Egyik kedvenc mottóm, ami jobb oldalt olvasható: "A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is." Ennek szellemében szívesen osztom meg ismereteimet a gombákról. Különösen örömteli, amikor gyerekekkel járok a gombászösvényen. Fáradhatatlanok és lelkesek. Lásd a mellékelt fotót, amin éppen a nyárfa-érdestinóruval ismerkedtek meg.
A Körös klub génbankjában akadt némi friss termőtest, így lehetett gyakorolni a gombászatot is.
Itthonról az előző túráimról megmaradt gombamúmiákat vittem el. Szerencse, hogy a friss galambgombák, a nyárfa-érdestinóru és az egy szem mérgező susulyka feldobták a napot. Idén hoztam magammal a mikroszkópomat is, aminek segítségével a tömlősgombák spóráit mutattam meg a gyerekeknek.
A nap első képén a teljes motyómat fotóztam le. Nem mindegyik kellékem került felhasználására, de azért jól tettem, hogy mindent vittem. A plüssökkel a gomba és termőtest közti különbséget szoktam bemutatni, a pendrive-on képanyag van több témában, a kosárkában szállítom a mini kiállítást, a borítékban a gombakártya paklim van, a nagy kosárban becsomagolva a mikroszkóp, és néhány gombás könyvet mindig viszek.
Hamarosan megint mesélhetek a kedvenceimről a fiataloknak, mert a Körös klub természetvédő egyesület a hónap végével kezdődően ismét tart ifjúsági tábort július 31.-augusztus 4. között. Harmadikán lesz a gombásznap.
A táborba az egyesület honlapján lehet jelentkezni. Érdemes elhozni a csemetéket, mert rácsodálkozhatnak a természet sokszínűségére.
A gifet egyik gombásztársam töltötte fel 27-én a facebook oldalára. Tőle kértem el, hogy bemutathassam a blogom olvasóinak is. Most tekintsünk el a gifen láthatók rasszától, mert nagy valószínűség szerint ugyanúgy magyarul beszélnek, magyar állampolgárok. Itt a módszer a lényeg, ami katasztrofális. Eleve tilosban jártak, mert másnak bérbe adott erdőbe mentek be előzetes terepfelmérés után. Módszeresen felkapálták a termőfoltokat és összeszedték az éretlen(!) gombákat. Ennek mi értelme van? Szednek ők más erdejéből éretteket is és azok közé rakják az éretleneket, hogy növeljék a felvásárlónak átadott lopott gomba mennyiségét.
Tudom, hogy a szükség nagy úr, és a cigányság sorsa 1990 után jelentősen nehezebb lett. Azonban nem megoldás a lopás, az örökös gyomorideg, hogy mikor buknak le, mikor büntetik meg őket újra. Mert egyébként a szarvasgomba gyűjtését legálisan végzők rajtuk vannak és teljes joggal védik tulajdonukat. Egy erdőt bérelni nem öt számjegyű összeg.
Ha valaha is volt valami romantikus elképzelésed a szarvasgomba gyűjtéséről, most azonnal felejtsd el!
Kapcsolódó bejegyzések:
Szarvasgomba rendelet
A rendelet módosítása
Nyári szarvasgomba termesztése
Szarvasgomba keresése disznóval
A bejegyzés hülye címe utal a bennem dúló ellentétes érzésekre és gondolatokra, amikor szűkebb szülőföldem természeti állapotára gondolok.
Gombászként létfontosságú számomra, hogy jó állapotú élőhelyek vegyenek körbe, amikben jól érzik magukat a kedvenceim.
A kontinentális éghajlat szélsőségeihez alkalmazkodtak a helyben élő gombák, azonban a tönkremenő legelők és "erdők" veszélyeztetik fennmaradásukat. Plusz terhelés számukra a klímaváltozás. Külön agyrém az új erdőtörvény, ami még inkább az egyéni gazdasági érdekeket helyezi előtérbe. A közösség és természet érdeke le van #@&@#{bx, aztán látszólag mindenki nagyon szomorú, mert elnéptelenedik a megye. Közben pár maréknyi "őrült" természetvédőn kívül senkit sem érdekel a közösség érdekét szolgáló, egészséges természeti környezet. Az a természetes, hogy van. Pedig egyáltalán nem magától értetődő az állapota, amibe alaposan és mélyen belenyúltunk.
Örülök neki, hogy van nemzeti parkunk. A 24. órában lettek kijelölve a védett területek, amik között csak kettő erdős terület van: Bélmegyeri fáspuszta 644 hektár és a Dénesmajori csigáserdő 5,1 hektár. A folyók árterét kísérő galériaerdő nekem nem gombászterep. Bár fontosságát picit sem becsülöm alá. Nagyon is fontos szerepe van a vízháztartásban és kiemelkedő élőhely. Azonban gombászként a megye zárótársulásáért bolondulok, ami a keményfás ligeterdő. Érthetetlen számomra, hogy miért nem védettek a Fehér- és Fekete-Körösök egykori közös árterének ligeterdői? Oké, zömük Natura 2000-es, de állami tulajdonban lévő faültetvények is egyben, amiket ugyanúgy kivágnak, ha eljött az idejük. Aztán a gombász döbbenten kóvályog, hogy hová lett az a jó kis "erdő"?
A 25. órában vagyunk, amikor már elmúlt éjfél, és pontosan tudom, hogy késő. Nem lehet megmenteni a szülőföldemen a keményfás ligeterdőt. Azt sem lehet elérni, hogy legalább Mályvád egyik fele erdőrezervátummá váljon és megszűnjön rajta minden gazdasági célú beavatkozás.
A megye területe cirka 563 000 hektár, ebből 418 210 áll mezőgazdasági művelés alatt, és 25 960 van számontartva "erdőként". Miért teszem mindig idézőjelbe az erdőt, amikor Békés megye kapcsán emlegetem? Jól jegyezd meg a következőket, a természetes erdők tájléptékű jellemzőit: "összefüggő erdős területek megléte; tájléptékű mozaikosság=erdőtársulás-diverzitás; természetes erdődinamikai folyamatok érvényesülése; zárt erdőhöz kötődő, ritka fajok jelenléte; erdőszegélyek kialakulása; nagyvad-károsítás elviselhető mértéke."
Akkor most itt egy térképrészlet Mályvádról. Összefüggő? NEM. A természet igazgatja az erdő sorsát? NEM. Kevés vad él benne? NEM. (El se tudnak bújni előled, annyi dámvad van.) A tájléptékű mozaikosságról nem igazán tudok nyilatkozni, mert olyan kicsi terület, hogy most mit mondjak? Ez is inkább nem. Ami viszont meglepő, hogy vannak benne ritka fajok. Nem sok, de van.
Szerintem senkit sem érdekel a Natura 2000 a maréknyi "őrült" természetvédőn kívül. Egyszerűen azért kerültek bele a Kétkörös-köz "erdői", mert keményfás ligeterdő jellegű állományok és ezek Európában védendők. Sajnos itt már csak számtalanszor felújított ültetvények vannak. Azonban a természet folyton folyvást igyekszik igazi ligeterdőt csinálni belőlük. Lenyűgöző a természet kitartása, de az ember sosem könnyítette meg a munkáját. Kész csoda, hogy a 90-es évekre megoldották Mályvád vízpótlását a szakemberek. Jobb később mint soha.
Nem tudom, hogy mit mondhatnék, amivel megértethetném a keményfás ligeterdő fontosságát. Ebben az országban a kormány oly szívesen emlegeti a keresztény értékeket, nagyon istenfélőnek mutatja magát. Pedig igazi tanúsága az alázatnak a természet csodálata és javainak kíméletes használata, illetve a lehető legnagyobb terület békén hagyása. Minden más üres duma, parasztvakítás, HAZUGSÁG. Embernek lenni nehéz. Szerencse, hogy ezt a hibát csak egyszer lehet elkövetni.
Reménytelen még ábrándozni is az erdőrezervátumról a megyében. Nincs mit megőrizni. NINCS ERDŐNK! Mit tehetnék nincstelen gombászként? Ideje költözni. Egy életem van, amit szeretnék hasznosan eltölteni.
Kapcsolódó bejegyzések:
Növénytársulások: alföldi tölgy-kőris-szil ligeterdő
Tölgyfa és gombái
Csodagombák Békés megyében
Az utolsók
A rózsáskalapú tinóru Rubroboletus legaliae egy csodálatos színekben pompázó, melegkedvelő gomba, ami megtalálható Békés megye csekély kiterjedésű, leromlott fás élőhelyein. A vizsgálóba Szanazugból hozták, ugyanarról a helyről, ahol 2015 augusztusában először megtaláltam. Korábban jött elő a szokott idejénél. Általában július után terem, de idén már júniusra összegyűlt a termőtest képződést indító hőösszeg. Durva évünk van.
A bíborfoltos szarvasgomba Tuber magentipunctatum a mai nap abszolút kellemes meglepetése volt egyik profi szarvasgombász ismerősömtől. Ez egy újonnan leírt gombafaj, amiről már pár éve megsejtették, hogy önálló faj lehet, de csak mostanra lett fixálva tényként. Annyira friss a leírása, hogy most júniusban jelent meg a Fungal Planet online kiadványban.
Eltelt pár nap, és az ismerősömnek köszönhetően egy pici darabkáját tárgylemezre helyezhettem. A tömlői szőlőszemekhez hasonlatosak, amikben általában 6-7 spóra van. A spórák díszítettek, amint az a mobilos fotón is látható.
Ez egy kisméretű szarvasgomba, ritkán közelíti meg a 3 centis nagyságot. Legtöbbször jóval kisebb. A fotómon megörökített termőtestek mind kicsik voltak, de a legkisebb a bíborfoltosé volt.
A képen még a nyári T. aestivum, a nagyspórás T. macrosporum és két darab üreges T. excavatum látható.
A fenti képeket június 9-én és 10-én lőttem utazás közben Budapestre majd onnan vissza. Egyik nap verőfény, másik nap esősávokat eregető felhők. Azonban a heves zivatarfelhők nem igazán enyhítettek a bal oldali képen látható, július végi hangulatot árasztó, aszálytól senyvedő tájon. Sajnos a hidegfrontok keltette zivatarok önmagukban túl kicsik, hiába tűnnek közvetlen közelről kiadós esőt ontó szörnyetegnek. A heves zápor nem szivárog a talajba, leginkább sebesen elfolyik.
Érdemes szemezgetni az OMSZ agrometeorológiai aloldalán, ott egyből látható, hogy az idei év nagyon száraz. Érdekes és figyelemre méltó megjegyzés az elemzésben olvasható mondat: "Egyre nagyobb a különbség az erdők-ültetvények (ahol a szárazság jelei egyelőre nem mutatkoznak) és a legelők-szántók között." A szántóink gyakorlatilag félsivatagnak megfelelő élőhelyek és totál ellentmondanak a természet normális működésének. A monokultúrás termesztés csak vegyszerezéssel és öntözéssel tartható fent. Azonban a hibás öntözés elősegítheti másodlagos szikesedést megyénkben. (A folyószabályozást követő erős kiszáradás során nagy területeken lett szikes a talaj.) Érdekes probléma a tavaszi belvíz, amit mindig igyekeznek elvezetni a földekről, ahogy a nyári aszály is, amikor öntözni kéne, de nincs felduzzasztva az öntözőcsatornákban a víz,így pl. gazda ismerősöm nem tudja öntözni napraforgó tábláját. Akárhogy nézem, minden emberi okosság ellenére szülőföldemen a VÍZ az úr, hol a hiánya, hol a bősége miatt. Most jelentős hiánya van, és ezen a hónap viharos időjárása sem segített.
Hoztam egy montázst az eltelt hetek/napok radartérképeiből. A fentiekre a dátumot írtam rá, az alsókra az órát, mert mindhárom 25-én lett lementve.
A Szupercella oldalról kiírtam a konvektív előrejelzések címeit. Nézzük, mit mondott hatodikára: "frontátvonulás heves események lehetőségével, esetleges prefrontális MKR-rel." Ez annyit jelentett, hogy esély volt a radartérképen látható zivatarok kialakulására és egy Mezoléptékű Konvektív Rendszer létrejöttére. Amire remek példa a tegnapi óriási rendszer, az egy gyönyörű MKR volt. Ráadásul reggel is jött egy, ami a 9 órási radartérképen szépen kirajzolódik. Délutáni-esti társa sokkal nagyobbra nőtt. Az első rendszer picike maradványa még látszik az 5 órási radartérképen Békés megye észak-keleti részén. Sajnos hozzánk az óriási MKR sem hozott kiadós csapadékot. Nálunk maradt az aszály, ahogy az Északi-középhegységben is. Azonban nagyon előrerohantam. Nézem csak 21-ét és 23-át. Az előbbi rövid leírása a címben: "gyenge hidegfront, néhol heves zivatar esélyével." Sajnos be is jött.
Ekkor én a csapattal éppen az Erdélyi-szigethegységben gombásztam, ahol
szintén kialakultak kisebb záporok. Amint átléptük a határt és
telefonom visszaváltott magyar hálózatra, néztem az OMSZ honlapját. Ott
aztán láttam a nagy vörös pacákat barna középpel, ami annyit tesz, hogy
nagyon erős zivatar jéggel. Ahol a barna közepű felhők átvonultak, ott zúztak. Megyaszón szinte minden házban keletkezett kár.
23-ára "szignifikáns heves eseményeket lehetősége, akár MKR-ekkel, szupercellákkal" volt az előrejelzés címe. Találtam videót az Orosházán átvonult szupercella intenzív jégesőjéről.
Ezek a nagy felhők minden imponáló tulajdonságuk ellenére nem tudtak enyhíteni az országos aszályon, ahogy legnagyobb megdöbbenésemre a 25-én átvonult két MKR sem. Ide hozzám kb. 2 mm eső szóródott le belőlük. Ugyan a talaj mélyebb rétegeiben még található nedvesség, ami alulról élteti a vegetációt és a gombák tenyésztesteit, de fentről nem kap elég csapadékot, és ez az év eddig nagyon száraz. Nem emlékszem ilyen hosszú aszályra, pedig megéltem már jó pár forró nyarat, rekord meleget (Békéscsaba, 2001. június 21. 41,7 Celsius fok, korai lombvesztést, amikor 2007-ben már szeptemberben kopaszodni kezdtek a fák, de ez az év másabb, aggasztóbb. Kíváncsian várom az őszt, mert pl. 2007 mégsem lett rekord év, ugyanis az utolsó negyedévben rengeteg eső esett. Vajon idén is így lesz?
Nyolcan voltunk a mai gombaklubban, ami a kellemetlen időjárásban kimondottan jó létszámnak mondható.
Igyekeztem szerdán a lehető legtöbb szép állapotú termőtestet összeszedni a hegyi erdőkben. A gyűjtésben segítettek gombásztársaim is. A csapat munkájaként és az ajándék szarvasgombának köszönhetően 30 gombafajt mutathattam be. Zömében bazídiumos Basidiomycetes gombák voltak öt rendből. (A mellékelt képen éppen a kenyérgombát vallattam, hogy tejeljen.)
Boletales
Nyári vargánya Boletus reticulatus
Fakó tinóru Butyriboletus fechtneri
Bíborvörös tinóru Imperator rhodopurpureus
Farkastinóru Caloboletus calopus
Sárga érdestinóru Leccinellum crocipodiumNyárfa-érdestinóru Leccinum duriusculum
Sötét érdestinóru Leccinum pseudoscabrum
Piros tinóru Hortiboletus rubellus
Bársonyostönkű cölöpgomba Tapinella atrotomentosa
Áltrifla faj Scleroderma sp.
Agaricales
Árvégű fülőke Gymnopus fusipes
Nyálkás gyökeresfülőke Hymenopellis radicata
Szegfűgomba faj Marasmius sp.
Szürke selyemgomba Amanita vaginata
Óriás selyemgomba Amanita ceciliae
Szürke galóca Amanita excelsa
Sárga galóca Amanita gemmata
Lángvörös pókhálósgomba Cortinarius purpureus
Polyporales
Sárga gévagomba Laetiporus sulphureus
Pecsétviaszgomba Ganoderma lucidum
Borostás egyrétűtapló Trametes hirsuta
Russulales
Fehértejű keserűgomba Lactifluus piperatus
Kenyérgomba Lactarius volemus
Varashátú galambgomba Russula virescens
Dióízű galambgomba Russula heterophylla
Büdös galambgomba Russula foetens
Kékhátú galambgomba Russula cyanoxantha
Galambgomba faj Russula sp.
Cantharellales
Sárga rókagomba Cantharellus cibarius
Tömlősgombák törzse Ascomycetes
Pezizales
Üreges szarvasgomba Tuber excavatum
A következő gombaklub szabadtéren lesz. Július 22-én Pósteleken a Boross László kutatóházban jövünk össze és vegyes gombából pörköltet főzünk. A helyszínen több szakellenőr is lesz, így nem kell félni a gombás ételtől. :-)
Az üreges szarvasgombát Tuber excavatum egyik profi szarvasgombászunk hozta nekem, hogy legyen földalatti gomba is a csütörtöki gombaklubban. Örültem a gombának, mert egyik "titkos" kedvencem. A nemzetségneve jelzi, hogy a fűszergombaként gyűjtött és jó áron adott szarvasgombák közé tartozik, de híresebb rokonaival ellentétben nem keresett. Azonban a kutyák ugyanúgy megtalálják, hiszen aromája megegyezik a nyári szarvasgombáéval T. aestivum. Ezért fűszergombaként szintén használható. Nagyon jellegzetes, könnyen felismerhető gomba, ha szemünk elé kerül. Nem igényelte a mikroszkópos vallatást, de azért csak megnéztem a tömlőit. Jó tudni, hogy a tömlősgombák apró részei egészen nagyok, egy diák mikroszkóp közepes nagyításával is könnyedén vizsgálhatók. A Bresser Biolux gyári legnagyobb nagyítása 16x40-es, de a fotóhoz erre nem volt szükség, 16x10(!) elég volt. A csepp alakú tömlőkben 2-4 spóra van.
A nyálkás gyökeresfülőke Hymenopellis radicata egy szem magában árválkodott egy fiatal tölgy tövében. Egyébként ez a tipikus megjelenési helyzete, mert leginkább a tölgy elhalt gyökérzetén tenyészik és onnan jönnek fel a termőtestei. Rendkívül hosszú tönkje van, hosszabb még a nagy őzlábgombáénál Macrolepiota procera is. A névadó tulajdonsága leginkább vizesen látszódik, ilyenkor egyértelműen nyálkás. Azonban száraz időben is elég csak megnedvesíteni, és ismét csúszós lesz. A hosszú tönkjéről, megjelenési módjáról, hogy mindig fa közelében egyenként nő, és nyálkás kalapbőréről könnyű felismerni. Nem kell mikroszkóppal vallatni, de most gyakorlásképpen egy kis lemezdarabot tárgylemezre raktam, vizes kongóvörössel megfestettem és 16x40-es nagyítással megnéztem. Aztán a mobillal belefotóztam a tubusba. A képen a bazídiumok és cisztidák láthatók és egy spóra a felső részen.
A nyári szarvasgombát Tuber aestivum a saját kertjéből hozta a vizsgálóba egyik ismerősöm, hogy megmutassa a friss "termést".
2007-ben mikorrhizált mogyoró csemetéket ültetett el, amik pár év óta gombát "teremnek". Erről a biztos módszerről 2013-ban írtam.
Természetesen kíváncsi voltam a házi szarvasgomba ültetvényre és elmentem megnézni a bokrokat, amikről szintén lőttem képet. Az ismerősömnek saját képzett gombász kutyái vannak, akik segítenek neki a gombák felszedésében.
Ne feledd, hogy hazánkban rendelet szabályozza a földalatti gombák gyűjtését! Engedélyhez kötött tevékenység. Ha szarvasgombát szeretnél, a legbiztosabb és legegyszerűbb módja a mikorrhizált csemete ültetése. Pár év, és gombát "terem".
A selymes csengettyűgomba Pluteus petasatus a mai nap kellemes meglepetése volt. Pont reggel gondoltam rá, hogy micsoda szerencse lenne találni egy csengettyűgombát, mert szívesen megnézném a mikroszkópos jellemzőit. A Pluteus nemzetség fajainak akad egy-két tetszetős "rejtett" határozóbélyege, amit csak eszközzel láthatunk.
Nem gondoltam volna, hogy az aszályban rálelek egyre. Úgy megdöbbentem, hogy a fűben rejtező három termőtestet elsőre valami fényes műanyag hulladéknak véltem és csak második pillantásra tudatosult bennem, hogy tényleg gomba. Közelebb hajolva már tudtam, hogy mit találtam. A legkisebbet felvettem és hazahoztam további vizsgálatra. Például egy picike lemezél darabot tárgylemezre raktam, kárminvörössel megfestettem és 16x40-es nagyítással megnéztem. Aztán a mobillal a tubusba "pillantottam" és lőttem egy képet. A jobb oldali fotón a hosszúkás képletek a cisztidák, amik vakon végződő (sokszor díszített) hifavégek. Amint látható, a selymes csengettyűgombáé díszített, és ezért koronás.
Nincs komoly mikroszkópom, egy akciós boltim van, amit diákoknak szánt a gyártója. Azonban ilyen kisebb célokra teljesen jól használható.
Ezentúl minden kezem ügyébe került friss termőtestet a mikroszkóppal is tanulmányozni fogok. Tegnap határoztam el, miután "vallattam" egy kerti rétgombát Agrocybe dura.
A mikroszkóp és mobil segítségével sikerült megörökítenem a négy spórás bazídiumokat, egy nagy cisztidát, valamint spórákat is.
A széleslevelű nőszőfű Epipactis helleborine virága a termesztett csónakorchideáéra Cymbidium sp. hasonlít, csak annál jóval kisebb. Közel kell hajolni a növényhez, hogy megcsodálhassuk szépségét. A rózsaszínes-zöld virágok alig egy centisek. A közeli fotó alapján nagyobbnak tűnnek, de tényleg kicsik. Sokat kellett ügyeskednem, mire a szellő fújta, mozgó virágokról sikerült éles fotót lőnöm a mobilommal.
Ezzel a képpel teljesült a negyedik helyi orchideámra vonatkozó kérésem, megtaláltam és lefotóztam virágzó példányát. Egyébként nemcsak egy van, SOK. Óvatosan kell járni az élőhelyén, mert mindenfelé ott vannak.
A szép sokaság senkit se csábítson felszedésre, mert kertben nem marad meg! A széleslevelű nőszőfű érdekes viszonyban van a gombákkal, leginkább a fákkal társultakkal. A gombák nélkül elpusztul. A virágait sem érdemes leszakítani, mert nincs díszítőértéke vázában. Különben is goromba dolog kárt tenni egy természeti értékünkben, ami védett. Élőhelyén csodálatos látvány. Ott kell gyönyörködni benne.
Senki sem hiszi el, hogy mennyire kevés fás terület van Békés megyében, így az arányok érzékeltetése céljából körberajzoltam a nagyobb településeket. A sötétzöld foltok az "erdők". Miért az idézőjel? A MEGYÉBEN NINCS TERMÉSZETES ERDŐ. A nagybetű kiabálást jelent és én most ordítottam. Totál szívás a szülőföldemen természetjárónak lenni. Ez az egész csak egy mezőgazdasági nagyüzem, amiben a szántóföldi gazdálkodás még az én életemben lehetetlenné válik, mert nem lesz megoldható az öntözés. Az erdő pedig tűnő álom lesz csupán. A 60-80 éves kocsányos tölgyek haldokolnak a szárazságtól, amikor a fafaj életkora több száz év. Rossz látni a szenvedésüket.
Rakok be külön képet Mályvádról, ami a nagyobb, foltos fás terület a térképrészleten. Ennek egy része, a fátlan terület, árvízi szükségtározó. Jobb oldalán van egy picike védett rész, a Bányaréti őstölgyes, ami 1,8 hektár. Tulajdonképpen az egésznek védettnek kellene lennie, de nem az. Amint láthatod, több kicsi ültetvényből áll, amik zöme állami tulajdon és faanyagtermelők. Egyébként nincs elég "erdőnk" a helyi igényeket kiszolgálni, így az Erdélyi-szigethegységből is bőven jön fa. Az ottani fakereskedők szinte minden évben le tudják cserélni az autójukat, annyira felpörgött a tűzifa kereskedelme. Amióta magas a gáz ára, és lehetetlenség télen a rosszul szigetelt, szocpolból olcsó hitelből a 80-as években épült óriási családi házakat kifűteni, mindenki kályhát építtet és inkább fával-szénnel fűt. A megnövekedett igény a tűzifára rossz hír az "erdőknek". (Egyik márciusi helyi túra során döbbenten láttuk, hogy egy hatvanéves cserültetvényt vágnak ki, mert kell szociális fűtés támogatásnak.)
A páratlan szépségű hegyi erdők a kályháinkban hamvadnak el, hogy puffadt, nyavalyás testünk ne hűljön ki, mert képtelenek voltunk a mértékletességre. Nem láttuk a jövőt. És mi lesz, ha elfogynak a hegyi erdők? Mi lesz, ha hiába telepítünk, mert a kevés csapadék miatt nem tudnak megnőni a fák? Szeméttel fűtünk? Abból sok lesz. Élő fából kevés.
Mérges vagyok, mert átverve érzem magamat. A fogyasztói társadalom képtelen megadni az élethez szükséges alapvető természetélményt. A természetet számoljuk fel, hogy kényelmes életünk minden kelléke mindig elérhető legyen, amikből aztán irdatlan szeméthegyek lesznek. Túllőttünk a célon, és kényelmünk lesz a vesztünk, de előtte még a természetet lökjük a sírba. Fölösleges kiabálnom. Elmúlt éjfél.
A nőszőfűről Epipactis sp. hetedikén írtam, és tizenegyedikén megtaláltam a szokásos pósteleki sétám során. Ide évek óta járok, jól ismerem az útvonalamat, de ez az első alkalom, hogy nőszőfüveket találtam. Ezzel megvan a negyedik helyi orchideám. Természetesen egy héttel később ismét ránézek a növényekre, hogy virágoznak-e? Kell virágfotó is. Kicsi, de szép virágai vannak. Azonban ne szakítsd le; és ne ásd ki a növényt! Nem marad meg kertben. Inkább örvendj velem együtt, hogy aprócska fás élőhelyeinken kosborok élnek. Gyerekkori álmom volt, hogy szülőföldemen orchideákat lássak. Teljesült.
Megjegyzés: Látnom kell a virágait is, hogy egyértelműen azonosítani tudjam, de nagy valószínűséggel széleslevelű lesz.
A széleslevelű nőszőfű Epipactis helleborine az öt orchidea közül az egyik, amelyik megyénkben megtalálható. Az ötből hármat már láttam és fotóztam: fehér madársisak Cephalanthera damasonium, kardos madársisak C. longifolia, kétlevelű sarkvirág Platanthera bifolia. Az ötödik a Tallós-nőszőfű E. tallosii, ami szintén szerepel a bakancslistámon. Azonban egyelőre a széleslevelűnek is örülnék. Nem lesz könnyű feladat, mert nehéz észrevenni. Ugyan 80 centi magas is lehet, de a nyári zöld erdőben, mint szürke szamár a ködben. Bár Békés megyében nincsenek erdők, az egykori erdőterületeken kizárólag ültetvények találhatók, amik folyton próbálnak igazi erdőre hasonlítani, de fajkészletük és faállományuk az erdőművelés, vadkár és kiszáradás hatására a szemünk előtt megy tönkre. Nem túl szívderítő erdőnek látszó zöldben bolyongani és látni a romlást. Azonban a romok közt még mindig virítanak a talajlakó orchideáink, ami egy természetjárónak a sok kellemetlen élmény után nagy boldogság. Sajnos túllőttünk a célon, ilyen mértékben nem kellett volna felszámolni az őshonos növényzetet, ahogy az a megyében történt. Kész csoda, hogy a pusztítás ellenére élnek még itt vadvirágok, és az ültetvényekben ritkább gombák. Becsüljük meg jobban természeti értékeinket! Ismerd meg és óvd, ne tégy kárt bennük!
További orchideás cikkek a blogban:
Epipogium aphyllum, szellem az erdőben
Epipactis atrorubens vörösbarna nőszőfű
Gastrodia elata, átveri a tuskógombát
Neottia nidus-avis madárfészek
Limodorum abortivum ibolyás gérbics
Könyvajánló: Magyarország orchideáinak atlasza
Megjegyzés: A botanikai illusztrációt innen vettem.
A kétlevelű sarkvirág Platanthera bifolia egy-egy példányát eltérő időben és helyen örökítettem meg. A baloldalit május 27-én a Béli-hegységben, melegkedvelő tölgyeshez vezető emelkedőn, míg a jobboldalit ma a pósteleki kastélyparkban a belvízgyűjtő csatorna partján fotóztam le. Ez a példány később virágzik mint a hegyvidéki társai. Talán az árnyékosabb élőhelye miatt. Évek óta járok a kastélyparkba a gombák miatt, de ez az első év, hogy sarkvirágot találtam benne. Ez egy jó dolog, mert a parkot az ültetvényekkel szemben nem fenyegeti a kitermelés veszélye, így biztonságban van.
A kétlevelű sarkvirág üde lomberdők lakója. Jelenléte bizonyítja, hogy egykoron jóval nagyobb területű erdők voltak a megyében.
Gombásztársam a nyári melegben a Béli-hegységben gombászik. Ő küldte a fotókat, amikkel a június eleji helyzetjelentést illusztrálom.
A helyzet nem túl gombás a képek ellenére. Sokat kellett mennie, hogy megtöltse a kosarat. Annyira nincs gomba, hogy a helyiek ki se mennek az erdőbe, mert minek? Egy-két kiló nyüves vargányáért nem strapálják magukat. Erre csak a szenvedélyes alföldi gombász képes, akinek ennyi gomba is maga a csoda.
Nem tudlak biztatni titeket. Aszály van. A GFS nem jelez medárdi esőket. Persze itt-ott heves zivatarok lehetnek, de azok az országos szárazságon nem enyhítenek.
Inkább vízpartra menjetek, de kenjétek be magatokat napfényvédő krémmel, mert erős a napsugárzás és 11-15h között ne tartózkodjatok a napon.
Most nincs más, türelmesnek kell lenni.
Megjegyzés: Szomorú látni, hogy a hegyvidéki erdők a klímaváltozás hatására kezdenek megváltozni. További nehézséget jelent az erdőknek a meglódult emberi tevékenység, a fakitermelés. Nem lesz ennek jó vége. Majd lesznek járhatatlan, semmire se jó bozótosok a kopár hegyoldalakon és kecskék mindenfelé, valamint a jelenleginél is nagyobb szegénység. Az ember semmiből sem tanul. Menthetetlenek vagyunk.
2017 hatodik hónapja kezdődött el, régi nevein Nyárelő hava, Szent Iván hava, Napisten hava. Az év leghosszabb nappalai és legrövidebb éjszakái töltik ki, amik rövidülni és hosszabbodni kezdenek a nyári napforduló után, ami 21-én hajnali 4 óra 25 perckor lesz. Ehhez a csillagászati eseményhez az egész északi féltekén számos népszokás kapcsolódik, ilyen például a tűzugrás. A nyári napfordulóval kezdődik el az igazi nyár, amikor a beeső napsugarak alaposan felmelegítik a földet, és az óceán felől érkező ciklonok kifulladnak. Beköszönt a kánikula. Pedig a nyár semmivel sem rosszabb gombatermő évszak mint az ősz. Ha esős és nem túl forró, mindenfelé nőnek a termőtestek. Sajnos a Medárd régóta nem az igazi, mert változóban van a nagy légkörzés és a nyugati ciklonok északabbra húzódnak, minket csak a déli ágaik érintenek. Mediterrán ciklonból sincs annyi mint régen. Tehát egyre csökken a nagy nyári csapadékok esélye. Ami óriási pech a gombásznak, mert a meleg az összes melegkedvelő gombát előhozza. Ezért jó ötlet a lehetséges aszály ellenére gombász programot szervezni júniusban. A Baranya megyei Kárászon 22-25. között gombászünnep. Egész hónapban találni jó programokat, gombatúrákat az ország több szegletében. Érdemes figyelni a gombásznaptárt. Itt dél-keleten gombaklub, lásd júniusi plakát és egy nagyobb erdélyi túra lesz, amikor az Erdélyi-Érchegységbe megyünk.
A Körös klub génbankjában akadt némi friss termőtest, így lehetett gyakorolni a gombászatot is.
A nap első képén a teljes motyómat fotóztam le. Nem mindegyik kellékem került felhasználására, de azért jól tettem, hogy mindent vittem. A plüssökkel a gomba és termőtest közti különbséget szoktam bemutatni, a pendrive-on képanyag van több témában, a kosárkában szállítom a mini kiállítást, a borítékban a gombakártya paklim van, a nagy kosárban becsomagolva a mikroszkóp, és néhány gombás könyvet mindig viszek.
Hamarosan megint mesélhetek a kedvenceimről a fiataloknak, mert a Körös klub természetvédő egyesület a hónap végével kezdődően ismét tart ifjúsági tábort július 31.-augusztus 4. között. Harmadikán lesz a gombásznap. 
