A szemlélődés nyugalma

Piac után kicsit sétáltam Gyulán, mert a hidegcsepp csapadékjától csodásan páratelt lett a levegő. Ki akartam szellőztetni a fejem, illetve kíváncsi voltam a múlt héten átadott japánkertre, ami a könyvtár udvarán lett kialakítva. Ez egy remek hely meditálni. Egy kis időt el is töltöttem itt és lőttem pár fotót. Azonban a fő cél a Csigakert volt, ahová Gyulán belül egy évben többször elmegyek. Számomra egy pozitív tette volt az egykori arisztokrata családoknak (az egyéni felemelkedés híve vagyok, a születési jogoktól agylobot kapok), hogy egykori kastélyaik díszparkjainak alapját a valamikori keményfás ligeterdők adták, és ezt mai napig jelzik is az öreg kocsányos tölgyek, magyar kőrisek, fehér nyárfák, mezei juharok és itt-ott néhány vénic-szil. A Csigakertben a rég volt növénytársulás árnyát keresem. A mai napon a páratelt levegőben picivel erősebb volt az erdőárny. Szívesen jártam körbe a parkot. Majd hazaindultam a fotókkal. Lásd a képválogatást.