A sokk hatására írtam a hosszú címet. Totál paff vagyok. Ugyan ez egy prototípus volt, de így is nagyon bizarr gépszörny, ami jól érzékelteti mély tiszteletünket az erdő és fák iránt. Ironizálok. Majd sikeresen megküzdünk a klímaváltozással... majdnem írtam valami rondát. Szörnyülködj te is, és lelkesedj, az ember minden akadályon átjutva a legsikeresebb faj marad még évmilliókig... Nem. Evolúciós zsákutca vagyunk.
A gyönyörű, hatalmas, idős bükkfáról a képet 2020 augusztusában lőttem a Kelet-Mecsek Hidasi-völgyében. Atit megkértem, hogy álljon a fa mellé érzékeltetni az öreg élőlény termetét. Szerencse, hogy narancssárga póló volt rajta, mert így észrevehető. Igen, ott áll a fantasztikus bükk matuzsálem mellett, ami egyértelműen a környék aggastyánja. Szívesen visszatérnék a völgybe jobb időjárású időszakban, mert 2020 nyarán éppen hőség idején jártunk dél-nyugaton. Az árnyas fák alatt is tikkasztó fülledtség volt. Nem bükknek való időjárás perzselte a tájat. A klímaváltozás forróbbá és szárazabbá teszi a nyarakat. A tél pedig szinte eltűnik. Lesznek fagyos napok, de számuk csökken, míg a hőségnapoké egyértelműen nő!
2016. május elsején jártam a Béli-hegységben. Akkor fotóztam a virágzó medvehagymát a gyertyános-bükkösben. Ez a rész már nincs meg, mert letermelték. Fogalmam sincs, hogy miféle terv alapján irtják a Béli-hegység rengetegét. Sajnos nagyon jó biznisz a fa, nagyon sokan illegálisan irtják az erdőt és vásárlók nem kérdik, hogy honnan van a fa... Az erdőirtás évezredek óta zajlik. Senki se hiszi el a jelenben, hogy valamikor Európa jelentős részét egybefüggő rengeteg borította. Aztán letelepedett az ember és a gazdálkodáshoz földterületre, és sok mindenhez fára volt szüksége. Az erdő fogyatkozni kezdett. Mára ősbükkösből maradt összesen kb. 90ezer hektárnyi. Az arányok érzékeltetése véget Békés megye területe több mint félmillió hektár. És ez csak hazánk egyetlen megyéje!
2017. november 4-én pont elcsíptem a gerincről két nagy bükkfát lehúzó traktort. Megdöbbentő látvány volt, amit le kellett fotóznom. Ennyit az idős fák védelméről. Hiszen a nagy terv, hogy az utolsó utáni pillanatban, avagy a 25. órában most aztán már tutira megvédjük Európa maradék őserdőit, így az ősbükkösöket is. Facepalm. Jókor... amikor kvázi a totális megsemmisülés küszöbéhez értek. Nemcsak az ősbükkösök vannak végveszélyben, hanem a lucfenyvesek is. Elképesztő mértékű az illegális erdőirtás, de esztelen visszaélések vannak az állami erdőgarázdálkodásban is. Bármelyik országra gondolok. Pénz beszél, sötétzöld ugat, a pusztulás terjed... és körbeérve a fenekünkbe harap... Tulajdonképpen az esélytelenek nyugalmával dacolunk saját természetes késztetéseinkkel. Hiszen élőlények vagyunk, akik minél jobb életkörülményekre vágynak. Csak éppen sosem tudatosítottuk magunkban, hogy a jobb életkörülmények nem valósíthatók meg jól működő ökoszisztéma nélkül. Na, ezt vertük szét. És hidd el nekem, nem kell sok, hogy te is megtapasztald felelőtlenségünk következményeit. Oh, nagyon közel a totális ráfaragás az ostobaságunkra.
2016. szeptember 10-én természetes erdőben jártam a Bihar-hegységben. A lucfenyő és bükk vegyesen nőtt a hegytető alatt. Érdekes, hogy a völgyben csak lucfenyő van, mert a hideg levegő megül ott, így a bükk fázik, ezért magasabban nő a hegyoldalon, amit jobban melegít a napsugárzás. A képen igazi erdő van. Egészen más mint a gazdálkodási céllal átalakított állományok vagy a direkt faanyagtermelésre telepített ültetvények. Ahogy nézem a fotót, egyértelműen érzem, hogy én mint ember természetidegen lény vagyok. Mi, emberek nem állhatjuk a természetet, mert valójában nem uraljuk és ezért pusztítjuk el. Csakhogy a természet elpusztítása egyenlő a fajunk kihalásával, vagyis faji szintű öngyilkosság. Némileg szarkasztikusan kívánok sok sikert az erdőmentőknek. Nemes ügyet vállaltak fel, de hiába. A fajunk réges régen elszabadult és esztelen pusztításba kezdett a saját kényelme érdekében. Ezt megállítani... csak természetes visszacsatolási folyamat tudja, ami jelenleg is zajlik.
A nagy őzlábgomba magányos termőtestét szerencsés gombásztárs találta az egyik Gyula környéki ültetvényben. Nem őszi gomba, bizony májustól terem, de ősszel alakul ki a korhadékbontók számára kedvezőbb időjárás, amikor párásak a hajnalok, kiegyenlített a napi hőingás, több csapadék hullik, tehát jól be vannak ázva a korhadó faanyagok, az avar, a talaj. Ekkor érzi jól magát a talajlakó őzlábgomba, amit ha tönkkel együtt húzol fel, akkor jön vele a gombafonalaival átszőtt avartömeg. Ezért szoktuk késsel vágni, vagy kés hiányában letörni a kalapot. A tönk szívós, kiszárítva gombapor készíthető belőle. A kalap a lényeg, amíg zárt, addig tölthető, amikor kinyílott, akkor az egyik közkedvelt "rántott gomba" alapanyag, mert egyébként szinte nincs is kalaphúsa. Mehet rá a panír. A csendéletet a Canon PowerShot A630-as kompaktommal készítettem és nagyon tetszik a kép, mert jól visszaadja a termőtest szinte már állati testrészre emlékeztető textúráját. Megéheztem...
Kora reggelre időzítettem a bejegyzést, hogy jól induljon a napod. A képválogatáson régebbi gombafotóimat láthatod. Színpompás felvételek, amiknek színét a nyári napfény erősítette fel. Négy melegkedvelő gomba, amik közül három kiváló csemegegomba, de az egyik hazánkban törvényileg védett. A császárgalóca a mediterrán térségből indult északnak, és míg a Kelet-Mecsekben találkozva vele picit sem lepődtem meg, de amikor a Zemplénben is megláttam, meghökkentem. A fotón szereplő példányt a Béli-hegység előterében gyertyános-tölgyesben fotóztam le 2018. június 17-én. A nyári vargányát 2016. június 4-én, a varashátú galambgombát 2020. július 5-én, a jobb felső sarokban látható rózsáskalapú tinóru bébit Kétkörösközben 2020. július 2-án. Ez az egy, amelyiket hiába főzöd meg alaposan, egyéni érzékenység esetén így is úgy is hasmenést okoz és nem is finom kísérletezőkedvű gombásztársam beszámolója alapján. A dátumokból láthatod, hogy igazi nyári gombák. Érdekes, de a császárgalóca meglepően sokáig képes teremni, van egy gerincen lévő tölgyes lakcíme, amiben október végén is találtunk belőle. Nem hittem a szememnek. Minden bizonnyal ezen erdőrész kedvező mikroklímája segíti a termőtest növesztését késő ősszel is. Ha lenne elegendő csapadék, akkor júniusban berobbanna a szezon, de erre minimális az esély.
Pont három éve, vagyis 2019. május 28-án kora délután készítettem mobillal a fotót az átvonuló zivatarfelhőről, aminek csapadékja is jól látható a képen. A május sok esőt adott, helyben és hegyvidéken is csuromvizesek voltak az élőhelyek. Május 16-án például gumicsizmában csúszkáltam keresztül egy nagy pocsolyán, hogy be tudjak menni az erdőbe. A kiadós esők hatására tomboltak a kedvenceink. Ráadásnak meleg is volt, ami jót tett a rózsás tejelőpöfetegnek Lactarius stephensii, ami Kétkörösköz egyik különlegesebb gombája. (A képválogatás 11. képén látható.) Sokak örömére a nagy őzlábgomba és jóféle csiperkék is teremtek.
Május 26-án a fagyizónál ért minket
utol a gombásztárs, aki helyi zsákmányát mutatta meg nekem, amit nagyon
jól tett, mert erdei csiperkének szedett le barnapikkelyű csiperkét, ami
gyengén mérgező. Ezeket kiválogattam. Aztán elkértem egy fotózásra a
legnagyobb őzlábgombát és ha már az angol neve napernyő... Én aznap városi lakcímeket néztem végig, nem gyűjtöttem étkezési céllal gombát. Örültem az igazi májusi időjárásnak és a termőhullám felfutásának. Tudtam, hogy az eső bőven átáztatta a talajt, és a június is kiváló lesz. Tényleg az volt. Hamarosan lesz összefoglaló 2019 júniusáról.
A harmadik képen a 16. hegyvidéki gombászat közös zsákmánya látható. Ez egy gyönyörű válogatás volt ehető termőtestekből. A nagy fehér gombák nagyspórás csiperkék voltak, de a képen láthatsz nyári vargányát, tölgyfa érdestinórut és szemcsésnyelű fenyőtinórut is. Az élénksárga csöves tinórura több tippem is van, hogy mi lehetett, de biztosan ehető volt. A fotók visszaadnak valamit az eltelt évek dolgos napjaiból, amikor folyton a terepet jártam és gyűjtöttem az anyagot. A kemény munka nem spórolható meg, ha az ember szeretne értékes tapasztalatokat és tudást szerezni. Gombaínséges, aszályos időszakban tudok miből erőt meríteni. A gombák fantasztikusak. Lásd képválogatást.
Levettem a tavaszi díszeket, plakátot és felraktam az erdei gombásat, valamit több selyemvirág levelet és pár nagyobb műanyag gombát, amik a képen is észrevehetők. Most kellemes, zöld hangulata van a gombavizsgálónak, mini oázissá változott át. Nagyon remélem, hogy a nyár mégsem követi a tavalyi példáját és kevésbé lesz "pokoli". A 2021-es öt hőhullámmal, hosszú aszállyal és tartósan 30Celsius fok feletti meleggel gyötört minket és a gombákat, valamint minden élőlényt. Egyelőre aggasztóak az előjelek. Pedig a nyár gombákban gazdag évszak. Aggódok.
Megnyitottam a Google térképét, hogy rákeressek egy helyre és a központi hely, amit megjelenít nekem, pont "Kétkörösköz", szülőföldem. A megosztott adataimnak köszönhetően a Google pontosan tudja, hogy hol töltöm a legtöbb időt. Békéscsabáról járok át Gyulára és szívesen tartózkodok Doboz-Szanazug erdőtömbjeiben, ahogy a fő indikátor helyemen is, ami Póstelek. Beraktam egy ábrát, amit egy pdf-ből mentettem le, ami a térség botanikai értékeit mutatja be. Ezek közül többel találkoztam gombászat során, lásd a blogban lévő helyi virágfotóimat. Sajnos természetes erdőnk nincs, minden erdőtömb gazdasági célú faültetvény. Azonban az ültetvények az eredeti erdők helyén vannak. Ezért találhatók bennük botanikai értékek. Sajnos a folyamatos emberi háborgatás és a klímaváltozás az érzékenyebb fajokkal végez. A biodiverzitás csökkenése feltűnő. Szerencse, hogy van nemzeti parkunk, mert a természetes élőhelytöredékek utolsó menedékei az őshonos élőlényeknek. Pech, hogy nincs legalább száz hektárnyi védett erdőrész, amiben természetes folyamatok érvényesülhetnének. Túl kicsi az erdőterület, mindre szüksége van az erdészetnek. Illetve a klímaváltozás biztosan végezni fog a fás élőhelyekkel. Egyszerűen nincs elég víz a fáknak. Sok mindenről írhatnék, de már az összes témáról van több cikk a blogban.
Hamarosan véget ér a tavasz, és kezdődik a nyár, így lecserélem a gombavizsgáló dekorációját, és a tavaszi gombák plakát helyére kerül a bejegyzésben szereplő. Három állandó plakát van a rácson: városi, ehető és mérgező gombák, amik zömmel nyári termőidejűek, így nem láttam értelmét külön nyári gombásat szerkeszteni. Eleve nyáron inkább a fás élőhelyeken találhatók meg a kedvenceink. Ugyan zömmel gyakori gombák szerepelnek a lapon, de a málnavörös tinóru európai vörös listás ritkaság, ami nálunk nagyon jól érzi magát! Egyik természeti kincsünk. Vagy a védett csoportos csiperke, aminek nagy csoportjai rendkívül feltűnőek. Vannak remek csemegegombáink, amiket érdemes gyűjteni. Ilyen az óriás tölcsérgomba, ami tényleg egyedi aromájú és fantasztikus illata van. Hihetetlen, hogy az agrársivatag mennyi csodát rejt, amik lenyűgöző és tiszteletreméltó kitartással dacolnak a mi tájformáló- romboló ténykedésünkkel. A gombákkal foglalkozva mindig rádöbbenek, hogy vannak nagyobb dolgok az emberi lét felett, és ezektől felpezsdül az életkedvem.
A rókagombát hegylábi gyertyános-tölgyesben fotóztam régi mobilommal életem első partiumi gombatúráján. Amiért ismét feltöltöttem a fotót, hogy tegnap gombásztársak átmentek a hegyvidékre és semmiféle gombát nem találtak a száraz erdőkben. 2014-ben hűvös és esős volt május közepe. Amikor elindultunk az egynapos gombászatra, kora reggel egybefüggő felhőzet takarta az eget és csendes eső hullott. Délre elállt az eső, és hazaúton délután már csak nagy záporfelhők vonultak. Hűvös nap volt, de nőttek a rókagombák és a csuromvizes erdőkben komótosan mászkáltak a foltos szalamandrák. A meredekebb hegyoldalon a barátomba kapaszkodva másztam fel, mert a gumicsizmám talpa csúszott a vizes avaron és csupasz talajfoltokon. A fák lombjáról a nyakamba csurgott az esővíz. Élettel teli volt az erdő. Éles a kontraszt 2014 és 2022 májusa közt. És csak nyolc év telt el!
Ideje elengednem a természetismeret átadással kapcsolatos küldetésemet. Érdeklődés hiányában az észszerű reakció, a feladás. A mai napra meghirdetett programra négyen voltak kíváncsiak. Bár ketten Szegedről jöttek át, amit hálásan köszöntem nekik, hiszen tényleg meglepő volt, hogy száz kilométert utaztak, hogy élőben meghallgassanak engem. Azonban legalább tíz emberre számítottam, mert az időjárás tökéletes volt, a helyszín, a fő indikátor helyem a legszebb májusi arcát mutatta, az előadás témájának a csiperkéket választottam. Minden adott volt a remek programhoz, és én is szokásomhoz híven odatettem magam. Viszont letört, mikor rádöbbentem, hogy csak ennyien leszünk. Félre ne érts, a négy embernek is ugyanúgy a maximumot adtam, de érezhették rajtam, hogy elkámpicsorodtam. Most a bejegyzés írása során érzem, hogy szúr a szívem. Megöl a bánat. Megtapasztalni, hogy a sokévnyi munka sehogy se hozza meg az eredményét, gyilkos. Nincs is kedvem többet írni. Lásd a képválogatást.
Spóranyomatot szerettem volna készíteni, de a gombák zöme alig hullatott spórát. A körösi csiperke, az óriás harmatgomba és mezei szegfűgomba adott értékelhető nyomatot. Persze fehér lapon a szegfűgomba fehér spórapora csak közelről szemlélve látható, de pont a kalapot visszaraktam a nyomatára. A többi gomba: májusi pereszke, tövisaljagomba, barna csengettyűgomba, tavaszi rétgomba, fehér porhanyósgomba volt. Azért a lemezek láttán is érzékelhető az eltérő spóraszín. Látványosak a gombák színei.
2022-ben újranézni egy 2009-es filmet, picikét időutazás a múltból a jövőbe, ami már a jelen. A tavalyi nyár az öt hőhullámával, a tartósan 30 Celsius fok feletti napi maximumaival, a csapadékhiánnyal együtt kiérdemelte tőlem a pokoli jelzőt. Attól tartok, hogy az idei ugyanilyen lesz. A klímaváltozás nem fiktív rémtörténet, hanem a jelen valósága és egyre rosszabb lesz. Ijesztő, hogy egy globális katasztrófával szemben alig teszünk valamit. Passzívan sodródunk a végzetünk felé. Tragédia.
A téglavörös susulykátInocybe erubescens 2017-ben május 16-án fedeztem fel a Deák Ferenc utcában. 2021-ben május 14-én fotóztam első termőtesteit. Idén három nappal korábban találtam rá. Pedig a tavasz hideg volt és sokáig le volt maradva a vegetáció. A nyárias melegben hihetetlenül gyorsan kilombosodtak a hársfák és virágozni kezdett a fehér akác. Indulnak a fákkal társuló gombák is. Azonban az időjárás kezd elromlani. Aggasztó a helyzet.
A kedd a csendes piacos nap, de az esőknek köszönhetően már reggel hétkor megérkezett az első gombásztárs. Az utolsó fél tizenkettőkor futott be, fél órával a vizsgáló zárása előtt. Örültem a gombáknak. Jó volt látni a termőtesteket. A tejpereszkék lekaszabolása szomorúsággal töltött el, de még nagyobb szomorúságot keltett bennem a szegénységgel szembesülés. Nem részletezem. Határ menti gombaszakellenőrként van pár torokszorító élményem. A munka végén összepakoltam az elkért bemutató termőtesteket. Úgy döntöttem, hogy kitérek a Csabapark felé és megnézem ott a gombahelyzetet. Az esők hatása itt is jól látszott, mert nyomulnak a kedvenceim. Tudtam gyarapítani a napi gyűjteményemet. Most a hűtőben a vasárnapi gombákkal együtt kb. húsz faj termőtestei vannak. Ideje lenne videót készítenem. Kár, hogy krónikus fáradtság gyötör. A stressz lopja az életerőmet. Bár a gombák képesek feltölteni és rávenni plusz erőfeszítésre. A képválogatás első képét még mobillal a vizsgálóban lőttem. A többi a nyitóképpel együtt a Csabaparkban a Canon kompakttal készült. Az ugrópókos is.
Reggel a buszból mobillal lőttem a képet két kedvenc légköroptikai jelenségemről, Tyndall-sugarak és napkutya, amiket pozitív jelnek tekintek. A délelőtt csodálatosan alakult. A délután is jó, csak annyira fáradt vagyok, hogy leginkább aludni vágyom. Gyorsan összefoglalom a kellemes meglepetéseket. Ma délelőtt láttam a vizsgálóban: szekszárdi csiperkét, körösi csiperkét, tövisaljagombát, májusi pereszkét, olaszgombát, fattyú kucsmagombát és simasüvegű kucsmagombát, valamint a sok-sok ehető gomba mellé egyetlen kis mutatóba hozott sárga kénvirággomba csatlakozott, ami gyengén mérgező. Kora délután a városi sötét kucsmagomba lakcímet is felkerestem és az utolsó egyben lévő termőtestet lefotóztam. Ráadásnak a dupla ünnep miatt a piac is pörgött, rengeteg vásárló volt. Hoztam haza bemutató termőtesteket. Alvás után majd készítek egy miniatűr gombaturkálót. Egész jó kis tavaszi kínálathoz volt szerencsém. Nagyon érdemes terepre menni. Ki kell használni az ideális nedvesség viszonyokat. A negyedik fotón sereges tintagomba látható.
