúton van a zárt golyóbis felé, a lemezes pöfeteg Chlorophyllum agaricoides.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

További secotioid gombák a blogban:
Podaxis pistillaris
Leratiomyces atrovirens
Thaxterogaster porphyreum

Termesztett gyökérkapcsolt gomba

A Phlebopus portentosus ugyanúgy meglepett mint a rokona a P. marginatus, ami a méreteivel döbbentett meg. Itt egy gyökérkapcsolt gomba, aminek termőtestei nem erdőben nőttek, hanem palackozott termesztőközegen. Persze lehet csalás a kép, de több tanulmányt is találtam, ami alapján igaz lehet, hogy sikerült termesztésbe vonni egy gyökérkapcsolt gombát. Bár a kutatások alapján nem vesztette el az önállóságát és nem szorul rá teljesen a fákra. Akár független is lehet a növényektől és talajlakó korhadékbontóként éli életét. A korhadékbontók közül több tucat fajt sikeresen lehet termeszteni, ha rájöttek a gomba igényeire. Ugyanez történt a különös tinóruval, ami népszerű ehető gomba Thaiföldön. A kép eredeti helyén lehet támogatni a termesztésére vonatkozó kutatásokat a kultúrája elővásárlásával. Csodálatos lenne egy termesztett tinóru.
Sajnos az ismert és kedvelt gyökérkapcsolt csemegegombáink obligát mikorrhizásak, és fáik segítsége nélkül nem hoznak termőtestet.

Imperator

A bíborvörös tinóru Imperator rhodopurpureus 2014 augusztusában, amikor lefotóztam, még Boletus rhodopurpureus volt. 2015-ben új nemzetséget kapott. Az évek óta zajló genetikai kutatások teljesen átírják a rendszertant és egymást érik a meglepetések. A jól ismert Boletus nemzetségből újabbak lettek és közismert fajok kaptak másik nemzetségnevet. A blogban már írtam párról: Butyriboletus, Rubroboletus és Caloboletus. A meglepetéseknek nincs vége, még javában dolgoznak a kutató mikológusok.
A bíborvörös tinóru és két rokona, a foltosodó tinóru I. torosus és I. luteocupreus feltűnő, húsos, nagy és színes termőtesteket növesztenek. Melegkedvelő lomberdők a kedvenc élőhelyeik, például szelídgesztenyés tölgyes. A fotómon látható példányokra a júliusi nagy esők után találtam rá egy kocsányos tölgy ültetvényben. Csodálatosan szép gomba.

Tutti frutti terülőtapló

Az Auriporia aurulenta a taplóalakúak Polyporales rendjébe tartozó, az aljzaton elterülő termőtestet növesztő gomba. Hazánkban ritkának számít, a hegyvidéki fenyőerdőkben található meg. Elsősorban az örökzöldek elhalt faanyagán tenyészik, de találták már bükkön és nyárfán is. Különlegessége, hogy a termőtest illatos, barack-vanília-mandula jellegű. Tehát nemcsak a színe tutti frutti, hanem az illata is.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Vörös gyűszűgomba

A vörös gyűszűgomba Cytidia salicina kilapult csészegombára hasonlít, de nem áll rokonságban a tömlősgombákkal, bazídiumos, a kéregggombák Corticiaceae családjába tartozik. Látványos, skarlátvörös termőtestei rásimulnak a holt faanyagra. Kedveli a fűzfákat Salix spp. Ez alapján az ártereink galériaerdőiben jelen lehet. Augusztustól novemberig terem. Nincs túl sok információm róla, de ha összefutnék vele, egyből felismerném.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Keljfeljancsi

A csészés pöfeteg Disciseda bovista 1-3 cm átmérőjű, talajlakó korhadékbontója a száraz, homokos talajú élőhelyeknek. Ritka, de az Alföldön gyakrabban megtalálható. Augusztustól októberig növeszti termőtesteit, amik lassan bomlanak le, így a következő év tavaszáig szemünk elé kerülhetnek. Különlegessége, hogy a homokfelszín alatt fejlődő termőteste az érése egy pillanatában megfordul, és ami eddig a teteje volt az alja lesz. Ennek oka, hogy a kettős burok külső részére vastagon tapadnak a felszín felé tolódás során a homokszemcsék. A külső burok kettéválik, aminek a tetején sok és nehéz homok van, ettől a termőtest "fej-nehéz" lesz és átfordul. Ezáltal a felszínre kerül a belső burok, amiben a termőrész van. Itt képződnek a spórák, amik a burok nyílásán pöfögnek ki a szabadba. Ez egy egyedi megoldás a zárt termőtestű gombák közt. Nem tudok róla, hogy másik nemzetség termőteste alkalmazná a keljfeljancsis átfordulást.
További érdekesség, hogy a csiperkefélék Agaricaceae családjába tartozik.

Megjegyzés: A képet innen vettem. 

Fenyőtoboz az isten kezében

Decemberben több cikket szenteltem a fenyőknek és gombáknak, és még mindig foglalkoztatnak az örökzöldekkel kapcsolatos témák. Ezért figyeltem fel egy Marduk isten ábrázolásra. Az isten az egyik kezében fenyőtobozt tart, a szabályos forma alapján aleppói fenyőét Pinus halepensis. Ez felkeltette az érdeklődésemet és mindenféle ezoterikus eszmefuttatásba szaladtam bele. Többek közt a fenyőtoboz segít felnyitni a harmadik szemet. Ősi szimbólum, például a férfiúi teremtő erő, a szerelmi szenvedély jelképe. Ha megnézünk alulról egy fenyőtobozt, szép spirálmintázatot láthatunk, melynek szabályossága megragadta az ősök figyelmét. A spirál is fontos szimbólum az örök ciklikusság, a végtelenség jelképe. Tehát nem véletlen, hogy a mezopotámiai isten a kezében tartja.
A fenyőkhöz, örökzöldekhez szintén kapcsolódnak szimbolikus jelentések, elég csak az életfát megjelenítő karácsonyfára gondolni.
A Pinus nemzetség fajai gombász szempontból is jelentősek, mind társulnak gombákkal. Ráadásnak több faj magja ehető, tápláló csemegék. 

Megjegyzés: A képet innen vettem.