Ezen a fotón se voltam már fiatal, hiszen 2014-ben harminchat éves voltam, de a jelenkori önvalómhoz mérten mégis csak fiatalnak számítottam. 2025-ben közelebb vagyok az ötvenhez mint a negyvenhez. Nemrégiben betöltöttem a 47. életévemet is, vagyis végérvényesen a múltam része az ifjúságom és a jelenem az öregedő testem. Milyen fura, hogy negyvenen túl mennyire jelentőssé válik minden évtized! A harmincas éveimben még nem tűnt fel az idő becsessége, és hogy nem szentelem meg igazán a napjaimat. Basszus, hogy semmiféle kulturális mintánk sincs az értelmes, tartalmas élet megélésére! Úgy kell könyvekből és saját kútfőből kitalálnom, hogy mit jelent a méltó emberi élet. Nagyon aggasztó, hogy mennyire súlyos az értékválság a magyar roncs-társadalomban. Egyáltalán nem becsüljük önmagunkat és a másikat sem. Elkótyavetyéljük a humán kapcsolatainkat és negatív hozzáállásunkkal elriasztjuk a fiatalokat, akiknek képtelenek vagyunk élhető társadalmi környezetet teremteni. Eleve kisebb létszámúak az ifjú generációk, akik létfontosságúak a nemzet megújulásához. Hogyan akarjuk a nemzeti vitalitásunkat megőrizni, ha a természetes életerővel teli ifjakat nem tudjuk megtartani? Milyen közel jövőre számíthatunk a fiatalok nélkül? A bejegyzésbe gombakedvelő ukrán fiatalok videóját illesztettem be, mert Ukrajna éppen elveszti fiatal férfi generációjának színevirágát a honvédő háborújában. Egy ilyen küzdelmet vívó néppel egy keresztényi irgalmat ismerő nemzet csak is szolidáris lehet. Ismerjük az idegen megszállások és háborúk keservét és rettenetes emberi árát. Normális, jó érzésű ember elítéli az agressziót és az áldozat oldalára áll. Senkinek sincs joga a 21. században a fiatalok jövőjét veszélyeztetni! Az emberiség reményei. Nézd meg a videót, és gondolkodj el rajta, hogy te mit teszel az élhető világért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése