Elfeledett turistaúton

A 80-as években még létező turistaúton jártam Atival délután. Az országos kékkör miatt a kék jelzés már nem használható helyi utak jelzésére, így a mi kis régi kékünk a feledésbe merült. Békéscsabáról vezetett Pósteleken, Marói-erdőn, Szanazugon át a gyulai Városerdőbe. Ez egy majd 20 kilométeres túra, de mi csak a Marói-erdei részét érintettük, ott kóvályogtunk az ültetvénytagok között az őszi kikericset keresve. Sajnos egyet sem találtunk. Könnyen lehet, hogy már elvirágzott a nagy melegben. Ismerősöm városerdei nyaralójánál augusztus végén nyílott. Nem adom fel. Jövőre ismét keresem a háztájiban. Hegyvidéken nem nagy kunszt belefutni, de dél-keleten a síkságon már az. 

 Az ültetvények közti művelési utak egyikét idősebb fák, leginkább vadgesztenyék és gyertyánok kísérik. Valószínűleg a pósteleki kastélyhoz vezető út lehetett. Az idős gyertyán mögött fiatalabb, ültetett vörös és kocsányos tölgyes látható. Az utóbbi fafaj az igazi, az őshonos. Az ígéretes látvány ellenére pár jelentéktelen korhadékbontó kivételével semmi mást nem találtunk benne. Pedig reménykedtem, hogy az ültetvények alja tele lesz őzlábgombákkal. Úgy látszik, hogy kell nekik még néhány nap. Hétvégére csak előbújnak. Nedvesség tekintetében jobban állunk mint például az Őrség. A csütörtöki eső átáztatta az avart. Ideális idő van.

 A gévagomba is így gondolta és napokkal korábban növeszteni kezdte színpompás termőtestét. Ezt nem igazán kellett keresni, mert szinte ragyogott a félhomályos erdőszélen. Sajnos már idős volt, vagyis parafaállagú. Ilyenkor már nem lehet megenni, megárt, emészthetetlen. Addig jó, amíg sajtkeménységű és szinte fröcsög belőle a víz, amikor kettészeli a kés. Az egyetlen ehető taplóféle. A májgomba nem tapló, hanem kalaposgomba. Abból egyet sem láttunk. Ellenben óriás bokrosgombát igen, aminek korábbi neve az óriás likacsosgomba. 

 A csíkos kecskerágó élénk színű termése most is felhívta magára a figyelmünket. Ati kérdezett rá, hogy miféle növény. A fotogén csomagolású magok nem ehetők, mérgezők. Kétkörösközben a cserjék közül emberi fogyasztásra alkalmasak: a fekete bodza bogyói, de csak megfőzve(!); egybibés galagonya apró almái, a kökény dércsípte szilvái, a vadrózsák csipkebogyója és az ezeknél szórványosabb húsos som termése. A természet kínálta csemegék feldolgozása időigényes, de ezekből keveset elég fogyasztani, mert inkább gyógyszerek. Egyes ültetvényeinkben mogyoróval is lehet találkozni. Ennek magja nagyszerű csemege. Az ősz a gyűjtögetés időszaka. Picit sem lep meg, amikor látom, hogy nemcsak gombát gyűjtenek. Azonban senki se megy az erdőbe kellő ismeretek nélkül. Csak úgy nem szedünk össze semmit sem, ha nem ismerjük.

 Ez különösen igaz a gombákra, amit sokan a boltban kapható csiperkén felbuzdulva kezdenek gyűjteni. A gyilkos galócát feltétlenül ismerned kell, mielőtt bármilyen kalapost kosárba tennél! Sajnos tényleg képes végezni velünk, ha megettük. A mai fotómon egyik rokona, a tüskés galóca látható. Ez ugyan alapos főzéssel fogyaszthatóvá tehető, de nincs jó íze. Nem is tudok olyan gombászról, aki enné. Jobb a helyén hagyni. Engem sem csábított el. Ahogy az okkerszínű tinóruból sem vettem fel egyet sem. Pedig ebből is volt több darab, idős és fiatal vegyesen. Ennél bosszantóbb kevesebb van, amikor ott a húsos, guszta gomba, de tudod jól, hogy hiába főznéd meg, nem ízlene. Akkor meg minek. Sóhaj. Olyan csalódott voltam, hogy az okkerszínűről nem lőttem képet. A többi képhez nem írok semmit. Csak gyönyörködj bennük.

Őszirózsás pusztában

Minden rosszban van valami jó, mivel nem dolgozok a gyulai piacon, így a vasárnapom szabad, el tudtam menni anyagot gyűjteni. Rendre a hét utolsó napján vannak megtartva a kígyósi puszta életét bemutató túrák, amikkel jó ideje szemezek, és már nagyon el akartam jutni valamelyikre. Egyébként a puszta szabadon látogatható, azonban a fokozottan védett részekre a költési időben tilos bemenni az itt fészkelő ritka madarak miatt, illetve illik betartani a védett részekre vonatkozó kulturált viselkedést. Itt nem javasolt gombát gyűjteni, pláne nem kosárszámra, mert a parkőr jogosan csípi nyakon a tilosban járót. Mindent a szemnek, semmit a kéznek, akár egy múzeumban, csak itt minden él, ha éppen mozdulatlannak is látszik a puszta.
Olyan kis semmilyennek tűnik a lapos táj, de ha végignézed a képeimet, akkor hamar rájössz, hogy közel sem unalmas. Ami elsőként megragadta a figyelmemet, hogy gyönyörű rálátás van az Erdélyi-szigethegységre a Zarándi, Béli, Bihar jól látható tiszta levegő esetén. Egyértelmű a közeli kapcsolat a Körös-Maros vidék és a Szigethegység között. Az onnan érkező folyók alakították ki a szülőföldem arculatát, amire csak ráhúzta rossz jelmezként a mezőgazdasági nagyüzemet az ember. Szerencsére a szik feltöréséről korán lemondtak, így az ilyen területek megmaradhattak az őshonos élővilágnak.

A fenti képen jobban látható az eltérő színek jelezte mozaikos felépítése a szikes résznek. Nagyon finoman tagolt, és minden foltnak a talaj só és nedvesség tartalmát hűen követő növényzete van. A nagyon sós részeken csak a bárányparéj és a kamilla él meg. A kamilla ilyenkor már nem látható, rég elvirágzott. A sóvirág lila virágairól könnyedén felismerhető, és inkább ismertebb mint a bárányparéj. Ahol sok van belőle, ott virágzásakor lila a puszta. A hónap végére zömmel szintén elnyílt, de itt-ott akadt még virágzó tő. Ellenben a túra főszereplője, ahol kaszálva volt a terület, javában nyitogatta lila fészkes virágait.

 Ezen a fotómon a lenti sávban látható a réti őszirózsa Aster sedifolius tömege, ami a nyitóképen közeli fotón is megcsodálható. Valamelyik rokonát kertészeti díszként forgalmazzák, így városban is találkozhatsz vele. Ez nem az az őszirózsa, ami nagyanyáink kedvelt virága volt, bár mindketten fészkes virágzatúak. Az Aster fajok évelők. Sajnos a védett aranyfürtről Aster linosyris nem sikerült a Canonnal jó fotót lőni, mert az erős szélben ide-oda mozogtak a virágok. Pedig látványosak a sárga és lila őszirózsák ott, ahol együtt nőnek. Viszont a réti őszirózsás élőhelyi képen szintén jól megfigyelhető a puszta mozaikos felépítése. Az előtér szárazabb térszíne mögött mélyebb, vizes folt, és a háttérben fás liget. A facsoportok némelyikében sasok fészkelnek. Ezért a fokozottan védett részek látogatása, a madarak zavarása a költési időben szigorúan tilos. Sajnos sast most sem sikerült megfigyelnem, de más különlegesség a szemem elé került, amiről szintén régóta álmodoztam.

A vetővirág közel sem annyira látványos mint az őszi kikerics, pedig ugyanúgy ősszel virágzik és tavasszal növeszti leveleit. Nagyon kicsi, 3-5 centis virága van. Úgy kell keresni a löszgyepben. Viszont vannak puszta foltok a megyében, ahol több tízezres tőszámmal él, és esős őszön feltűnő az apró virágok sárga tömege. A csütörtöki eső csalta elő az apróságot. Szárazságban nem virágzik, rejtve marad. Védett növény! De eleve semmi értelme a háborgatásának, hiszen picurka. Van kertészeti rokon faja, ami sokkal díszesebb és könnyedén beszerezhető. A vetővirágnak jobban örültem mint az őszirózsáknak. Évek óta vágytam rá. Bár az erős déli napfényben nehéz fotózni, csak azért is lőttem róla képet.

Ezen a képen leírás nélkül nem igazán mondanád meg, hogy mi különös van. A szabadkígyósi pusztába erdőt ültetett a gróf, hogy legyen búvóhelye a vadaknak. Ez az erdő országos viszonylatban picike, de felénk nagynak számít. A képen mégsem az erdő dominál, hanem egy nagy üres rész. Pedig itt is voltak fák, csak nem maradtak meg, mert a földben a Maros vize mozog az egykori medrét követve! A jelenben a déli határnál éppen csak érinti az országot a Maros, de valamikor, pár tízezer éve a legfontosabb tájformáló folyónk volt. Nem véletlenül Körös-Maros köze a tájegységünk neve. A Maros hordalékkúpja volt nem is rég a vízbázisunk, csak az ősi víz magas arzéntartalma miatt pár éve Arad környékéről jön hozzánk az ivóvíz, ha jól tudom. Annyira közel van a lassan mozgó víz a felszínhez, hogy esős telek után időszakos források törnek fel a pusztában. Ezt se gondoltad volna, hogy nemcsak hegyvidéken lehet forrás, hanem az Alföldön is.

A túrán örvendetesen sokan voltunk, több mint húszan. A visszafele úton próbáltam csapat képet lőni a tanösvényen, ami körbevezet az erdőn a pusztát érintve. Ez egy könnyű túra, csak esős-saras időszakokban nehezebben járható be, mert lábbeli marasztaló a felázott talaj. De most a nyarat idéző időben szinte repültek az órák, tényleg kilenctől egyig tartott a túra, ahogy meg volt hirdetve. Lőttem képeket a mobil 5 megapixeles mini kamerájával is, és ironikus módon egy véletlen képpel, már raktam el a mobilt, amikor megnyomtam a kék kamera jelet, sikerült megörökítenem az aranyfürtöt. A bejegyzés végére vegyesen rakom fel a többi képet, amit a túrán lőttem. Szerintem ne hagyd ki a következő puszta programot, ami október 13-án lesz.
Megjegyzés: Az a színes kukac a halálfejes szender hernyója! Amit szintén régóta vágytam látni. Az utolsó két kép készült mobillal.

Beindultak a korhadékbontók

A déli tőkegombák az átázott famaradványokon nagy tömegben teremnek. Természetesen a gombaszedők is beindultak és lelkesen szedik a jó gombát. A déli tőkének a kalapja változatosan elkészíthető, jellegzetes aromájú, kiadós. Nem csiperke ízű. Érdemes megismerkedni vele. Sajnos a gombalegyek lárvái is imádják, de ősszel a hűvösebb időben kevésbé aktívak a bosszantó rovarok. 

 A sárga gévagomba őszi termőhulláma pár hete kezdődött, és végre elért hozzánk is Kétkörösközbe. A fotómon látható a tökéletes állagú. Honnan tudod, hogy jó: megnyomod puha és érzed, hogy hűvös a benne lévő nedvességtől. 20 perces! Nem kellően hőkezelve gyomorrontást okozhat.

 A gyökeres tarlógomba csiperkére hasonlít, de nem az. Lemezei fehérek, sosem barnulnak meg. Hasonlít rá a fehér nevű rokona. Étkezési értéke nincs. Se íze, se illata. Városi parkok egyik közönséges gombája. Több helyen megtaláltam. Névadó tulajdonságát nehéz láttatni, mert hosszú tönkje beletörik a földbe.

 A lakkostaplók némelyike nem válogatós az élőhely tekintetében, de pecsétviaszgombát inkább letermelt tölgyültetvények tuskómaradványainak közelében keresgélj. Ilyen helyen nagy tömegben gyűjthető. A pecsétviaszgomba közismert gyógygomba. A fotómon városlakó rokona van.

 A mini gombatúrámon megálltam a könyvtárban, és itt is találtam gombát. A képre kattintva jobban fogod látni a gombás illusztrációt, aminek eredetijét ITT megtekintheted. Egy ilyen gyönyörű és hasznos könyv életre szóló élmény lehet mint nekem A természet képekben.

1992

"Nothing really matters,
Anyone can see,
Nothing really matters,
Nothing really matters to me.

Anyway the wind blows."

 A Bohém Rapszódia zárósorai tökéletesen kifejezik, amit az agyam középső része érez: mivel életben kell tartani a testet, semmi sem számít igazán. Mindannyian élőlények vagyunk és azt esszük, ami elérhető számunkra. A bérből/fizetésből élő többség bankautomatából kivett pénzét boltokban vásárolt élelmiszerre költi el. Mesterséges terekben élő, szinte mindenben kiszolgált élőlények vagyunk. Persze amíg van elég pénzünk vagy bármi hasznunk a társadalom számára. Azonban vásárlásainkkal irányítjuk a piacot. Bármennyire x-akta, a klímaváltozás megfékezése a pénztárnál kezdődik el. A sok milliárdnyi személyes döntés összeadódik és valóban megváltoztatja a világot. Minden más üres porhintés. Láttam már nagyon okos kislányt az ENSZ előtt. Mire nem jó az internet. Severn Cullis-Suzuki a korosztályomba tartozó, jelenleg is aktív környezetvédelmi aktivista.

1992-ben 14 éves voltam, friss középiskolás. Nem igazán érdekelt a környezetvédelem, miközben emelt szintű biológiai képzést választottam. Vagyis a természet egyértelműen érdekelt. Ebben az évben készült gyerekek ökotudatosságát növelő rajzfilm, és egy rakás klasszikus, például legjobb film Oscar-díját a 65. díjátadón megnyerő Nincs bocsánat Clint Eastwood főszereplésével és rendezésében. Ekkoriban volt hatalmas sláger többek közt:

Michael Jackson a jelenkori zavaros ügyei ellenére életében igyekezett fontos témákra is felhívni a figyelmet mint amilyen a különféle rasszok teljes körű egyenjogúsága. (Azonban ennél is fontosabb, ami a mostani világot határozza meg és több információra van szükségem, a nyugat és kelet kultúrájának totális különbözősége.) Hála égnek egyre több a vegyes házasság, így a rasszok egyenjogúságában jelentős előrelépés történt, ahogy az ózonlyuk ügyében is. Csak nem is oly régi hír, hogy Kínában azért használnak még freont, ami az egyik "lyukasztó".
Mit akartam mondani? Hogy 1992-ben javában eldőlt már a jövő, 2019 is. Az ipari forradalommal kiengedtük a szellemet a palackból, amikor rájöttünk, hogy a fosszilis energiahordozók által hajtott gépeink milyen szinten felpörgetik a hatékonyságunkat. Minden faj élni akar, és hidd el nekem, hogy bármelyik eszközhasználó értelmes lény rákattanna a szénre, olajra stb. 

Muszáj megosztanom a fake news korában az Olajfalókat, ami ugyan 1987-es, de örök klasszikus. Őrült nagy felelőssége van a médiának, ami az egyik hatalmi ág. Alapvetően demokráciában függetlennek kell lennie, de kies hazánk nem az. Ráadásnak a hatalmas információs dömpingben rohadt nehéz megőrizni a józan eszünket. Állítom, hogy fogalmunk sincs a globális valóságról, sőt arról sincs, hogy mi a franc zajlik Európában és a magyar kormány mégis mi a fenéért bazsalyog keleti despotákkal. De ez egészen más téma. Csak mellékesen jegyeztem meg.

És akkor most átugrottam a jelenbe, 2019-be. Ismét itt van nekünk egy aktivista fiatal. 41 éves vagyok, természetjáró és homlokomra szaladt szemöldökkel próbálom magamban a megfelelő polcra rakni Grétát mint média jelenséget. Ő sem beszél egy fontos dologról, a túlnépesedésről, ami elképesztő terhelést ró a természeti környezetre. Tény, hogy a nyugati ember ökolábnyoma sokkal nagyobb bármely afrikai, indiai szegénynél, de mivel ezek fejletlen technológiát használnak, elképesztő mértékben élik fel természeti lehetőségeiket. A nők helyzetéről nem is szólva a fejlődő országokban. Bőven van mit csinálni az elképesztő egyenlőtlenségekkel. Gréta a klímaváltozásról beszél, és tény, nagyon fontos minél hamarább elérni a nulla szén-dioxid kibocsátást. Az már egy kicsit visszás, ahogy gyakorlatilag kommunista forradalmat hirdet meg. Amíg hierarchikus rendszerben élünk, tök mindegy ki kerül felülre. És mindig lesznek, akik élelmesebbek, egyszerűen jobbak mint a többség. Áh, mindegy. Rohadt bonyolult világban élünk. Ami fontos, hogy a döntés nálad van, mire van valójában szükséged, milyen termékeket veszel meg, hogyan közlekedsz, egyáltalán muszáj ingáznod 1000 kilométereket? Igen. Valóban alulról kezdődik a változás, de ha a tömeg nem emeli fel a seggét, akkor baszhatjuk a jövőnket. Csak ennyit akartam mondani.

Megjegyzés: Visszatérve 1992-re. Severn Cullis-Suzuki az ENSZ Környezet és fejlődés konferenciáján volt az egyik szónok. Érdemes elolvasni az esemény célkitűzéseit, és hogy ezekből mi valósult meg. Elgondolkoztató.

Kétkörösköz őzlábgombái

A nagy őzlábgomba Macrolepiota procera és nemzetségének többi faja a gombászok számára vágyott csemegék. Gyakori gombáink, talajlakó korhadékbontók. Fák alatt az avaron, vagy mezőn a fű között lelünk rájuk. Előfordul, hogy az erdőszélén teremnek bőséges számban. Ilyenkor nem nehéz púposra pakolni a kosarat. Sajnos a nyitóképen látható példány mellé nem tettem semmi tárgyat, amivel érzékeltettem volna a méretét, mert valóban nagy volt, 40 centi magas. Egy ekkora gomba mindenkinek felkelti a figyelmét, és pláne növekszik az izgatottság, amikor kiderül, hogy jó, ehető gomba. Fontos, hogy kettős élű, mozgatható gallérja van, a tönkje kígyóbőrszerűen mintázott és dupla rétegű kalapbőrének felső része barna pikkelyekre szakadozik fel. Gyakran rokonait szedjük le helyette, de a Macrolepiota nemzetségből nem ismerek mérgezőt, így nincs para, ha másikra találtál rá. Mint például az alább ismertetett fajra.

 A karcsú őzlábgomba M. mastoidea közepes termetű termőtesteket növeszt. Jellegzetessége a kalap közepén lévő mellbimbószerű púp. Ezért a beceneve: cicis. A gallérja egy élű. Tönkjén van márványos mintázat. Ugyanott szeret nőni, ahol a nagy. Akár egyszerre kerülhetnek egy kosárba. Jó élőhelyen sok szedhető belőle.
Kevésbé ismert rokon fajok, amikkel még én sem találkoztam: vörösödő M. permixta, zöldfoltos (ritka) M. olivascens, csipkés M. excoriata. Ez utóbbi meg tudja lepni a gombászt, mert tarlógombára hasonlít inkább. A vörösödő pedig a színeződő húsával késztethet gondolkozásra, hogy itt egy "nagy őzlábgomba", aminek húsa vakarásra kissé barnásvörös lesz. Heh, mi van? Semmi para. Ne feledd, a gombák mindig készek meglepni minket.
Minden "nagy" őzlábgombánál a kalapot fogyasztjuk. A tönköt szárítás után meg lehet őrölni és gombaporként felhasználni.

Az őzlábgombák zsenge, "bébi" termőtestei hasonlítanak egymásra. A szöveg melletti képen a piruló őzlábgombáé Chlorophyllum rachodes láthatók. Onnan tudtam, hogy ehhez a fajhoz van szerencsém, mert fotózás előtt igazgatva a növényzetet véletlenül megsértettem az egyik tönkjét és ott narancsvörös lett. 
A következő képen már szedés érett termőtestei vannak a gombavizsgáló asztalán. Mi tűnik fel rajtuk? A színeződött részeken kívül, hogy nincs a tönkön márványos mintázat. Most nézd meg ismét a nyitóképet és memorizáld a nagy jellegzetes tönkmintázatát. Amikor jársz a kedvenc helyeden, tuti biztosan belefutsz piruló őzlábgombába is, meg se kell vakargatnod, elég alaposabban megnézned a tönkjét: sima, nem díszített. Egyébként a kalapja szintén fogyasztható, de kevésbé ízletes mint a nagyé. Azonban gombára kiéhezve még nem láttam gombászt, aki élőhelyén hagyta volna. Sőt kiéhezett gombásztársak képesek legyűrni a kerti őzlábgombát C. brunneum is, ami pedig érzékenységtől függően képes meghajtani az embert.

A rézvörös őzlábgomba Leucoagaricus americanus tudományos neve alapján tarlógomba, csak unokatestvére az őzlábgombáknak, de azokhoz egészen hasonló megjelenésű. A képem színhelyes, valóban lilás árnyalatúak a pikkelyei. Erősen korhadt famaradványon, fűrészporon, kéreg mulcson szeret teremni. Csoportosan nőnek a termőtestei. A színén kívül különleges ismertetőjegye még a hús sárgulása majd borvörösre színeződése. Étkezési értéke vitatott. Nem tekintem ehetőnek.
A büdös őzlábgomba Lepiota cristata a nagyon gyanús, apró termetű őzlábgombák nemzetségének egyik gyakori és könnyen felismerhető faja. A fotómon tipikus csoportja látható. Jóval kisebb mint az előzőekben ismertetett fajok, max. 5 cm a kalapátmérője. A többiekkel ellentétben tényleg kellemetlen szaga van. Fontos, hogy a kicsi őzlábgombák közt vannak amatoxin tartalmúak is, láss kettőt az egyik legnépszerűbb írásomban: Halálos hetes. Ezért mind kerülendő. Legtöbbjük élőhely tekintetében nem válogatós, simán megél városok zöld területein is. Húsbarnással találkoztam már Békéscsabán, és tenyeremre fektetve a kellemes mandarin illata feltűnő volt. Azonban olyan picike volt, hogy eszembe se jutott volna zsákmányként tekinteni rá. Pláne, hogy halálosan mérgező. Tehát óvatosan a csöpp őzlábgombákkal, és keresd a nagyokat.

Helyzetjelentés

Késő délután a felhős ég alatt dolgomra siettem, amikor kis kerülőt tettem az egyik gomba lakcím felé. Milyen jól tettem, hogy kitértem, mert végig az összes régi jegenyenyár maradványon terem a déli tőkegomba. Több helyen szedési nyomokat láttam, de bőven bújnak elő a friss csokrok. Végre dél-keleten is esett, az eltelt öt napban 11 mm hullott le, de úgy néz ki, hogy lesz még eső. A csekély párolgással, a párás hajnalokkal együtt ennyi égi áldás már elegendő, hogy beindítsa a korhadékbontókat. Úgy számolom, hogy jövő héten őzlábgomba termőhullám lesz Kétkörösközben. Természetesen a többi korhadékbontóra is jó esély van. Érdemes körülnézni a kedvenc helyeiden.

Miért jó a gombaklub?

A békéscsabai gombaklub hat éve szinte minden hónapban egyszer a Békés Megyei Könyvtárban várja a gombák kedvelőit, amatőröket és profikat vagy érdeklődőket, akik szeretnének bepillantást nyerni a természet különceinek világába. A gombaklub része a mini kiállítás friss termőtestekből. Ilyenkor az éppen termő gombákkal lehet megismerkedni. A maiban huszonhat faj termőtesteit tudtam az asztalra tenni az aszály ellenére. Szívesen veszem, ha te is hozol gombát, mert termőhullám idején a klub része a határozás is. Ezután szoktam megtartani az előadást. Kb. harminc témában van anyagom. Közkívánatra veszem elő valamelyiket. Ma a lucfenyves gombáiról mutattam be egy képválogatást, illetve pár képet a nyár pazar zsákmányairól és az ősz gombái közül ismertettem néhányat ismétlés gyanánt. Ebből már látható, hogy a klubban sokat lehet tanulni, ha valaki rendszeresen eljár és odafigyel. Plusz a nyílt eseményeket megbeszéljük a klubban, például a hétvégi túrákat. Ha tanulni szeretnél, gyakorlott gombászokkal túrázni, jól akarod érezni magad, akkor vár téged is a gombaklub.

Póstelek törékeny szépsége

Ma délelőtt gombásztárssal kimentem Póstelekre, ahol legutóbb július 19-én jártam. A gombaklubba kerestünk bemutató termőtesteket. Sajnos a gombákban gazdag élőhely a szárazság miatt nem sok mindent tudott adni. Pedig az egyik legjobb indikátor helyem kb. kétszáz fajjal! Ráadásnak a fajlistám újabb gombával bővült, amit eddig nem vettem észre. A képválogatás ezzel kezdődik, ami a galléros csillaggomba. Sikerült róla jó élőhelyi fotót lőni. Ma a Canonnal fotóztam. Pedig a felhős ég nem sok jóval kecsegtetett, mégis jók lettek a képek. A hajnali eső felért egy gúnyos kacajjal, a keményre száradt földút tetején a porból sarat csinált, de a földet nem áztatta át. Teljesen hiányzott az esős időszakokra jellemző illat. A száraz növényzet szagát éreztem. Ilyen aszályban kész csoda, hogy találtunk néhány mindenre elszánt gombát. Például a gyökérkapcsoltak közül a kesernyés tinóru új termőtesteket növeszt. Egyet felvettem a klub részére. Még négy gombát találtunk ketten: sárga csengettyűgomba, sárga gévagomba, rózsáslemezű tejelőgomba (egyetlen beteg pici), júdásfülgomba. Utóbbi öreg, visszaázott példány, vagyis fogyasztásra alkalmatlan, de kiállítani még jó. A hűtőben vannak a szombati túrán szedett bihari gombák. Ezek nem lesznek túl szépek négy nap után, de legalább növelik a kiállított gombák számát. Ha találtál valamit, hozd el a klubba. Öttől rakom össze a kiállítást. Fél hatkor kezdődik a klub.

A gombák elképesztőek

Augusztus 7-én teremtek legutóbb a városi gombák. Korábban pedig július 18-án volt egy igazán gazdag termőhullámuk. Minden esetben a csapadékra reagáltak. Szeptember 7-én és 9-én hullott kisebb égi áldás a legutóbbi ciklonból, ami Szegeden károkat okozott. Sajnos idén eddig csak május és július adott elegendő csapadékot, a többi hónap rendkívül száraz. Emiatt súlyos vízhiány van a talajban. 146 mm hiányzik egy méter mélységben! A felső húsz centi telítettsége csak 61%-os. Úgy porzik a felső talajréteg, hogy az valami elképesztő. Ami kis könnyebbség, hogy az éjszakák hűvösek és reggelente van egy kevés harmat. Erre és a kicsi esőre reagáltak a legkitartóbb városlakók. Megleptek, hogy csak azért is növesztettek néhány termőtestet.
Kedden a háztájiban nézek körül. Van néhány lakcím, ami kissé nedvesebb, ott több fajra van esély. Bemutató gombákat gyűjtök a szerdai klubfoglalkozásra. Gyere el a klubba, ha gombát akarsz látni.