Városi gombászat

Július 18. után itt van az újabb termőhullám, amire súlyos csapást fog mérni a berobbanó kánikula. Egyetlen egy gyökérkapcsolt gombánk bírja a forróságot, a hamis céklatinóru. Sose felejtem el, amint a 117B zöld lombsátra alá beszorult 32 Celsius fokban törölgetem arcomat, miközben kerülgetem a termőtesteit. Fura, hogy ilyen jól bírja a hőséget. A többi gomba közelébe sincs. Pedig jól indult a termőhullám, a szokásos menetrend szerint jönnek elő a fajok, így a ma lefotózott hat gomba közül 4 korhadékbontó és csak 2 gyökérkapcsolt. Ez az arány jelentősen eltolódik az utóbbiak felé napokon belül. Bár a termőtestek rendkívül gyorsan kiszáradnak majd a melegben. Akár már zsenge állapotukban. Ahogy ez történt a nyitóképen látható óriás bocskorosgombával, aminek aszott maradványa közelében nőtt ki az új, ami gyorsan spórát érlelt, és holnapra követi az enyészetbe az elődjét. A kerti tintagomba is jön elő a reggeli párás, hűvösebb időre reagálva, hogy délutánra összeszáradjon. Az alatta lévő selymes csengettyűgomba termőtestei sem fogják sokáig díszíteni a tuskót, amiben él. A harmadik képen lévő, egyelőre nagyon picike furcsaság a májgomba termőteste. Helyben évek óta augusztus elején kezd teremni a városi lakcímén. Egy ideje figyelem az áldozatait, a kocsányos tölgyeket. A sült gesztenyére emlékeztető dolgok áltriflák, amik a bőséges víz hatására hirtelen növekedésnek indultak és széthasadtak. Ez már gyökérkapcsolt gomba, mely piramis tölgyekkel él együtt. Alatta az egyik gyakori, kedves kis nemezestinórunk van, ami pár éve a Hortiboletus nemzetségbe tartozik. A nagyobb példány kalapbőrének felrepedezése jelzi az időjárás negatív fordulatát. Az utolsó előtti képen nem gomba, hanem nyálkagomba plazmódiumai láthatók. Ez a hamis pöfeteg. De tényleg semmi köze a gombákhoz.
A bejegyzés nyolcadik képe egy általam gyakran látott tereppontot örökít meg, a Csabai körtúra Alsókörgáti zsilipnél lévő tájékoztató tábláját és a piros turistajelzést. Innét indul a városi lakcímeket végigjáró túrám. Mostanában elmegyek egészen a Felsőkörgáti zsilipig és onnan fordulok vissza, hogy ránézzek a belvárosi címekre. Ma majdnem tíz kilométert mentem. Jól esett. Persze jobb lett volna erdőben mászkálni.