Pereszkének álcázza magát

A csalóka pereszke Rhodocybe gemina magyar neve utal egykori nemzetségére, mert valamikor a pereszkék Tricholoma közé tartozott. A spórái vizsgálata alapján került át a döggombafélék Entolomataceae családjába. Első ránézésre a termőtestei tényleg pereszkének tűnnek. Azonban a rózsás színű, szemcsés spórája "leleplezi" és segít az azonosításában. Előző rokonságának, a pereszkéknek általában fehér színű a spóraporuk és spóráik felülete sima.
A csalóka pereszke közepes termetű gomba. Kalapátmérője 4-12 cm. Élőhelye a korhadékbontó életmódja miatt változatos: legelők és parkok, semleges vagy kissé savanyú talajú lomb- és fenyőerdők. Talajlakó.
Egyedi azonosítói: húsbarnás kalapjának széle idősen hullámos lesz; világos bézs tönkjének alján gyakran fehéres micéliumzsinór van; az idősen húsbarnás színű lemezeinek éle erősen fűrészes; krémszínű vagy halvány húsbarnás húsa enyhén liszt vagy fűszeres illatú.
A nemzetségének legjobb ízű faja.
Hazánkban itt-ott nagyobb mennyiségben teremhet, de nem túl gyakori. Ha van helyette másik tömegesen termő ehető gomba, inkább azt gyűjtsük. Kíméljük a csalóka pereszkét, ami tényleg pereszkének látszik, pedig nem is az.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Gomba gombának farkasa 5.

A porzó élősdigomba Asterophora lycoperdoides ínyenc a paraziták közt, mert kizárólag a galambgombafélék Russulaceae családjának fajain élősködik. Köztük is leginkább a szenes galambgombát Russula nigricans kedveli. Az idős, elfeketedett, bomlásnak indult galambgombán jelennek meg pici, fehér pöfetegre emlékeztető termőtestei.
Kalapos gomba, de ritkán ölti fel a közismert gomba alakot, mert ivaros bazidiospórák helyett, amik a ritkás, fehér lemezein termelődnek, inkább ivartalan klamidospórákkal szaporodik. Ezek a micéliumból képződnek. Ivaros spórái fehérek, ivartalan spórái barnák. Az érett termőtestek porosak a spóráktól. Ez és a parazita életmódja ihlette a nevét.
Ha jó gombaszezon lenne, akkor a tömegesen termő szenes galambgombákon nagy eséllyel rálelhetnénk.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Tyúkok ülnek a fák tövében

Az ágas tapló Grifola frondosa angol neve "hen of the woods". Ez ihlette a bejegyzés címét. A szürke, barna, sok-sok féloldalas kalapjából álló termőteste olyan, mintha egy felborzolt tollú tyúk lenne.
Az ágas taplót magyarul még nevezik bokrosgombának is, ami szintén utalás az alakjára.
A jópofa gomba a taplóalkatúak Polyporales rendjébe tartozik. A rokonai alapján sejthető, hogy életmódját tekintve kevésbé aranyos, mert inkább korhadékbontó, de a legyengült fákat még életükben megtámadja és parazitaként kezdi el lebontani a szerves anyagukat. Ezért leginkább élő fák tövében lelünk rá, főleg tölgyek, szelídgesztenyék mellett. Hazánkban kevésbé gyakori, így nem tekinthető jelentős erdészeti károkozónak. Inkább a védendő fajok közé sorolható, mert természetes élőhelyei megfogyatkoztak.
Ha rálelünk, fontoljuk meg, hogy felszedjük vagy sem. Bizonyítottan van gyógyhatása, távol-keleten gyógykészítményeket készítenek belőle és termesztik is. Kipróbálás céljából a fiatal termőtestekből egyet felvehetünk. Fiatalon ehető. Az idősebb termőtesteknek egér szaga van. Hagyjuk a helyükön.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Aranymálinkó

Sárgarigó
Oriolus oriolus

Virtuális gombászat

Helyzetjelentés

Sajnos az idei nyár még szárazabbra sikerült mint a tavalyi. 2011-ben a július második fele mentette meg a nyári szezont, mert az akkori hűvösebb, esősebb időjárásnak köszönhetően augusztus elején egyes helyeken lépni sem lehetett a gombáktól. A kedvenceink igyekeztek maximálisan kihasználni az esős periódust. Mindenki pechére 2012 nem tudta megismételni a tavalyi időjárási helyzetet. Az előző helyzetjelentésben beharangozott MKR gyengének bizonyult és nem tudta enyhíteni az aszályt.
A meteorológiai szolgálat tanulmánya szerint egyre több lesz a hőhullám nyaranta.
"A közeli jövőben a 25C feletti napi középhőmérséklet-értékek (összes hőhullám) gyakorisága még kevésbé növekszik (országos átlagban évi 8-24 nappal), ám a XXI. század végére egyes területeken 40-50 napos átlagos növekedést is tapasztalhatunk. Ez azt jelenti, hogy lehetnek olyan évek, amikor két hónapnál is hosszabb ideig 25C feletti napokat élünk át."
A metnet.hu csapadéktérképei közt van a 14 napos csapadékeltérés térkép is, ami alapján jelentős csapadékhiány van országszerte!
Az elmúlt 90 nap csapadékmérlege alapján továbbra is Sopron és Salgótarján környékén van remény rá, hogy gombákkal találkozzunk.
A katasztrofális nyári szezon végét egyetlen mindenre elszánt gomba menti meg. Ez pedig a cikket illusztráló képen látható sárga gévagomba Laetiporus sulphureus, ami jelenleg is terem fűz-nyár ártéri ligeterdeinkben. Folyópartokon álló fűzfákon nagy eséllyel rálelhetünk. A zsenge termőtesteit szedjük le. Ha szeretjük a hasunkat, akkor érdemes kísérletezni vele. Itt egy nagyon jó recept.
Ártéri erdőinkben találkozhatunk még egyéb korhadékbontó fajokkal is, például a déli tőkegombával Agrocybe cylindracea.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

A boldogság kék gombái 3.

A deres galambgomba Russula parazurea inkább szürkéskék színű ibolyás árnyalattal mint kék, de helye van a sorozatban, mert az egyik legszebb "majdnem kék" galambgomba. A közepes termetű gombák közé tartozik, kalapja 3-8 cm átmérőjű. Könnyű megkülönböztetni a jóval gyakoribb és nagyobb méretű kékhátú galambgombától Russula cyanoxantha. A kékhátúnak hajlékonyak a lemezei.
A papagáj-galamgomba Russula ionochlora a deressel egy élőhelyen nőhet. A felismerését segíti, hogy a kalaphúsa a kukacrágásokban vörösödik.
Ha rájuk leltünk savanyú talajú lombos vagy fenyőelegyes erdőinkben nyáron vagy kora ősszel, egyiket se szedjük fel. Inkább gyűjtsük a nagyobb és gyakoribb kékhátút, ami az egyik legjobb ehető gomba.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Virtuális gombászat

Laskagombának álcázza magát

A sárgatönkű áldücskőgomba Panellus serotinus a késői laskagomba Pleurotus ostreatus hasonmása. Ráadásnak egy időben teremnek, az őszi-téli szezonban, és akár egy élőhelyen is rálelhetsz mindkettőre. Az áldücskőgomba szintén élő vagy elhalt fák korhadékbontója. Leginkább a bükköt kedveli.
A sárgatönkű áldücskőgomba magyar neve beszédes, utal az egyik szembetűnő, fontos tulajdonságára. Első ránézésre megtéveszthet minket, de alátekintve, a sárga tönkje leleplezi.
Bár itt-ott ehetőnek írják, de nem javaslom a fogyasztását. Keserű ízű, az ételt nyálkássá teheti, és rákkeltő anyagokat tartalmazhat. Ritkább mint a késői laskagomba, inkább a laskagombát gyűjtsd.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Szilvás lepény

A szilva szezonjában három naponta sütök fél kiló lisztből lepényt. Két kicsi tepsim van. Ezek ketten pont beférnek a sütőrácsra. Tehát a kész tésztagombócot még kelesztés előtt kétfelé osztom, és szépen megformázom. A recept sokadik próbálkozás után állt össze, és most már tökéletesnek tekinthető.

Hozzávalók
1/2kg liszt
15dkg sütő margarin
10dkg cukor
2db tojás
2dkg élesztő
2tk cukor
1dl tej
Ízlés szerinti szilvák. Annyi, hogy le tudjuk fedni a szemekkel a tésztát.

A lisztben elmorzsolom a margarint. Hozzáadom a cukrot. Szintén összekeverem. Aztán a két egész tojást. Szintén laza mozdulatokkal beledolgozom a lisztbe. Itt még nem kell gyúrni.
Még a tészta keverése előtt egy bögrében kikavarom a 2tk cukorral az élesztőt és hozzáadom a tejet is. Majd hagyom az apró kedvenceimet táplálkozni és sokasodni, vagyis felfuttatom az élesztőt. Mire végzek a liszt, margarin, cukor, tojás összekutyulásával, az élesztők teljes gőzzel dolgoznak.
Az élesztős tejet a többi alapanyaghoz adom. Meggyúrom a tésztát. A liszttől függően néha adnom kell még hozzá néhány csepp tejet vagy egy nagyon kevés lisztet. Tapasztalt házi szakácsok pontosan tudják, hogy mikor jó a tészta, amikor teljesen elválik az edénytől, kéztől, teljesen homogén, és rugalmas. Ilyenkor osztom ketté, lisztezem be a tésztabucikat, amik a tálban kelesztődnek. A nyári melegben egy óra alatt megkelnek.
A két tepsit kikenem margarinnal, megszórom liszttel.
Tepsi formájúra nyújtom a tésztabucikat. Egy kicsit nagyobbra, hogy legyen széle a tésztának. Beterítem a kinyújtott tésztát a tepsibe, eligazítom, megszurkálom villával.
Kelesztés közben foglalkozom a szilvák előkészítésével. Kettévágom, kimagozom a szemeket. Majd fahéjat és cukrot szórok rájuk. Az így előkészített fél szilvákat húsukkal lefelé pakolom a tésztára. Megcukrozom a tetejüket is.
Ekkor már megy a sütő, hogy előmelegedjen. Előmelegítés után takarékra veszem vissza a lángot, és takarékon sütöm cirka fél óráig a lepényeket. A majdnem kész állapotot a süti illata jelzi! Amikor betölti a konyhát a szilvás lepény illata, akkor benyitok a sütőbe és megnézem villával, hogy mennyire sült át a tészta, és mennyire barna a széle. Ehhez picit elhúzom a tepsi falától a tésztát. Ha közepesen barna, akkor kész van. Elzárom a sütőt, és még öt percig bennhagyom a lepényeket, hogy a szilvákból kifolyt lé maradék része is elpárologjon.
A kész lepényeket a gáztűzhely tetején hűlni hagyom, mert kihűlve sokkal finomabbak. Plusz melegen a szilvák alatt nagyon forró a tésztájuk.
A két lepényt két nap alatt eszi meg két ember. A szilvás lepényem egyszerű házi sütemény, de nagyon csábító.
Jó étvágyat kívánok!

Kiegészítés: A mostani lepényekhez kertemben termett kék szilvákat és zöld ringlókat használtam fel. Tapasztalat, az édes ringló túlságosan megsül. Nem javasolt a használata. Sajnos a vörös szilva és a sárga besztercei letermett és elfogyott.

Gombákkal a világ körül 12.

A Heimioporus betula még nem rendelkezik magyar névvel, így önkényesen elneveztem borzastönkű tinórunak. A fotón jól látható, hogy a hosszú tönkjének felszínét durva, mélyen barázdált hálóminta díszíti. Ezért "borzas".
A Heimioporus és rokon nemzetségei: Boletellus, Austroboletus Észak-Amerikában élnek. A spóráik nem sima felszínűek, hanem mintásak, ami meglepő a tinóruk közt. Ez az egyedi azonosítójuk, aminek megpillantásához mikroszkóp kell. Látható külső jegyeik alapján gyakran összetéveszthetők a többi tinóruval. Bár a borzastönkű tinóru és rokon fajai éppenséggel könnyen felismerhetők a tönkjükről. Amikor először láttam képet a borzastönkűről, a kép gyenge minősége ellenére egyből kizártam a szóba jöhető nemzetségeket és egy általam addig nem ismertre tippeltem. A tipp bejött, és ismét Észak-Amerika gombaédenében találtam magamat. Persze csak virtuálisan.
Érdemes megismerkedni az újvilág gombáival, mert a sok közös faj ellenére mindig akadnak teljesen ismeretlenek is. Ilyen volt a borzastönkű tinóru.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Virtuális gombászat

Csak egy kép

Apró "Portobello" csiperkék

Gombamániás ebédje

Svéd gombasaláta 

Kiegészítés: Melegen ettük tésztával mint gombaragut. Jó volt. Plusz tettem bele egy kevés kakukkfüvet.

Bíbor vs. Bíborvörös

A tarka szépségek annyira hasonlítanak egymásra, hogy tüzetesebben meg kell nézni a termőtesteiket, mert első ránézésre én se mondom meg, hogy melyik a bíbor Boletus rhodoxanthus és melyik a bíborvörös Boletus rhodopurpureus. Idén már több helyről előkerültek a ritkaságuk ellenére, és feladták a leckét a gombászoknak.
A bíbor és a bíborvörös tinóru közti legszembetűnőbb eltérés a termőtestek kettévágása után válik láthatóvá. Ez látható a képpáron, ami nem méretarányosan mutatja be a két fajt. A bíbor tinóru húsa csak a kalapban és a tönk felső részén kékül, míg a bíborvörösé teljesen kék lesz, és erőteljesebb is a színeződés.
A Boletus nemzetség papagájait jobb megkímélni. A bíbor tinóru erősen veszélyeztetett faj. Nem védett, de feltétlenül kíméletet érdemel tőlünk.
Jó tudni, hogy csak feltételesen fogyaszthatók. Húsz perces alapos főzés-sütés után ehetők. Azonban a szépségük és ritkaságuk miatt egyiket se szedjük fel!

Kiegészítés: Ráadásnak van még egy tinóru faj, ami hasonló. Ez a rózsáskalapú tinóru Boletus legaliae. Ennek halványbézs vagy rózsás kalapja van. A tönkje sárgás, felül pirosan hálózatos, alul pontozott. Halványsárga húsa kalapban és tönkben is gyengén kékül. Szintén ritka faj hazánkban.

Megjegyzés: A képek eredeti helyét megtekintheted a gombanevekre kattintva.

Virtuális gombászat

Gombákkal a világ körül 11.

A légyölő galócának él egy csodás színváltozata Észak-Amerikában. Magyarul lehetne a neve aranysárga légyölő galóca. Latinul Amanita muscaria var. guessowii. A színe ellenére ugyanolyan "légyölő" mint az alapfaj.
A légyölő galóca Amanita muscaria és a színváltozata az iboténsav tartalmuk miatt ehetetlen, mérgező. A vegyület az idegrendszert összezavarja, és állítólag kellemes bódulatot okoz. Rossz ötlet kóstolgatni a légyölőt! Sose lehet tudni, hogy mennyi hatóanyag van egy-egy termőtestben. Ugyan a légyölő galóca ritkán okozott halálos mérgezést, de nem éri meg kockáztatni.

Kiegészítés: Régen légyölő galóca darabkákat áztattak tejbe. A legyek ittak a megbolondított tejből, és elbódultak. A kábult legyet könnyű volt lecsapni.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Sötét trombitagomba vs. Szürke rókagomba

A sötét trombitagomba C. cornucopioides "Craterellus", míg a szürke rókagomba a C. cinereus a "Cantharellus" nemzetségbe tartozik. Mindkettő a rókagombafélék Cantharellaceae családjában van. A közeli rokonság látszik rajtuk. A színük és alakjuk miatt első ránézésre könnyen összezavarják a kezdő gombászt. Pedig van egy jelentős eltérés a termőtesteik közt, ami jól látható a képen szereplő példányokon. A jobb oldali egy szürke rókagomba, aminek a termőrétege mélyen lefutó, ráncos-eres. A sötét trombitagombának szintén a "kalap" alatt, kívül a tönkrészen található a termőrétege, de ennek a felülete sima vagy kissé ráncolt. Másik fontos különbség, hogy a szürke rókagombának nincs trombita alakja.
A két faj azonos élőhelyet kedvel, és gyakran együtt nőnek. Sajnos a szürke rókagomba ritkább. Ne szedd fel trombitagomba helyett!
A trombitagomba egyes években tömegesen jelenik meg, és szinte szőnyegszerűen borítja el az erdő talaját. 2010-ben lépni sem lehetett tőle, annyi volt. Jó szezonban érdemes bespájzolni belőle, mert kiváló fűszergomba. Szárítva jobb mint frissen.
A tegnapi gombapaprikásnak is jó ízt adott.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Gombamániás ebédje

A mai gombapaprikásba tettem friss (fehér) csiperkét, és vegyes aszalt gombát, amiben volt: sötét trombitagomba, nyári vargánya, nyárfa-érdestinóru; dióízű, kékhátú és varashátú galambgomba, késői laskagomba. Sikerült ízbombát alkotnom.

Virtuális gombászat

Király és királynő

A királytinóru Boletus regius az egyik legszebb gomba. Méltán viseli a király jelzőt. Sajnos elég ritka. Nagy szerencse, ha rálelünk savanyú talajú lomberdeinkben. Az idei döcögős gombaszezon ellenére termőtesteket növesztett a több csapadékot kapott területeken. A mázlista gombászok nem is tudtak ellenállni a jó ízének. Pechére ízletes csemegegomba.
A pompás tinóru Boletus pseudoregius majdnem tökéletes hasonmása a királytinórunak. Szintén jó, ehető, de csak szórványosan fordul elő. Eddig háromszor került fel a gombász fórumba 2012-ben. Lilapereszke Aggtelek környékén talált rá.
A cikkhez mellékelt képen mindkét gomba szerepel. Annyira hasonlítanak egymásra, hogy a kép lementésekor meg voltam győződve róla, hogy királytinórus felvételt találtam. Aztán a cikk írása előtt esett le, hogy a jobb oldali két termőtest a pompás tinórué!
Észreveszed az eltéréseket?

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Gombatartósítás

A gombász fórum tele jó tippekkel, amiket a hobbi és profi gombászok tesznek közkincsé. A mai cikkem szövegét és képét a "gombászok" becenevű fórumtárstól kértem el, mert nagyon jó a tartósítási módszere, ami a fonnyasztás.

"Erdei gombát sosem mossuk meg. Ha nem esik, szinte száraz a felületük, idén már majdnem fonnyadtak. Ha vizes, kiterítés után szellős helyen megszikkad.
Tisztán szedjük, a tönk alját kicsavarás után levágjuk, lekaparjuk. Otthoni fajonkénti elkülönítéskor úgyis kézbe vesszük egyenként, kap még egy kis kefélést és kész.
Vastaghúsú, és vastag tönkű, nagy kalapú fajokat elsősorban rántani szeretjük, ezért daraboláskor a kalap megmentése az elsődleges, valamint vargányafélékből a szép kövér tönk. Ezeket kb. 1 cm vastagra szeleteljük, a kisebb leeső részek mennek az aprított gombába.
A kalapokat, szeleteket, valamint az aprítékot is a szárítókeretre terítjük, vékonyan, szinte egysorosan (méretenként elkülönítve, mert más-más a fonnyadási idejük!). Kertes házban lakunk, így a teraszon, vagy ha esősebb az idő, a melléképület tiszta padlásán addig szikkasztjuk a gombát, míg az állaga puha szivacshoz hasonlóvá válik. Nem szabad teljesen kiszárítani. A víztartalmának kb. 20-30%-át kell elpárologtatni, akkor jó, ha már kevergetve nem ragadnak össze.
A szikkasztási idő pár óra, fél nap, esős időben a szárítópadláson volt mikor 1 nap. Például erős szélben, 30 fok körül a teraszon 1 óra is elég volt a fonnyasztáshoz. Figyelni kell.
Ha megfonnyadt a gomba, bezacskózzuk. Befőttes gumival betekerjük a zacskó száját, ezután a levegőt kinyomkodjuk. Címkézés és mehet a fagyasztóba.
A fonnyasztás előnyei: kivételkor a gombánk nem enged levet, olyan, mintha most szedtük volna az erdőből (konyhakészen!); bátran lehet nagy zacskóba rakni, tetszés szerinti mennyiséget vehetünk ki, nem fagy össze; kalapok, vastag szeletek rögtön panírozhatók, nem esik össze.
Korábbi tapasztalatokon okulva minden fajt tisztán (értsd: nem vegyesen ) rakunk el. Főzéskor tetszés szerint lehet keverni a gombákat. Néha igen finom ízkombinációk is elő tudnak jönni."

Portobello

A kétspórás csiperke Agaricus bisporus termesztett fajtái közül a barna kalapút nevezik Portobellónak. A nagyobb mérete miatt ideális töltött gombának, és sokkal jobb grillezni. Egyébként ugyanolyan csiperke gomba mint a sok éve megismert fehér változat.
A kétspórás csiperke a természetben is megél, és "vad" termőtestei lehetnek fehér vagy barna kalapúak. A termesztésből kivadult fajtái szintén felbukkanhatnak az emberi településeken és környékükön. Akár piacon vesszük vagy termesztjük, esetleg mezőn csipegetjük fel a termőtesteit, ugyanazt a jó ízű és tápláló gombát élvezhetjük.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Az erdő fátylas özvegye

A mérges pókhálósgomba Cortinarius orellanus nemzetségének egyik legveszélyesebb faja. Az 1950-es években okozott tömeges mérgezést Lengyelországban, amikor 100 emberből 10 belehalt a veseelégtelenségbe. Pár évvel később azonosították a mérgezést okozó vegyületét, az orellanint. Lassan hat, felhalmozódik a szervezetben, és a mérgezés tünetei 2-17 nap múlva jelentkeznek. Kezdetben influenza fertőzésre emlékeztetők a tünetek: hidegrázás, ízületi- és izomfájás, fejfájás, magas láz. Aztán jönnek a vesekárosodást jelző fenyegetőbb jelek: szomjúság, gyakori vizelés, vesetájéki fájdalom, egyre kevesebb vizelet. Szerencsére a mérges pókhálósgomba és hasonlóan "veszélyes" rokonai kevésbé csábítóak, és jellegzetes tulajdonságaik alapján könnyen felismerhetőek. A legfontosabb közös tulajdonságuk a nemzetség nevét adó "pókháló", ami a részleges burok (vélum) pókhálószerű szálai. A fiatal termőtesteken feltűnőbb, az idősebbeken általában a tönkön figyelhető meg. A barna spórapor, ami szintén fontos közös jegy, sokszor megfesti a szálakat. Sajnos a mérges pókhálósgomba sárgás véluma múlékony, csak nagyon fiatal termőtesteken látható. Azonban a ritkán álló, vastag, narancsvöröses majd rozsdabarnás lemezei és vörösesbarnás, gyakran tompán púpos, nemezes kalapja jellegzetes vonásai. Melegkedvelő gomba. A savanyú talajú lomberdőinkben terem júliustól októberig. Nem túl gyakori. Ha mégis rálelnénk, ne tapossuk el, inkább fotózzuk le!

Kiegészítés: A pókhálósgombákkal gyakran találkozhatunk erdei túráink során, de elég nehéz kiigazodni a látszólag egyforma gombák közt. Nekem se menne egyből a felismerésük. Persze vannak feltűnő (általában ritka) pókhálósgombák is, ilyen például a sötétlila C. violaceus, ami ehető, de ritkasága miatt feltétlenül kímélendő.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Gomba gombának farkasa 4.

A Spinellus fusiger borította el a kígyógomba kalapját. Ez egy élősködő fejespenész, ami a gombákat kedveli.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Cékla vs. Változékony

A cékla tinóru Neoboletus luridiformis és a változékony tinóru Suillellus luridus gyakran megkavarja a kezdő gombászokat, mert mindkettő termőteste nyomásra, sérülésre erősen kékül. A változékony gyakoribb, így a feltűnő, erős kékülést egy idő után ehhez a fajhoz kapcsoljuk. Ha rálelünk a cékla tinórura, ami ritkább, a hasonló elszíneződés miatt változékonynak vélhetjük. Pedig második ránézésre észre kéne venni, hogy a tönk mintázata jelentősen eltér. Direkt olyan képeket választottam, amiken tisztán látható a különbség: a cékla tinórunak sárga alapon kárminvörösen pontozott; a változékonynak sárgás alapon vöröses, megnyúlt szemekből álló durva hálózattal díszített a tönkje.
Tehát, ha erősen kékül a tinórunk, és pontozott a tönkje, akkor cékla tinórura leltünk; ha feltűnő, vöröses hálószemes minta díszíti, akkor változékonyra.
A környezeti igényeik közt szintén van különbség: a cékla savanyú talajt, míg a változékony a meszes talajt kedveli.
Mindketten gyökérkapcsolt gombák, így fákkal élnek együtt.
A változékonnyal gyakrabban találkozhatunk erdei túráink során. A könnyen felismerhető gombák közé tartozik. Az erős kékülés, a tönk mintázata, a termőrétegének színei, a csövecskéi sárgászöldek, a nyílásaik téglavörösek segítenek azonosítani. A kalap változatos színű, olívsárgás, narancsbarna, olívbarnás lehet, időnként vöröses árnyalat is előfordulhat. A változékony tinóru kissé paráztató gomba, mert hiába gyakori és jó illatú, kellemes ízű, ha egyszer hőre lebomló méreganyagai vannak. Alapos sütés-főzés nélkül gyomorrontást okoz. Nyersen mérgező. Azonban mindenki életében eljön a pillanat, amikor semmi mást nem talál csak sok-sok változékony tinórut. Ilyenkor dönteni kell, enni vagy nem enni.
A cékla tinóru szintén ehető legalább 20 perces főzés, sütés után.

Megjegyzés: A gombák fotóinak eredeti helyét megnyithatod, ha a nevükre kattintasz.

Kiegészítés: 2015.01.10. Átírtam a tudományos neveiket, mert mindkettőnek megváltozott 2014-ben.

A gombamániás ebédje

Gombával rakott karfiol

Apró ernyők az erdőben

A nyakörves szegfűgomba Marasmius rotula az egyik legbájosabb gombácskánk. Lombos erdeinkben terem júniustól októberig. Lehullott gallyakon, ágakon, korhadt tuskókon gyakran nagy tömegben jelenik meg. Fehér kalapja 0,5-1,5 cm átmérőjű, vékonyka tönkje 2-4 cm hosszú, tönk alatt fehér, lejjebb feketésbarna színű. A termőtesteinek feltűnő jellegzetessége, hogy a ritkán álló lemezek végei a tönk előtt gallérszerűen összenőnek. Ez a kollárium.
A nyakörves szegfűgomba apró termete ellenére nagyon hálás fotótéma. Étkezési értéke nincs, de a szépsége és bája lenyűgöző.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Ez aztán a találat

A lilabelű szétesőpöfeteg Calvatia lilacina a szakirodalom szerint kihaltnak tekinthető Magyarországon. Erre már 2010-ben rácáfolt, mert két helyről is előkerült. Az egyik termőfoltja ismét termőtesteket növesztett, és többet mint két éve. A képen az idei termőtestei láthatók, amit innen vettem át a fotós engedélyével. Az érett termőtesteken jól látható a névadó tulajdonsága, hogy a termőrész lilás színű. Ez azért van, mert a spórapora lilásbarna. A fiatal termőtestek nehezen különböztethetőek meg a többi, szintén füves helyeken termő pöfetegtől. Azonban az érett, szétesett példányok lilás színükkel segítenek nekünk a faj azonosításában. Ha rálelnénk, semmiképpen se szedjük fel! Hagyjuk élőhelyén, és jelezzük felbukkanását a Magyar Mikológiai Társaság honlapján. A ritka vagy védett gombáink nyomon követése fontos feladata a kezdőknek is. Segítsük a szakemberek munkáját! Ne feledjétek, gombák nélkül nagy bajban lennénk.

Nyárfa és gombái

Gyerekkoromban lenyűgözött egy magas, karcsú fa, ami az iskola udvarát díszítette. Kis idő múlva kiderítettem, hogy a jegenyenyár Populus nigra 'Italica' az életterem dísze. Aztán egyre több helyen vettem észre a szép példányait.
Nagyon jó díszfa, mert életerős, gyorsan nő, hamar ad árnyékot, és fogja fel a szelet. Sajnos puhafáját számos kártevő szereti, így rövid életű. A régi jegenyenyárfákból már egy sincs meg. Mindet kivágták.
A fekete nyár díszváltozata mellett az eredeti P. nigra szintén megtalálható az Alföldön, ahogy a fehér nyár Populus alba és rezgő nyár Populus tremula is. Ezek hárman őshonos nyárfáink. Sajnos a folyószabályozások miatt a természetes élőhelyeik, a fűz-nyár ártéri erdők megritkultak.
A fehér nyár gyakori elegyfája a tölgy-kőris-szil ligeterdőknek, de ez a növénytársulás szinte teljesen eltűnt Békés megyében az évszázados emberi jelenlét következtében. Az erdőborítottságunk csak 4%-os.
Az erdők hiánya és a folyószabályozás miatt folyamatosan csökken a talajvízszint, és egyre kegyetlenebbek az aszályos időszakok. Rossz ötlet volt kitermelni az erdőket. A körbecsodált növénytermesztésünk öntözés nélkül ellehetetlenül a nyári időszakban. Miféle jövő vár ránk, ha szántónk és kertünk kiég a forróságban? Költői kérdés volt. Lépek tovább.
A nyárfák gyakoriak az Alföldön, mert gyorsan adnak kitermelhető faanyagot. A fájuknál értékesebb talajjavító tulajdonságuk. Utánuk már lehet kényesebb fafajokat ültetni.
A nyárfatelepítések számos gombát vonzanak. A fiatal fákat segítik a gyökérkapcsolt gombafajok, vizet és ásványi anyagokat adnak nekik. Cserébe szerves anyagokat kapnak. Az avarréteg, a letörő ágak, a gyengébb vagy már kidőlt és elhalt fák törzsei a korhadékbontóknak csábító táptalajok. Egy nyárfatelepítésben sose fogunk vargányát vagy rókagombát találni, de más jó, ehető gombát viszont igen.
Akár már március végén ránk mosolyoghat a gombászok szerencséje, és tele szedhetjük a kosarunkat az új szezon első gombájával.

A cseh kucsmagomba Verpa bohemica koraisága miatt kedvelt. Étkezési értéke közepes, de sokan jó ízűnek tartják. Nyersen fogyasztva gyomorrontást okozhat. Alaposan meg kell főzni. Egyéni érzékenység előfordulhat kucsmagombákra. Ez se tartson vissza minket. A vadon termő (ehető) gombák finomabbak. A tél után tavasszal felüdülés a gombagyűjtés.

A déli tőkegomba Agrocybe cylindracea később, júniustól kezdi növeszteni termőtesteit. Melegkedvelő. Szerencsére az utóbbi években szépen elterjedt a déli megyéinkben, így Békésben is. Kiváló csemegegomba. Könnyű felismerni sötét spóraporáról, fiatalon fehéres, idősen dohánybarna lemezeiről, galléros tönkjéről, kellemes illatáról. A faanyag korhadékbontója.

A nyár-fagomba Lentinus tigrinus puhafa ligetek gyakori gombája. A nyárfán kívül szereti a fűzfát, és egyéb lombos fát is. Sőt szabad ég alatt lévő megmunkált fán is előjöhet. A pikkelykés kalapja, fehéres lemezei (fehér spórapora) vannak. Zsenge korában a kalapja levesnek megfőzhető. Hamar szívóssá válik, és ehetetlen lesz.

A nyárfa-tőkegomba Pholiota populnea szálas-gyapjas kalapjáról, durván szálas tönkjéről, agyagszínű, majd dohánybarna lemezeiről könnyen felismerhető. Gyakran fatelepeken is felbukkan, de élőfák törzsén szintén rálelhetünk. Bár feltűnő gomba, étkezésre csábít, de keserű íze miatt ehetetlen. Kizárólag a nyárfát szereti.

A nyár-tapló Phellinus tremulae a nyárfák kellemetlen parazitája. A törzs belső részének fehér korhadását okozza, vagyis előbb a lignint hasznosítja és fogyasztja el, hogy növekedni, majd szaporodni tudjon. Ivartalan és ivaros termőtesti évelők. Az ivartalan ritkábban látható, ágcsonkokból előtörő gumó, amit körbenő az ivaros rész. A nyár-tapló országszerte előfordul.

A nyárfa-pereszke Tricholoma populinum a nyárfák gombapartnere. Kizárólag nyárfák alatt lelhetünk rá. Alföldi nyárasainkban gyakori. Barna kalapszíne miatt az őszi avarban nehéz észrevenni, de nem is érdemes keresni, mert nem ehető. Húsa kellemetlen lisztszagú, kesernyés ízű. Könnyen megárthat, ha mégis legyűrjük. Méreganyag nincs benne.

A nyárfa-érdestinóru Leccinum duriusculum a nyárfák gyökérkapcsolt gombapartnerei között a jobb ízűek közé tartozik. Jó, ehető gomba, de jobb fiatalon leszedni, amikor még kemények a kalapjai. Idősebb termőtestek kalapjairól le kell húzni a termőréteget, de még így is nyálkás lesz az étel. Ezt kevesen szeretik, de vannak, akik igen.

A vörös érdestinóru Leccinum albostipitatum ritkább az előző fajnál. A hegyvidéki rezgőnyárasakban remélhetjük felbukkanását. A savanyú talajt kedveli, itt az Alföldön inkább meszesek a talajok. Nagyon kicsi az esélye, hogy felbukkanjon a város környéki nyárfatelepítésekben. Ritkasága miatt kíméljük, ne szedjük fel a termőtesteit!

A nyárfa-nemezestinóru Xerocomus bubalinus kevésbé ismert gombafaj, pedig homokos talajú nyárasainkban nem ritka. A fehér nyárt kedveli, körötte növeszti szórványosan a termőtesteit. Összetéveszthető a rokonaival, a többi nemezestinóruval, de fapartnere segít azonosításában. Bár az összetévesztésnek nincs jelentősége. Mindegyikük ehető.

 A nyárfa-pókhálósgomba Cortinarius paracephalixus védett gombánk, mert nálunk található a legnagyobb populációja Európában. Ugyan fiatalon kukoricaillatú a húsa, de hamar dohos szagúvá válik, és legtöbbször fanyar ízű. Nyomásra vörösödik, a nyomás helyeken pár órával később megfeketedik. Illata, színeződő húsa segít felismerni. Ne szedjük fel!

Megjegyzés: A fotók eredeti helyét megnyithatod, ha a gombák nevére kattintasz. Az első illusztrációt innen vettem.