A minőséget választottam a mennyiség helyett

Tegnap készítettem a csendéletet a gombavizsgáló helyemen. A jegyzetfüzet utal egy régi szokásomra, ugyanis 1998 augusztusa óta jegyzetelek. Nagyon sok hasznos könyvrészlet és minden más került a füzeteimbe az évek során. Plusz továbbra is tudok kézzel írni. Ugyan használom a képen látható phabletet mint noteszgépet, mert buszon vagy gyorsan felírni valamit kényelmesebb a kijelzőn pötyögve a két hüvelykujjammal, de a kézírást nem akarom feladni.
A blogom egyik mottója a tudással kapcsolatos. Komolyan veszem.
Az eltelt hetekben több könyvet elolvastam és még van néhány kötet hátra. Pótlom a tudásbeli hiányosságaimat. Huh. Nagyon kijöttem a jó formámból. Nyugtalanító megtapasztalni, hogy az elmém másként működik. Az okostelefon használat, a közösségi appok tényleg megváltoztatják az agyműködést! Hónapokba került és még nem értem a végére, az agyamat visszaállítani író-üzemmódba. Az írás folyamatos gondolkozás és erős összpontosítást igényel. Sajnos én is tönkretettem a koncentrációmat. Ezért jelentősen csökkentettem a böngészési időmet. Direkt az 1GB/8GB phabletet használom, ami képtelen futtatni a közösségi appokat. Lemondtam a netcsomagot a telefonban, a számomhoz csak 100MG jár, ami jelképes adatkeret. Az internet hasznos eszköz, hiszen itt a blog, de a közösségi oldalak nekem károsak. Íróként elengedhetetlen számomra, hogy órákon át tudjak figyelni. Este vettem észre, hogy végre tudok "lemerülni" és átlátni a regény rendkívül bonyolult szerkezetét 30%-ig... Vagyis még több edzésre van szüksége az agyamnak.
Az írás önmagában jutalom. Emberi csúcsteljesítmény. Izgalmas kihívás. Egy rejtvény, amit az ember önmagának jelöl ki és fejt meg. Ha pedig másoknak is tetszik, a többiek tetszése a kandírozott cseresznye a torta tetején.