Ezen a fotón se voltam már fiatal, hiszen 2014-ben harminchat éves voltam, de a jelenkori önvalómhoz mérten mégis csak fiatalnak számítottam. 2025-ben közelebb vagyok az ötvenhez mint a negyvenhez. Nemrégiben betöltöttem a 47. életévemet is, vagyis végérvényesen a múltam része az ifjúságom és a jelenem az öregedő testem. Milyen fura, hogy negyvenen túl mennyire jelentőssé válik minden évtized! A harmincas éveimben még nem tűnt fel az idő becsessége, és hogy nem szentelem meg igazán a napjaimat. Basszus, hogy semmiféle kulturális mintánk sincs az értelmes, tartalmas élet megélésére! Úgy kell könyvekből és saját kútfőből kitalálnom, hogy mit jelent a méltó emberi élet. Nagyon aggasztó, hogy mennyire súlyos az értékválság a magyar roncs-társadalomban. Egyáltalán nem becsüljük önmagunkat és a másikat sem. Elkótyavetyéljük a humán kapcsolatainkat és negatív hozzáállásunkkal elriasztjuk a fiatalokat, akiknek képtelenek vagyunk élhető társadalmi környezetet teremteni. Eleve kisebb létszámúak az ifjú generációk, akik létfontosságúak a nemzet megújulásához. Hogyan akarjuk a nemzeti vitalitásunkat megőrizni, ha a természetes életerővel teli ifjakat nem tudjuk megtartani? Milyen közel jövőre számíthatunk a fiatalok nélkül? A bejegyzésbe gombakedvelő ukrán fiatalok videóját illesztettem be, mert Ukrajna éppen elveszti fiatal férfi generációjának színevirágát a honvédő háborújában. Egy ilyen küzdelmet vívó néppel egy keresztényi irgalmat ismerő nemzet csak is szolidáris lehet. Ismerjük az idegen megszállások és háborúk keservét és rettenetes emberi árát. Normális, jó érzésű ember elítéli az agressziót és az áldozat oldalára áll. Senkinek sincs joga a 21. században a fiatalok jövőjét veszélyeztetni! Az emberiség reményei. Nézd meg a videót, és gondolkodj el rajta, hogy te mit teszel az élhető világért.
2024. március 17-én készítettem a fotót a pinduri cseh kucsmagombáról. A kép címe: Mütyürke, mert tényleg abszurd, hogy mennyire méreten aluli termőtest volt! Tavaly az egyik tuti lakcímét néztem meg a tavaszi szezont megnyitó ehető és árusítható gombánknak, de alig találtam meg a pár darab apróságot. Azt hittem, hogy elő sem jöttek. Idén még ennyit se fogok látni belőlük, mert 2024/2025 tele rendkívül száraz volt. Az eltelt kilencven nap alatt cirka 70 mm csapadékot kaptunk! A tavaly októberi rapid termőhullámot serkentő kb. 70 mm két hét során hullott le, vagyis ez az összeg picit sem extrém. De extrém, ha negyedévre osztjuk el, mert nagyon kevés!! A folyóink vízgyűjtőin a hóban tárolt tartalék víz elképesztően kevés, pár százalék csak az ilyenkor szokásosnak! Tavaszi áradás nem lesz, de extrém árvizek simán előfordulhatnak a szélsőségessé vált időjárás miatt. Lásd 2021 májusában, amikor Biharfüredre 175 mm eső zúdult le, ami eszeveszett gyorsasággal robogott le a Biharból és okozott meredek árhullámot. Pont négy éve volt téli áradás is, amikor február közepén vonult le egy árhullám.
2021-ben sokkal csapadékosabb volt a tél, amit jelzett, hogy a turistautakon hatalmas saras pocsolyák voltak, amik megnehezítették a terepjárást. Négy éve a téli esők víztöbblete tavasszal is kitartott és az odvas keltikék nem szenvedtek szárazságtól, virágzásuk zavartalan és pazar volt. Sajnos a tavasz már kevesebb esőt adott, és a szél hatékonyan szárította a talajt. Május 18-án még egy-két kóbor zivatar záporesőjének köszönhetően volt egy rapid termőhulláma a korhadékbontóknak, de aztán beállt az időállás és ránk telepedett a forró-száraz nyár. Most belenéztem a képmappákba, de nincsenek nyári mappák, mert nem volt értelme terepre menni. Ugyan kétszer jártam a hegyvidéken, de sokkoló tapasztalatok taglóztak le mint a Béliben mint a Biharban. A Szigethegység kiváló gombatermő erdői sem kaptak elég csapadékot. A pár évvel korábbi gombabőség töredékét láthattam. A negatív élmények hatására depresszív írásokat írtam, amik bemutatják a súlyos ökológiai károkat, amik a mi életünket is veszélyeztetik. Nincs kedvem terepre menni. Nincs kedvem tovább dokumentálni a hanyatlást.
