2015 legjobb élménye, ami mindent felülmúlt

A rozsdásodó rókagomba Cantharellus ferruginascens 2015 nagy meglepetése volt. Mindent felülmúlt. Utaztam nyugatra és keletre, száz és száz kilométereket tettem meg, hogy rókagombához jussak és erre egy faj a nemzetségből képes megélni a meszes-semleges talajon is. Kész. A gombák 2015-ben is tudtak újat mutatni nekem. Az egyik aranyszabály: mindig készek meglepni minket.
Csodálatos élmény volt a sárga csodák közt röpködni az örömtől és álmélkodva-hitetlenkedve fotózni a termőtesteket. Október ötödikén megkaptam az év extra jutalmát.
Mivel lepnek meg a kedvenceim 2016-ban?

Visszatekintő 2015-re

Az óév búcsúztatáshoz hozzátartozik a visszatekintés, amikor végignézünk az év eseményein. Egyszerre tekintek 2015-re és 2016-ra, mert mindig készítek tervet. Ugyanezt csináltam egy éve, amikor 2014-től búcsúztam és egész este a vázlatfüzet felett elmélkedtem és jegyzeteltem, a bal kezemben egy naptárral. Jó volt 2014, de 2015 még jobb volt. Elégedetten mosolygok, mert mindent elértem, amit akartam.
Az év jól indult, mert január 4-én több hónapnyi ábrándozás után gyarapodott a "falkánk", és belépett az életünkbe Tuber, a labrador-vizsla keverék, aki azóta csodaszép legény lett. A gondozása és a nevelése feledtette velem a telet, repültek a hideg napok. Egyszer csak március lett, amikor megjelentek az első gombák.
Azért télen is csináltam egy jó programot, 2015 legszebb fotóiból kiállításom volt a Békés Megyei Könyvtárban. A januári megnyitó egyben az év első gombaklubja volt.
Aztán februárban elindítottam a Háztáji gombaismeretet. Összesen 20 előadást tartottam a könyvtárban. Majd ősszel bejött egy extra program, felkért az intézmény a fiókkönyvtárai számára egy előadássorozatra. Ez volt a Viharsarki gombafutam.
Majd jött még egy csoda, Gyula város önkormányzata felkért, hogy legyek a piac gombavizsgálója. Ezzel egy gyerekkori ábránd lett kipipálva, amivel mindig szórakoztattam Laci bácsit, hogy egyszer én is piaci szakellenőr leszek. Teljesült 2015-ben.
Egész évben mentek a gombatúrák a háztájiban és az Erdélyi-szigethegységben. Összesen tizenkilencszer jártam a hegyvidéken, és mindegyik út csodálatos volt. Érdemes visszanézni a túrák fotóit, mindegyikről vannak képek a blogban. Egy júliusi bejegyzésben összefoglaltam a túrázás lényegét, hogy mit ad nekem a természetjárás a csapatommal. Hálás vagyok nektek, hogy látogattátok az előadásaimat és gombásztatok velem. Köszönöm!
2016-ban a gombatúrák folytatódnak, háromról már van esemény a Viharsarki gombászok facebook csoportban. Közben zajlik a gomba-szakellenőri képzés Békéscsabán, amiben én is részt veszek nyártól, mert négy terepgyakorlatot fogok vezetni. Az első június 19-én lesz, és nagy valószínűséggel a Béli-hegységbe viszem a csapatot.
Aztán vannak még egyéb terveim és teendőim is. Garantáltan pörgős évem lesz, amilyen 2015 volt.
Várlak 2016-ban is, hogy együtt járjunk a gombászösvényen. BÚÉK!

Hőhullám az Északi-sarkon

Az Arctic News blogon néztem utána a hazai médiában is megjelent hírnek, ami az Északi-sarkon mért szokatlanul magas hőmérsékletről tudósít. A blogról vett képen látható, hogy az Atlanti-óceán meleg vize egészen a sarkig eljutott. (A kontinens hidegebb, az észak-kelet felől jött fagyos léghullám hazánkat is elérte.) Egy ideje figyelem a GFS-t, ahogy mozognak a hideg-meleg légtömegek az előrejelzési térképen (850hPa Temperatur), így feltűnt, hogy mennyire felnyomakszik a déli meleg. Ennek oka, hogy az Északi-sark gyorsabban melegszik mint az Egyenlítő és két nagy térség hőmérséklet különbsége egyre kisebb. Ettől a légkörzésünk hajtómotorja, az északi köráramlás hullámzani kezd. Ez okozta a nyári forróságot, amikor a hullámot vetett körállamlás miatt a Szahara felől tartósan jött ránk a forró levegő. Sajnos a köráramlás hullámzása folytatódni fog. A globális felmelegedés leggyorsabban az Északi-sarkot változtatja meg, de utána következik az egész világ.

Helyzetjelentés

A fenyő-pereszke Tricholoma myomyces hetekkel később jött elő. Tavaly már a hónap elején kint volt, és sokat szedtünk belőle. Most az akkori helyén egy darab sincs. A mobilos fotón látható példányok másik helyről származnak és gombásztárs hozta nekem bemutatni a gyulai piacra. Biztos akart lenni benne, hogy fenyő-pereszkét talált.
Több szürke pereszke és néhány susulyka is hasonlít rá, így mindig körültekintőnek kell lenni a gyűjtésénél. Bár karakteres megjelenésű, a szürkés-barna, nemezes-pikkelykés, kúpos kalapja eléggé jellegzetes, és kéttűs fenyő alól szedve kicsi az esélye a mellényúlásnak, azonban sose bízzuk el magunkat és alaposan nézzük meg a lemezeit, hogy nincs rajtuk feketés szín, illetve nem színeződtek barnára, mert előbbi esetben bükki pereszke T. sciodes, utóbbinál susulyka Inocybe sp. a gombánk. A sok évnyi gombászat ellenére a vadon termő gombák gyűjtését extrém sportnak tekintem. A kezdők mázlija, hogy hazánkban van ingyenes gombavizsgálat a piacokon. Sose legyél bátortalan a szakit nyaggatni, mert azért van, hogy segítsen.
A másik esetem kissé szomorúbb volt, mert reklámszatyorban tárolta két napig a jó gombát, lilatönkű pereszkét Lepista personata a gyűjtője, így kénytelen voltam az egészet kukába rakni. Sose tedd, tárold nejlonban a gombát! A termőtest élő gombafonalak sűrű szövedéke, anyagcserét folytat, magas a víztartalma, és rendkívül jó táptalaja baktériumoknak, penészgombáknak. Ha bezárod egy szatyorba, akkor befülled, romlásnak indul, és ha elkészíted, kiteszed magadat az ételmérgezésnek. A gombát mindig kiterítve, szellősen, hűvös helyen tárold. Ha frissen szedted, egy-két napot kibír, de tovább nem szabad tárolni! A termőtest érzékeli, hogy el lett szakítva a tenyésztesttől és önlebontásba kezd, illetve igyekszik minél gyorsabban útjára bocsátani a spórákat. Nagyon romlékony eledel a gomba! Ha viszont körültekintően jártunk el, akkor a legjobb "reform" élelmiszer, ami sokféle ízzel kényeztet minket.

A GFS kitartóan jelzi a hideg betörést szilveszterre, az új év elejére. Jól látható a grafikonon, hogy pluszból megyünk az átlag (vörös vonal) alá. Két szélsőség váltja egymást. Sajnos a fagyos légtömeg minden gombát leállít, még a téli fülőke Flammulina velutipes is megfagy. Persze trükkös gombaként -10 Celsius fokig fagyálló, és az enyhébb téli napokon továbbnőnek termőtestei. Azonban a 2015-ös szezonnak véget vet a beáramló hideg.

Karácsonyi laskagomba

Atival kimentünk Póstelekre megnézni a laskagombás fákat. Biztos voltam benne, hogy a hosszúra nyúlt késő őszi időben bőségesen terem a Pleurotus ostreatus. Nem is tévedtem, mert a korhadó fákon sok-sok tönkmaradványt találtunk. Megelőztek minket. Azonban nem adtuk fel és egy félreeső helyen ránk mosolygott a szerencse. Ati elégedetten pózolt a zsákmánnyal. A ködös, szürke idő ellenére lelkesen csúszkáltunk az ázott avaron és siettünk vissza az autóhoz. Jó ötlet volt terepre menni a ködös szürkeségben. A nagy adag laskagombából szombaton tejszínes ragut készítek, az egyik kedvenc gombás ételemet.

Karácsonyi gondolat

Willy Wonka élesztőgombája

A furcsa emberkék, az umpalumpák Willy Wonka segítői az 1971-es filmben. Ez egy mese feldolgozása, amit Roald Dahl írt. A Charlie és a csokigyár egyszerű példabeszéd a gyerekeknek a kerülendő, rossz tulajdonságokról. Aki viszont jónak bizonyul, jutalomként megörökli a csokigyárat. Arról nem szólok most, hogy mivé lett a kommersz csoki pár évtized alatt, hogy megjelent az alapanyagai közt a pálmaolaj, a "sátán étolaja", és több benne a "fehér méreg" cukor mint a kakaópor. Ördög és pokol, talán nem is akkora főnyeremény egy csokigyár... Pedig a minőségi csokoládé finom csemege, és a kakaónak vannak pozitív élettani hatásai. A növény is érdekes. Gyerekként meglepődtem rajta. A forró kakaó kedvenc italom volt, és kíváncsi voltam, hogy milyen fán terem. Bár a kakaófának nincs gyökérkapcsolt gombapartnere, mégis gombatémájú a bejegyzés. Egy kis tudásmorzsa a Tankönyvtár anyagából:

"A kakaó a kakaócserje, amit Afrika, Ázsia és Dél-Amerika egyes vidékein termesztenek, hüvelyterméséből kiszabadított babból készült por. A kakaóbabot a fajtától függően 2–12 napig erjesztik, amelynek során nagy mennyiségű lé keletkezik és a hőmérséklet 45–50 °C-ra emelkedik. Napon vagy szárítóban történő szárítás után a kakaóbabot megpörkölik, ami a végső állományt és a jellegzetes illat- és aromaanyagokat kialakítja.

Az erjesztés két fázisra osztható: az elsőben a kakaóbab erősen savas (pH 3,6) húsos részéből kiszabaduló cukrot az élesztők alkoholosan erjesztik, majd a második fázisban az etanolt az ecetsav-baktériumok ecetsavvá oxidálják. A spontán erjesztésekből több mint 50 különféle élesztőgomba, tejsavbaktérium és ecetsav-baktérium faj izolálható, azonban legfontosabb szerepük a Saccharomyces, Lactobacillus, Acetobacter és Gluconobacter fajoknak van. Az erjesztés során a pH-érték lényeges emelkedése figyelhető meg, ami a változó hőmérsékletnek és a mikrobák hatásának tulajdonítható. Az erjesztés első napjaiban 30 °C alatti hőmérsékleten alkoholos és tejsavas erjesztés folyik, amelynek során a kezdeti pH-érték néhány tizedet emelkedik. Ebben az élesztők citromsav-felhasználásának van szerepe, amelyek az etanolos erjesztés közben különböző szerves savakat is termelnek, ezáltal degradálják a szikleveleket és a termék íz- és aromaanyagainak kialakításában is szerepet játszanak.

Az első napok után a hőmérséklet 50 °C körüli értékre nő, ami visszaszorítja az élesztőket, az ecetsav-baktériumok anyagcseréje azonban még rövid ideg tovább folyik. Kb. egy hét után a pH 7 feletti értékre nő és megáll minden anyagcsere-folyamat, sőt a sejtek autolizálnak. Az élesztőkből kiszabaduló enzimek felelősek a csokoládé prekurzor anyagainak felszabadításáért. A végső aroma a kakaóbab pörkölése során alakul ki." forrás

Aláhúztam az idézetben a lényeget, az egyik nemzetségnevet és egy mondatot. Bizony, a "közönséges" élesztőgomba Saccharomyces cerevisiae képes befolyásolni a csoki ízét, a megfelelően kiválasztott törzse új aromákkal gazdagíthatja. Az ínyencek igénylik az új ízeket. Ezért megkeresték Kevin J. Verstrepen egyetemi docenst a Leuveni Egyetemen, aki régóta a mikrobiológia szakértője. A laborjában sok száz élesztő törzset próbáltak ki, majd létrehoztak egy új hibridet, ami finomabbá tette a csokit. Előbb-utóbb kereskedelmi forgalomba kerülnek az új élesztővel ízesebbé tett csokoládék.
Jó tudni, hogy az (élelmiszer)iparnak jóval fontosabbak a mikrogombák. Elképesztő, hogy mi mindenre használják az apróságokat. Hamarosan több cikk lesz a "dolgozó gombákról".

Kiegészítés: A kakaónak több parazita gombája van. Ezek közül az egyik tetszetős termőtesteket növeszt: Moniliophthora perniciosa.

"Lovely future"

A hosszúra nyúlt késő őszi időben, a ködpaplan alatt kucorogva jó visszagondolni az év legjobb filmjének egyik epikus jelenetére, a homokviharra. Közben sok minden más is átsuhan az elmémen, például a közelmúltban zajlott klímacsúcs Párizsban. Sajnos, nem fog sikerülni 2 Celsius fok alatt tartani a felmelegedést. Soha egyetlen egy disztópia sem tűnt még annyira lehetségesnek mint a Mad Max: Harag útjában bemutatott.
"Csodálatos", hogy mennyire kicsinyes az elit, a világ vagyonának 80%-át bitorló 2%. A tőkés fél kiengedni a kezéből a termelés eszközeit, mert hatalma a népek felett semmivé foszlana és gyorsan kiderülne, hogy ember milliárdoknak semmi esélye rá, hogy a mókuskeréken kívül életben maradjon. Persze már így is százmilliók élnek és halnak a globális piac mókuskerekén kívül. Nincs titkos árnyékkormány, nincs világméretű összeesküvés, senki sem irányít semmit sem, mindenki lohol az események után. Az alapvető természeti törvények alól nem bújtunk ki. Mindig lemmingek futnak a tenger felé a lelki szemeim előtt, ha az emberiségre gondolok.
Egyszerű állat vagyok, hiába tudok írni-olvasni és egy laptopot használni. Azonban az ember bizonyos értelemben természetellenes lény. Az állatvilág azon tagja, ami rákos sejt módjára öncélúan habzsolja fel a bioszféra erőforrásait. Persze ezt csinálják a sáskák is, és számos gradációra hajlamos faj, de náluk mindig összeomlik a populáció. Hmhm. Az alapvető természeti törvények még érvényesek ránk. Tehát az összeomlás bármikor bekövetkezhet. Nincs új a régi pusztulása nélkül.
Az átlagosnál kicsit több gondolattal gazdálkodva jól tudom, hogy az apokaliptikus víziók dédelgetése egyfajta szorongásoldás; a saját halálom eltörpül az egész világ agóniája mellett. Azonban pechünkre túl sok aggasztó jelenség és dolog van a környezetünkben is, amit figyelmen kívül hagyni őrültség lenne. Elég csak az idei nyárra gondolni.

"Egy adott történelmi rendszerből egy másikba való átmenet periódusát mindig heves harcok, kínzó bizonytalanság és a tudás fönnálló formáival szembeni mélységes és elmélyülő szkepszis jellemzik. Első feladatunk az, hogy megpróbáljuk pontosan megérteni mi is történik körülöttünk és velünk. Ezt követően döntenünk kell, milyen irányban akarjuk, hogy a világ továbbhaladjon. S végül, ki kell ötölnünk azt is, mit kell tennünk ezekben a pillanatokban ahhoz, hogy valóban olyan irányban haladjanak a dolgok, mint ahogy azt szeretnénk. Ezt a három feladatot úgy is leírhatjuk mint az intellektuális, az erkölcsi és a politikai próbatételt: nem azonosak, de szoros kapcsolat van köztük. Egyikünk sem kerülheti el, hogy döntést hozzon ezekben a kérdésekben. Ha azt állítjuk, hogy ez mégis lehetséges, akkor egyszerűen kimondatlan döntést hozunk. A feladatok, amelyek ránk várnak, rendkívül nehezek, ám egyszersmind lehetőséget nyújtanak arra, hogy - mind egyéni, mind kollektíve - létrehozzunk valamit, vagy legalábbis közreműködjünk a létrehozásában valaminek, ami által a bennünk lakozó közös képességek valósággá válhatnak."

Immanuel Wallerstein: Bevezetés a világrendszer-elméletbe

Boldog Téli Napfordulót Kívánok!

"A téli napforduló az a pillanat, amikor a Föld forgástengelye a legnagyobb szögben hajlik el a Nap sugaraitól. Az északi féltekén a téli napfordulóig a Nap északról délre halad, utána pedig délről észak felé kezd mozogni, és az év legrövidebb nappalát (következésképpen a leghosszabb éjszakát) adja." forrás
Ma van az év legrövidebb napja. A Nap dél-keleten kel fel és csak nyolc és fél órán át fog látszódni, majd lenyugszik dél-nyugaton. A bejegyzés megjelenését hajnali négy óra negyvennyolc percre időzítettem, vagyis a napforduló idejére. Ez az év egyik legfontosabb természeti jelensége, évezredek óta ünnepnap. Nem véletlen a karácsony időzítése sem, ami az egykori Mithrász nevű napisten pogány ünnepét hivatott leváltani. Amikor a Római Birodalom államvallása lett a kereszténység 380-ban, minden régi istennek "mennie" kellett. Egyszerű csere történt, egyik napisten ment és jött a másik. Az ember ősi igénye, hogy eredendő félelmét, amit a bonyolult és sokszor érthetetlen világ vált ki belőle, csillapítsa képzelt hősökkel, akik elhozzák neki a "megváltást". Jó tudni, hogy mindannyian és egész világunk a Nap anyagából lett. A hozzánk legközelebbi csillag minden korban megkapta az őt megillető figyelmet és nem csoda, hogy a "fiainak" tartották a népek valódi és képzelt hőseiket. Ugyanúgy a Nap gyermekei vagyunk, így bármelyikünkből lehet "hős". 
Karácsonykor semmit sem ünneplek, előtte van egy-két nappal az igazi ünnep, vagyis most.

2016 első "fecskéje"

Az osztrák csészegomba Sarcoscypha austriaca felbukkanására márciusban számítottam. Kellemes meglepetésként ért, hogy egyik gombásztársam meglepett vele. Tudom, hogy teremhet késő ősztől, de eddig én sosem láttam ilyenkor, mindig tavasszal lelek rá első példányaira. Az új szezon első gombája, ami csodás színével hívja fel magára a figyelmet. Ehető, de nincs gasztronómiai értéke. Vannak, akik szívesen gyűjtik és megeszik. Én csak csodálom és fotózom, egy szép gombavirág.
Kár, hogy egy gomba nem csinál tavaszt, várni kell a kikeletre. Még csak most jön a tél.

Ünnepre gondolva

Az utolsó családi karácsonyom, amikor hagytam magamat regresszív állapotba csúszni, 2011-ben volt. Azóta semmit sem jelent számomra az ünnep, csak a díszek maradtak. Előbb-utóbb fel kell nőni és szakítani a kegyes hazugságokkal. Mindig zavart a csendbe burkolt fortyogó indulat és hallgatás, ami jobban mesélt az emberi kapcsolatokról mint bármely üdvözlőlap. Sose hazudj, mert cserébe dühöt kapsz! Szóval a karácsony a lomtárba került nálam, csak a téli napfordulót ünneplem. A negyvenhez közeledve még mindig szívesen bíbelődök apró csacskaságokkal és elmerülve az alkotásban semmire sem gondolok. Az igazi ünnepi hangulat megvolt december ötödikén. Ennél többet nem tudtam adni mint az egész évi hajtás, előadások-túrák, és lezárásként pár óra klubélet. Most ülök az asztalnál, egyszerű anyagokból kicsi díszeket készítek és élvezem a nyugalmat. Oké, azért időnként átsuhan lelki szemeim előtt egy-egy fenyő és húzza magával a gombáit. :-)

Jegenyefenyő és gombái

"A közönséges jegenyefenyő Abies alba a többi fenyőhöz hasonlóan az északi flórabirodalomban honos, Európában elterjedési területe a lucfenyőéhez közeli. Síkvidéken már csak a kontinens északi részén fordul elő; ettől délebbre a hegyekben nő, mint a legmagasabbra kapaszkodó erdőalkotó faj. A közönséges jegenyefenyő a 19. század elején még az Északi Kárpátokban is gyakori volt, de a nagyüzemi erdőgazdálkodás bevezetése után állományainak többségét a gyorsabban növő közönséges lucfenyővel váltották fel.
Kedvező feltételek mellett a jegenyefenyő akár 60 méter magasra is megnő. Törzsének átmérője elérheti az egy métert, életkora az ötszáz évet. A törzse pirosas-barna, kérge sekélyen barázdált. Ágai sűrű örvökben nőnek, koronája kúp alakú. Az alsó ágak közvetlenül a föld felett nőnek ki, és a talajjal érintkezve legyökereznek.
Gyökerei többé-kevésbé vízszintesek; sekélyen terülnek szét, ezért a jegenyefenyő vékony talajréteggel takart, sziklás felszíneken is megél. A talaj felszínén is kúszó gyökerek zárt erdőben sűrű szövedéket alkotnak.
A jegenyefenyőt egytűs fenyőnek is nevezik, mert négyszögletű, ritkán oldalvást lapított tűi egyesével, fésűsen sorakoznak a hajtásokon. A szúrós tűlevelek kb. 3 cm hosszúak, felül sötétzöldek, az alsó oldalukon két fehér sávval, amiken gázcserenyílások és viaszpöttyök sorakoznak. A levélalap korongszerűen kiszélesedik, ezért a száraz levelek nem hullanak le. Illóolajaik nem szabadulnak fel; a levelek illatát csak akkor érezhetjük, ha megdörzsöljük őket.
Kedveli a nedvességet (a bőséges csapadékot és a nagy páratartalmat egyaránt), jól tűri az árnyékot, az alacsony hőmérsékletet. Kertészeti célokra forgalmazott példányait Magyarországon öntözött kertbe, parkba célszerű telepíteni. Törpe változatai kiváló sziklakerti növények." forrás
A jegenyefenyő a többi fenyőhöz hasonlóan igényli a gombák segítségét, így jó eséllyel találhatunk alatta gyökérkapcsolt fajokat, pl.: ízletes vargányát Boletus edulis. Korhadó maradványain korhadékbontók tenyésznek. Élőhelye különleges, 800 méter feletti fenyvesek, egészen más klímával, növényzettel mint az alföldi. Sajnos hazánkban nincsenek természetes fenyőerdők, az éghajlat sem igazán kedvező a magashegységi fajoknak. Ezért a cikkben bemutatott gombák ritka tünemények. Az ehetőeket is jobb a helyükön hagyni.
 

A jegenyefenyő rizike Lactarius salmonicolor már szerepelt a blogban a rizikéket bemutató cikkben. Itt is helye van, mert elsődleges partnere a jegenyefenyő. Könnyű felismerni, lazacszínű termőtestei nem zöldülnek, ami jellemző a rokonaira. Narancsos színű tejnedve cinóbervörös lesz. Kissé kemény húsa kesernyés. Ritkasága miatt kímélendő.

A fekete tejelőgomba Lactarius picinus a hegyvidéki fenyvesekben gyakori augusztustól októberig. Mi is láttuk a bihari túrák során. Kár, hogy csípős íze miatt ehetetlen, így egyet sem szedtünk le. Tejnedve fehér, ami lassan rózsaszínű lesz. Dekoratív, szép gomba. Hasonmása a jó, ehető ráncos tejelőgomba L. lignyotus.

A barnásvörös galambgomba Russula integra ehető, jó ízű, de ritkasága miatt kímélendő. Spórapora sárga, így kezdetben krémsárgás lemezei még inkább sárgásak lesznek az érő spóráktól. Fiatalon fehér húsa kemény, később főleg a tönkben szivacsos lesz. Változatos színű, nehéz azonosítani. Egyik hasonmása a gyertyán-galambgomba R. carpini. 

A rózsás csigagomba Hygrophorus pudorinus parfümszerű, édes illata becsapós, mert az íze kesernyés, terpentinszerű. A húsa kalapban narancsos, tönkben fehér, aljában sárgás. Kalapján erősebben, tönkjén halványabban jelenik meg a névadó tulajdonsága, a rózsás szín. Kalapja ragadós, de idővel száraz lesz. Halvány lazacrózsaszínű lemezei a tönkre kissé lefutnak.

A sötét tinóru Porphyrellus porphyrosporus hazánkban védett gombafaj, egy termőtestének eszmei értéke 10000 Ft. Kalapja, tönkje bársonyos-nemezes. Egyaránt barnás-fekete. Nincs hozzá hasonló tinóru hazánkban, azonosítása könnyű, fellelése élmény. Csak fotózd, ne emeld ki a helyéről! Nagyon ritka.

A hegyi likacsosgomba Bondarzewia montana a galambgomba-alkatúak rendjébe tartozik, de az életmódja miatt taplóra hasonlít. A jegenye- és lucfenyő korhadékbontója és parazitája. Egy "kalapjának" átmérője 10-30 centi. Termőrétege csöves, pórusai kerekdedek-szögletesek. Húsa puha, majd szívós, és csípős ízű. Ehetetlen.

Az északi likacsosgomba Climacocystis borealis a taplóalakúak rendjébe tartozik, így valóban tapló. Termőteste 4-10 cm széles, csoportosan növő, fehér, majd krémszínű, szalmasárgás, felülete nemezes, pelyhes, szőrös. Csöves termőrétege lefejthető. Húsa külső része puha, a belseje szívós. A fenyők korhadékbontója. Hegyvidéki faj.
 

Megjegyzés: Az első képet innen vettem, a fotók eredeti helyét a gombák nevére kattintva lehet megtekinteni.

Oregoni fekete szarvasgomba

Az oregoni fekete szarvasgomba Leucangium carthusianum nagyon hasonlít a mi nyári szarvasgombánkra Tuber aestivum, de a hasonlóság kissé becsapós, mert másik tömlősgomba családba tartozik, Pyronemataceae és rokonai például: nyúlfülegomba Otidea onotica, nagyspórás particsészegomba Geopora arenicola. Azonban ugyanolyan jó, étkezésre-fűszerezésre alkalmas mint a Tuber nemzetség fajai. Bár nem őshonos hazánkban - eredeti élőhelye Oregon és Washington állam fenyőerdői , a duglászfenyőt Pseudotsuga menziesii követve Európában is megjelent, de egyelőre ritka.

Farkasölő zuzmó

A farkas-zuzmó Letharia vulpina tudományos nevében a vulpina=róka. Évszázadokkal korábban ragadozók tizedelésére használták. Erre utal a magyar neve is. A zuzmóban lévő vulpinic sav méreg a farkasoknak, rókáknak. A mérgező vegyület gyönyörű sárga színt ad a gyapjúnak. Ma már csak festésre használják. Hazai előfordulásáról nem tudok.

Zuzmók a blogban:
Umbilicaria mammulata 
Cladonia cristatella 
Cryptothecia rubrocincta 
Icmadophila ericetorum 
Cetraria islandica

Megjegyzés: A képet innen vettem.

A gombák színei

Egyik kedvenc visszatérő témám a gombák egyéb felhasználása, azon belül a gyapjúfestés. Egyszerűen fantasztikusan találom, hogy a szivárvány összes színét kihozhatnám belőlük némi alkimista trükközéssel. Érdekes, hogy a kimondottan színes gombák mint például a galambgombák Russula spp. alkalmatlanok festésre, de a szürke bükkfa-tapló, a sávosan tarkázott lepketapló, a barna bársonyostönkű cölöpgomba és az előző cikkben bemutatott narancs-vörösesbarna domború likacsosgomba a színek sokaságát adja megfelelő pácanyagok használatával.
Amikor 9 éves voltam, a 80-as évek második felében már komoly irodalma volt a festőgombáknak Amerikában és Nyugat-Európában. A nyitókép egy 1987-ben kiadott magazinból származó oldal, ami tömören ismerteti a gyapjúfestésre alkalmas gombákat, a belőlük nyerhető színeket és magát a festés menetét. Ez nagyon hasonlít a növényekkel történő festésre. Ezért a témában jó szívvel ajánlom Kemendi Ágnes: Festés növényekkel - Fonalak, textíliák című könyvét. 2014-es kiadású, egy éven át kerülgettem a kreatív boltban és most karácsony előtt megvettem magamnak. Szinte mindegy, hogy gomba vagy növény, lenyűgöznek a színek.
Fontos tudnivaló, hogy a gombák színanyagai inkább fehérjemolekulákhoz köthetők. Ezért gyapjú és selyem festéshez használhatók.
Környezet- és egészségvédelmi szempontból kerülendők a textiliparban használt erősebb pácok, házi festésnél inkább a timsót, vasgálicot és rézgálicot használjuk. Ráadásnak a timsó nem mérgező, bár nem is ennivaló.

A lángvörös pókhálósgomba Cortinarius purpureus és színes rokonai, a többi kis termetű pókhálósgomba első osztályú festőgombák. Például timsóval gyönyörű vörös színt adnak a gyapjúnak, selyemnek. Sajnos nem túl gyakori fajok hazánkban, így kímélendők. Szerencsére van helyettük másik vörös színt adó gomba, a domború likacsosgomba Hapalopilus rutilans.

Az ízletes vargánya Boletus edulis inkább kiváló aromái miatt ismert gomba, pedig festésre is alkalmas. Csöves termőrétege timsóval arany színűre festi a fonalat. Pác nélkül sárgára színezi. Ezentúl érdemes félrerakni és megszárítani a nyüves-kukacos vargányák termőrétegét. Szárítva is használható festésre.

A fenyő-likacsosgomba Phaeolus schweinitzii kiváló festőgomba, de hazánkban ritka, nehéz rálelni. Jobb figyelmen kívül hagyni. Helyette inkább a jóval gyakoribb vöröses kénvirággombát Hypholoma lateritium érdemes gyűjteni, ami timsóval szép sárga színt ad, akár csak a begöngyöltszélű cölöpgomba Paxillus involutus.

Az osztott pöfeteg Pisolithus arhizus régebben már külön cikket kapott, hiszen sok mindenre jó gomba, így festésre is használható. Alapvetően a barna különféle árnyalataival festi meg a gyapjút. Egyelőre nem túl gyakori, de a klímaváltozás kedvező számára. Helyettesíthető a bükkfa-taplóval Fomes fomentarius, ha timsó a pác. 

A csípős parásgereben Hydnellum peckii az élőhelyi igényei miatt a rokonaival együtt ritka gomba hazánkban. Ha zöld színre lenne szükségem, akkor használhatnám a bársonyostönkű cölöpgombát vagy a bükkfa-taplót. Mindkettő vasgáliccal zöldre fest. 

A cserepes gereben Sarcodon imbricatus szintén a ritkább gombáink közé tartozik. Kár, mert vasgáliccal szürke-feketére, timsóval zöldre színezi a gyapjút. Ha szürkés, feketés árnyalatokra vágyunk, inkább a domború likacsosgombát segítsük meg vasgáliccal. Illetve a lepketapló Trametes versicolor pác nélkül szürkére színez.

A bársonyostönkű cölöpgomba Tapinella atrotomentosa fenyőkedvelő korhadékbontó, és akár városi parkban is felbukkanhat, ha talált korhadó fenyőmaradványt. Két színt ad, zöldet és lilát. Ez utóbbit, ha timsóval pácolták a gyapjút. Jó tudni, hogy még szebb lila színt ad a domború likacsosgomba.

Az Omphalotus olivascens észak-amerikai rokona a világító tölcsérgombának O. olearius, hazánkban nem él, így nincs magyar neve. Amerikában népszerű festőgomba, különféle pácokkal eltérő kék-lila-szürke árnyalatokat ad, de feketére is színez vasgáliccal. Helyettesíthető lepketaplóval, ami timsóval kékre fest.



Megjegyzés: A festett gyapjúfonalak eredeti helyét eléred a gombanevekre kattintva. A külföldi honlapokon további és bőséges információ található a festőgombákról. Ez a cikk csipetnyi darabka a hatalmas anyagból.

Domború likacsosgomba

A domború likacsosgomba Hapalopilus rutilans az egyik gomba, amire mostanában nagyon vágyom. Eddig még nem találtam rá. Bár lehet, hogy ott volt előttem, csak átsiklott felette a tekintetem, hiszen nem túl nagy és nem is feltűnő színű. Egy kicsike tapló, amiből bőven van mindenféle alakú, színű az erdőben. Pedig jobb lenne kinyitnom a szememet és meglátnom, mert a legjobb festőgombák egyike. Ennek jele, ha kálium-hidroxidot csöppentenek a termőtestére, az azonnal lilára színeződik. Lásd a képen a színreakciót. Erről könnyedén felismerhető. A szakirodalom szerint gyakori hazánkban, elsősorban lombhullatók korhadékbontója. Tehát ott kell lennie a kedvenc helyeimen is. Étkezési értéke nincs, kissé puha, fahéjszínű húsa ehetetlen. Ráadásnak mérgező, poliporsavat tartalmaz. Ez reagál a kálium-hidroxiddal, és kettejük reakciója adja a gyönyörű, erős, lila színt. A taplók közt kevés a mérgező faj, hiszen fakeménységűek vagy szívós húsúak. Bár többükben vannak gyógyhatású vegyületek, amiket kivonnak és gyógyításra használnak. A domború likacsosgomba a mérgező kivételek közé tartozik. A poliporsav tartalmú taplókat nem szabad gyógygombának tekinteni, mert több lesz a kár mint a haszon.
A domború likacsosgomba legfontosabb felhasználási módja a gyapjúfestés.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Rózsaszín mikrofonok

Az Arcyria nemzetségbe tartozó nyálkagombák ritkaságnak számítanak hazánkban, inkább a trópusokon élnek. Különlegesség, hogy november végén Budakeszin felbukkant egy védett területen valamelyikük.
Jó tudni, hogy a nevük ellenére a nyálkagombák nem gombák. Az élővilág másik nagy birodalmába, az Amőbák országába tartoznak. Az ismertebb, gyakoribb nyálkagombák: Tubifera ferruginosa, Fuligo septica, Lycogala epidendrum.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Nincs új a nap alatt

A rézrozsdaszínű csészegomba Chlorociboria aeruginascens 2013-ban került a figyelmem középpontjába és 2014-ben már megszereztem az első fadarabot, amit kékre festett. Jól emlékszem, ahogy a meredek, átázott hegyoldalon kapaszkodok felfelé a testi épségemért aggódva, amikor lenézve megláttam az erősen korhadt, színes fadarabot. Kb. fél percre abbahagytam a pánikolást, míg vigyorogva zsebre vágtam a kincset. Ezután hívtam a barátomat, hogy húzzon fel, mert csak a csúszós föld van a csizmám alatt és mindjárt elvágódok... Azóta sokszor hoztam haza "kék fát", és eddig két kicsi díszt készítettem belőle. A második jobban sikerült.
Most este fedeztem fel, hogy régóta népszerű alapanyag a gombák által megmunkált fa, és már a 14. században, Itáliában felhasználták intarzia készítéshez a rézrozsdaszínű csészegomba lakófáját. Egy ilyen intarzia látható a cikket illusztráló képen. A kékes részei a csészegombától színesek. Elképesztő. Sőt, használati tárgyak is készíthetők a gombák festette fákból. Bár a díszes bútor is használati tárgy.
Jövőre kell egy műhely, ahol alkothatok. Annyi minden van, amit kipróbálnék.

Hasonló cikk a témában: A boldogtalanság kék gombája, egy farontó kékre színezi a fenyők faanyagát.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Duglász-fenyőtinóru

A duglász-fenyőtinóru Suillus lakei már szerepelt a blogban, a fenyőtinórukat bemutató cikkben. Most külön bejegyzést kap, mert ősszel ismét felbukkant, és a fotói tegnapelőtt kerültek fel a Magyar Gombász facebook csoportba határozás céljából. Ritka, de egyre többször rálelnek. Először egy dunabogdányi kertben találtak rá 1990-ben. Azóta többször meglepte a kerttulajdonosakat, hiszen a duglászfenyő kék var. glauca színváltozata népszerű díszfa és a zöld kedvelt karácsonyfa. (Ha megdörzsöljük a lucfenyőnél Picea abies puhább tűleveleit, akkor narancsillatot érezhetünk.)
A duglász-fenyőtinórura jobb lesz odafigyelnem, mert előbb-utóbb meg fog lepni egy amatőr gombász a kertjében nőtt "fura" gombával.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Platánkérgű fenyő

A platánkérgű fenyő Pinus bungeana egy Kínából származó kéttűs vagy hosszútűs fenyő, ami néhány hazai arborétumunkban is megtekinthető: Erdőtelki, Folly. Mindkettő az örökzöldek kicsi, de fantasztikusan gazdag gyűjteménye. Ha a közelemben lenne bármelyik, már ott is lennék, hogy gyönyörködjek bennük.
A platánkérgű fenyő népszerű díszfa, télálló, így eredeti élőhelyén túl már Amerikában is Ausztráliában is megtalálható. Általában kisebb fa, de 20-30 méteres magasságot is elérhet. Lombja fényeszöld. Legfőbb érdekessége a kérge, mely fiatalon sima, később lapokban válik le, zöld, sárga, szürke, barna és ezüstfehér foltokkal tarkázott lesz, szép látványt nyújtva. Tobozai viszonylag kicsik, magjai viszont nagyobbak, ehetők. Ugyanúgy igényli a gombák segítségét mint hazai rokonai, például erdeifenyő Pinus sylvestris. Tehát alatta is ott lehet bármelyik a linkelt cikkben bemutatott gomba. Ezért a kertészkedő gombászoknak kedves fája lehet. A kéreg szépsége eső után a legfeltűnőbb, amikor jobban látható, hogy többféle színben pompázik.

Kiegészítés: Több hosszútűs fenyő nagy, ehető magot nevel. A mandulafenyő Pinus pinea magjait hazánkban is be lehet szerezni. Drága, de különleges csemege. Kár, hogy a fenyő fagyérzékeny.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

"Lovely day"

Eddig még sosem grilleztem, így tökéletes alkalomnak kínálkozott a közös program a gombásztársaimmal. Erzsi hozott asztali grillt, én hoztam a zöldségeket és kecskesajtot, aztán belevetettem magamat a grillezésbe. Mielőtt a forró grillbe raktam volna a barna csiperkét, padlizsánt, paprikát, előtte mindet átforgattam fokhagymás-bazsalikomos olívaolajban. Percek alatt fűszeres illatok lengték be a Boross László kutatóházat, én pedig elégedetten szimatoltam. A grillezett finomságok csak az előétel volt. Főételnek a frissen szedett gombákból készítettünk rizottót. A délelőtti gombászat során találtunk késői laskagombát, téli fülőkét, júdásfülgombát és persze nagyra nőtt fekete mirigygombákat, amik megtréfáltak minket. A téli fülőke kalapok és a késői laskagomba került a rizottóba. Közben mindenki csipegetett az apró süteményekből. Aztán előkerült a gofri sütő is, és végül komoly dilemmával találtuk szembe magunkat, mit együnk? Hiszen ott volt Eszter gyönyörű fatörzs tortája habcsók gombákkal is. Mindannyian dugig voltunk. Az elpilledés pillanatát megörökítettem. Az egész nap egyetlen csodálatos lebegés volt, nagyszerű ízelítő az ünnepek hangulatából.

Délután fél ötkor, miután elpakoltunk, rendet raktunk, hagytuk el a kutatóházat. Utoljára a házról lőttem egy képet a mobilommal. Azt hiszem, ilyen az igazi együttlét. Itt semmi kötöttség nem volt, mindenki szabadon cselekedett, és együtt működött, hogy az élmény tökéletes legyen. Az egyik legjobb közös nevező a gomba, és remekül összehoz minket. Legközelebb a kucsmagombák termőidejében jövünk össze egy közös főzőcskére, amikor a tavaszi gombákból készítünk ételeket.