Gombamánia: 2013

A téli fülőke Flammulina velutipes a napokban indította el új termőhullámát. A városban ismert hat helye közül négyet tudtam megnézni, és mindegyiknél találtam. Ez itt a legszebb csoport. Tökéletes állapotú, fiatal, fajra jellemző megjelenésű termőtestek rejtőznek az avarban. Ami nem látszik, hogy famaradványon tenyészik. Ezen a fotómon jobban megfigyelhetők a jellegzetes tulajdonságai. A legfontosabb, hogy tönkje bársonyos felületű és lefelé egyre sötétebb színű. A kalap nedvesen nyálkás. A nyálkát nehéz leszedni, de nem is mindig kell. Van, aki nyálkásan szereti. Csak a kalap ehető, a tönk szívós, ehetetlen. A vidám színű kalapokból remek gombasaláta készíthető, vagy melegszendvicskrém, amiben nem zavaró a nyálkássága. Az enyhe időjárás még napokig kitart. Egész héten érdemes keresgélni a téli fülőkét fás élőhelyeken.
A késői laskagomba Pleurotus ostreatus városi csoportjáról nem tudtam friss képet készíteni, mert valaki megelőzött és leszedte az egészet. A hónap elején még fagyott, kicsi, alig négy centis termőtestek a tavaszias enyheségben megnőttek. Tippem szerint a kalapátmérőjük 10 cm körül lehetett. Ha van jó laskás helyed, meg kell nézned. Lehet, hogy kellemes meglepetésben lesz részed.
A két téli termőidejű gombánknak köszönhetően egész évben gombászhatunk, ha nincs kemény fagy.

Kiegészítés: A fura, meleg idő lehetővé teszi, hogy védettebb élőhelyeken késő őszi termőidejű gombákkal találkozzunk. Kéttűs fenyvesek közelében élő gombásztársak a napokban gyűjtöttek fenyő-pereszkét Tricholoma myomyces, vöröses nyálkásgombát Chroogomphus rutilus. Azonban legyünk körültekintőek! Csak a téli fülőke, késői laskagomba és a júdásfülgomba Auricularia auricula-judae képes ellenállni a fagyoknak, de ezek idősebb, romlásnak indult termőtesteit is jobb, ha az élőhelyükön hagyjuk. A téli gombászat lehetséges veszélye, hogy többször fagyott, romlott gombát vélsz ehetőnek, amitől aztán gyomorrontásod lesz.

A mezei juharok Acer campestre lombja eltakarja a kocsányos tölgy Quercus robur koronáját, aminek csak a törzse és pár vastag ága látható. Csalóka a kép. Jó tudni, hogy a mezei juharnak másmilyen a kérge. Bár leveleik alapján sokkal könnyebb megkülönböztetni egymástól a két őshonos fafajunkat, amik gyakran egy élőhelyen találhatók. A kocsányos tölgy fontos erdőalkotó fánk, míg a mezei juhar lombos erdők elegyfája. Nincs önálló növénytársulása. Ettől még érdemes megbecsülni, mert jól tűri a szárazságot, így egyre fontosabb lesz. Sajnos sokáig gyomfaként üldözték, pedig magányosan álló egyedei alapján egy szép fa. Erre jó példa a csertői mezei juhar. Faanyaga a hazai juharok közt a legkeményebb. Nagyobb termetű, egyenes törzsű példányait felhasználja a faipar, de legtöbbször tűzifaként végzi.
Erdeinkben a mezei juhar mellett még három őshonos és egy invazív, amerikai juharfaj él: korai A. platanoides, hegyi A. pseudoplatanus, tatárjuhar A. tataricum, és a betelepített zöld juhar A. negundo.

Az Acer nemzetségnek körülbelül 128 faja él világszerte. Kertészeti szempontból az egyik legkedveltebb a japán juhar A. palmatum, aminek több száz(!) fajtája van. A fotómon egy törpefának nevelt példánya látható. A kertben 5-6 méter magasra nő. Az idei év egyik legnépszerűbb képén is japán juhar van. Egyre gyakrabban ültetett díszfa hazánkban is.
Szép a magányos japán juhar, de még szebb a juharerdő ősszel Kanadában, ahol tíz őshonos faja van a nemzetségnek. A kanadaiak megbecsülik a juharokat. A nemzeti lobogójukon egy stilizált juharlevél látható.
Észak-amerikai faj a cukorjuhar A. saccharum. A közismert juharszirupot készítik a tavasszal lecsapolt nedvéből. Kb. negyven liter nedvből lesz egy liter szirup. Jó természetes cukorpótló. Bár a cukor is természetes, csak éppen tisztán fogyasztva, nagy mennyiségben káros. Hazai fajok közül a korai juhar nedvéből lehetne szirupot készíteni.
A mezei juhar egyik jó tulajdonsága, hogy ősszel a levelei aranysárgára színeződnek. Ekkor a legkönnyebb észrevenni a juharfákat. Az őszi színpompa megihlette a japánokat és külön szenvedéllyé vált a juharfákban való gyönyörködés.

Remélem, másként tekintesz a kicsi, görbe, "semmire se jó" mezei juharfára! Hiszen csodás rokonsága van, és ő maga is gyönyörű. Megérdemelten lesz az év fája 2014-ben.

Kiegészítés: A juharfáknak nincsenek gyökérkapcsolt, segítő gombáik. Nem társulnak a természet különceivel. Természetesen a korhadékbontó gombák szeretik a faanyagukat és talajra hullt lombjukat.

Phlebopus marginatus

A Nagy Kutya Canis Maior az Orion bal oldalán, kissé lejjebb lévő csillagkép, amit könnyű felismerni az éjszakai égbolt legfényesebb csillagáról, a Szíriuszról. Este tíz körül a déli égbolton már megfigyelhető és hajnali négy után nyugszik le. Különleges tulajdonsága, hogy kettőscsillag. A főcsillag kísérője, a Szíriusz B az elsőnek felfedezett fehér törpe. Kisebb mint a Föld, de majdnem olyan nehéz mint a Nap és forróbb mint a Szíriusz A. A két csillag közül a B érte el hamarább a vörös óriás állapotot, és ekkor anyag áramlott át a másikra, ami ettől nagyobbra nőtt és fiatalabbnak tűnik a valódi koránál. Majdnem kétszer nagyobb a Napnál a Szíriusz A és huszonháromszor fényesebb annál.
A csillagképben található az egyik Messier objektum, az M41, ami egy nyílthalmaz. Kisebb távcsövekkel is megfigyelhető.
Van még egy különleges csillag a Nagy Kutyában, a VY Canis Maioris. Ez egy vörös hiperóriás, és jelenleg a legnagyobb csillag. Lehet, hogy majd felfedeznek nagyobbat is. A méreteit érzékelteti a videó, amiben láthatók a naprendszerünk bolygói is. A csillagok jobb oldalánál lévő kicsi csillagkép ábra mutatja az égitest helyét.
A Pollux, az Aldebaran, a Rigel, a Betelgeuse szintén a téli égbolt látványosságai.
A mű Cephei, a Gránátcsillag egész évben megfigyelhető.

Megjegyzés: A Nagy Kutya képét a Stellarium programból mentettem le.

Találomra kivettem néhány képet a blog képtárából, hogy bemutassam annak változatos tartalmát. A blog jelentős része a gombákról szól, de számos hozzájuk kötődő témával is foglalkozok, illetve bármivel, ami érdekel. A gombákon túli cikkek színesítik a blogot. A fajlistában több mint négyszáz faj van felsorolva, és egyre több lesz. A kilenc kép közül hatan gombák vannak: bal felső saroktól lefelé haladva mindig balról jobbra:
Gymnosporangium juniperi-virginianae, Colus hirudinosus, Nidula niveotomentosa, Cryptothecia rubrocincta (zuzmó), Entoloma chalybeum var. lazulinum, Cortinarius venetus, Metatrichia vesparium (nyálkagomba), Geastrum episcopale, Epipactis atroruben (orchidea).
Sorozatok: A boldogság kék gombái, Gomba gombának farkasa, Gombákkal a világ körül, Fák és gombák, Gombavilág különcei, Családok és nemzetségek.
Ha belehúzok, akkor 2011. novembere óta a 800. bejegyzés is publikálva lesz 2013-ban.
Sajnos a freeblogon elindított blog első évének összes bejegyzése, amiket még nem hoztam át onnan, elveszett. Ezeket mind újra kell írnom. Több mint száz bejegyzésem tűnt el. Jó döntés volt annak idején a költözés, mert ha a mostani anyag törlődött volna, akkor sokkal nagyobb lenne a veszteségem.

A blog facebook oldalára keresgéltem érdekes gombás képeket, amikor megakadt a tekintetem egy régi film plakátján. Mi a csuda az a Matango? Gyorsan kiderítettem, hogy egy japán film, amiben gombaszörnyek vannak. A film csattanóját nem árulom el, tessék megnézni a különös alkotást.

Télen az egyik kedvenc sós sütim a tepertős pogácsa. Tisztában vagyok vele, hogy nem éppen vegetáriánus finomság, hiszen állati eredetű a tepertő, ami a disznó kisütött szalonnája. Bár durva értelmes lényeket megenni, de a természetben egész táplálékláncok épültek fel, és azokban rendre ott vannak a ragadozók is. Ami extrém, a nagyüzemi állattartás és annak dolgai. Az állatok élelmiszerként történő elfogyasztásával semmi bajom. Akkor most kövezzem meg az összes nagymacskát, ha az nincs, a szomszéd macskáját, mert ő aztán rendre egérrel a szájában jön-megy, a "gyilkos"? Az ember mindenevő állat, bár javarészt növényi táplálékot igényel, de azért szüksége van a húsra is. Persze ez nem mentség, csak egy tény. Tessék reklamálni a teremtőnél, ha nem tetszik a természet rendje. (A tepertőnél is durvább a tojás fogyasztása, amiből élő csirke lehetne, ha nem enném meg.) Egyébként sokszor belegondoltam a vegyes táplálkozásunk közvetett hatásaiba, és néha meglegyint a vegasák gondolata, de sosem leszek növényevő. Nem annak születtem, hanem mindenevőnek mint a házisertés.Csodás, ahogy a dolgok összeérnek és kapcsolódnak egymáshoz. A pogácsás tányér egy könyvön van, A szarvasgombász mesterségen, aminek a borítóján egy sertéssel dolgozó szarvasgombász van. Újra kikölcsönöztem a megyei könyvtárból. Egyre jobban érdekel a földalatti gombavilág is. 2014-ben fel akarom fedezni. Ezért van szükségem a kutyára, aki remélhetőleg jó munkatárs lesz, és kiegészíti jelenleg két fős csapatunkat. Jövőre még többet fogok gombászni, mert a gombák csodálatosak, és nemcsak a nagyok, hanem a picurka sütőélesztő is, ami nélkül nem lenne pihe-puha a pogácsám.

Gyakran felbukkanok a piaci gombaellenőrünk standja előtt, hogy megnézzem a kínálatát és elbeszélgessek vele. Egyik alkalommal a frissen hozott nyári szarvasgombák Tuber aestivum kapcsán beszélgettünk, és kiderült, hogy a gombákat egyik ismerőse mogyoróültetvényén találta. Az ismerőse szarvasgombával „beoltott” mogyoró Corylus avellana csemetéket telepített néhány éve és mostanra „termőre” fordultak a bokrok. A városi gombászunk lement kutyába (kutya hiányában) és orra után menve rálelt a különleges gombagumókra.
Régebben olvastam a neten, hogy a francia szarvasgombát Tuber melanosporum termesztik. Mikorrhizált (szarvasgomba micéliumával beoltott gyökérzetű) tölgycsemetéket telepítenek. A módszer magyarországi megjelenése időszerű volt. Az viszont meglepett, hogy már látható, fogyasztható eredmények is vannak.
A szarvasgombás mogyoró telepítésével dupla lesz a haszon. Alapból a mogyoró az egyik legkiválóbb kerti gyümölcs a dió és a mandula mellett. A mogyoró magja rendkívül kellemes ízű. Finom íze miatt kedvelt édesipari alapanyag. Közismert édességek a mogyorókrém és a sokféle mogyorós csoki.
A mogyoró mag olaja gazdag telítetlen zsírsavakban, és kevés telített zsír is található benne. A zsírokban oldva E-vitamin van. Gazdag az ásványianyag-tartalma (vas, mész, foszfor stb.) miatt főleg gyermekeknek ajánlott a fogyasztása. A finom magok fogyasztásával csökkenthetjük az érelmeszesedést, erősíthetjük az idegeinket.
Levelei gyógyhatásúak. Ritkán a kérgét is gyűjtik. Fájából orvosi szén állítható elő.
Levélteája izzasztó, vizelethajtó, bélhurutot megszüntető hatású.
Nyári hasmenések kezelésére egyike a leghozzáférhetőbb drogjainknak, ezért használható állatgyógyászatban is. Ekcémás bőrbetegségekben teljes – vagy ülőfürdőket készítenek úgy, hogy a mogyoró levelek főzetét beletöltik a fürdővízbe.
Összefoglalva, a mogyoró nagyon hasznos. Ráadásnak őshonos növény hazánkban.

Az egyik online naptárszerkesztővel készítettem egy fali naptárat a gombafotóimból. Egy hétig érhető el a naptáras honlapon. Letöltöttem, így ha később szeretnéd kinyomtatni, akkor küldj emailt a blog címére, és válaszlevélben megkapod.
Direkt nektek raktam össze, ajándéknak szántam.
Eddig még nem találtam gombás naptárat a boltokban. Lehet, hogy van, csak nekem nincs szerencsém. 2005-ben az egyik szupermarketben vettem egyet a 2006-os évre, és azóta nem láttam újabbat.
A naptár praktikus, mert segít észben tartani a teendőimet. Remélem, nektek is segítségetekre lesz.

Lehoczki Károly
Diófák

A ház, ahol laktunk egy faluban állt, fehérre
meszelték mind a falakat s mikor elhaladt a
tehéncsorda az úton elbődült az ember szerelmében
a fujtós pára-por-trágyaszag iránt, megborzongott
a háta a hajnali-alkonyi enyheltől s nekivágott a
most oly céltalannak tűnő napnak, vagy a lavóros-sparheltos
kurta kis estének, akár a diófa az újabb
esztendőnek, keményen és kortalanul.
Diófa, - a szomszéd ház előtt diófa, és az azt követő
szomszéd előtt is és így tovább végestelen végig,
a Dunáig, vagy a töltésig, le, egész az utca
alján is fehér falak, diófaárny, így volt, így bizony,
létezett az a falu, számban a görcs, a zöld dió
íze, fülemben a verés-kopogás, csörgés, kalapács-recsegés.
Ha jött a csorda, ha ment, vagy tolókapásan-biciklisen
zörögtek elő a parasztok, zörgött rajtuk-körülöttük
a szerszám és ők maguk is megoldott eresztékekkel
jöttek-indultak a temető melletti csapáson melléjük
simultak a diófák, rájuk hajolt a sötétzöld öröklét.
Kamaszon-vénen, egykedvű-megértőn, láncos-gubancos
ebekként tébláboltak a porta előtt vasárnap is, ha
kondult a harang s feketén vonult kétoldalt a nép
a patyolat utcán, mint lecsöndesült napok kirakott
hordaléka a templom felé.
Ó, diófák, mintha megállna bennetek az idő, meg se
moccan, figyelmesen nézegeti magát az ág-tükörben,
simítgatja ráncait, kifürkészné, mikor lett újra
több eggyel. Csönd van, nappalok falu-csöndje,
éjszakák falu-csöndje-sötétje, semmi se mozdul.
Az a ránc is talán a tiétek, kapkodás nélkül vastagodó
törzseteké, magabiztos ágatoké, összefonódó-fűződő
gyökereteké. Igen, az a ránc, az talán mégis a tiétek.
Mert felnő, megkeményszik bennetek a múlt, akár a
lassú sejtek és kiterebélyesedik, megsokasodik
lombotokban a jövő. Aki vízért szaladt a kútra
kalimpáló vödörrel kezében s aztán cibálva, lötyögtetve,
féloldalvást cserélve-lerakogatva csoszogott hazáig
azóta asszonnyal hál, a karján gyerek és koppan a
lépte, mert bízik; és aki szekéren zötyögött, vagy
talicskán hordta a szenet ötvenkilós adagokban a télre,
sorba állt kenyérért, nem volt disznaja, most autón
jár sörért és legfőbb gondja az ünnepi menü. S ki
másnak kapált, épített, mégis dalolt, gyönyörrel dőlt le a
szagos földre, ki tudja, talán már belé is költözött.
Diófák! - nem nyúltatok utána! Hagytátok elmenni, pedig
mi dolga volt arrafelé? Miért nem intettetek, szóltatok,
szaladtatok, vertetek lármát, miért nem kiáltottatok:
Hozzánk tartozik, velünk nőtt, velünk változott!
Ez az! Hát ti is! Az a ránc ott a tiétek! Az a termés,
ami ott kopogott, csörgött, recsegett, a tiétek volt!
Az ázott-barna avar a tiétek volt! A letört ág,
az asztal lába, a hasábfa a tiétek volt! Örök életű
pillanat-lények, ti esendő nagyok sikoltsatok velünk,
csapkodjátok meg törzsötöket, rángassátok ki gyökereteket,
ne hozzatok levelet, termést, gyűljetek kusza kísértet
erdővé, úgy követeljétek: Hol az a falu?!
Diófák! - miért álltok úgy? - bölcsebben, mint az ember.

Forrás

Szeptember elseje óta nem szívesen használok máshonnan vett képeket, de piros dióról nehezen tudnék saját fotót készíteni, mert egy ritka, egyedi tulajdonsága a dióbélnek. Nem önálló változat, egyszerűen egyes diófák magjának a héja piros színű. Az íze ugyanolyan mint a barna diónak, azonban az elképesztő színe miatt még inkább vonzóbbá teszi a dió fogyasztását.
A blogom alapján sejthető, hogy oda-vissza vagyok a gombák mellett a fákért is. Erdőalkotó fafajaink közül a kocsányos tölgy Quercus robur a fő kedvencem. A közönséges dió Juglans regia őshonosságában nem vagyok biztos, de jól érzi magát természetes növénytársulásainkban. Sokszor találkozok "varjú vetette" egyedeivel, amiknek ősszel összeszedem a termését. Imádom a diót. Jelenlegi kedvenc süti receptem, amit némi módosítással készítek: vajat rakok bele, és kevesebb a cukor a dió javára: 20 dkg dió, 10 dkg cukor. Másnap is finom csemege. Hamar elfogy, pedig laktató.
A dió sokak kedvence, és van, aki még nálam is jobban szereti. A piros dió képét egy online szakkönyvből mentettem ki, amit Orosz Péter írt. Nagyon részletes és alapos munka a Könyv a dióról. Jó szívvel ajánlom.

Téli szünetet tartok december 1. és március 1. között, vagyis gombák hiányában áttérek egyéb témák bemutatására. Bőven van mindenféle anyagom, mert természetbúvárként szinte minden érdekel, ami él és mozog a Földön. Színes hónapok következnek. Azonban március elseje után ismét a gombáké lesz a főszerep. Azért lesznek gombás cikkek is.
Kiegészítés: Ha morcos vagyok, nem a blog miatt, hanem a kilátástalan helyzetem nyomaszt. Megrekedtem egy szinten, holott imádok mozogni és egyre többet megtudni a természetről. Persze le tudok menni nyugiba, de fel-feltör belőlem az elkeseredés.

A késői laskagomba Pleurotus ostreatus idei második termőhullámának fiatal termőtestei megfagytak. Azonban nem kell aggódni értük, ha enyhébb léghullámok érkeznek, kiengednek és továbbfejlődnek. A késői laskagomba termel egy fehérjét, ami a víz fagyása során gömb alakú jégkristályokat hoz létre. Ezek nem roncsolják szét a termőtest álszöveteit. Amikor megenyhül az idő, a termőtest továbbnő. Mindezt élőben megfigyelhetem.
Akár egy városi utcában is találkozhatunk a természet egy-egy csodájával.

Múlt héten találtam egy fiatal gyapjas tintagombát Coprinus comatus, de nem ettem meg, hanem beraktam egy műanyag pohárba. A hideg idő miatt lassabban oldotta fel magát, de mára csak a kalapja csúcsából maradt egy kevés, a nagyobb részéből több milliliternyi fekete folyadék lett. Elővettem egy félfamentes rajzlapot, egy vékony ecsetet és egy tuskihúzó tollat, aztán rajzoltam egy nyárfa-érdestinórut Leccinum duriusculum. Amint látható, a gombákat tényleg lehet kreatív célokra használni. Jó alapanyag a deres tapló Ganoderma applanatum és a szenes gömbgomba Daldinia concentrica is.

A Lovejoy C/2013 R1 üstökös az idei év egyik égi látványossága. A másik az ISON C/2012 S1 volt, de az igazi napsúroló üstökösként nem élte túl a Nap megkerülését.
Négy után kimentem az udvarra a nyakamban a 10x50-es binokulárommal, hogy megkeressem a fényszennyezett, párás égen a Lovejoy-t. Elsőnek az M3 gömbhalmazt találtam meg, és örültem neki, hogy végre ezt is láttam. Aztán hosszú percekig kóvályogtam az észak-keleti égbolton, hogy merre van az a "fényes" üstökös. Aztán végre kiszúrtam a béta Bootis közelében. Utoljára 2007 őszén figyeltem meg üstököst, a 17P/Holmes-t. Egyébként meglepően sok üstökös jön-megy évente az égen, de a legtöbbjük csak távcsövekkel látható halvány objektum. A szabad szemmel is észlelhetők ritkábbak.

Megjegyzés: Az üstökös keresőtérképét innen emeltem át.

"A mészkerülő bükkösök rendszerint a bükkös régióban, és mindig edafikus okok miatt alakulnak ki. Többnyire kisebb kiterjedésű állományai erősen savanyú mállástermékű kőzeteken, és erodált, meredek (20–40°) lejtőkön találhatók.
Elsősorban savanyú kémhatású, szilikátos kőzeteken (pl. amfibol- és hidroandezit, dácit, riolit), illetve könnyen kilúgozódó kőzeteken (homokkő) kialakult, sekély termőrétegű talajokon találjuk állományait. Jellemző genetikai talajtípusaik a savanyú, barna erdőtalaj, a podzolos barna erdőtalaj, illetve a csapadékosabb területeken a pszeudoglejes, barna erdőtalaj. A tápanyagszegény talajok tipikus humuszformája a nyershumusz és a móder, amelyek vékony, erózióra hajlamos humuszos szintet hoznak létre.
A szélsőséges termőhelyi viszonyok miatt kettős lombkoronaszint nem alakul ki. Az állományok záródása közepes (40–80%), magasságuk ritkán haladja meg a 15 m-t. A cserjeszint a tápanyagszegénység és a sekély termőréteg miatt hiányzik, Egyes esetekben a koronaszintet alkotó fafajok fiatal egyedei alkothatnak 10–20%-os záródású szintet. Gyepszintjére a viszonylagos fajszegénység és az alacsony borítás jellemző. A legszárazabb és legsavanyúbb talajokon nudum, a többnyire minerális talajfelszínen pedig többnyire gazdag moha- és zuzmóvegetáció alakulhat ki. Az állományalkotó bükk (Fagus sylvatica) klimatikus és edafikus tűrőképességének határán jelenik meg ebben a társulásban. Állandó kísérője, és egyben konszociációt alkotó fafaja a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea s.l.). A lombkoronaszint alacsony záródása miatt valamennyi stádiumban megtaláljuk a közönséges nyírt (Betula pendula) és a rezgő nyárat (Populus tremula).
Többnyire a cserjeszintben él a kisebb fává is megnövő madárberkenye (Sorbus aucuparia). A gyepszintben a mészkerülő lomberdők (Quercetalia roboris) fajai dominálnak. Közülük jellemző a törpecserje életformájú fekete áfonya (Vaccinium myrtillus), a nála jóval ritkább fajtestvére, a vörös áfonya (V. vitis-idaea), valamint a selymes rekettye (Genista pilosa) és a csak szórványosan előforduló csarab (Calluna vulgaris). Különösen a Zempléni-hegységben feltűnő a korpafű fajok jelenléte és esetenként nagyobb borítása. Gyakoribb képviselőjük a kapcsos korpafű (Lycopodium clavatum) és a közönséges laposkorpafű (Diphasium complanatum), ritkábban fordul elő a kígyózó korpafű (Lycopodium annotinum) és a györgyfű (Huperzia selago). A páfrányok közül jellemző a buglyospáfrány (Phegopteris connectilis), amely kisebb-nagyobb vegetatív telepeket alkot a mohás, jobb vízgazdálkodású részeken. A gyepszintben tömegesen, sokszor nagyobb borítási értékkel jelenik meg az erdei sédbúza (Deschampsia flexuosa), a fehér perjeszittyó (Luzula luzuloides), a juhcsenkesz (Festuca ovina) és a nagy termetű erdei nádtippan (Calamagrostis arundinacea). További jellemző acidofrekvens faj a gyöngyvirágos körtike (Orthilia secunda), az ernyőskörtike (Chimaphila umbellata), a réti csormolya (Melampyrum pratense), a macskatalp (Antennaria dioica), az orvosi veronika (Veronica officinalis), több hölgymálfaj (Hieracium spp.) és a szaprofita életformájú fenyőspárga (Monotropa hypopytis). A nagyon savanyú, illetve nagyon száraz termőhelyeken a mohák és a zuzmók sokszor szőnyegszerűen jelennek meg, s a konszolidáltabb termőhelyeken is nagy faj- és egyedszámmal képviseltetik magukat. A gazdag mohaflórát a seprőmoha (Dicranum scoparium), a pirosszárú moha (Pleurozium schreberi), a fehérlő vánkosmoha (Leucobryum glaucum), az emeletes moha (Hylocomium proliferum) és a szőrmohák (Polytrichum spp.), míg a zuzmóflórát a Cladonia-fajok képviselik."

Forrás

Tavaly decemberi fotó a téli fülőkéről Flammulina velutipes, de pár nap múlva készíthetek róla friss havas képet, mert várható hószállingózás dél-keleten is. Bizony, itt a tél. Azonban a GFS kavarását nézegetve közel sem biztos, hogy hideg-fagyos lesz a december. Szerintem senki sem tudja, hogy milyen lesz a tél. Én sem tudom.
Bár jóval hidegebb van mint egy hete volt, de a gombász kedvem virgonc. Persze csak a kibertérben keresgélem a kedvenceimet, mert a szeles és hideg időben mindig megfázom. Jelenleg pótlom a júliusi cikkeket. Ha végzek a munkával, akkor könnyen lehet, hogy az idei év leglátványosabb hónapja lesz a több gombás cikkeknek köszönhetően. Olvashatsz a lucfenyő és a nyírfa gombáiról, valamint a fenyőtinórukról.
Csak látszólag áll a blog; folyamatosan gyarapítom. A 800. bejegyzés biztosan meglesz, az 500 faj még kétséges. Jelenleg 448 gombáról találhatsz információkat a Gombamániában. Valószínűleg enyém a leggombásabb magánblog az országban.
2014-ben még több gombát akarok látni, és fejleszteni szeretném az eszközeimet is, hogy gyarapíthassam a tudásomat. A szintlépéshez a lelkesedésem megvan, de a pénzem nincs meg. Ezért szívesen felajánlom szakértelmemet készpénzért cserébe. A blogom kiváló önéletrajz. Ha valaki munkát nem, de szponzori támogatást tud adni, örömmel fogadom. Szükségem van egy jobb fényképezőgépre és egy teljes túrafelszerelésre. Ha azt gondolod, hogy nem tudom még jobban felpörgetni a Gombamániát, tévedsz. Tíz pontos listán életem egyik büszkesége még csak három pontos*. Bőven fejleszthető, és persze én magam is fejlődni akarok.
A viharsarki gombászokat továbbra is várom a Békés megyei gombászok körébe. Fontos lenne megalapítani a helyi gombakört, mert egyedül a "semmi ágán lóg" a gombafonalam. Ha nem lesz gombakör, kénytelen leszek követni számos ismerősöm példáját és végleg elhagyni a megyét. Remélem, megtalálom a közönségemet! Bár az interneten sok olvasóm van, de az offline világban is szeretnék aktív életet élni és átadni a tudásomat. 2014-re komoly terveim vannak, de egyedül nem fog menni a megvalósításuk.

A videóban látható jelenség angol neve, jéghaj. Nem közönséges dér, amint az alakjából sejthető. Mi hozza létre? Amint látható, egy korhadó faágon jelent meg. Mint tudjuk, az elhalt fásszárú növények lebontói a gombák. A faágban egy gomba él, ami lélegzik mint mi. A kilélegzett széndioxid kinyomja a fa pórusain át a vizet, ami a fagypont alatti hőmérsékleten megfagy. Természetesen nem kemény fagyban történik mindez, inkább a tél elején. Ez a csodás jelenség addig figyelhető meg, amíg nincs hótakaró, magas a levegő páratartalma, a fakorhadék nedves. A kéregmentes részeken várható a jéghaj megjelenése.

Október 23-án jártam az öntözött réten. Ma visszatértem és megnéztem az őzlábgalóca Amanita vittadinii élőhelyét Tizennégy termőtestet találtam, és még néhányat, amiket egy hasgombász fordított fel, szabdalt szét. Bár ehető az őzlábgalóca, de nem nyújt gasztronómiai élményt, ráadásnak egyre kevesebb van belőle. Feltétlenül kímélendők a termőtestei és védendők az élőhelyei. Kár lenne érte, ha innen is eltűnne. Ugyan helyi jelentőségű védett terület az öntözött rét, de a tudatlanságtól semmi más nem védheti meg a különc őzlábgalócát mint a faj ismerete. A torzonborz kalapjáról egyből felismerhető. Fölösleges felvenni. Körbefotóztam a friss termőtesteit és továbbmentem. Lilatönkű pereszkét Lepista personata kerestem. Sajnos jóval csekélyebb mennyiségben terem az öntözött réten mint a reptér füves pályáján. Odaát elképesztő tömegben ontja a termőtesteit. Lenyűgöző végigsétálni a körei mentén. Csodálatos látvány. Azért itt is sikerült szedni negyed kosárnyit, amiből holnap tejfölös gombalevest főzök.
Legközelebb csak április-májusban térek vissza a Lencsési mögé körülnézni. Láttam egy kőrisfa ligetet. Vajon miért csillant fel a szemem? Aki rájön, meghívom egy tavaszi gombatúrára.

Az előadás előtt tíz nappal szóltam róla. Kértem és kaptam termet. A technika is működött. Megterveztem az előadásomat. Magammal vittem a fungáriumot és a szebb gombamúmiákat. Felkészültem.
Minden erőfeszítésem ellenére négyen voltunk: én, a barátom, egy mezőtúri és egy gyomaendrődi gombász. Nekik itt is köszönöm, hogy eljöttek és meghallgattak.
Bár volt egy rossz előérzetem, hogy ismét csak egy fölösleges kört fogok futni, de nem fújtam le az előadást. Délutánra összeszedtem magamat. Az előadás első perceiben a barátom fotózott le. Látható rajtam, hogy értek az önkontrollhoz, és itt még jó kedvű voltam. Azonban a csalódás elől nem menekülhettem, este utolért.
Nem tele teremről ábrándoztam, csak egy tucat emberről! Minden adott volt egy jó hangulatú, tartalmas, szórakoztató délutáni programhoz, és a tucat embernek a harmada volt jelen.
Valamit nagyon elrontottam. Ideje önvizsgálatot tartanom.

Az Amerikai Egyesült Államokban imádják az ízletes kucsmagombát Morchella esculenta és a rokonait. Ez a rajongás ihlette a minisorozatot, ami részletesen bemutatja a kucsmagombát, a hasonmásait, a termőhelyét, a gombászat eszközeit. Kezdő gombásznak ideális anyag, ha tud angolul.

"A páratlan természeti kincsekkel, gazdag kulturális örökséggel megáldott Körösök völgye értékeit mutatja be a Körösök
Völgye élménymagazin, melyet a Közép-Békési Területfejlesztési Önkormányzati Társulás együttműködő partnereivel a Körösök Völgye Natúrpark Egyesülettel és az Aqua Crisius Egyesülettel együttműködve valósít meg."

Az ötödik lapszámban van egy gomba témájú cikk, Erdőn-mezőn, szabadon, amire a borítókép utal. Ennek utolsó bekezdésében szerepel a blogom linkje. A mai nap kellemes meglepetése volt.

Az év 47. hetén még terem az ízletes vargánya Boletus edulis. Erre bizonyíték Nebularis fotója. Ma nézett körül az egyik "tuti helyén". Ennyire későn ritkán terem a vargánya. Az októberi meleg utóhatása, hogy most is lehet gyűjteni. Azért a 11. hónapban inkább a késő őszi gombák a jellemzőek mint például: lilatönkű pereszke Lepista personata, lila pereszke Lepista nuda, szürke tölcsérgomba Clitocybe nebularis, késői laskagomba Pleurotus ostreatus, téli fülőke Flammulina velutipes, fagyálló csigagomba Hygrophorus hypothejus, fenyő-pereszke Tricholoma myomyces, ízletes rizike Lactarius deliciosus, szemcsésnyelű fenyőtinóru Suillus granulatus. Természetesen a csigagomba, rizike és fenyőtinóru rokonsága is terem, és ezek többsége szintén jó, ehető gomba. Azonban a novemberi gombászat után sem szabad megfeledkezni az életmentő aranyszabályról, a természetben gyűjtött gombát be kell mutatni szakértőnek.

Megjegyzés: Nebularis engedélyezte a fotói használatát.

A lilatönkű pereszke Lepista personata tartja az évek óta ismert ütemtervét, és november közepére mindent bele lendülettel növeszti a termőtesteit. Bár a békéscsabai reptér füves pályája népszerű gombászhely, de a sok gombász ellenére a lilatönkű pereszke sikeresen teljesíti a szaporodási programját. Egyszerűen képtelenség leszedni az összes termőtestét.
A barátommal gombásztam. Elvezettem az első körig. Ráböktem a tejeskávé színű kalapokra: itt vannak. Aztán továbbmentem és megkerestem az újabb kört. Intettem a barátomnak, hogy nézze meg ezt is. Átjött a második körhöz, újra belefeledkezett a gombászásba. Közben továbbsétáltam és találtam egy hatalmas és idős tenyésztestet, aminek egyetlen jele volt a felszínen, a sok-sok termőtest. Elégedetten bólintottam a vénség felett állva és ismét hívtam a barátomat. A harmadik kör után tele lett a kosarunk. Elindultam a pálya széle felé. Részemről letudtam a vasárnapi gombászatot. Van egy aranyszabály, nem elég megszerezni a gombát, azt fel is kell dolgozni. Több mázsa gomba esetén jobb mértékletesnek lenni. Nincs az a vérgombász, aki képes lenne legyűrni ekkora mennyiséget. A lilatönkű pereszke mindig "megfutamít". Szeretem.

Egy éven át mentem a gombák után. Békéscsabáról indulva hét vidéken jártam, és legalább kétezer kilométert tettem meg. A nagy utazás célja a gyakorlati tudásom fejlesztése volt. Minél több gombát akartam élőben látni. A küldetés sikerrel zárult, elvégeztem a szakellenőri tanfolyamot. Tapasztalataimról, élményeimről tartok egy órás előadást a Békés Megyei Könyvtárban november huszonkettedikén délután öt órától.

A homoki szömörcsög Phallus hadriani idén sok településen felbukkant, és Békéscsabát sem kerülte el. Talajlakó korhadékbontóként jól érzi magát a kertvárosi részeken. Jellegzetes alakjáról és erős szagáról bárki egyből felismeri. A gomba a föld alatt teljes burokban kezd fejlődni. A lilás színű boszorkánytojásból emelkedik ki a termőtest nyele, aminek süvegszerű végén van a spórákat tartalmazó nyálka. Erre szállnak rá a legyek, majd tudtukon kívül széthordják a gomba spóráit. A homoki szömörcsög leginkább az erdei szömörcsöggel P. impudicus téveszthető össze, de az inkább erdőkben él, és a tojása fehér. Nem tudok róla, hogy bárki enné a homoki szömörcsögöt. Nincs étkezési értéke.

Hajnali háromkor keltem másfél órányi bóbiskolás után, aztán négykor elindultunk a vizsga helyszínére. Egyszerűen az izgatottságtól, hogy végre eljött az év csúcspontja nem tudtam aludni két napon át. A kialvatlanságtól félautomata üzemmódban vizsgáztam le, és szerintem "zokni" voltam. Ezért ért meglepetésként, hogy 100% lett az eredményem. 80%-90% közé lőttem be a tudásomat. Jól tudom, hogy jelenleg mekkora ismeretanyag kucorog a memóriámban. Plusz ott van, hogy a gombák termőtestei trükkösebb megjelenésűek mint a fák gyümölcsei. Sosem tévesztettem össze gyümölcsöket, de gombát, juj, de könnyű másnak látni. Ez aztán egy faramuci helyzet, a magabiztosságom megvan, hogy vadon termett gombát egyek, de közben szepeg a popsim, hogy mennyire csalafinták az imádottjaim. Nincs más, még több gombát kell és még többször élőben látnom. Gyakorlat mindenek előtt, és körültekintő óvatosság.
Visszatérve a jegyemre. Ezt nem teljesen a mai teljesítményemnek köszönhetem. A hírem megelőzött. Meglepően sokan ismerik a blogomat, és a fungáriumom is elismerő dicséreteket kapott. Plusz látszott rajtam, hogy zokni állapotomban is oda-vissza vagyok a gombákért.
Sikerült zavarba hozni, ha nem lettem volna félhulla, akkor lángoló gombásszá változtam volna, mert a legfontosabb vizsgafeladatnál, a gombák határozásánál nézőim voltak. Szerencsére könnyű feladatot kaptam, a Tricholoma nemzetség képviselőit kellett kiválogatnom és elmondanom, hogy melyiket enném meg és melyiket hagynám békén. Itt is elememben voltam, mert mindig jó friss termőtesteket nézegetni. Külön örültem a csigagombáknak és egy ritkaságnak, amiről írtam, de juszt se jutott eszembe a pontos neve és a fapartnere. Tényleg "ázott zokni" voltam. Azonban a szétszórtságom ellenére sikeresen lezártam a tanfolyamot. Mostantól indul be igazán a mániám.

Fontos kiegészítés: Hálával tartozom a fő szponzoromnak, hogy finanszírozta a tanfolyamot, az oktatóimnak, a gombász társaimnak, és az olvasóimnak, vagyis neked is, aki éppen elolvasta a bejegyzésemet. Csak látszólag "one man show" a Gombamánia. Valójában mind egy micélium vagyunk. Köszönöm!

November harmadikán voltam gombászni, de csak idősebb termőtesteket találtam, amik nem voltak már annyira finomak mint a zsengék. Szerencsére jött eső, az egész ország elázott, Békés megye 20-30 mm csapadékot kapott. Ez untig elég a gombáknak, amik mind felfrissültek, és végre lesznek fiatal termőtestek. Sőt az októberi meleg hatására itt-ott, még Erdélyben is, előjöttek a nyári Boletus reticulatus és az ízletes B. edulis vargányák! Akinek van tuti vargányás helye keresse fel, lehet, hogy kellemes meglepetésben lesz része.

A vizsgára készülve sok időt töltök a könyvtár olvasótermében. A gombákkal foglalkozó könyvek polcához közel vannak a növények világát bemutató kiadványok. Megakadt a tekintetem az egyik gerincén: Magyarország legnagyobb fái - Dendrománia. Egyből levettem és hosszú percekig lapoztam egyik ámulatból a másikba esve. Kedvenceim az öreg tölgyfák, főleg a megyénkben is őshonos kocsányos tölgy Quercus robur hatalmas egyedei. A fotót áprilisban készítettem a pósteleki öregről. A barátomat állítottam elé, hogy érzékeltessem a méreteit. A koronájának jelentős része nem is fért rá a képre. Gyönyörű fa, jóval nagyobb mint a ligeti öreg, amit szintén kedvelek.
Lenyűgöznek az idős fák, mert a régi világra emlékeztetnek, ami a kultúrsivatag előtt volt itt a megyében. Hol vannak már a tölgy-kőris-szil ligeterdők? Vajon rejtőznek még a megyében valahol a régi erdők öreg hírmondói? Nem tehetek róla, de mindig pityergek, amikor a veszteségeinkre gondolok, és az erdőink felszámolása rettenetes veszteség. Amikor megláttam a pósteleki öreget a telepítés szélén rejtőzködve, tudtam, hogy jóval idősebb az ültetett fáknál. Körbejártuk, lemértük, lefotóztam, ámulva csodáltam. Meg kéne becsülnünk a fákat. Jóval többet érnek mint a piaci hasznuk. Szerencsére nem vagyok egyedül a fák iránt érzett rajongásommal. Ezért tetszik a Dendrománia könyv és a kiadvány alapján készült weblap, amit linkeltem. Megtaláltam a falistájában a pósteleki öreget. Ha Pósteleken jársz, te is keresd fel. Csodálatos fa. Ha pedig még nem listázott nagy fát találsz, feltétlenül mérd le, dokumentáld és adatait küld el a Dendromániának. Mindegyikük nemzeti kincs.

Egy ideje figyelem az egyik kedvenc újságom megpróbáltatásait, és nem fér a fejembe, hogy értékei ellenére miért van állandó gondban? Biztos vagyok benne, hogy szükség van a Természetbúvár magazinra, és a hazai piac el tudná tartani, csak új üzleti tervre és némi marketingre lenne szüksége. Oké, gyorsan mondom, hogy egyikhez sem értek, tehát nincs nálam a mindenre megoldást jelentő tuti recept. Azonban laikusként is látom, hogy a magazin weblapját újra kell szerkeszteni, mert korszerűtlen. Valamikor a 90-es évek végén kezdő internetezőként készítettem hasonló oldalakat. Mindenki kipróbálja a honlap készítést, de aztán a többség inkább felfedezi az ingyenes szolgáltatásokat mint például én is a blogspotot. Kevesen lesznek profi honlap szerkesztők. Ez egy külön szakma. Ehhez sem értek, csak jó a szemem, tizenhat éve lógok a hálón és több száz oldalt láttam. Némi fogalmam van arról, hogy hogyan kéne kinéznie egy modern weblapnak. Szerintem jó lenne egy profit alkalmaznia az újságnak, ami tudom, hogy szegény, de talán lenne erre is pályázat.
Azt hiszem, még gondolkoznom kell a problémákon. Azonban a nemes ügyeket sosem adom fel, akkor sem, ha alapvetően pesszimista vagyok.

Kiegészítés: Az idei ötödik lapszámban van egy remek cikk a nemespenészekről, mint például a Penicillium roqueforti. A cikket Dr. Maráz Anna írta.

Megjegyzés: Szeptember egytől nem használok fel illusztrálásra máshonnan vett képeket, de a rajongói fejléchez szükségem volt egyre, amit innen vettem.

Az óriás tölcsérgomba Infundibulicybe geotropa feltűnő méretű, fűszeres illatú őszi gombánk. Sajnos a rokon nemzetségében Clitocybe akadnak mérgező fajok, így figyelmesen kell gyűjteni. Szerencsére van pár jellemző tulajdonsága: a fiatal gombáknak a tönkhöz mérten pici a kalapja, a kalap közepén lévő púp az idősebb példányoknál is megfigyelhető, amint az a fotómon látható. A kalapszél gyengén bordázott. A tönk hengeres, a töve felé kissé kiszélesedik, felülete hosszanti szálas. A lemezek a tönkre lefutnak, kalapszínűek. A gomba általában bézs, halványokkeres, krémszínű. Fehéres, kemény húsának erős gombaillata van. A fiatal gombáké kellemesen fűszeres. Sajnos a húsa idősebb korában szinte ehetetlenül szívós és kellemetlenebb szagú. Ezért jobb a fiatalabb termőtesteit gyűjteni. Én szinte csak öregeket találtam, amiknek a kalapját fogom felhasználni egy leveshez.
Bár az óriás tölcsérgomba tényleg jól felismerhető gomba, de a kezdő gombászok feltétlenül mutassák meg a tölcsérgombáikat szakellenőrnek!

Téli fülőke

Flammulina velutipes

A szenes gömbgombáról Daldinia concentrica tavaly júliusban írtam, és ma rátaláltam a városban. Egy termőtestet kettévágtam a biztos azonosításhoz, és az egyik felét elraktam. Valami ötlet suhant át az elmémen. Említettem a cikkben, hogy rajzolni lehet vele, és ki akartam próbálni. A képen látható, hogy a kísérlet sikerült, tényleg "rajzeszköz".

Oldalak