Ugrás a fő tartalomra

Körösi csiperke

A körösi csiperke Agaricus annulospecialis egy olyan gombafaj, amit megyénkben talált meg Bohus Gábor✝ mikológus.
A tudományos nevében a fajnév a különleges gallérjára utal. A leírásából kiemeltem az erre vonatkozó részt: "Gallérja jellegzetes, fiatalon a részleges burok maradványa lefelé, az általános burok maradványa pedig felfelé álló, egy élben találkozik, keresztmetszetben háromszög alakú, majd idővel a gallér lelógóvá, vékonnyá, múlékonnyá válik."
Önálló faj létét genetikai vizsgálattal állapította meg másik két remek mikológusunk, Vasas Gizella és Locsmándi Csaba. 

A mai napon csiperke szakértő ismerősömmel, aki tevékenyen hozzájárult a faj leírásához, kerestem fel a hungarikum élőhelyét, ahonnan a holotípus előkerült. Mivel korai termőidejű gomba, majdnem lemaradtunk a termőtesteiről, amik a nyárias melegben gyorsan beértek és bőven spóráztak. Éppen fotózható állapotban voltak. Többet is találtunk. Sőt a délutáni séta során a mályvádi ültetvény-rengeteg sitkai részén egy vadtúrásban magam is ráleltem egyre. Hogy hogyan került oda, rejtély. Közben a héten egyik kezdő gombásztársam Szanazugban bukkant rá egy csiperkére, amiről képet küldött. Egyik általam ismertre sem hasonlított, bár a mezei csiperkére picit emlékeztetett, de a hosszabb tönkje alapján kizártam, hogy az lenne. Ma a találati helyre vezettem szakértő gombásztársamat, aki megerősítette, hogy a szanazugi termőtestek is a körösi csiperkéé. Hirtelen négy ismert élőhelye lett. Valószínűleg mindegyik idősebb ligeterdő jellegű ültetvényünkben jól érzi magát. Kétkörösközben gyakori lehet, miközben csak innen ismeri a tudomány.
A gombák pechére hiába mérték fel a megye gombáit szakemberek a 80-as években, és került elő innen sok érdekesség, azóta a mikológusok által bejárt öreg "erdőket" mindet kitermelték. Nem kaptak védelmet. A haszon minden előtt. 

Megjegyzés: A felmérő munka során összefutottunk egy erdésszel, aki megerősítette a szakmai mítoszt, hogy az erdészek munkájának köszönhető, hogy ennyi "erdő" van a megyében. Eredetileg(?) csak foltnyi kis ligetecskék voltak itt, minden más vízben ázó, fátlan lapos volt. Ezt erősen kétlem. Az ingovány pont az erdők letermelése után keletkezett, amikor a vízi malmok miatt elrekesztették a folyókat, és árvíz idején mindenfelé ment a víz. Aztán megrekedt a tájban. De mindegy is, hogy mit hiszünk. A tény, hogy az ember extrém magas egyedszáma totális katasztrófa a természet számára és faanyag igényünk pokoli terhelést ró az erdőre. Ezért jöttek létre a török dúlás után fátlanná vált Kétkörösközben az egykori ligeterdők helyén a mai ültetvények, amiknek lágyszárú növényzete árulkodik a múltról. Volt itt erdő. Most már nincs. Ami van, mind ültetvény. Ebben igaza volt az erdésznek, nélkülük ezek sem lennének.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…