Téli projektem

"2002. január 23-án hajnali álomban lépett be az életembe Nyúlszívű Merwil, a Nobel-díjas és Golden Worlddel (showbiznisz legrangosabb díja) jutalmazott mágus, aki két nagy varázslatával: ezer fényéveket átugró hipp-hopp és bolygókereső formuláival megmentette az emberiséget, lehetővé tette az emberi faj kirajzását a Tejútba. A galaxisban földi években mérve húszezer éve béke honol, mert a 102 bizonyítottan intelligens létforma az ekhenók javaslatára szövetséget kötött. Az emberiség technológiailag fejletlenebb mint az ősibb fajok, de mágusaik hatalmas erőt képviselnek és köztük is legerősebb Merwil. Aki viszont ki se látszik a munkából, 19 éves kora óta fáradhatatlanul dolgozik az emberiség problémáinak megoldásán. És mivel sztár, rengeteg fellépésnek is eleget kell tennie. Azonban 2208 tavaszán új bűvésztrükkjével, amit magánelőadás keretében a munkáltatójának, az emberiség elnökének mutat be, ráhozza a frászt a nagy emberre, és innen nincs megállás. Vagy belehal az emberiség szolgálatába vagy a halálnál is rosszabb végzet vár rá. Ezért felhúzza a nyúlcipőt és ugrik egy nagyot. Az űroperett-fantasy meseregény nagyobb ívű történet, aminek első részét majd húsz év elteltével átdolgoztam és felolvastam. „Feel good” mese. Merwil az emberi alakot öltött életöröm és a történet során ki fog derülni róla, hogy kinek az utódja és mi az igazi feladata."

A hangoskönyv verzió hat és fél óra. Fejezetenként olvastam fel a regényt. Hangot akartam adni a karaktereknek, életre kelteni őket.

 

Csillagvárosi rulett

A blogon a bemutatkozásnál ott van, hogy író is vagyok. Gyerekkorom óta érdekelnek a mesék. A történetmesélést pszichoterápiaként használom. A karaktereim intenzív álmok során a tudatalattimból lépnek elő, hogy megoldják a benső konfliktusaimat. Ezért is hatnak rám nagy erővel a saját történeteim. Nem másoknak írom ezeket. Amúgy sem érdekel az "írói karrier", hogy bestseller szerző legyek. Régóta az író is csak egy termelőgép. Ontja a piacra a termékeit. Nyomorult sors. Mert jól írni nehéz és ára van, amit nem honorál a "hálás" közönség.

A történetmesélésről

Egy életem van

2019. december 5-én láthattam életemben először az óceánt. Képzeletemben sokszor álltam a partján. Filmekben is láttam számtalanszor. Azonban élőben szembesülni a nagy vízzel, a határtalanság illúziójával, hallani a hullámok hangját, érezni az illatát, a szelet az arcomon, megrendítő élmény volt. Életemben először döbbentem rá az élet valódi kiterjedésére. Magyarország egy reménytelenségbe temetkezett zárvány. Hamisság hona. Kiszabadulva a rabságból és meglátva a valóságot, megkönnyebbülés és nyújtózkodó életigenlés tört fel belőlem. Potyogtak a könnyeim, mert gyönyörű az óceán és fenséges az élet. Sose fogok betelni a nagy víz látványával.
Decemberben kiborultam az ünnepek előtt. Telítődtem a közéletnek csúfolt mocsokkal. Két jelzőt morzsoltak ajkaim: pitiáner és szarrágó, és komolyan bármit kész voltam felborítani jogos haragomban. Ocsmány módon átvert a saját hazám. Hazám?! Ez a hely?! Szégyen! Sehol egy igaz jellem, és mintha sose hallottunk volna a felvilágosodásról. Negyvenkét évesen esett le, hogy a hiba nem bennem van, hanem tényleg rohadt a néplélek és magyar magyarnak toportyánférge, mert én aztán farkasnak nem nevezném honfitársaimat. Sakálok maximum, vagy reálisan nézve, inkább görények, akik egymást marják beleőrülve a saját hülyeségeikbe. Képtelenek kihúzni a fejüket a saját seggükből. Kösz, de én egyáltalán nem óhajtok részt venni az össznépi önsorsrontásban. Eszem ágában sincs sorsközösséget vállalni ilyen tébolyodott és rosszindulatú bagázzsal!

2019 decemberében megnyugtató volt tizenháromezer kilométernyire lenni a kicsi, sárga bolondokházától, Magyarországtól. Olyan messzire mentem, hogy olybá tűnt a csillagképek fejre álltak, pedig az Orion feje továbbra is észak felé mutatott és lábai délnek. Én mentem át a déli féltekére és változott meg a nézőpontom, de az irányok egyértelműek maradtak. És a felismerés igaz maradt, a hiba nem bennem van. A jóra törekvés vágya megmaradt bennem. Az élet rövid, és minél több csodáját érdemes útba ejtenem, hogy élményekben gazdag életút végén pihenjek meg. Őrültség felemésztenem magam egy tébolyodott faluközösség tagjaként! Mert kies hazánk semmi több a globális térben mint egy falu! Tízmillió ember semmi több mint egy városállam olyan gigavárosok korában, ahol az agglomerációikkal együtt 10-20 millióan élnek! Mire legyek büszke?! Nekem semmit sem jelent az ezeréves történelem, mert MOST élek és a jövő felé haladok a jelenben formálva a sorsomat. Ellenállhatatlan vágyat érzek a melldöngetők láttán a borogatásra. Minimum a gombászbicska nyílik ki a zsebemben a hamis önértékeléstől felfúvódottak láttán. Sok kis gömböc, akik minden mást felfalnak, mert igazi értékeik nincsenek.

Évtizedeket töltöttem el önmagam gyarapításával: tanultam, figyeltem, alkottam. Megdolgoztam azért, ami most vagyok. Értékeimet nem fogom egy azokra méltatlan helyen eltékozolni. Magányos harcos vagyok. Észrevettem, hogy ezer emberből egyben van meg a vágya az élet/természet megőrzésének. Mindenki más pusztán használja/feléli a világot. Borsó dobálás a falra a szemléletformáló tevékenységem, és belefáradtam! A blogom tele igényes írásokkal. Őszinte örömmel adtam át a tudásomat. Azonban egy életem van, és jobb szeretném a hátralévő időmet kellemesen és hasznosan eltölteni. Eleget szenvedtem! Eleget sírtam és álltam kétségbeesve az ég alatt, kezem tördelve a haldokló fák láttán. Egyébként senkit sem érdekel, hogy mit csinálok. Odamegyek és ott alkotok, ahol csak akarok lenni. Szabad ember vagyok és megfizettem az árát önmagam felszabadításának. Sajnos másnak nem tudok segíteni. Vagy megvan az emberben a változás akarata vagy nincs. Ha nincs, égi hatalom sem váltja meg önön hülyesége büntetésétől. És ez az ország reménytelen zárvány. Itt van 2022, a sok kis gömböc ocsmány torz rémként helyezkedik, hogy tovább falhassa a hazát. Ostoba kutyakomédia! Méltóságomon aluli szardobálás. Elegánsan oldalra kitérek és megyek az utamon. Az élet vár. Lásd képválogatásomat életem egyik nagy kalandjáról.

Az év első (ehető) gombája

A téli fülőke Flammulina velutipes a hideg évszak gombaásza. Gyönyörű színével kiragyog a szürkeségből. Erősen nyálkás kalapjai ehetőek. Fontos, hogy a fagyos időben sokáig terepen vannak a termőtestcsokrai, akár több hetesek is lehetnek, amikor rájuk akadsz. Minden gomba megvénül, fehérjéi bomolni kezdenek és ilyenkor már ronda ételmérgezést okoz a legjobb ehető gomba is.
Amikor elveszítette élénk színét és foltosak lemezei, semmiképpen se szedd le! A fotómon friss, pár napos termőtestei vannak, amiket leszedtem volna, ha gombászat lett volna a célom. Egy gyors fotó után mentem tovább a dolgomra. A fagymentes idő kedvez a téli fülőkének, de az egész évben teremni képes júdásfülgombának és a kevésbé fagytűrő kései laskagombának is.
Tavaly januárban írtam egy jó összefoglaló cikket a hideg évszak gombás látnivalóiról. Érdemes elolvasnod.