Mozgásban maradni

A mai napig a legkésőbbi hegyi gombatúrám 2014. november 15-én volt. Alapvetően nem látom értelmét a késői túráknak, mert eddigi tapasztalataim alapján ilyenkor már nincs értékelhető gomba az ottani erdőinkben. Idén az őszi szárazság is rontotta a gombák esélyeit. Azonban a tartós meleg és a bőséges harmat együtt csodákat művelt. Sőt olyan szintű anomáliát produkált, hogy hitetlenkedve néztem a száraz erdőből előhozott tökéletes vargányákat. Egy helyi gombászpár már lefelé tartott a domboldalon, amikor mi még csak felfelé kapaszkodtunk. Csak vargányát szedtek. Hol? Mi hiába jártuk be az ismert helyet, összesen négy darabot találtunk. Akadtak még száradó őzlábgombák, frissen előbújt szemcsésnyelű fenyőtinóruk, néhány vörös érdestinóru. A nyitóképen narancssárga laskagomba látható, ami nem laskagomba, és nem ehető, de csodálatosan színes gomba. Jó volt rálelni. Azonban én egy vargányát se találtam. Szintén anomália, mert rááll a szemem a gombára. De nem akadtam egyre sem. Ettől függetlenül remek kis túra volt. Összefutottunk gombásztársakkal. Ők is találtak ezt-azt. Bár reggel fáztunk, de délre kellemes idő lett. Nagyon tetszett a novemberi erdő. Nekem mindig jó érzés fák között lenni. Sőt annyira sikerült beolvadni az erdőbe, hogy ráhoztam a frászt két szarvas tehénre, akik csak húsz méterre voltak tőlem, amikor megmozdultam. A hátam mögül érkeztek, de megéreztem a jelenlétüket. Ez van, amikor lecsukott szemmel állok egy nagyobb fa mellett. Csupa meglepetés az élet.