Kora este beugrott hozzám egyik gombásztársam, aki Pósteleken járt és tinórukat gyűjtött. Fő indikátor területem igazi paradicsoma a tinóruknak. Legalább egy tucat fajuk található meg a kastélyparkban és környékén. Ezek közül a kosarában kilencnek a termőtesteit találtam meg: hamis céklatinóru, változékony, vörös, csalóka, molyhos, keskenyspórás, szemcsésnyelű fenyőtinóru, málnavörös és egy sárgahúsú* gyanúsat. A felsoroltak első fele alaposabb hőhatás után ehető, a többi is, de a szemcsésnyelűnek javasolt lehúzni a kalapbőrét felhasználás előtt, és a málnavörös európai ritkaság, ami kicsi is, feltétlenül kímélendő! Rózsaszín-kárminvörös termőrétegéről és rózsaszín tönkjéről könnyű felismerni. Kalapja sárgásbarna. Hasonlít a (nemezes)tinórukra, de kisebb azoknál. Tényleg hagyd a helyén, ha megtalálod.
A kora esti fotó nem adja vissza a termőtestek színeit. Sokkal jobb élőben látni a tarka tinórukat a fák alatt, ahol nőttek. Vasárnap lesz gombaismereti séta Pósteleken. Délután kettőkor indulok el a büfétől. Most sokat lehet tanulni a gombákról, hiszen kint vannak a termőtesteik. Egyéb fajokra is számítok. Ha szereted a természet különceit és gyarapítanád az ismereteidet, szeretettel várlak.
Megjegyzés* A sárgahúsú tinóru határozását még meg kell erősítenem. Egy biztos, nem okkerszínű.
Hétfőn gombásztársammal benéztünk az egyik indikátor tölgyültetvényembe felmérni a fajokat. Évek óta sajátos jelenség figyelhető meg: a gyökérkapcsolt gombák túlsúlya. Pedig a 90-es évek végén teljesen normális volt a talajlakó korhadékbontók tobzódása: csiperkék és őzlábgombák, valamint a különc életmódú mezei szegfűgomba is nagy mennyiségben gyűjthető volt. Pár nappal korábban mezőre is kinéztem, és egyetlen egy nyüvektől szétrágott nagyspórás csiperkén kívül semmit sem találtam. Pedig milyen jó esős volt a június! Ugye ezt hiszed? Tévedsz. A csapadékmérleg negatív. Közel sem hullott le annyi, amennyi régebben megszokott volt. Ne tévesszen meg a felhős ég és a csepergő eső! Ez nem a régi jó június, hanem egy torz karikatúrája a kora nyárnak. A gombák és a fák némák, de beszélnek, csak fel kell ismerni a jeleiket. Valójában nem sokkal jobb a helyzet mint tavaly volt. A száradás folyamata ugyanúgy zajlik tovább. A Kettős-Körösön kizárólag azért magas a vízszint, mert visszaduzzasztják. Ha elmész a hegyekbe, a Körösök forrásvidékére, kitérsz a hitedből a patakokat látva, amik alig csordogálnak. Pár év és jelentősen megváltozik a világunk.
A mai egy igazi, júniusi gombászat volt, amire négy évet kellett várnom. Utoljára 2014-ben, pont az első teljes hegyvidéki szezonomban volt alkalmam látni, hogy mit tudnak nyújtani a gyertyános-tölgyesek, ha elég csapadékot kapnak. Sajnos három évig szárazak voltak a májusok és júniusok, és nemcsak a síkvidéken, hanem a hegyvidéken is. Ezért nem ringatom magamat abba a kedves illúzióba, hogy mostantól ismét normális lesz a kora nyár időjárása, mert nem így lesz. Meghatódva és tisztelettel néztem az egyik kedvenc megfigyelő helyemről a Belényesi-medence felett vonuló hatalmas felhőket. A Biharra tekintettem, ami beleveszett a felhők hasába, de egy helyen felhőlyukon rásütött a nap a zöld hegyoldalra. Csodálatos volt. Ahogy az is, amikor a zápor után kisütött a Nap és minden gőzölgött! A bőséges csapadéknak köszönhetően szinte megtáltosodtak a gombák. Egyes fajok olyan mennyiségű termőtestet növesztettek, hogy lépten-nyomon beléjük botlottam. Szobányi területeken 20-30-50 termőtest! Büdös galambgomba, piros galambgomba, kenyérgomba, molyhos tinóru, sötét érdestinóru, és erdeifenyők kicsiny ligete alatt a szemcsésnyelű fenyőtinóru tobzódott. A fajgazdagság is egész jó volt. Akadt nyári és bronzos vargánya is. És indult az új termőhulláma a piruló galócának, varashátú galambgombának is. Minden bizonnyal a rókagomba sem marad rest és szintén rákapcsol. A kosarakat leginkább tinórukkal pakoltuk meg, a molyhos és sötét érdes mellett került bele sárga érdes, sárgahúsú és pompás, valamint a vargányák. Ez egy olyan gombászat volt, amit át kell élni. Hiába írok róla, az örömet nem tudom átadni. Ha teheted, menj terepre és nézd meg magad is.
24-én PÓSTELEK GOMBÁI: ELMARAD
23-án (szombaton) hegyvidéki gombatúra. Reggel ötkor indulok Békéscsabáról. Közös találkozópont a határátkelő. Most tervezem a túra útvonalát. Kacérkodok a gondolattal, hogy új helyeket fedezzünk fel. Hatalmas a Szigethegység, például körbeautózhatnánk a Béli-hegységet. Ahol ígéretes erdőt látunk, ott megállunk és benézünk a fák közé.
20-án
(szerdán) gombaklub a Békés Megyei Könyvtárban, az emeleti térben.
Gombahatározás lesz. Kedd délután megyek helyi terepre begyűjteni a
termőtesteket. Azonban mindenki hozhat gombát.
A rozsdásodó rókagomba Cantharellus ferruginascens a rendkívül csapadékos időjárás egyik nyertese. A bőséges égi áldásnak köszönhetően ismert élőhelyén nagy számban növeszti termőtesteit. Ez egy csodálatos erdei gomba, a fák gombapartnere. Helyben a kocsányos tölggyel társult. Bár vékonyabb húsú mint a sárga rókagomba, de ugyanolyan finom illatú és ízű. Kár, hogy eddig csak egyetlen egy ültetvényből került elő. Ha rálelnél, ne szedd fel termőtesteit! Hadd szórja spóráit. Talán máshol is megtelepszik.
A széleslevelű nőszőfű Epipactis helleborine idei virágzását már tűkön ülve vártam, amióta megpillantottam májusban az első kihajtott tövet. Később virágzik mint a madársisak vagy a sarkvirág, amik már rég elnyíltak. Hiába a korai meleg, a júliust idéző hőösszeg, a nőszőfű tartja magát a júniusi virágzáshoz, nem lehet siettetni. Az egyik leggyakoribb orchideánk, több milliós nagyságrendű a hazai állománya. Ez örvendetes, mert csodálatosan szép vadvirágunk. Teljesen értelmetlen háborgatni, kiásni, leszakítani. Az erdei ökoszisztéma része, onnan kiemelve gyorsan elpusztul. Alig egy centis virágai szabad szemmel nézve nem feltűnőek. Azok szépségét a közeli fotóm mutatja meg.
Ráadásnak védett, ahogy a rokonai is.
A pósteleki kastélypark a Békéscsabához legközelebbi nagyobb fás élőhely, így évek óta a kedvenc felmérő terepem. Gyakran kimegyek felmérni a gombákat, így jött az ötlet, hogy kapcsoljam össze a hasznost a még hasznosabbal és a felmérő sétából legyen gombaismereti. Lehet csatlakozni hozzám. Amikor van gomba, biztosan kint vagyok vasárnaponként. Délután két órakor indulok el a büfétől. Könnyű felismerni, kosár van nálam, amibe a tudományos termőtesteket pakolom. Nem étkezési céllal gyűjtöm a gombákat, hanem tanulmányozás céljából. Pedig a kezdő gombászok sok-sok ehető termőtestben reménykednek, de a felmérő útvonalam nem ezekről híres, hanem a kis területre csoportosuló fajgazdagságról, ami kedvező időjárás esetén káprázatos látvány. A júniusi esőknek köszönhetően most sok gomba terem. Érdemes csatlakozni hozzám. Sokat lehet tanulni.
A képen látható összes gombát Pósteleken fotóztam 2017-ben. Ugyanezek a fajok idén is teremnek. Sőt ennél sokkal több él a kastélyparkban és környékén, cirka 200, amikkel én magam találkoztam. Valószínűleg a fajszám még magasabb, csak a mütyürke gombákat nem veszem észre. Bemutató célra is a nagyobb, élénk színű termőtestet növesztő fajok a nyerők. Ezek bárkinek megragadják a figyelmét. Sokan nem is sejtik, hogy mennyire színpompásak tudnak lenni a termőtestek. Érdemes eljönni és végigkísérni a felmérő útvonalamon vasárnap délután két órától. A büfétől indulunk. Leginkább a fákkal társult gombákra számítok: tinóruk, galambgombák, galócák.
Fontos: Erősen javasolt a kullancsok ellen védekezni riasztóval és megfelelő öltözékkel!
A lemezes tinóru Phylloporus pelletieri egy igazi különlegesség és bosszant, hogy szerdán nem én vettem észre. Gombásztársak ugyanabban az erdőben gombásztak, ahol mi, hárman, csak ők később érkeztek, így elkerültük egymást. Pedig nagyon örültem volna én is neki, főleg, mert addig ügyeskedtem volna, amíg sikerül élőhelyi fotót lőni róla. Ez a bizonyító fotó határozottan nem az igazi, szebbet érdemelt volna.
Egyből felismertem, amint a gombásztársam elővette és a kezembe adta. Ugyan csak képről ismertem eddig, de a sárga lemezek, nemezestinóru habitus láttán egyből tudtam, hogy milyen kincs került hozzám.
Igen, mindannyian jól tudjuk, hogy a tinóruknak csövecskékből álló termőrétege van, de mindig akad kivétel. A lemezes tinóru valódi tinóru, a Boletaceae családba tartozik.
Sajnos kevés termőtestet növeszt, nagy szerencse kell a megtalálásához. Remélem, egyszer nekem is összejön!
Hazánkban védett. Egy termőtestének eszmei értéke 5000 Ft.
Négy éve járok át a Béli-hegységbe gombászni, de csak mostanra fogadtam el, hogy jelentős változás zajlik, ami rövid időn belül felforgatja életünket. Azt kívánom, hogy bárcsak az életközépi válság beszélne belőlem! Hiszen negyvenéves lettem, innentől lejtmenet, amibe azért még bőven belefér sok-sok produktív év. Kár, hogy apró-cseprő emberi terveimbe alaposan bele fog avatkozni mindenféle válság. Az idei nyár után senki se fogja tagadni a klímaváltozást. Aki igen, menthetetlen bolond vagy sötét gazember. Tulajdonképpen mind a vesztünkbe rohanunk. Ha az emberiségnek kollektíven lett volna elég esze, már 1970-ben cselekvési tervet dolgozunk ki, hogy mentsük magunkat és az utódainkat. A generációmnak szó szerint a tűzoltás lesz a feladata.
A kedvenc erdőimet járva a száradás jelei vettek körül. Például az avartakaró vastagodása, mert az avarbontó gombák kellően tartós, nedves időjárás hiányában képtelenek elvégezni a munkájukat. Még csak most jön a nyár, és augusztus végére porzani fog az erdő, amiben ma gombásztam. A főútról majd valaki száguldó autóból kipöcköl egy csikket és lángra lobban az avar, a fák. Felejthetetlen látvány lesz az üszkös rom, ami gyertyános-tölgyes volt, gombák otthona.
Reménytelen feladat a miénk. Túl sokan lettünk és túl sok irányba húzunk. De legalább nem leszünk egyedül a végben. A pusztulás összehoz minket.
A változékony tinórut Suillellus luridus legutóbb szeptemberben láttam a Ligeti Károly soron a gyertyánok alatt. Májustól októberig terem, így számítottam a felbukkanására. Néhány naponta elmentem a "lakcímére" és a két látogatás között előjött. Olyan gyorsan elöregedtek a termőtestei, hogy zömmel csak időseket, tönkrementeket találtam. Azért akadt egy-két fiatal is. Alul egy kifejlett, spóraszóró óriás van, amire ráraktam a pont jó, fogyasztásra alkalmas kisebbet. 20 perc alapos főzés után ehető.
Jó tudni, hogy a városok zöldterületei, ahol élnek gombákkal társuló fák*: fenyőfélék (közülük is a luc és feketefenyő és ezek rokonai a "gombamágnesek"), tölgy, gyertyán, nyír, hárs, fűz, nyár, esős nyarakon és őszökön megjelennek a termőtestek. Szinte közönséges városlakók a nemezestinóruk, a galambgombák, a susulykák, áltriflák és fenyőtinóruk. Számos fajuk él Békéscsabán. Ha nem tudok terepre menni, akkor a városi gomba lakcímeket nézem végig. A gombász a lakhelyén is gombász.
