Derűs katasztrófa

Augusztus óta tart a szinte csapadékmentes időjárás, rendkívüli aszály van. Azért az ősz esős szokott lenni. Idén nem az. Sajnos kedvenc szigethegységi terepeink sem kaptak elegendő esőt, így a csodás erdőkben alig terem gomba. Pedig kiváló élőhelyek! Nemcsak a szárazság sújtja az erdőket, hanem a mi faanyag igényünk is, amíg ott voltunk hallgathattuk a motoros fűrészeket. Hárman mentünk át fél hétkor bemutató és ehető termőtesteket gyűjteni. Szegedről jöttek értem a gombásztársak. Reggel dér és hideg, délben húsz fok és napsütés fátyolfelhőkkel. A reggeli harmat miatt az erdők széle nedves volt és jó illatú. A fák között csörgőszáraz avar és lehangoló "szalma" szag. Nem is erőltettük a gerincen való sétát, pedig normális időjárás esetén fel szoktunk menni. Inkább kint maradtunk és átböngésztük az erdőszélt. Kb. húsz fajt találtunk. Aztán hazafele úton a kettes számú erdőnknél meg kellett állnunk, mert a fák között nagy őzlábgombákat pillantottam meg. A főút szélén megállni lehetetlen, így jó nagy kerülőt tettünk, és szinte átrepültünk az erdőn. Ez egy gyors három kilométeres cikk-cakkot jelentett. Azonban két kosár megtelt őzlábgombákkal. Hogy a csudába tudtak a csontszáraz erdőben előjönni? Elképesztő. Ettől függetlenül a hónapok óta tartó aszályt elneveztem derűs katasztrófának. És van egy olyan érzésem, hogy ez még csak kezdete valami sokkal rosszabbnak.