Ramsari területen

Február 2-án van a vizes élőhelyek világnapja, amely nap alkalmából Atival elmentünk Kardoskútra a Fehér-tóhoz, ami az egyik ramsari területünk. Mint időszakos szikes tó a vándormadaraknak fontos telelő hely. A körülötte lévő puszta a látszólagos kietlensége ellenére változatos élőhely és magas a fajgazdagsága. Sajnos a technikai eszközparkom nem teszi lehetővé a madarak fotózását, de a felszállt vadludak csapatáról sikerült hangulatos képet lőnöm, amin látható a fokozottan védett rész kilátótornya is. Ide csak engedéllyel szabad belépni! A sima nemzeti parkos táblákkal jelölt részek szabadon látogathatók. Mi is a megyehatáron lévő toronyba mentünk fel. Onnan néztük a madarakat 10x50-es binokulárral. Illetve Ati próbált képeket készíteni a tükörreflexes váz 70-300 mm-es kit objektívével. Egy képét beraktam a képválogatásba, ami az utolsó.

Miért fontosak a vizes élőhelyek? A víz központi szerepet játszik a földi élőlények életében. Az ember sem véletlenül szeret folyók mellé letelepedni. Ha nem jönne többé víz a csapból, mert leálltak a vízművek, pár óra alatt kitörne a káosz olyan sok mindenhez kell a víz. A csapvíz magától értetődő, mert a kényelembe beleszoktunk, pedig közel sem az, és a víz körforgása egy bonyolult rendszer, amibe több helyen is belenyúltunk. Például a magas hegyvidéki erdők esztelen tarvágása fokozza a villámárvizek pusztító erejét, illetve erdő hiányában kevesebb eső hullik, amitől szemmel láthatóan csökken Köröseink vízhozama. Az iparunk is elképesztő mennyiségű vizet igényel. A mezőgazdasági termelés térhódítása miatt a folyószabályozással levezetjük a vizet a megye földjeiről, aminek következtében egyre csökken a talajvízszint, ami még inkább fokozza a kiszáradást. Valójában nagyon picurka menedékei maradtak csak az egykori gazdag vízi világnak a megyében. A Körös-Maros Nemzeti Park 52125 hektáros területe jól hangzik, de a szántók 420000 hektáros kiterjedéséhez mérten nem valami sok. Ebből a Fehér-tó 5619 hektár, ami szinte elveszik a szántók közt. A mezőgazdasági nagyüzem szó szerint felfalta a természeti környezetet a szülőföldemen. Kész csoda, hogy van nemzeti parkunk.

A csapadékos télen, amikor a turistautaink sártengerbe fulladnak, fura lehet számodra a víz és a vizes élőhelyek miatt aggódni, pedig bőven van okunk az aggodalomra. Lásd a hegyi erdők kapcsán leírtakat. Ez a víz két hónap meleg-száraz tavaszon úgy eltűnik és olyan gyorsan kiszárad a talaj, hogy nem hiszel a szemednek. A vízbőség csak látszólagos. A vizes élőhelyeinket üti-vágja továbbá a területfoglalásunk, lásd a Balaton körüli őrületet, az iparunk szennyezése, például a mezőgazdaságból bekerülő vegyszerek, az invazív fajok behurcolása és térnyerése, amire példa a törpeharcsa, de sorolhatnám az idegenhonos halakat hosszan. Elképesztő látni, hogy mivé lett a várost egykoron elárasztó Fehér-Körös, aminek régi medre a gerlai Holt-Körös. Hihetetlen, hogy az a keskeny csatorna valamikor folyó volt. Tanulságos látni, mert ékesen jeleníti meg, hogy mire képes a fajunk és mennyire visszaüt végül a tájátalakító buzgalmunk. A víz létszükséglet. Rosszul bánunk az igazi értékeinkkel. Mérhetetlen szenvedés lesz az ostobaságunk "jutalma".