Adventi naptár: 24

Az ízletes vargánya Boletus edulis mindent felülír, amit egy laikus gondolhat a gombákról. Minimalista, formás termőtest, ami gyakran megnő fél kilósra, de láttam már közel két kilósat is. Frissen kemény, a kés éle alatt szinte reccsenve hasadó hús, ami tiszta fehér és fűszeresen illatos. Elkészítve puha lesz, és a mogyorós-sűrű aromája betölti az embert gyomrától a feje búbjáig. Igazi csemege, amit szívesen gyűjtünk és fogyasztunk. Egy ilyen szép és finom gomba méltó zárása az adventi gombás naptárnak.

Boldog Karácsonyt Kívánok! 

Adventi naptár: 23

A citromlemezű galambgomba Russula sardonia a kéttűs fenyőerdők karakter faja, helyenként gyakori. Sőt emberi települések közelében is megjelenhet. Pósteleken idős feketefenyők alatt találtam rá pár évvel korábban. Sajnos ehetetlenül csípős, hiába kellemes gyümölcsillatú a fehéres-sárgás húsa. Hasonmása a lucfenyővel társuló R. queletii szintén csípős. Talán a lila színű galambgombák közt nincs is ehető faj.

Adventi naptár: 22

A rózsaszínű nyálkásgomba Gomphidius roseus (kép bal oldalán) a Pinus fenyőnemzetség fajaival alkot mikorrhiza kapcsolatot, ahogy a tehéntinóru Suillus bovinus. Mindig annak közelében nő, gyakran egészen szorosan odabújva a másikhoz, ahogy a fotómon is látható. Talán az együttes megjelenésük oka lehet, hogy a nyálkásgombák közeli rokonságban állnak a fenyőtinórukkal, és mindketten ragaszkodnak közös fenyőpartnereikhez. Tehát testvériesen osztoznak a fákon.
A rózsaszínű nyálkásgomba színéről, gombatársáról könnyedén felismerhető. Hazánkban védett, eszmei értéke 5000 Ft.

Csak egy kép

Adventi naptár: 21

A lucfenyvesi rizike Lactarius deterrimus 2014-ben nem a hegyvidéken lett megörökítve, hanem egy szanazugi nyaraló előtt. A dísznek ültetett lucfenyők alatt találtam rá. Jó tudni, hogy a szívósabb gombafajok fapartnerre lelve simán megtelepedhetnek kertekben, parkokban. Tehát annyira nem különleges a lucfenyvesi rizike helyi jelenléte.
Mint a legtöbb rizikének, neki is répaszínű tejnedve van, ami kb. negyedóra elteltével borvörösre változik, majd órákkal később zöld lesz. Kesernyésebb ízű mint az ízletes L. deliciosus, de ugyanúgy ehető.

Adventi naptár: 20

A sárga köldökös-szegfűgomba Xeromphalina campanella egy kicsi, de korhadó fenyőmaradványokon seregesen termő gombácska. A sötét lucfenyvesben a sárgás, barnás-narancsos csoportjai feltűnőek, és vonzzák a kíváncsi gombász tekintetét. Sajnos picinyke méretei miatt, kalapátmérője 0,5-2 cm, étkezési szempontból jelentéktelen. Könnyedén felismerhető köldökös (középen bemélyedő) kalapjáról, ritkán álló és villásan elágazó lemezeiről, amik a tönkre lefutók, valamint tönkje vöröses-barnás színéről.

Adventi naptár: 19

A szálaskalapú nyálkásgomba Chroogomphus helveticus a magashegységi lucfenyvesekben érzi jól magát. Júliustól októberig terem. Idén sokat láttam belőle. Fotogén példányát a Pádis-fennsíkon örökítettem meg. Hazánkban nagyon ritka, kímélendő.
A nyálkásgombák mind ehetők, és két fajuk gyakori. Ezeket érdemes gyűjteni.

Adventi naptár: 18

A sárga rókagomba Cantharellus cibarius a legtöbb gombász top10 gombája közt szerepel. Kiváló csemegegomba. Csodálatos színe és barackillata bárkit elkápráztat. A legfinomabb gombás ételek alapanyaga. Tökéletesen illik aranyvasárnaphoz.
Esős, meleg nyarakon nagy tömegben terem a savanyú talajú erdőkben. Megtalálható a dombvidékek gyertyános-tölgyeseiben és a magashegységek bükkös-lucosaiban. Idén különösen jó éve volt, május elejétől július közepéig tartott a termőhulláma.
A Viharsarokban rokona, a rozsdásodó rókagomba C. ferruginascens él.
Minden rókagomba jó és ehető, de a ritkább és a védett fajok kímélendők!

Adventi naptár: 17

A rőt tejelőgomba Lactarius rufus a savanyú talajú fenyvesek egyik karakterfaja. 1000 méter feletti lucosokban nagy számban növeszti termőtesteit, amik szemre guszták, de ízre ehetetlenül csípősek. A csípőset gombáknál ne úgy képzeljétek el mint a bors vagy a paprika csípését. Mondok egy jó példát. Gyerekként azt hittem, hogy a tenger csak annyira sós mint a húsleves és nem értettem, hogy miért ihatatlan. Aztán évekkel később hoztak nekem egy kis palackkal az Indiai-óceánból. Belekortyintottam, és azonnal köptem ki. Elképesztően sós volt! Tehát lehet kóstolgatni a rőt tejelőgombát és népes rokonságát, de egyiket sem fogod megenni.
A rőt tejelőgombának fehér tejnedve van, ami nem változtatja színét és gyantaillatú. Ehető hasonmása a kenyérgomba L. volemus, de annak fehér tejnedve megbarnul és termőtestének halra emlékeztető szaga van.

Adventi naptár: 16

Az olajsárga fapereszke Tricholomopsis decora a színpompás bársonyos fapereszke T. rutilans rokona, de nem olyan ragyogó és kisebb termetű is, így kevesebben figyelnek fel rá hegyvidéki túráik során. A nemzetség magyar neve beszédes, fapereszke, ami annyit jelent, hogy mind korhadékbontók, faanyagon tenyésznek. Az olajsárga leginkább lucfenyőn terem. Termőidejében készítettem a fotót róla, 1000 méter feletti lucfenyvesben. Augusztustól októberig terem. Hazánkban ritka, kímélendő.

Adventi naptár: 15

A fenyérzuzmónak Icmadophila ericetorum teljes értékű helye van gombás adventi naptáramban, ugyanis a zuzmókat a gombapartner alapján rendszerezik, vagyis a rendszertanban a gombák közt találsz rájuk.

Adventi naptár: 14

A duglász-fenyőtinóru Suillus lakei a díszfának ültetett duglászfenyővel Pseudotsuga menziesii jött Amerikából. Egyelőre ritka jövevényfaj, de terjedőben van. Eljutott az ország dél-keleti sarkába is. Egy szanazugi nyaraló duglászfenyőjének közelében örökítettem meg az átázott, idős termőtesteit késő ősszel. Fenyőtársáról, és kalapjáról könnyedén felismerhető: vörösesbarnás pikkelyek közt sárgás szín. Bár ehető, azonban nincs belőle sok. Kímélendő gombaszépség.

Adventi naptár: 13

A narancsszínű enyves-korallgomba Calocera viscosa nem rokona az "igazi" korallgombáknak mint például a szépséges rózsáságú korallgomba Ramaria botrytis. A hasonló termőtest a konvergens evolúció eredménye. Ez a téma kifejtésre kerül egy régebbi cikkben, aminek a szerzője Jakucs Erzsébet. Érdemes elmerülni a rendszertanban, mert csupa meglepetés.
A narancsszínű enyves-korallgomba tűlevelű fák korhadékán tenyészik. Nyári-őszi magashegységi gombatúrákon sokszor előkerül. Narancssárga lángnyelvekre hasonlító termőtestei szinte világítanak a sötétzöld mohapárnákban. Kicsike, de azonnal észrevehető az árnyas lucfenyvesben. Tökéletesen illik Luca napjához.

Adventi naptár: 12

A tobozgereben Auriscalpium vulgare egy kicsi, furcsa gomba, ami kéttűs fenyők tobozain tenyészik. Májustól növeszti új termőtesteit, amiknek tüskéi szürkésfehérek. Ugyanott lehet rájuk lelni mint a régiekre. Csak mindkettőt nagyon nehéz megtalálni. Pedig gyakori, seregesen nő. Étkezési értéke nincs. Meglepő, hogy a galambgombák és a tejelőgombák rokona, közös rendbe tartoznak.

Adventi naptár: 11

Az ízletes rizike Lactarius deliciosus az ismertebb gombák közé tartozik. Sokan kedvelik. A többi tejelőgombától könnyedén elkülöníthető, elég csak megkarcolni a lemezeit és sárgarépaszínű tejnedvet ereszt. Kéttűs fenyők alatt terem júniustól novemberig. A rizikék közt a legfinomabb, kesernyés mellékíze megszűnik sütés-főzés során.

Adventi naptár: 10

A kékesedő likacsosgomba Postia caesia egy kicsi, de feltűnő színben pompázó tapló. Termőteste 1-5 cm. A fotóba nem nyúltam bele, valóban kék, ahogy a neve mutatja. Leginkább a lucfenyőt kedveli, így 1000 méter feletti fenyvesekben gyakori. Júniustól novemberig terem.

Adventi naptár: 9

A gyűrűs ráncosgomba Cortinarius caperatus a pókhálósgombák nemzetségének különc faja, mert rendes, hártyás gallérja van. Ezért régebben önálló nemzetségbe sorolták, és ráncos fenyőgomba Rozites caperatus volt. A régi neve utalt az élőhelyére, leginkább fenyők alatt terem, de hazánkban inkább az erősen savanyú talajú bükkösökben, tölgyesekben található meg. Sajnos nem gyakori. Nemzetségének egyetlen igazán jó ízű, ehető faja. A Muravidék elegyes erdőiben sokkal több van belőle júniustól novemberig tartó termőidejében. A fotót ott lőttem róla idén októberben. Jellegzetes, könnyedén felismerhető gomba.

Adventi naptár: 8

A szegett tapló Fomitopsis pinicola dekoratív, gyakori taplója a fenyőerdőknek. Parazita és korhadékbontó, így időnként nem válogat, tehát fenyőn kívül lombos fát is megtámadhat. Több éves termőtestei minden évszakban megfigyelhetők.

Adventi naptár: 7

A cserepes gereben Sarcodon imbricatus a tüskés termőrétege ellenére nem rokona a sárga gerebennek Hydnum repandum, ami a rókagomba-alkatúak Cantharellales rendjében található. A cserepes gereben több más gerebennel együtt a Thelephorales rendjébe tartozik, például: Phellodon spp., Hydnellum spp. Ezek ehetetlenek, míg a cserepes ehető, de ez a faj sem lesz gyakori eledeled, mert hazánkban ritka, kímélendő. Jellegzetes megjelenésű gomba, elég nagy méretű, a kalapátmérője 20 cm is lehet. A névadó tulajdonsága, a nagy, elálló, cserepes pikkelyek a kalapján könnyedén felismerhetővé teszik. Savanyú talajú fenyvesekben terem augusztustól novemberig, de néha megjelenik lombos erdőkben is. Hazánkban két rokona védett: lilahúsú gereben S. joeides, korpás gereben S. scabrosus.

Adventi naptár: 6

A légyölő galóca Amanita muscaria fehér pettyes piros kalapjával a legtökéletesebb ünnepi gomba. Ezért picit sem meglepő, hogy akár üvegdíszként is beszerezhető. Sajnos a Mikulás öltözékének színéhez semmi köze. A modern ajándékosztó manus a piros-fehér logós üdítőipari cég marketing figurája. Persze belemagyarázhatnám az öregember alakjába az ősi sámán szerepkörét, aki a gomba segítségével társalgott a szellemekkel és nyert iránymutatást a törzse számára. Azonban ez hibás elképzelés volna. Véletlen egybeesés, hogy a Mikulás és a légyölő galóca is piros-fehér.
A feltűnő megjelenésű mesegomba nem ehető, idegrendszerre ható mérgezést okoz. A legyekre is hat. Ezért használták tejbe áztatva a rovarok elkábítására. A légy belenyalt a tejbe, elbódult, így már könnyedén le lehetett csapni.
A légyölő galóca erősen savanyú talajú erdők lakója, nemcsak fenyvesekben terem, hanem lombos erdőkben is augusztustól novemberig. Inkább őszi megjelenésű gomba. Szép, látványos, fotogén. Stilizált kézműves termékként dísznek is tökéletes. Illik az ünnepekhez.
Úgy elbódulunk a sok bejglitől és töltött káposztától, mint a légy a galócás tejtől. Smile.

Adventi naptár: 5

A fenyő-pereszke Tricholoma terreum nem aprózza el, hosszú tűs fenyők alatt seregesen terem az őszi szezonban. Akár december elejéig is megfigyelhető a fák alatt. A fotó friss, harmadikán lőttem mobillal. Ugyan több szürke kalapú rokon faja van, de pár tulajdonsága segíti felismerését: kalapja egérszürke színe, felületének nemezes-szálazottsága, ami a képen is látható, vékony és törékeny húsa, ami nem keserű vagy csípős és nincs lisztszaga, a fenyves termőhely. A lemezei fehér alapszínen szürkések, foggal a tönkhöz nőttek. Spóraporszíne fehér, így lemezei nem fognak barnára színeződni mint mérgező susulyka Inocybe spp. hasonmásainak.

Adventi naptár: 4

A fodros káposztagomba Sparassis crispa a taplóalkatúak Polyporales rendjének egyik ehető termőtestet növesztő faja. A könnyen felismerhető gombák közé tartozik. 10-40 cm átmérőjű, levélszerűen ellaposodó ágakból álló termőteste leginkább kéttűs fenyők tövén fejlődik. Gyökérparazita és korhadékbontó. A fiatal termőtest fehéres, ahogy érik sárgás-okkeres lesz. Kusza szerkezete miatt kissé nehezen tisztítható. Azonban sokan kedvelik. A fiatal termőtesteket érdemes leszedni és elkészíteni. Az idősebbek kesernyések lehetnek. Augusztustól novemberig terem. Először az Őrségben láttam, és a fotót is ott lőttem róla.

Közös főzőcske 2016.12.03.

Adventi naptár: 3

A barna tinóru Imleria badia régebben Xerocomus badius volt, vagyis a nemezestinóruk közé tartozott. Megjelenésében, a névváltozás ellenére, továbbra is a kis termetű, száraz-nemezes kalapbőrű rokonaira hasonlít. Azonban azoknál finomabb, érdemes gyűjteni. Ugyan egyaránt megél lomb- és fenyőerdőben, ha azoknak savanyú a talaja, de én leginkább 1000 méter feletti vegyes, főleg fenyőkből álló erdőkben találok rá. Sajnos gyakran kukacos, de ép példányait szívesen hozom haza és készítem el gombás ételnek. Közepes termetű gomba, kalapátmérő 5-10 cm. Megjelenésében emlékeztet a vargányákra, de a termőrétege gyengén kékül és húsa is kékülhet. Kis gyakorlással könnyedén felismerhető, és gyorsan megkedvelteti magát. Júniustól októberig terem.

Adventi naptár: 2

A sárga gyűrűstinóru Suillus grevillei a lombhullató vörösfenyő Larix decidua egyik gombapartnere. Mindig kedvenc fája alatt találhatsz rá júniustól októberig. Fapartnere, élénksárga színei, a csöves termőrétege könnyen felismerhetővé teszi. Nedvesen nyálkás a kalapbőre, ami könnyen lehúzható. Tönkjén nyálkás gallérzóna van. Ezért gyűrűs. Fiatalon viszonylag kemény húsú, de gyorsan puhul. Kellemes gyümölcsillata van. Megfőzve sárgabarackra emlékeztet az illata. Az egyik gomba, amiből lekvárt lehet főzni.

Adventi naptár: 1

A kocsonyás álgereben Pseudohydnum gelatinosum a hegyvidéki fenyőerdők egyik különleges gombája, ami azonnal felkelti a kezdő gombászok figyelmét.  Kicsi termőteste rugalmas, zselés állagú. Alsó részén a gerebenekre emlékeztető, lágy tüskékből álló termőrétege van. Azonban nem rokona a közismert sárga gerebennek Hydnum repandum. Zselés állaga alapján sejthető, hogy inkább a júdásfülgombához Auricularia auricula-judae áll közelebb. Mindketten az Auriculariales rendbe tartoznak, és korhadékbontók.
A kocsonyás álgereben leginkább fenyőfélék maradványain tenyészik, de ritkán megjelenik lombhullató fákon is. Hazánkban nincs igazán kedvére való élőhely, így ritka gomba nálunk. Ezért kímélendők furcsa, ehető termőtestei. Környező magashegységek fenyőerdőiben viszont gyakran előkerül a vegetációs időszakban, azonnali sikerélményt okozva megtalálójának. Jellegzetes, semmivel sem téveszthető össze.

Off bejegyzés: december 1.

December elsején van az AIDS világnapja, a magyar rádiózás napja és Románia egyik nemzeti ünnepe. Kissé nehéz volt megfelelő, egyetlen illusztrációt találni mindháromhoz, de sikerült: "Queen & Adam Lambert - Radio Gaga - Live in Bucharest - Romania". Gyerekkorom egyik kedvenc rock énekese, Freddie Mercury, aki az AIDS szövődményeibe halt bele 1991. november 24-én. Amikor kicsi voltam, a nagyszüleimnél mindig szólt a rádió, leginkább a Kossuth adót hallgatták. Tutira hallhattam a rádióból szólni Queen számokat. A harmadik mai esemény már kissé necces dél-keleti magyarként, mert a románok a Tiszáig akartak eljönni, de aztán "beérték" Erdéllyel. Tény, hogy a 20. század elejére egyszerűen többen lettek a románok odaát, így jogos területi követeléssel álltak elő. Miért is kéne magyar fennhatóság alatt élniük, amikor többen vannak? Azért oda-vissza eléggé ment a szemétkedés a két népcsoport között. A magyarok sem mentek vérnacionalizmusért a szomszédba, és állítólag a nácik nálunk tanulmányozták a zsidók kirekesztését... Szóval biztosan van sokféle bűne a magyarságnak is. (Például egyik idősebb ismerősöm apja addig nem kaphatott jó állást, amíg nem magyarosította a nevét.) Azonban a beteges ellenségképzés és gyalázása egy felfújt gonosznak sosem vezet senkit sem a fejlődés útjára. Ráadásnak Romániában 30-40 év múlva nem lesznek tisztán magyarok, így könnyen lehet, hogy a nacionalista román egy másik románt fog agyonverni, mert annyira agyára ment a vérgőzös nemzetféltés, hogy nem veszi észre már nem létezik az ellenség. Furcsa, hogy mennyire monomániásak vagyunk, pedig mindannyian tudjuk, hogy a változatosság gyönyörködtet, és egyetlen egy ország sem lehet erős, ha nem engedi érvényesülni a benne élő nemzetiségeket. A kulturális jogegyenlőség mindenkinek jó. Sajnos az államalkotó (egy) nemzet eszményén alapuló nemzetállam mindennél erősebb igénye bizonyos körökben alaposan fejbe csapta az egész országot, és elvezetett Trianonhoz. Egyébként Trianon egy nacionalista magyarnak nem is akkora tragédia, hiszen szinte színmagyar állam jött létre! A más nemzetek fennhatósága alá került magyaroknak volt igazi tragédia a határok megváltozása. Hiszen azok (román, szlovák, szerb, cseh stb.) szintén komolyan vallják az államalkotó (egy) nemzet eszményét, és csak ilyen nemzetállamban gondolkodnak. Ha meghallom vagy olvasom a nemzetállam szót, feláll a hátamon a szőr. 1919 előtt a Magyar Államban élő román magyarnak számított, most pedig fordítva van, az ottragadt magyarok románnak vannak elkönyvelve. Szintén feláll a hátamon a szőr, amikor egy Székelyföldről érkezett magyart lerománoz valaki itt belföldön! Totál sötét a nacionalisták szíve.
Senki, aki józanul látja a világot, nem akarja megváltoztatni a határokat. Ez irracionális elképzelés és kivitelezhetetlen. Amivel mindenki kiegyezne, ha az 1918. december elsején tett ígéreteit betartaná a román állam:„Az új román állam megalakításának alapelveiként a Nemzet­gyűlés kinyilvánítja a következőket: 1. A teljes nemzeti szabadság az összes együtt élő nép számára. Minden nép saját kebeléből való egyének által saját nyelvén fog élni a közoktatással, közigazgatással és igazságszolgáltatással. Minden nép a hozzátartozó egyének számarányában képviseleti jogot fog kapni a törvényhozásban és az ország kormányzásában. 2. Egyenlő jogosultságot és teljes felekezeti szabadságot az ország összes felekezetének.”
Egyébként ez lenne a kulturális jogegyenlőség, és ennek megvalósulása esetén már senkinek sem fájna Trianon.

Decemberi plakát

Off bejegyzés: november 26.

Ezen a napon lett öngyilkos 29 éve az egyik példaképem, és ma van a holodomor emléknapja. Mi köze a kettőnek egymáshoz a dátumon kívül?
Hajlamosak vagyunk túl gyorsan ítélkezni, és egyéni érdekek alapján figyelmen kívül hagyni kellemetlen tényeket.
Az ember ki van téve az élet könyörtelen folyamatainak, és enni-sokasodni kell bármi áron. Az élet kegyetlen, és az ember alkalmazkodik. Azonban az ember komplex tudatával felül tud(na) emelkedni az ösztönvilágon, és kevésbé brutálisan viszonyulni embertársaihoz és a természethez.
Sajnos humanista ábrándjaim az emberrel kapcsolatban mit sem változtatnak a tényeken, hogy Sztálin halálra éheztette ukránok millióit, és elítéljük az öngyilkosokat. Az egyik figyelmeztetés, hogy nem kéne engedni semmiben sem az oroszoknak, mert veszett medve nem plüss maci, a másik pedig szimpla érzéketlenség. Az orosz témát nem fejtem ki, mert be kéne mutatnom a szovjetek bűneit, pl.: málenkij robot, és tele lenne a bejegyzés rút dolgokkal. Sose feledd el, hogy a második világháború után megszálltak minket, és a "legvidámabb barakk" ideje alatt végletesen megnyomorodott a nemzet lelke. Ez már túl sok volt neki, és megháborodott. Ezért nem számítok semmi jóra még 25 évig.
Negyedévszázad múlva 63 éves leszek, ha megélem, és szembe kell néznem ifjabb éveim felelőtlen döntéseivel. Ha lesz is megtakarításom, közel sem biztos, hogy bárkinek is fizethetek majd a szolgálataiért. Ott leszek pénzzel a cihában a kietlen tanyavilágban. Aztán bármennyit is takarítsak meg, garantáltan nem egy mai német kisnyugdíjas életszínvonalára lesz elég az akkori vagyonkám. Ami a ma, az a jövő? Napról napra élés. Valahogy elérhetetlen a bennem élő ideál a modern (gondolkodó és cselekvő) emberről.
A lényeg, hogy picit sem tartom kizártnak, hogy a jövőben, 63 éves "bolond néniként" felakasszam magamat. Az öngyilkosság nem bűn, hanem egy módja az élet befejezésének. Ahogyan én látom, a legtöbb öngyilkos nem őrült hirtelenséggel cselekszik, hanem évek során gyűlik fel bennük a keserűség.
Közeledik a "szeretet" ünnepe, egy kitalált napisten-pótlék kitalált születésnapja kapcsán vásárlási őrület kezdődik el. Pótcselekvés a szembenézés helyett.

Vörösfenyő és gombái

Magas termetű, egyenes törzsű, lombhullató tűlevelű fa. Koronája egy sudaras, keskeny kúp alakú. Fiatal korában kérge sima, szürkés zöldes-barna, később vöröses barnává és mélyen repedezetté válik. Vesszői szalmasárgák, csupaszok, felületüket a maradó levélalapok (fillopódiumok) teljesen beborítják. Hosszúhajtásai a vesszők végén, rövidhajtásai a vesszők és a fiatalabb ágak oldalán fejlődnek. A hosszúhajtásokon a levelek spirálisan szórtan állnak, a rövidhajtások végén pamacsszerű, 20-40 darabból álló csoportokban fejlődnek. Tűlevelei lágyak, 2-3 cm hosszúak, tompa vagy csak kissé hegyes csúcsúak, színük élénk zöld, fonákuk két hosszanti viaszcsík miatt halványabb. Tobozai a lombfakadással egy időben nyílnak. A porzósok okkersárgák, legfeljebb 1 cm hosszúak, elvirágzás után hamar lehullanak. A termős tobozok élénk rózsáspirosak, megporzás után 2-3 cm-esre nőnek, egy év alatt beérnek, de a szárnyas magvak kihullása után is évekig a fán maradnak (illetve ágdarabbal együtt hullanak le). Lombhullás előtt tűlevelei aranysárgára színeződnek, ezért díszfaként is ültetik. Szennyezett városi levegőn rosszul fejlődik, ezért városi parkfának nem alkalmas. Fája kiváló hajóépítő és bútorfa, bár sűrűsége igen nagy. Hazánkban a Vend-vidéken (az Őrségben) valószínűleg őshonos, de erdészeti ültetvényekben többnyire 600 m felett sokfelé találkozhatunk vele. forrás
A vörösfenyő a többi fenyőféléhez Pinaceae hasonlóan kívánja a gyökérkapcsolt gombák társaságát. Azokkal társulva kölcsönösen támogató életközösséget alkotnak. Népszerű díszfaként, vannak kertészeti változatai is, akár egy parkban vagy a kertedben is megjelenhetnek alatta a gombái. Természetesen bizonyos talaj és környezeti viszonyoknak megfelelőnek kell lennie a gomba számára. Magashegységi fajok elég nehezen tudnak megtelepedni az Alföldön. Bár vannak szívósabbak, amiknek nem gond az alkalmazkodás, csak legyen fapartnerük. Ezért nem kell meglepődni, ha a kerti fenyő alatt valamelyikük megjelenik.

A rozsdavörös gyűrűstinóru Suillus tridentinus a sárga gyűrűstinóru S. grevillei és a csöves tinóru S. cavipes rokona. Mindhárman a vörösfenyővel társulnak. A nemzetséget bemutató cikkben olvashatsz róluk. A rozsdavörös elkülönítése tőlük egyszerű: a sárga sárgább, húsa is sárga;a csövesnek pedig a tönkje üreges. Leginkább a sárga gyűrűstinóruval találkozunk, a rozsdavörös és csöves tönkű ritkább.

A karcsú nyálkásgomba Gomphidius gracilis a nyálkásgombák két nemzetségét bemutató cikkben szereplő foltos G. maculatus rokona, ami szintén a vörösfenyővel társul. A két faj közti különbség, hogy karcsú feketén foltosodik, és húsa fehér marad, nem színeződik vörösre mint a foltosé. A karcsút még nem találták nálunk.

A vörösfenyő-csigagomba Hygrophorus lucorum 2-5 cm kalapátmérőjű, vékony húsú gombácska. Bár ehető, és ültetett vörösfenyvesekben gyakori lehet szeptembertől novemberig, de nem igazán fog tányérra kerülni. Hasonmása a hazánkban nagyon ritka narancssárga csigagomba H. speciosus, ami kissé élénkebb színű és púpos kalapú. Szintén a vörösfenyő gombapartnere.

A galambkék pókhálósgomba Cortinarius cumatilis már szerepel a blogban, A boldogság kék gombái sorozatban, de itt is helye van, mert a vörösfenyő egyik gombapartnere. Hazánkban nagyon ritka. Minimális az esélye a megtalálásának kora őszi termőidőszakában. Sok lilás árnyalatú rokon faja van. Nem egyszerű az azonosításuk. Jobb mindet a helyén hagyni, ne szedj fel véletlenül ritkaságot!

A vörösfenyő-tejelőgomba Lactarius porninsis inkább csak a magas hegyvidékeken termő, hazánkban ritka gombafaj. Sok narancssárgás színű rokona van, de ezek közül csak a kenyérgomba L. volemus, és a rizikék ehetők. Minden más sárgás-narancsos tejelőgombát az élőhelyén kell hagyni, mert élvezhetetlenek. Ha a lombhullatú vörösfenyő alatt ősszel fehér tejnedvű, narancssárgás gombát találsz, jobb a helyén hagyni.

Megjegyzés: A képek eredeti helyét eléred a gombák magyar nevére kattintva. 

Fák és gombák sorozat fenyőket bemutató cikkei:
Lucfenyő és gombái
Jegenyefenyő és gombái
Erdeifenyő és gombái 

Szagos csigagomba

A szagos csigagomba Hygrophorus agathosmus a vasárnapi gombavizsgálat meglepetés gombája volt. Ez nem tipikus alföldi gomba, azonban egy szanazugi nyaraló kertjében, a lucfenyők alatt élőhelyre talált és megtelepedett. A termőtestek szárazak és hidegek voltak, de megtörve az egyiket és a kalaphúsát szagolgatva megéreztem a legfontosabb határozóbélyegét, a keserűmandula illatát. Bár ehető, de egzotikus gombának számít nálunk, így azt javasoltam a gyűjtőjének, hogy kímélje meg a termőtesteit és ne szedje fel azokat.
A csigagombák nemzetsége étkezési szempontból nem jelentős, holott mindegyik fajuk ehető. Ennek oka, hogy termőtesteik általában kicsik, 2-8 cm a kalapátmérő. A magyar nevük beszédes, a csiga arra utal, hogy legtöbbjüknek nedvesen nyálkás a kalapja, gyakran a tönkje is. A nyálkától megtisztítani a friss gombát kissé idegölő feladat. Némelyikük kesernyés ízű. Aztán ott vannak a ritka fajok, köztük két védett, a tavaszi H. marzuolus és az izabellvöröses H. poetarum. Azért akad köztük egy, ami nem nyálkás és nagy méretű, ráadásul kedvenc élőhelyein nagy tömegben termő, a vörösfoltos H. russula. Sajnos az Alföldön nem él, de van helyette másik gyűjthető rokon, az olajszínű H. persoonii. Ez viszont nyálkás.

Odúzás a Körös Klubnál

Vasárnap délben végeztem a gyulai piacon, és Békéscsaba helyett Fényesre mentem a családi házhoz. Ide jött Ati is, és együtt elmentünk Póstelekre. Az előző bejegyzésben láthatod az ott készült terepi fotókat, mert elsőnek gombásztunk. Aztán fél kettő után átsétáltunk a Körös Klub természetvédő egyesülethez. A helyi fák génbankja három hektáron terül el, és ide is gyakran benézünk, hogy nyomon kövessük a gombák és egyéb élőlények betelepülését.
Az egyesület számos programot szervez, amikkel igyekszik felhívni a figyelmet a természetre és annak megőrzésének fontosságára. Mi Atival, ha ráérünk, szívesen részt veszünk ezeken. Vasárnap délután nyugodt és napfényes volt, így segítettünk az őszi odútakarításban. A fiatal fákra akasztott mesterséges odúk zömékben volt fészek maradvány, vagyis az odú kihelyezéssel elérte célját az egyesület, sok-sok madár talált otthonra a génbankban. Nekem személy szerint egy vágyam volt, mogyorós pelét Muscardinus avellanarius akartam látni. 

Ez a vágyam hamar teljesült, mert egyet találtunk, ami nagyon gyorsan kiszökött az odúból és felszaladt a fára egészen az utolsó ág végébe. Úgy megijedt tőlünk. A novemberi enyheségben nyári gyorsaságával mozgott. Az ő odúját is kitakarítottuk, mert a használt fészekanyagban számos élősködő bújik meg, amiknek semmi keresnivalója a leendő fiókák közelében. A mogyorós pelének bőven van ideje, hogy saját fészket hordjon össze a téli zimankó előtt. A többi odúból kettőben 3-3 erdei egér Apodemus sylvaticus bújt meg. Sajnos nagy pele Myoxus glis most nem került elő, ami egyszer egy régebbi odútakarítás sztárja volt. 
Találtam egy 2012-es videót, ami kedvet csinálhat ehhez az őszi programhoz. Jövőre is lesz.

Póstelek 2016.11.20.

Jó munka volt

Június 19-én, augusztus 28-án, szeptember 10-én és október 8-án terepgyakorlatra vittem a békéscsabai szakellenőr tanfolyam csoportját. A tanfolyam lezárult november 12-én a vizsgával. Zömmel jó és jeles értékelést kaptak a vizsgázók. A szép eredményekhez egy picit magam is hozzájárultam a jó hangulatú gombatúrákkal.
A 2015-ös tapasztalataim alapján döntöttem el, hogy a megadott képzési napokon hová viszem a csapatot. Emlékszem, ahogy januárban a vázlatfüzetemben megtervezem az évet, és beírom a dátumokat a helyekkel. Tudtam, hogy június közepén a középhegységi helyeimen jó a gombahelyzet, aztán nyár végén az 1000 méter feletti erdőkben tobzódnak a gombák, majd októberre, ha megjöttek az őszi esők, akkor a helyi terepen lesz érdemes körülnézni. A száraz augusztus és szeptember ellenére minden az elképzelésem szerint történt. Érdemes a linkekre kattintani és megnézni a terepgyakorlatokon lőtt képeimet. A legmámorosabb túra az augusztusi volt, amikor Biharfüredre mentünk. Pompás gombákat találtunk, és az éppen beindult vargánya hullám bőségesen adott nekünk szép termőtesteket. Ez inspirálóan hathatott mindenkire. Örültem, hogy örültek a jó gombáknak. Öröm volt a túravezetés, és fáradhatatlanul ontottam a fejemben tárolt gombaismeretet. Jó munka volt.

Téli madáretetés

Elkezdődött a 127. téli-tavaszi etetési szezon, amiről az MME oldalán lehet olvasni. Ezért időzítettem erre a napra a bejegyzést. Egyébként két hete etetek, mert idén korábban jelentek meg a kertben a kis kosztosok és keresték a fekete napraforgót. Úgy néz ki, hogy fordult a kocka, és az átlagosnál hidegebb tél lesz. Enyhe teleknél sosem jönnek be ennyire korán, sőt később is kevesen vannak. Most viszont 20-30 széncinege és mezei veréb, plusz egy karvaly jön-megy mindennap. Még egy etetőt ki kell raknom, és egy itatót is.