Csoda novemberben

Jó lett volna a hegyre menni nagy őzlábgombákat gyűjteni, de szerdán voltam odaát, így szombaton itthon maradtam. Inkább kimentem a piacra, és milyen jól tettem! Amint ránéztem Laci bácsi pultjára, két kis ládányi vörösbarna vargányát Boletus pinophilus pillantottam meg. Akadt köztük egy-két ízletes B. edulis is. Ezért világosabb színű a bal oldali bébi termőtest. A többi mind vörösbarna. Nem tudtam ellenállni és kettőt megvettem. Vacsorára vajon lepirítom és pirítósra pakolva megeszem. Különleges csemege novemberben. Ha lett volna eső, akkor a Béli-hegységben is lett volna egy pazar termőhulláma a vargányának, de középhegységi terepünk csontszáraz. Kizárólag az erdőszéle nedves, ahol a reggeli harmat a fák árnyalása miatt sokáig megmarad. Ott akad gomba. Miközben elképesztő a szárazság! Nyoma sincs a megszokott bőségnek. November igazán jó gombász hónap szokott lenni. Sok késő őszi faj még ilyenkor javában terem, ha volt eső. A vargányák nem éppen késő őszi fajok, így kései termőhullámuk minden helyzetben extrának számít. Ráadásnak kedves fenyőkedvelő vargányánk lucfenyvesben termett. A vörösbarna inkább a lucfenyővel társul, de boldogan él bükkösökben is. Az öreg a Bihar-hegységben gombászott. Ez is nagyon extrém. Nagyon fura az idei szezon. Csupa anomália.