Érdekes, hogy többet mentünk Atival ma mint a héten abban a kőris ültetvényben, ahol a fattyúkat gyűjtöttük, de semmiféle nehézséget sem éreztem. Nem fizikailag készít ki az élőhelyek felmérése, hanem mentálisan. Ami rossz, kiüt. Ami valamennyire jó, megtart. A fő indikátor helyem minden negatív hatás ellenére őrzi a ligeterdő emlékeit, vagyis tartalmaz természeti elemeket. Ezért ott jobban érzem magam. Sajnos, ettől még meg sem közelíti az igazi erdő nyújtotta élményt. Viszont nincs más, azzal kell beérnem, ami a szülőföldemen elérhető. A képválogatásba raktam ki pillanatképet az erdőgazdálkodásról, amit én szarkasztikusan másként nevezek, de nem írom le. A három traktort a 118A-ban fotóztam le. Gyönyörű, egészséges fákat termelt le az erdészet. Jó termőhelyen éltek. Milyen fura belegondolni, hogy az az erdész, aki összerakta a vágási tervet még egyáltalán nem élt, és lehet, hogy a szülei is kisgyerekek voltak, amikor csemeteként az ég felé nyújtózkodtak az ültetvény tölgyei. Az előző generáció hagyatékát éljük fel, és mit hagyunk az unokákra? Hamarosan be lesz vetve ismét a 118A, de milyen jövő vár a kikelő tölgymagoncokra? A nyarak forróak, perzselő a napsütés és egyre kevesebb a víz a megyében.
A csiperkék minden szempontból a top1 nemzetség a kezdő gombászok között. A termesztett kétspórás csiperke alapján sokan tudják, hogy mit szeretnének találni mezőn, erdőben. Azonban a csiperkék nemzetségében akadnak általam trollként emlegetett fajok is, melyek termőtestei elfogyasztva kellemetlen órákat szereznek az óvatlan gombásznak. A tavalyi fotómon pont nem egy troll van, hanem Kétkörösköz egyik becses gombakincse, a körösi csiperke termőteste, ami ehető. Róla is lesz szó az előadásomban.
Szombaton, május elsején hat órától várlak a Google Meet chat szobájában.
Kattints rá a kicsi képre, hogy eredeti méretben láthasd és próbáld észrevenni a kucsmagombákat. A termőfolt közepén állva készítettem a fotót. Mindenféle korú példányt láttam. Bőven tudtunk válogatni és a szebbeket vettük fel. Lőttem több fotót. Abszolút eredményes és gyors háztáji gombatúra volt. Amik az élményt rontották, az egyik a szemét volt. Érthetetlen, hogy miféle logika mentén helyeznek le szemétkupacokat az emberek a zöld területekre. Elképesztő volt látni még a fák között is a hulladékot. A másik kellemetlenség az elhullott állatok voltak, üregi nyúl és róka, valamint régen kimúlt állatok csontjai. Persze ez természetes látvány volt, így némi borongás után mentünk tovább.
Lásd a képválogatást.
Április 11-én ízletes kucsmagombával lepett meg amatőr gombász a vizsgálóban, 27-én másik gombász egy nagy pusztai kucsmagombával örvendeztetett meg. Készítettem közös fotót a szép termőtesttel. Sajnos a túrája során ezt az egyet találta. A száraz március után, a kicsit esősebb áprilisban csak pötyögnek a gombák. Sok faj előjött, de a kevés csapadék érezteti negatív hatását. Ott tudott több termőtest előbújni, ahol a talajban volt tartalék víz. Ilyen helyről gyűjtött kosárnyi fattyú kucsmagombát szerencsés gombásztárs. A szép zsákmánnyal 25-én lepett meg. Ugyanekkor májusi pereszkét hozott másik gombász. 27-én nemcsak a pusztait láttam, hanem tövisaljagombát és barna csengettyűgombát is. A második képen a fattyú társaságában simasüvegű kucsmagomba van. Ugyanazon az élőhelyen nőtt, ahol a fattyú. Érdemes gombászni, de legyen társad a szerencse, hogy rátalálj a gombákra.
Online előadás előtt, amikor teszteltem a technikát, akkor készítettem a képernyőmentést. Szeretném, ha így emlékeznétek rám. Természetjáróként jól ismerem a természet törvényeit, és nincsenek illúzióim, hogy mi történne velem, ha megfertőzne a Covid. De végezhet velem valamelyik gyakori betegség, ahogy baleset is. Negyvenen túl minden év ajándék. Érzem, hogy túl vagyok testem fizikai fénykorán, és az elmém sem olyan rugalmas mint harmincas éveimben volt. Persze sok edzéssel akár a félmaratont is lefuthatom; írhatok sok-sok cikket vagy könyvet, de reálisan nézve, a céljaimat elértem. Nincs okom lógatni az orromat. Ha ennyi volt az életem, mert véget ér 2021-ben, elégedetten adom vissza lényemet a bioszférának. Egyetlen aprócska hulláma voltam az élet óceánjának, és elcsendesülök. És ez így van jól.
Múlt héten alaposan lefárasztottam magam. Ezért ma pihentem. Pici kertészkedés és pizzasütés volt a házi munka. Holnap a gyulai piacon veszek néhány növényt és elültetem azokat. Kertészkedni ugyanolyan jó mint túrázni. Ha csak egy kis balkonod van, tájolásától függően betelepítheted növényekkel. Hidd el, jobban fogod érezni magadat, ha már úgy érzed, hogy agyonnyom a járványhelyzet. Én is szorongok, de rutinos szorongóként tudom kezelni.
Lásd a képválogatást 2016-ból. A képeket újraszerkesztettem.
A mostani képválogatás jóval szerényebb.
A Plejádok és a Mars közös fotóját március 3-án készítettem. Derült éjszakákon kedvedre gyönyörködhetsz a csillagokban. Ráláthatsz a Tejútra. Miért álmodozol űrutazásról, amikor minden reményed a Földön található? Elég szomorú, hogy értelmes lényekként pont a földi életet emésztjük fel, ami nélkül mi magunk is életképtelenek vagyunk. Nekem nem vonzó az űrutazás, nem ábrándozok marsi kolóniáról. Miért is vágynék a földi sivatagoknál is kietlenebb helyre utazni? Nincs ott semmi. Abszolút téves földi élőlényekként a világűr kolonizálásáról ábrándozni. Ez totál nem olyan mint egyik kontinensről a másik áttelepedni. Amilyen ütemben éljük fel a bioszférát, verjük szét a földi létfenntartó rendszert, esélytelen a fajunknak kirajzani az űrbe. Kihalunk a nagy ugrás előtt. A Föld napja az emberiség jövőjéről szól, de a jövő kapcsán fantazmagóriákat kergetünk. A jelen kényelméért gondolkodás nélkül éljük fel a leszármazottak jövőjét. Miről beszélünk? Nézz magadba, nézz körül és nézz az égre derült éjszakán! Találd meg kérdésemre a választ.
Lásd képválogatást.
