Az év gombája 2015-ben, a sötét trombitagomba

A sötét trombitagomba Craterellus cornucopioides nyerte meg a több helyen meghirdetett év gombája szavazást. A ti szavazataitokat is elküldtem a szervezőnek. Bár a blog házi szavazásán a nyárfa-érdestinóru Leccinum duriusculum nyert, de mégsem ő lett az év gombája. Azért nincs okunk a szomorúságra, a sötét trombitagomba tökéletes választás volt. Szárítva kiváló fűszergomba, "a szegény ember szarvasgombája." Sötét színe miatt nem mindenki tartja vonzónak, holott valóban príma fűszer. Savanyú talajú erdeinkben helyenként igen nagy tömegben teremhet. Leginkább bükk és tölgy alatt található, azok gyökérkapcsolt partnere. Ha még nem kóstoltad, próbáld ki. Garantált az ízélmény.

Gombaklub

A hónap második gombaklubján nyolcan voltunk. Magdi kicsit később érkezett, így nincs rajta a fotón. Aki eljött, jól tette, mert a természet kegyes volt hozzánk és sok gombát tudtam bemutatni. Voltak jó, ehetők és kerülendő mérgezők is.
A következő gombaklub november 13-án lesz. Könnyen lehet, hogy helyszínt váltunk, mert meghívott minket az Ízvadász főzőklub a Jaminai közösségi házba, hogy közösen gombás ételeket készítsünk a késő őszi gombákból. Mindenkire számítok! Ez egy jó program lesz.

Gombaklub 10.30. fajlistája

Piros galambgomba Russula rosea 
Karcsú őzlábgomba Macrolepiota mastoidea 
Rozsdásszárú fülőke Gymnopus dryophilus 
Borostás réteggomba Stereum hirsutum 
Lepketapló Trametes versicolor 
Pecsétviaszgomba Ganoderma lucidum 
Szürke korallgomba Clavulina cinerea 
Sárguló pereszke Tricholoma argyraceum 
Vörösbarna tejelőgomba Lactarius quietus 
Sárga kénvirággomba Hypholoma fasciculare 
Selymes susulyka lila változata Inocybe geophylla var. lilacina 
Erdei szömörcsög Phallus impudicus 
Óriás tölcsérgomba Infundibulicybe geotropa 
Mezei szegfűgomba Marasmius oreades 
Feketedő nedűgomba Hygrocybe conica 
Lilatönkű pereszke Lepista personata 
Fehér tarlógomba Leucoagaricus leucothites 
Karbolszagú csiperke Agaricus xanthodermus 
Nagyspórás csiperke Agaricus urinascens 
Parlagi tölcsérgomba Clitocybe rivulosa 
Szürke pöfeteg Bovista plumbea 
Susulyka faj Inocybe sp. 
Nemezestinóru faj Xerocomus sp. 
Fakógomba faj Hebeloma sp. 
Pókhálósgomba faj Cortinarius sp. 
Csillaggomba faj Geastrum sp. 
Csupaszpereszke faj Melanoleuca sp.
Őzlábgomba faj Lepiota sp.

Nemet mondtam az internetadóra: rendszerváltás 2.0

A képhez tartozó írást átvittem a másik blogomba.

Egy gombászat képei

Gombaklub

Csütörtökön délután négytől a Békés Megyei Könyvtár emeleti terében szeretettel várlak titeket egy kis alkotásra és gombaismereti előadásra.
Ma kora délután elindultam gyűjtögetni egyik gombásztársammal és a pósteleki kastélyparkban és a reptéri mezőn sokféle gombát találtunk. Sajnos több típusfaj hiányzik, ha több időnk van több élőhelyet megnézni, valószínűleg ezek is előkerültek volna. Azonban így sem lesz okotok panaszra, szép és színes mini gombakiállításban gyönyörködhettek.
Eredetileg hatig tartott volna a klub, de hamarább el kell mennem, így ötkor vége a foglalkozásnak. Nyugodtan jöhettek fél órával korábban, fél négytől a könyvtárban leszek.

A szülőföldem igazi arca

Unalmas pusztaság a Viharsarok? Igen, az. A cikkhez mellékelt fotó nem az itthoni tájat ábrázolja, hanem annak lehetséges kinézetét. Kutatások alapján Békés megye növényzete erdős sztyepp, amit a vizes élőhelyek növénytársulásai színesítenek. A fotó Ukrajna erdős sztyepp övében készült, és innen töltöttem le. Szerintem mellbevágó, hogy mennyire gyönyörű. Ott mászkálok az érintetlennek vélt Erdélyi-szigethegység erdőiben, amik tiszták, hűvös levegőjűek, vadregényesek, fantasztikusak és közben a szülőföldemre is igazak voltak ezek az állítások pár évszázaddal korábban, mielőtt az ember nekiesett volna fejszékkel, ásókkal a tájnak, hogy az erdőket kivágja, a folyókat szűk, egyenes mederbe terelje, a mocsarakat lecsapolja. Az őseim csináltak kultúrsivatagot a tájból, hogy aztán nekem kelljen elsiratnom a veszteségeinket és rádöbbennem, hogy nincs tovább.

Jövő a jelenben

Egyik ismerősöm Marokkóban van, és tölti fel utazása képeit. Ezt az Atlasz-hegységben készítette a hegyi szerpentinen. Amikor megláttam a fotót, azonnal észleltem, hogy kísértetiesen hasonlít a Pádis-fennsíkra vezető szerpentinre. Csak éppen az az út majd pár száz év múlva fog így kinézni, miután teljesen kiirtották a Bihar-hegység erdőit. Természetesen tudom, hogy más az éghajlat Észak-Afrika peremén és más Európa közepén, azonban bizonyos folyamatok mindig ugyanúgy zajlanak le. Ez a fotó a jövőt mutatja a jelenben. Komoly figyelmeztetés. Szeretjük réginek, állandónak hinni azokat a körülményeket, amik születésünkkor fogadnak minket. Pedig azok alig pár évszázad alatt jöttek létre az őseink keze munkája nyomán. Jól nézd meg a kopár hegyi utat, és gondolj a szülőföldemre, ahol végeláthatatlan poros síkságot látsz, nagyüzemi gabonaföldek őszi sivatagát. A két kép egymás rokona. Mindkettőt az ember hozta létre. Remélem, tudod, hogy milyen volt a Földközi-tenger térségének eredeti növényzete az őskorban, mielőtt megjelentek volna az ókori városállamok, birodalmak, amiknek óriási faanyag és szántóföld igénye volt. Akárcsak a mi őseinknek pár száz évvel korában. Jókat derülök azokon, akik cincogva hirdetik, hogy a klímaváltozás természetes folyamat, az embernek nincs hatása ilyen mértékű rendszerre. Ránézek a szülőföldemre, és beintek a makacskodó önámítónak. Hihetetlen durvasággal törlünk el egész élőhelyeket, se a fajunkat, se a természetet nem kíméljük, ha szűk csoportunknak szüksége van valamilyen erőforrásra. Nincsenek illúzióim a fajunk jövőét illetően. Pontosan ugyanúgy cselekszünk mint az Ausztráliába betelepített európai nyulak. Az eszünk se ment meg minket a kihalástól. Eszközeink egyre jobbak, de ugyanúgy szükségünk van a természetre az élethez. Kár, hogy képtelenek vagyunk a mértékletességre és megyünk előre éhesen, akár a nyuszik a déli félteke kontinensén.

Csak egy kép

Városi gombászat

A déli tőkegomba Agrocybe cylindracea meglepett, mert a hidegebb idő ellenére friss csokraira bukkantam. Sőt találtam egészen zsenge, sötétbarna, 2 cm kalapátmérőjű termőtesteket is. Ez a csokor már kicsivel idősebb, és tökéletes állapotban volt a fotózás idején, csak pechemre az útszélén nőtt, forgalmas helyen. Pedig örömmel leszedtem volna. Jó gomba. Csak a kalapja fogyasztható, a tönkje túl szívós húsú. Szerencsére nagy tömegben terem mindenfelé, például az élővízcsatorna liget alatti szakaszán is kivágott fák tuskóin tenyészik. A puhafákat kedveli, biztosan nő nyárfán, juharon, fűzön. Érdemes megismerkedni vele. Bár könnyedén azonosítható, de kezdő gombászok mutassák meg szakellenőrnek. Fontosabb ismertetőjegyei a kezdetben sötétbarna majd világos bézs színű kalap, aminek a felülete száraz, matt, és szárazabb időben a kalapbőr táblásan felrepedezik. A fehéres tönkön gallér van, amit idővel vastagon borít a lemezekről hulló dohánybarna színű spórapor. A lemezek kissé lefutnak a tönkre, kezdetben fehéresek, de a spóráktól barnára színeződnek. A friss, kellően nedves gombákon jól látható a kalapbőr finom ráncoltsága, ami megfigyelhető a jobb oldali nagyobb kalapon.
A déli tőkegomba újbóli termőhulláma alapján a nyári fajok még mindig nem adták fel és jövő héten is érhetnek minket kellemes meglepetések. Irány az erdő és a mező! Mindenhol gomba nő.

Helyzetjelentés

Délelőtt kipattantam az ágyból és elrohantam ügyeimet intézni. A kamerát nem raktam el, mert esős időben nincs értelme fotózni, csak a mobil volt nálam. Benéztem a piacra is, hogy vannak-e vadon termett gombák a piaci szakellenőr pultján. Voltak, de zömmel egyetlen faj termőtestei borították az asztalkát, az óriás tölcsérgombáé Infundibulicybe geotropa. A linkelt írásomban olvashatsz róla. Idén nagyon sok van belőle. Az egyik legjobb helyben gyűjthető gomba. Nagy valószínűséggel pár napon belül magam is rávetődök.
A nyári fajok visszavonulóban vannak, de egy idős hölgy fiatal, tökéletes nyárfa-érdestinórukat Leccinum duriusculum hozott meghatározásra, amik a városban nőttek. Ideje ránéznem a nyárfás helyemre is. Pár napja még a déli tőkegombát Agrocybe cylindracea hozták azonosításra nagyobb mennyiségben a helyi amatőr gombászok. Azonban az őszi gombák ideje jött el, amit az óriás tölcsérgomba mellett a lilatönkű pereszke Lepista personata is jelez. Ez a faj a füves élőhelyeket kedveli és szintén nagy mennyiségben gyűjthető. A fiatal, még domború kalapú példányokat érdemes felszedni, az idősebb termőtestek nem annyira finomak. A majdnem télies fordulat be fogja indítani a késői laskagombát Pleurotus ostreatus. A hónap elején még a nyáriból P. pulmonarius szedtem Pósteleken, ami melegkedvelő, így visszavonul és átadja a helyét a hidegkedvelő rokonának.
Ezek a gombák Békéscsaba környékén vagy akár a megyeszékhelyen könnyedén fellelhetők jelen időszakban. Természetesen az amatőr gombászok minden szedett gombát vigyenek el szakellenőrhöz! A gomba nem játék, hanem értékes élelem vagy vétlen gyilkosunk, ha nem vagyunk elég óvatosak.

Ametisztszínű rókagomba

Az ametisztszínű rókagomba Cantharellus cibarius var. amethysteus a tegnapi gombatúra extra találata volt. A kedvenc helyemen jött elő, ahol idén, egy 50 méter sugarú körön belül nagyon sok lomberdei gombafajt figyelhettem meg. Sikerült meglepnie a gombaritkaságnak, ami a sárga rókagomba lilás színváltozata. Nagyon könnyű elkülöníteni az alapfajtól. Nézd meg a három termőtest közül a legkisebbnek a kalapját, amin koncentrikus körökben ibolyásszürkés pikkelyek láthatók. Ilyesmi nincs a sárga rókagombán. A lilás színváltozat ugyanolyan jó, ehető, finom gomba mint az alapfaj. Azonban ritkább annál, így étkezési jelentősége nincs. Éppen ezért a többi termőtestet nem szedtem le. Ha újra rálelek, csak  fotózni fogom, mert élőhelyi fotót a kevés fény miatt nem tudtam lőni róla. Nagyon szép gomba.

Cikkajánló: rókagombafélék.

A gombák színesek

Késő este fotóztam le az "egyéb gombákat", amiket két élőhelyen szedtünk össze. A vörös Leccinum albostipitatum és tölgyfa érdestinórut L. aurantiacum az erdeifenyő elegyes erdőcskében gyűjtöttük; a varashátú galambgombát Russula virescens, a szürke rókagombát Cantharellus cinereus, az ametisztszínű rókagombát C. cibarius var. amethysteus a kedvenc bükkösünkben. Mind az öten jó, ehető gombák, de a két rókagomba faj ritkább, így kímélendő. Ezekkel sose fogjuk megtömni a kosarainkat. Ez picit sem baj, mert sokszor jobban élvezem a gombák szépségében való gyönyörködést mint a befalásukat. A színes gombatál egyaránt szép és jó a szemnek és a hasnak is.

Erdélyi-szigethegység 2014.10.18.

A hülyeség kora című film egyik legjobb jelenete

Megjegyzés: A teljes film megnézhető magyar szinkronnal a videómegosztón.

Év gombája szavazás

"A gombák az életünkre gyakorolt számos hatásuk ellenére nem túl népszerű élőlények, aminek oka lehet a médiában való egyoldalú bemutatások. Mindenféle bőrparaziták és az évenkénti galócamérgezések keltik az emberben az undor és riadalom érzetét. Szerencsére a negatív benyomást enyhítik a kiemelt gasztronómiai értékű gombák: szarvasgombák, vargányák, amikről szintén lehet hallani rádióból, tévéből. Azonban ezek a fajok felkeltik a mohóságot, és megint ott vagyunk, hogy a gombák ismét csak szenvednek. Pedig a gombák életünk szerves részei. Nagy bajban lennénk a sokféle hasznos mikrogomba nélkül, melyek közül a sörélesztőt Saccharomyces cerevisiae mindenki ismeri. Úgy illene, hogy áldásos hatásaikat méltányoljuk, és nagyobb figyelemmel forduljunk feléjük. Sokszor csak azért fél valaki tőlük, mert semmit sem tud róluk. Pedig a gombákat könnyű megismerni. Ilyenkor ősszel különösen sokfelé lehet látni a makrogombák termőtesteit, a kalaposokat. Ezek közül az egyik legismertebb a mesegomba, vagyis a légyölő galóca Amanita muscaria. Bár a hegyvidéki fenyvesek, fenyőelegyes erdők az élőhelyei, de találtam már az Alföldön is lucfenyők közt. Követte a fapartnerét. Ez egy csodálatos tulajdonsága a gombáknak, hogy bárhol megjelenhetnek. A légyölő galóca felbukkanásához elegendő volt néhány fenyő.
Bár valóban szívós élőlények, de nem halhatatlanok, és az ember alaposan oda tud csapni nekik, ha nem figyel rájuk.
A gombák a földi élővilág egy nagy csoportját alkotják, rendkívül fontos a lebontó tevékenységük, és egyre több fajukról derül ki, hogy gyógyhatású vegyületeket termelnek. Van még egy ok, amiért illik védeni a gombákat, a biológiai sokféleség. Bármennyire tűnik úgy, hogy elszakadtunk a természettől, valójában a jó létünket mind a mai napig a természetnek köszönhetjük. Jelenleg kevesen hiszik el, hogy természet nélkül nem létezhetünk. Pedig egyértelmű. Élőlények vagyunk és a földi bioszféra az otthonunk. Nem lehetünk meg nélküle.
A gombák ismerete közelebb visz téged a természethez. Szó szerint, mert számos fajukért terepre kell menni. Nem teremnek a negyediken. A gombászat az egyik legjobb szabadtéri tevékenység, mert jót tesz a testnek és a szellemnek. Erdő, mező egyaránt csodálatos. Mindig van mit látni, tapasztalni, átélni. A kellő ismeret megszerzése után kiteljesedik az élmény, és a legtöbb gomba jó ismerőse lesz a természetjárónak. Az ehető fajok pedig változatosabbá teszik az ételeit. Minden ehető gombának megvan a maga sajátos illata, íze. A legtöbbre igaz, hogy remek fűszer. Fűszeres ízeikkel kényeztetnek minket."
Az év gombája szavazás célja, hogy évente egy-egy fajt bemutasson a nagyközönségnek. Idén is öt gomba közül lehet választani. Én a nyárfa-érdestinórura szavaztam. A szavazást megtalálod a jobb felső sarokban.

Negyedik éve

Négy évvel korábban ezen a napon raktam ki az első bejegyzést a freeblogon, A föld húsa a gomba címmel. Azóta több száz cikket írtam, cirka 500 gombáról olvashatsz a blogban. Megtettem mindent, hogy az enyém legyen a leggombásabb magyar nyelvű blog. Négy év után bátran mondhatom, hogy a célomat elértem. Ha gomba, akkor Gombamánia. A blog látogatottsága egyenletes, követi az évszakokat. Bár idén a leglátogatottabb nyáron volt, az esős július hozta a látogatottsági csúcsot.
Sok minden történt a négy év alatt, a legjelentősebb esemény a gomba-szakellenőri vizsga volt. 2013-ban végre szakellenőr lettem. Azonban csodálatos volt az egy hét Őrség 2012 októberében, amikor első alkalommal vargányázhattam. Teljesen begőzöltem, elkapott a vadászszenvedély. Azóta lehiggadtam, megszoktam a vargánya közelségét. Jobb később mint soha alapon 2013 nyarán átmentem Erdélybe és életemben második alkalommal jártam 1000 méter feletti erdőkben. Szerelem második látásra. 2014-ben rápörögtem Erdélyre, és 15 gombatúrát szerveztem. Erre nincsenek szavak, egyszerűen látni kell az ottani erdőket. A fotón lévő 4 szép vargánya is erdélyi volt. 100-140 kilométerre Békéscsabától gombaédenek várják a gombászokat. Annyira jók voltak a gombatúrák, hogy 2015 telén fotókiállításom lesz az idei fotóimból. Jól fog indulni az új év. Sok tervem van, mert nagyszerű élőlények a gombák. Most pedig megyek és eszek egy szelet tortát valamelyik helyi cukrászdában.

Mécsestartó

A szalvétatechnikával nagyon egyszerűen készíthetők egyedi tárgyak otthonra. Ehhez a mécsestartóhoz egy régi csokikrémes üveget vettem elő, amit körbekentem a szalvétaragasztóval, majd rátekertem a szalvéta belső, fehér rétegét, és erre raktam rá a kivágott, színes mintákat. Ezeket aztán óvatosan átkentem a ragasztóval. Két-három óra száradás után el is készült. Este teamécsest raktam bele és lefotóztam. Bárki utánam tudja csinálni. Ha eljössz október 30-án a gombaklubba és hozol üveget, ecsetet, ollót, neked is lehet saját mécsestartód. Egyelőre nem kaptam gombamintás szalvétát, de szép őszi szalvétáim már vannak. Később visszanézek a kreatív boltba.

Őszi programok

Októberben minden a gombákról szól. A hónap első pár napját az Őrségben töltöttem és a Vendvidéken gombásztam.
Most szombaton a gombaklub belső magja közös gombászatot tartott. A gyűjtött gombát megfőztük, megettük. Az időjárás gyönyörű volt. Ez a vénasszonyok nyara, a késő nyári idő az őszi napéjegyenlőség után. Bár a meleg gyorsan szárítja a füves és fás élőhelyeket, de a szanazugi telepítésekben bőven találtunk ehető gombákat. Érdekes, hogy a gyűrűs tuskógombák egyelőre picikék, még csak most kezdtek el nőni. Azonban belőle is szedtünk 3-4 nagy marékkal. A fotón Anita örül a nagy őzlábgombáknak. Egy nappal késtük le a dobverő fejlődési fázisukat. Ennek ellenére pörköltbe kerültek. A pörköltet tavaly aszalt sötét trombitagombával ízesítettem. Öten voltunk, és majdnem teljesen elfogyott a nagy adag étel. Jól sikerült.
Ezen a héten, 18-án Erdélybe megyünk át. Körülnézünk pár kedvenc helyünkön, ha van gomba, szedünk, ha nincs, akkor túrázunk és egymást fotózzuk. Bármi is lesz, eddig minden erdélyi út kalandos élmény volt. Érdemes odaát gombászni és túrázni.
25-én a csapat átmegy Szarvasra, mert ismét lesz gombaismereti túra, amin tavaly hárman részt vettünk. A blog fejlécét az akkor lőtt egyik fotóból készítettem el.
30-án gombaklub a Békés Megyei Könyvtár emeleti terében délután négytől hatig. A gombás rész öttől lesz, négyre azok jöjjenek, akik szeretnének szalvétatechnikával mécsestartót készíteni. A hónap második gombaklubja Halloween előtt van, ami számomra egy fontos őszi ünnep. Ezért lesz egy kis kreatív része is a klubnak. Aki szeretne mécsestartót, hozzon magával papírvágó ollót, ecsetet, kicsi üvegedényt pl. 3 decis befőttesüveget. A szalvétákat és a ragasztót én hozom. Sajnos a ragasztónak van száradási ideje, tehát azonnal nem lehet majd elvinni a mécsestartókat, de elrakjuk azokat és másnap értük lehet menni. A gombás téma az őszi gombák lesznek. Ha megint szerencsénk van, ismét lesznek friss termőtestek. Az első alkalommal 35 fajt tudtam bemutatni.
További információk és friss hírek a Viharsarki gombászok csoportban.

Gombásztunk és főztünk

Gombaklub

Október kilencedikén délután öttől hatig a Békés Megyei Könyvtár emeleti terében gombaklub. A fő téma az őszi gombák lesznek. Bár nem kimondottan őszi faj a gyilkos galóca, azonban kedvező időjárás esetén teremhet októberben is mint most. Ezért elmegyünk az egyik galócás gyertyánfához, hogy élőben láthassátok. Jellegzetes gomba, már az élőhelyén felismerhető. Ha pedig felismerted, fölösleges bármit is kezdeni vele.

Tele a város gyilkos galócával

A gyilkos galóca Amanita phalloides őszi terméshulláma beindult a városban. Soha ennyit még nem láttam belőle Békéscsabán. Eddig négy gyertyán fa alatt találtam rá. Az egyik fánál legalább 30 termőtest van és még jönnek elő újabbak is. Ne szedd le és ne edd meg a zöldes-barnás-sárgás kalapú (néha tiszta fehér is lehet), fehér lemezes, galléros és bocskoros termőtesteit! Sajnos halálosan mérgező. A korszerű orvosi ellátás is csak a mérgezés tüneti kezelésére képes, és nem is biztos, hogy használ. Ha túl sok galócát evett az áldozat és későn került orvoshoz, a kezelés ellenére több napos kínlódás után meghal. A gyilkos galóca valóban veszélyes, de csak elfogyasztva. Élőhelyén békén hagyva senkinek sem árt.

Dél-nyugaton gombásztam