Hótaposó túra

Az ünnepi készülődést jól esett megszakítani és a háztájiban sétálva friss levegőt szívni. Egyik gombásztársam ráért, így kettesben mentünk Póstelekre. A kastélypark csak a miénk volt. Elsétáltunk a nagy öreg tölgyig, megnéztük az egyik laskagombás fát és júdásfülgombás fekete dióst, de a hét fagyos időjárása és a hó lenullázta gombász reményeinket. Egyetlen picike laskagombát szedtünk, a többi kezdemény maradt, nem tudott megnőni.
A tarvágások és a csemetékkel teli ültetvény tagok a téli kopárságban még élesebben jelezték az egykor volt erdőterületeink jelenlegi funkcióját, a faanyagtermelést. Ezek rég nem erdők, hanem üzemek. Gombásznak lenni Békés megyében egyre nehezebb. A fás területek kicsik, mire megismered egy terület tenyésztesteit, kivágják az ültetvényt. Ha bemutatsz egy részt, mindenki oda kezd járni és lehetetlenné válik a monitorozás. Egyszerűen nyomasztó az egész. Rossz érzéssel hadakozva hagytam el a felmérő útvonalamat. Hiába a ragaszkodó vonzódásom a természet felé, ha a természet egyre kevésbé létező csoda a szülőföldemen. Megsemmisítjük. Az ember többé nem kompatibilis éltető közegével. Átokverte faj lettünk.