A gombászat az egyik legősibb emberi tevékenység, a vadászó-gyűjtögető életmód ma is velünk élő hagyománya. A jó, ehető termőtestek kiváló aromáikkal nagyszerű kiegészítői étrendünknek. A finomságok ígérete erős vonzerővel bír és sokan indulnak neki esős, meleg nyarakon, őszökön a mezőknek, erdőknek. Aki régóta gombászik, sokféle gombát ismer és fogyaszt. Nekem is megvannak a kedvenceim, amikre gondolva összefut a nyál a számban és kellemes emlékek sokasága piszkálja fel az éhségemet.
A nyitóképen egy szép csendélet látható, a kosárban kilenc gombafaj ehető termőtestei voltak: karcsú és piruló őzlábgomba, szemcsésnyelű és rózsástövű fenyőtinóru, nyárfa-érdestinóru, déli tőkegomba, vöröses nyálkásgomba, sárguló és lilatönkű pereszke. Ezek közül öt benne van a gomba top tízemben, vagyis szívesen fogyasztom termőtesteiket.
Minden ízletesebb ehető gombának van egy egyedi íze, ami eltér a jól megszokott, alap gombaíztől, amire jó példa a termesztett kétspórás csiperke. Aki erdőn-mezőn gombászik, előfordul, hogy kevésnek érzi a "bolti" csiperkét, de nekem ez is egy finom gomba. Barna színű változatát szívesen grillezem. Próbáld ki a vegán hamburgert, vagyis húspogácsa helyett szép nagy grillezett csiperkét tegyél a zsemlébe.
A gomba jó kísérő fűszerei a kakukkfű és a fokhagyma. A gombák mellett régóta megvannak a kedvenc fűszereim, így mindig van itthon mindkettő, ahogy majoránna, szurokfű, rozmaring, bazsalikom és vöröshagyma. A kakukkfüvet teaként is fogyasztom.
Szerintem kezdesz megéhezni. Pont ez a lényeg. Az emlékeidből elősorjázó aromák serkentik az emésztést. A gombák elsődleges értékét szintén az ízanyagaik adják. A top tíz gombámat nem lehet egymással összekeverni, ha tisztán kóstolod meg. Más ízük van. A nagyon karaktereseket nem is érdemes vegyesen ételbe rakni, mert túlságosan ütős lesz a végeredmény. A kevésbé aromásakat viszont jó keverni, mert összeadódnak gyengébb ízeik és az étel rendkívül ízletes lesz. Vagy egy aromásból fél marékkal tenni gyengébb gombához. Ízfokozásra tökéletes az első négy gomba. Bár a déli tőkegomba egyedi aromáját valaki túl soknak érzi. Én például készítettem tisztán belőle pástétomot csirkemájjal és elolvadtam tőle. De ugyanilyen kiváló volt a mezei szegfűgomba vegyesen szemcsésnyelű fenyőtinóruval. Szintén pástétommá alakultak át. Ősszel rákattantam a kence készítésre. Jó volt mindegyik. A sort az óriás tölcsérgombás zárta. Ebbe májat nem raktam, tisztán a gomba és a vaj alkotta. Plusz ízesítés a fokhagyma és vöröshagyma volt, valamint só. A színe gyönyörű bézs volt. Most már nagyon éhes vagyok, pedig ettem. Gombát akarok!
A déli tőkegomba a mediterrán térségből érkezett, a melegedő klíma kedvez neki. Kedvenc tápláléka a nyárfa. Áprilistól novemberig több hullámban terem. Szívós tönkjét nem tudjuk megenni, a kalapja az ennivaló. Az érett termőtestnek jellegzetes, muskotályos illata van. Sokféleképpen elkészíthető. Az óriás tölcsérgomba őszi termőidejű, és fás élőhelyeken terem. Sajátos illata van, fűszerre emlékeztető. Kalapja közepén mindig van kicsi púpocska. Aszalás után első osztályú gombapor készíthető belőle. Gyakran készítem csirkehússal vegyesen, aminek remek ízt ad. Finom tárkonyos-tejfölös levest is főztem már belőle.A nagyspórás csiperke mind méretben, mind ízben a csiperkék óriása. Sajnos ritkulóban van. Ezért szezonjában csak egy-egy termőtestét szoktam felvenni. Az is untig elég vegyes gombás ételbe! Az illata ánizsra emlékeztető. Minden gombás ételnek jó. Nagyon ízletes pörköltként. Talán rántva még nem próbáltam. A nyárfa-érdestinóru az Alföld vargányája. Amikor először kóstoltam, vajon csipetnyi sóval lepirítva, bizony vargányás aromát éreztem. Ezért kapta tőlem a becenevét. Húsa főzve-szárítva megfeketedik, de ez semmiben sem befolyásolja jó ízét. Érdemes aszalva eltenni télire. Kedvenc tejszínes tésztaszósz alapanyagom. A lilatönkű pereszke őszi termőidejű, füves élőhelyeken terem. Nagyon karakteres, nehéz ízű, húsos gomba. Csak a fiatalját érdemes gyűjteni. Előfőzés után viszont első osztályú rántott gomba készíthető belőle. A vastag kalaphús igencsak szaftos és harapható. Leginkább így fogyasztottam. Jó gombasavanya alapanyag is.A karcsú őzlábgomba kisebb méretével ideálisabb nekem rántott gombának mint a hatalmas kalapokat növesztő "nagy" rokona. Szárított tönkjéből gombapor készíthető. Ha már telítve vagyok rántott gombával, akkor vegyes gombaételbe rakom felaprított kalapjait. Ideje lenne töltve is kipróbálnom.A rozsdásodó rókagomba a fakó rokonát helyettesíti helyben. Mivel ritka nálunk, évente csak két marékkal szedek belőle. Egyetlen egyszer hozom konyhára. Egyébként a hegyvidéken gyűjtöm a rokonait. Közismert, hogy illatuk sárgabarackra vagy paprikára emlékeztető. Kissé csípősek. Kiváló csemegegombák.A vöröses nyálkásgomba kevésbé ismert, pedig hosszútűs fenyők alatt nagyobb mennyiségben gyűjthető júliustól decemberig. Nevével ellentétben nem nyálkás. Kalapbőrét nem kell lehúzni. Vöröses húsa megfőzve lilás lesz. Vegyes gombasalátába a tarkaság fokozására tökéletes. A gyapjas tintagomba kétszer terem egy évben, áprilisban és októberben. Sajnos ezen hónapok gyakran szárazak az utóbbi években. Pedig a gomba gyakori, és sok termőtestet növeszt, ha kapott elég esőt. Vércukorszintet csökkentő gyógygomba is. A fiatal termőtestek sokféle ételnek jók. Szeretem rántottába tenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése