Az idei szezonról

2018. január 7-én kinyílt a hóvirág a kertben. Ezen nem lepődtem meg, mert a tél három hónapja inkább volt egy hosszú késő ősz mint tél. Az évszakra jellemző időjárás február végén érkezett meg egy markáns lehűléssel, amit még egy követett március közepén. A fagyos váltás előtt február 10-én már terepre mentem, és bőségesen találtam osztrák csészegombát, ami a szezonnyitó gomba. Ehető, de én magam nem gyűjtöm. Vannak gombászok, akik kedvelik. Ami nagyon meglepett, hogy a talaj nem fagyott meg. Ez új tapasztalat volt. Aztán születésnapom után megjött a hideg és havazott. Nem jött össze igazán vastag hótakaró, de a tél összességben jóval csapadékosabb lett az átlagosnál. Az első csillagvirágokhoz sártengeren kellett átkelnem. Március 11-re elolvadt az első hó, és jó időben fotózhattam le a kék csillagokat.

Aztán március 24-én hófoltok közt örökítettem meg az első cseh kucsmagombát. A hideg hullámok jelentősen lelassították a fejlődését, de egy héttel később 30-án a berobbant melegnek köszönhetően gyorsan megnőttek a termőtestei. Csodálatos tavaszi túra volt. Bizakodva tekintettem a szezonra, és vártam a többi kucsmagomba felbukkanását. Sajnos az április meghozta a nyarat és majdnem összejött a 30 Celsius fok. A nyárias hőmérsékletek és a kevés csapadék végzett a tavaszi termőidejű gombák termőtesteivel. 

Az utolsó pusztai kucsmagombákat 12-én fotóztam le. Ez egy bakancslistás gomba volt nekem, idén találkoztam vele először és kapásból három élőhelyét járhattam be. 2019-ben ezeken fogom keresni, márciustól terem. A bőséges téli csapadék mindig kedvez a kucsmagombáknak és idén jól indult szezonjuk, de a negyedik hónap magas hőmérsékletei hamar tönkretették a termőtesteiket. Viszont a korai "hőség" előcsalta a melegkedvelő nyári fajokat. Ettől még meglepődtem, amikor gyönyörű őzlábgalócákat találtam az Öntözött réten április 20-án. A meleg negyedik hónap után várható volt, hogy korábban lesz a vargánya is, de ennyire korán? 

Május 9-én nyári vargányákat gyűjtöttem és találtam bronzost is, valamint hibátlan piruló galócákat. Olyan gyönyörűek voltak, hogy elképesztő. Sajnos itt már jelentkezett a probléma, ami az egész szezont megkeserítette, a gombalegyek hihetetlen aktivitása, ami egészen késő őszig kitartott az átlagosnál melegebb időben. Júliusig több-kevesebb sikerrel gombásztam helyben és hegyen. Le-fel hullámzott a termőhullám, így a leszálló ágnál betliztem, de többször belenyúltam a felszálló ágon a tutiba. Azonban az átkozott nyüvek folyton beleköptek az örömömbe.

Augusztussal kellett volna beindulnia a magashegységi szezonnak, de idén 1000 méter felett semmi sem jött össze. Alig lőttem fotókat odafent. Pedig eddig 2013-tól kezdődően mindig jó élmény volt a magasban gombászni. Remélem, 2019-es szezon jobb lesz! A magasabb hőmérséklet és kevesebb csapadék ismert helyeinken negatívan hat a fákra, így a gombákra is. Gyakorlatilag májustól szeptemberig kizárólag zivatarok adtak csapadékot és ezek területi megoszlása rendkívül szeszélyes. Szeptember elején jött végre valahára egy sekély ciklon, ami Dunántúlon több helyen 100 mm esőt adott, itt dél-keleten kb. 50-60 millimétert. 

Ennek hatására a hónap közepén helyi fás élőhelyeken is termőhullám volt. Aztán nem esett eső, és a tizedik hónap lett a legszárazabb 9 milliméternyi csapadékkal. Az aszály negatívan érintette a gombász egyesületek őszi programjait, a gombakiállítások megszervezése szinte ellehetetlenült. November közepéig kellett várni az időjárás fordulatára, hogy jöjjön egész országra kiterjedő csapadékot adó mediterrán ciklon. Aztán a második ciklon hátoldalán északról ránk zúdult a sarkvidéki fagyos légtömeg, melynek hatására a 11. hónap vége januárira sikeredett. Az előrejelzés alapján gyorsan visszamelegszik a levegő, és pár nap alatt még az éjszakai fagyok is megszűnnek. Azonban ennyi fagy elég volt, hogy csak a téli hármas maradjon terepen, téli fülőke, késői laskagomba, júdásfülgomba.